Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-25 / 145. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 25. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Talán Kárpátalján sem lehe­tetlen egy olyan magyar párt felépítése, mint amilyen Szlo­vákiában a Bugár Béla vezette Híd-Most, ha az a más nem­zetiségű állampolgárok szá­mára is elfogadható programot és hasznos szövetséget ajánl fel - írta vezércikkében az ungvári Kárpáti Igaz Szó. Az újság fő­­szerkesztője, Kőszeghy Elemér által jegyzett írás megállapítot­ta: a Híd-Most azzal írt törté­nelmet, hogy a Kárpát-meden­cei magyar pártként aposztro­­fálttömörülésekközül egyedül neki sikerült áttörnie az etnikai határt”. Mostanáig más volt a helyzet, mert a magyar pártok amolyan „rezervátumpártok” voltak. Ennek negatív követ­kezményeként említi a szerző, hogy Kárpátalján a korábbi vá­lasztásokon az egymással ve­télkedő nemzetiségi pártok vagy szervezetek - választóik számbeli behatároltsága mi­att - kívül rekedtek egy-egy helyi önkormányzaton, (mti)- Látom, jó úszó. Itt az ideje, hogy végleg kiússzon a politikából. (Peter Gossónyi rajza) Az SDKÚ-nak, az SaS-nek és a KDH-nak nem szabad úgy viszonyulnia a Hídhoz mint szükséges rosszhoz Magyarok a kormányban? Végre! Szerencsére vesztett a szlo­vák nacionalisták elképze­lése, mely szerint a magya­rok nem valók a Szlovák Köztársaság kormányába. A Híd tagja az új koalíciónak, és ez kitűnő hír. ŠTEFAN HRÍB A Smer és az SNS nem csak olyan pártok, amelyek szépen ha­zudnak, hogy csúnyán lophassa­nak. Olyan pártok is, amelyek primitív módon osztják föl az em­bereket - jó és rossz szlovákokra, egyúttal jó szlovákokra és rossz magyarokra. Ez a veszélyes fel­osztás, amely kizárja a magyaro­kat a kormányból, ezáltal másod­­osztályúvá degradálja őket, arra emlékeztet, ahogyan Tiso államá­ban viszonyult a többség a kisebb­séghez. Ezért is az egyik legjobb híre a parlamenti választásnak, hogy sok szlovák fejében veszített a fasizmus, és Bugár pártja az új kormány tagja lesz. Mellesleg - akik Szlovákiát nemzetállamnak képzelik, mely­ben a kártékony magyarok fölös­legesek, és ha ez nem tetszik ne­kik, mehetnek a Duna túloldalára, az ország legnagyobb kerékkötői - a Smer és az SNS belerondítot­tak a gazdaságba, szétloptak mindent, amit csak lehetett és a közvéleménybe ismét beleplán­tálták a mečiari érában gyökerező gyűlöletet és arroganciát. Tehát nem a mi magyarjaink kártéko­nyak, hanem ők, a „legnagyobb” szlovákok. Mit is tehet az új koalíció annak érdekében, hogy vége legyen a jó szlovák, rossz magyar felosztás­nak? Elsősorban ki kell irtania a saját fejéből. Az SDKÚ-nak, az SaS-nek és a KDH-nak nem sza­bad úgy viszonyulnia a Hídhoz, mint szükséges rosszhoz, amely­nek dobnak némi koncot, hogy képviselőinek hála, többségben legyenek. A Hídra abszolút egyenrangú félként kell tekinte­nie a koalíciós partnereknek, és az országról alkotott elképzeléseit éppen olyan komolyan kell ven­niük, mint Sulik járulékkedvez­ményét, Miklós véleményét a költségvetésről vagy Lipšic elkép­zeléseit a jogról. Más szóval: ha a Híd nagyon fontosnak tartja a ki­sebbségről szóló törvényt, a nyelvtörvény módosítását vagy az állampolgárságról szóló törvény módosítását, három partnerének nem szabad azt gondolnia, ha el­fogadják a Híd ezekkel kapcsola­tos elképzeléseit, elveszítik szlo­vák választóikat. Csak a naciona­lista választókat veszíthetik el, de azok amúgy sem rájuk szavaztak. Véget kell vetni a jó szlovák, rossz magyar megosztásnak, a Híd el­képzeléseit nem szabad úgy ke­zelni, mint azoknak a magyarok­nak az elképzeléseit, akik folyton spekulálnak, hanem mint ezen or­szág polgárainak elképzeléseit, akik javítani akarják életkörül­ményeinket. És mit tehet a Híd az új koalícióban azért, hogy megszűnjön a jó szlovák, rossz magyar felosztás? Ugyanazt, amit három partnere - a Hídnak ki kell vernie a fejéből, hogy elsősorban a magyarok érdekeit képviseli, és főleg a kisebbségi igényeket fogja szorgalmazni. Fordítva, a Hídnak egyre hangosabban kell szorgal­maznia az egész országot érintő megoldásokat. Mert ha Bugár Bé­la pártja a jobb adórendszer, a tisztességesebb bíróság, á racio^ nálisabb járulékrendszer és szoci­ális juttatások kérdését nem fogja kisebbségi pártként kezelni, akkor a zsolnai szlovák számára is ter­mészetesen választható párt lesz. Az is fontos lesz, mennyire lesz­nek aktívak a Híd szlovák tagjai, hogyan fog együttműködni Bugár az OKS képviselőivel a parlamenti klubban. Harmadszor működhetnek együtt a szlovákok és a magyarok a kormányban. 