Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-26 / 146. szám, szombat
A tengerpart verőfényétől kissé megvilágosodott a szalon, láttam, a konzulnénak olyan a szeme, mint egy ezüst dió. A konzul felesége sírt. BODORÁDÁM: BEMUTATKOZÓ LÁTOGATÁS SZALON És az a tisztaság odabent! Az a csönd! Szürkésfehér homály. Egy kis szalon. Letette a kabátját. Felakasztotta. Nem ült le mindjárt. MÁNDY IVÁN: MOSDÓK, VÉCÉK 2010. június 26., szombat 4. évfolyam, 24. szám „Nem szabadság kell nektek, hanem gázkamra!" - vélte a marihuánamenet egyik ellenzője Gandzsa-menet, avagy kövér slukkot mindenkinek! Zöldcsütörtököt hirdetett június 18-ára Pozsonyba fűkedvelő fiatalok egy csoportja. Az akciót akár örökzöldnek is nevezhették volna, hiszen a marihuána dekriminalizálása vagy legalizálása a rendszerváltás óta visszatérő téma. A cannabis választási évben ráadásul szavazatokat is szépen terem. LŐR1NCZ ADRIÁN „Múltkor a buzik, most meg a narkósok! Hát mi lesz így ebből az országból?” - teszi fel egy idősebb úr az elnöki palota előtt ácsorgó rendőröknek a költői kérdést, miközben keresztülvág a Hodža téren. Tény, hogy a főváros idősebb lakosai nem nézik jó szemmel az utóbbi időben „elharapódzott” toleranciameneteket, melyek iránt a szélsőjobbos szervezetek is nagy érdeklődést mutatnak. Ók persze a barikád másik oldaláról szemlélik a történéseket. Egy órával a marihuánamenet megkezdés előtt a téren még mindig több a rendőr, mint az ügy iránti szimpátiát vállaló fiatal. A Grassalkovich-palota felőli oldalt rohamosztag védi, míg a tér két oldalát a városi rendőrség zárja le. Mint utóbb kiderül, az óvatosság helyénvaló. Várakozás közben egyesek transzparenseket festenek, de akad, aki azzal üti el az időt, hogy a szép számban megjelent tévéstáboknak ad interjút. Önjelölt szónokokból nincs hiány, ám a prímet - és vele együtt a pálmát - az a huszonéves fiatalember viszi, aki kezdetben nyugodtan, majd hangját jócskán felemelve magyarázza a könyörtelen közép-európai valóságot. Szemmel láthatóan nagyon bántja, hogy a szlovákiai törvények a békés, légynek sem ártó füvest egy kalap alá veszik a nepperrel, minek folytán az ilyen egy percig sem érezheti magát biztonságban az országban. Pedig, mint mondja, attól még lehet valaki rendes adófizető polgár, ha meló után nem sört vedel, hanem pödör magának egy „muris cigit”. Gázkamrába velük? „Sulik úrnak meg azt üzenem: ha már megígérte, valóban lépjen fel a marihuána legalizálásáért!” - fejezi be emelt hangon monológját a tucatnyi kamera előtt egy rokonszenvező; a rendezvényt szervező Vladimír Horváth felszisszen. „Nem dekriminalizálásról volt szó?” - kérdez vissza szinte egy emberként a sajtó, mire a riportalany kifejti: az nem pálya, mivel a büntetőjogi felelősségre vonás feloldása csak a szervezett bűnözést erősítené. A füvet legalizálni kell, hogy a hollandiai café shopokhoz hasonlóan itthon is kiskereskedelmi forgalomba kerülhessen. Engedélyezni kell a Cannabis indica, azaz indiai kender hazai termesztését, persze szigorúan ellenőrzött keretek között, teszi hozzá, ám a mondatot már nem tudja befejezni. Idősebb szerző felvételei Egy örök ikon Pozsony utcáján - Bob Marley polgár ugrik a kamerák elé, a szódáskocsis-szótár erősebb kifejezéseivel illetve az összeverődött fiatalokat. Kisvártatva rögtönzött transzparenst mutat fel; szövege arra utal, hogy szerzője nemcsak a marihuánát, hanem annak kedvelőit is a gázkamrában látná legszívesebben. „Idősebb szimpatizánsunk érkezett, tapsoljuk meg!” - ordítja el magát valaki az időközben háromnégyszáz fősre gyarapodott tömegben, így az öregúr produkciójának jutalma hatalmas taps és ováció. Az ellentüntető viszont nem tágít - transzparensével körbejár a téren, talán abban bízva, hátha kiütik a kezéből, vagy más incidenst sikerül kiprovokálnia. Nem történik semmi, így egy idő után eltűnik. Mások érkeznek helyette: a Néppárt - Mi Szlovákiánk nemzetmentő mozgalom tagjai, a csapat élén Ivan Sýkorával, aki Marián Koriéba után vette át a szintén nem a tolerancia hirdetéséről elhíresült Szlovák Testvériség (Slovenská pospolitosť) vezetését. Talán ötvenen lehetnek, s az üggyel vállalt szimpátiájuk kifejezéseképpen máris nagy vehemenciával vetnék magukat az addigra mintegy ötszáz fősre gyarapodott tömegre, ám a városi rendőrök sorfalába ütköznek. Ez szemmel láthatólag nagyon idegesítően hat rájuk. Nem csoda- ütni jöttek... Gandzsa mint ellencsapás „Biztos úr, jöjjön már ide! Állampolgári kötelességem, hogy kábítószerek propagálása miatt feljelentést tegyek!” - csábítja mézes-mázos szavakkal a „mélynemÜzenet a parlamentbe: „Nektek