1990-ben az FMK, 1998-2006-ban Bugár MKP-ja után itt a Híd. Többet tudunk egymásról, de a fejekben, mind a szlovák, mind a magyar fejekben még nem sokat változtattunk. Próbáljuk meg végre, tisztessé­gesen, nem számításból, mint a múltban. A szerző a .týždeň főszerkesztő­je, a Lámpa című műsorvezetője. A Híd feladata átláthatóvá tenni a kisebbségek számára kiutalt állami támogatások elosztását Nincs magyarkérdés TOKÁR GÉZA A szép lassan megalakuló négy­párti jobboldali kormánykoalíció nyilvánosságra hozta a kormány­­program egyes téziseit. Adódik a kérdés: mit szándékoznak kezdeni a magyarokkal? A rövid válasz: semmit. A kicsit hosszabb felelet: egy-két általános, többféleképpen értelmezhető célkitűzésen kívül egyáltalán nem foglalkoznak a ki­sebbséget érintő témákkal. Magukról a magyarokról mind­össze három helyen esik szó, míg a valóban komoly gondokkal küsz­ködő roma közösségek problémáit érintő célkitűzések egy egész feje­zetet kaptak. Egyrészt a kormány­pártok kijelentik, hogy minősé­gibb, módszertanilag megváltoz­tatott szlovákoktatást szeretnének bevezetni a magyar iskolákban. Ez dicséretes. Szlovákia baráti kap­csolatokra fog törekedni Magyar­­országgal. Kötelező pipa. A har­madik tézis a kettős állampolgár­ságról szóló magyar rendelkezést érinti, arról szól, Szlovákia meg­változtatja az ellentörvényt, úgy, hogy „megszüntessék a szlovák ál­lampolgárokra vonatkozó negatív hatásait”. Mivel a törvény legfon­tosabb negatív hatása az, hogy a más állampolgárságot kérvényező elveszíti a szlovákot, feltételezni lehet, valamilyen módon mégis lehetőség nyílik a kettős állampol­gárságfelvételére. A kisebbségekkel foglalkozó té­zisek transzparens finanszírozást és decentralizációt ígérnek, eltör­lésre kerülnek a kisebbségekre vo­natkozó rendelkezések „értelmet­len korlátozások”. Hogy pontosan mire gondoltak ezzel a leendő kormánypártok, az rejtély, legfel­jebb találgatni tudunk. A nyelvtör­vényről konkrétan nem esik szó, a Smer-kormány másik hátraha­gyott aknáját, a hazafiassági tör­vény sorsát sem említik a célkitűzések között. Már megerő­sítést is nyert, hogy a Híd által szorgalmazott, komoly előrelé­pésnek számító kisebbségi tör­vényt elkaszálták a koalíciós tár­gyalások során. Mi a programtézisek igazi ta­nulsága? Talán az, hogy a magyar­kérdés a Híd és a kormánykoalíció értelmezésében nem létezik. Az egykor az MKP által megfogalma­zott „status quo” jelenti a kiindu­lópontot. A jobboldali kormány­­koalíció annyit valószínűleg meg­tesz, hogy a Fico-kormány legsú­lyosabb túlkapásait visszanyese­geti, mással viszont nem kompen­zál, és nem is érzi ennek a szüksé­gét. Nincs érdekében és nincs szándékában további kedvezmé­nyeket nyújtani a magyaroknak. Nemzetiségi vonalon egyetlen nagy feladat rajzolódik ki a Híd előtt: átláthatóvá kell tennie a ki­sebbségek számára kiutalt állami támogatások elosztását. Ha ezt a feladatot becsülettel teljesíti, az valóban nagy előrelépést jelent a négy évvel korábbi állapotokhoz képest. Ezen a ponton viszont so­kan felteszik majd a kérdést: elég ez egy magyar párttól? KOMMENTÁR Milliárdos csapda MOLNÁR IVÁN Őszintén bevallom, nagyot tévedtem. Napokig abban a hitben él­tem, hogy Duray Miklós múlt héten megjelent, az MKP csúfos ve­reségét taglaló vérlázító, minden józanul gondolkodó magyar em­ber vérnyomását a sztratoszférába repítő kommentáiját már nem lehet túlszárnyalni. Nos, lehet. Robert Ficónak és Ján Počiatek pénzügyminiszternek köszönhetően ráadásul nem is kellett sokáig vámunk. „Az ellenfeleink beszélhetnek, amit akarnak, az országot jó erőnlét­ben adjuk át. Bárki, aki megfelelő módon áll hozzá, jó eredmények­kel folytathatja a munkát” - nyilatkozta Fico