immunitástok van, mi a dekriminalizálást akarjuk" zetiek” szószólója a rendvédelmi szervek tagjait, ám azok hajthatatlanok. Később hatalmi jelképek propagálása címén az ellentüntetők csoportjának négy tagját elvezetik. Jól megnéztem: nem vörös csillagos kitűzőt viseltek. A hangulat a „kövér slukkok szabadságáért” küzdők táborában közben a csúcspontjára hág, s Vladimír Horváth megafonon kiadja a parancsot: „Fel, barátaim, a Szabadság térre...!” A rendőrkordon bemozdul - elöl a kutyások, kétoldalt a rohamosztagosok, hátul a városi rendőrség tagjai, közöttük meg a jelszavakat skandáló tömeg. „Nem akarunk félni!” - kiabálják a szigorú kábítószer-ellenes törvényre utalva, melynek nem csekély elrettentő hatása van. A téren pódium és több sörsátor várja a „zöldcsütörtök” résztvevőit, a nap csúcspontja az esti after-party. Ä pódiumot a Szabadság és Szolidaritás (SaS) pártjabocsátottaaszervezők rendelkezésére, ám azt állítani, hogy a politikai tömörölés hivatalosan is támogatja a rendezvényt, túlzás volna. Pavol Matlovič, a párt egyik oszlopos tagja magánszemélyként van jelen. Megnyugtatásul közli: az SaS nem hagyja kihűlni a témát. „Ha a Kereszténydemokrata Mozgalom előhúzza a vatikáni szerződés elfogadását, mi a marihuána dekriminalizálásával rukkolunk elő” - mondja. A megmozdulás néhány résztvevőjének nem tetszik a téma ilyetén módon történő felvetése. Elhangzik olyan vélemény is, hogy a választások előtt a párt még nem feltételes módban, ellencsapásként emlegette a marihuána dekriminalizálását. „Úgy néz ki, ezek is csak a szavazatainkra pályáztak” - szűri le a végső tanulságot egy mellettem álldogáló, félig lila, félig zöld hajú hölgy. Whisky vagy joint? A pódiumról csehországi és Európa más nyugati szegletéből érkezett szónokok biztatják a nagy, végső küzdelem megvívására az összesereglett tömeget, s színre lép egy ötvenes évein túl járó kanadai kendertermesztő is. Hozzászólásából kiderül: a marihuána a legnagyobb ajándék, melyet az emberiség a Természettől kaphatott. Hazájában, miképp az ÜSA- ban is, a gandzsa orvosok által alkalmazott szer, melyet főképp az AIDS kezelése során és a kemoterápia mellékhatásainak enyhítésére írnak fel, ugyanakkor a szklerózis vagy a beteges elhízás gyógyításában is sikerrel alkalmazható. „Közel negyven éve szívok marihuánát, mégsem váltam drogfüggővé -jelenti ki büszkén hosszú beszéde végén. - Ha azt kérdeznétek tőlem, hogy fiamat whiskysüveggel vagy jointtal a kezében látnám szívesebben, egyértelműen az utóbbit választanám.. A rendezvényen bőséggel osztott szórólapokból sok minden kiderül - egyebek közt felvilágosítják a még homályban tapogatózó fiatalokat az indiai és a tájainkon is őshonos hasznos kender (Cannabis sativa) közötti különbségekről. Az alkati jegyeken túl ezek közül a THC- (tetra-hidrokannabinol) tartalom a legfontosabb, mely az indiai kender esetében tíz és negyven százalék között mozoghat (utóbbi érték a vízkultúrán termesztett növények esetében mutatható ki). A marihuána társadalmi megítélésétől teljesen függetlenül a kender a legősibb haszonnövények egyike. Tájainkon a Aki radikális megoldást sürget. A szlovák felirat szövege: „Gázkamrában elégetni a narkósokat és a marihuánát" fiatalabb vaskorszak óta termesztik, 1920 előtt a világ textilipari termelésének nyolcvan százaléka a kender feldolgozásán alapult. 1988 óta idén először vethettek a szlovákiai gazdák is úgynevezett ipari kendert. Aki erre adja a fejét, hosszas engedélyeztetési eljárással számoljon; aztán várja türelemmel az ellenőröket, aldk megállapítják, hogy a növények THC- tartalma nem túl magas-e. Ha ez meghaladja a tolerált értéket, az egész ültetvény tüzelőként végzi. A tiltott gyümölcs „Olyan módon próbáljuk felhívni a figyelmet erre a témára, mely a társadalom számára is elfogadható és érthető - foglalta össze e „zöldcsütörtök” küldetését Vladimír Horváth. - Szeretnénk elérni, hogy a jogszabályok tegyenek különbséget a marihuánát alkalmanként fogyasztók és a bűnözők között. Szabadabb légkört szeretnénk, olyat, amilyen Csehországban vagy a sokkal konzervatívabb Ausztriában is uralkodik.” Tény, hogy az uniós országok többségében a fűszívás nem bűncselekmény, míg a szlovák igazságügyi minisztérium statisztikái szerint tájainkon 2009-ben kis mennyiségű marihuána birtoklásáért 341 személyt, köztük 14 fiatalkorút ítéltek el. Azokban a nyugat-európai országokban, melyekben dekriminalizálták a marihuánát (a legalizálás csupán Hollandiában, Csehországban és részben Portugáliában történt meg), fogyasztása kimutathatóan visszaesett. Szlovákiában évek óta növekedést mutat.