szerdán, miután végleg lemondott kormányalakítási terveiről. A kormányfő nyilatkozatá­val szinte egy időben tette közzé a pénzügyminisztérium, hogy az állam bevételei idén egymilliárd euróval maradnak el a várttól, az államháztartási hiányunk így a tervezett 5,5 százalék helyett csak­nem 7 százalékos lesz, meghaladva a 4 milliárd eurót. Počiatek, a hazaárulás határait súroló módon, a parlamenti választások miatt május óta titkolta a valós helyzetet, hiszen a választóknak csak ne­hezen magyarázhatták volna meg, miért nem tesznek semmit, ha a bevételek nem a vártnak megfelelően alakulnak. A pénzügyminisz­ter az elmúlt hónapokban e helyett fűnek-fának fogadkozott, hogy Szlovákia 2013-ra képes lesz a bruttó hazai termék 3 százaléka alá faragni a deficitet, közben pedig két kézzel szórta a pénzt, mintha minden a legnagyobb rendben ment volna. Mindezt figyelembe vé­ve, egyre több elemző jut arra a meggyőződésre, hogy Fico talán eleve számolt azzal, hogy nem kerül kormányra. Ilyen méretű csap­dát ugyanis egy normális politikus saját magának nem ásna. A nagy kérdés persze, hogy a leköszönő kormányfő egyáltalán normális po­­litikusnaknevezhető-e. Akárhogy van is, a végeredményen ez nem változtat. A most formálódó jobboldali kormány nem kerülheti ki a Fico által ásott csapdát. A külföldi beruházók, a hazai vállalkozók és a választók nagy része is azt várja tőlük, hogy sokkal felelősebben gazdálkodjanak a pénzünkkel, mint az előző kormány. A legfrissebb felmérések ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy míg a la­kosság nagy része nincs ellene a reformoknak, a többség nem értene egyet olyan megszorításokkal, amelyek őt személyesen is érintenék. A következő kormánynak így nagyon szűk mozgástere lesz, ha nem szeretné elveszíteni választói nagy részét. Ami már most tudható, hogy idén egészen biztosan nem sikerül a tervezett 5,5 százalékosra csökkentenie a hiányt, hiszen az ehhez szükséges intézkedések bevezetése időt vesz igénybe, amit a Fico­­kormány eljátszott. Ugyanakkor az előző évek valamint a gazdasági válsággal küszködő Magyarország és Görögország tapasztalatai is azt mutatják, hogy a kormánynak a lehető leggyorsabban, a lehető legradikálisabb reformokat kellene véghezvinnie. Ezek ugyanis a gazdaság számára sokkal hatékonyabbak, a lakosság számára pedig hosszabb távon fájdalommentesebbek, mint a részletekben megva­lósított félmegoldások. Már azt is tudjuk, hogy az esetleges magá­nosításból befolyt pénzösszeggel vagy az adók növelésével nem csökkenthető a kívánt mértékben a hiány, a kormány így a szociális juttatásokat is kénytelen lesz lefaragni. Mindezt nagyon jól tudja Fi­co is, aki már most dörzsöli a markát a mihamarabbi diadalmas visszatérésben reménykedve. így ha a most hatalomra lépő kor­mánynak nem sikerül gyorsan és hatékonyan véghezvinnie a leg­szükségesebb reformokat, és ezeket megfelelő formában eladni a választóknak, Fico négy év múlva ugyanott folytathatja az adófize­tők pénzének az elkótyavetyélését, ahol most abbahagyta. TALLÓZÓ Financial Times Deutschland Szürkének és félresikerültnek nevezte a spanyol uniós elnöksé­get a Financial Times Deutsch­land. A német üzleti körök lapja előzetes mérleget vont Spanyol­­ország egy hét múlva lejáró uniós elnöki tevékenységéről. Emlé­keztetett arra, hogy Madrid nagy ambíciókkal látott neki az elnöki teendőknek, a tervekből azonban rendkívül kevés valósult meg. Jó­sé Luis Rodriguez Zapatero mi­niszterelnök célul tűzte ki Európa nemzetközi szerepének erősíté­sét a világban, Barack Obama amerikai elnököt Spanyolor­szágban szerette volna üdvözöl­ni, és az uniós elnökséggel egyidejűleg országa nemzetközi tekintélyét igyekezett volna nö­­velni-idéztefela napilap, megál­lapítva, hogy mindebből nem lett semmi. A nemzetközi színtéren a külpolitika főszereplőjévé „hal­vány teljesítménye” ellenére az EU „külügyminisztere”, az új kül- és biztonságpolitikai főképviselő, a brit bárónő, Catherine Ashton vált, az Európai Tanács új elnöke, a belga Herman van Rompuy pe­dig a legtöbb uniós csúcstalálko­zót Brüsszelbe vitte. A spanyol uniós elnökséget balszerencsék és kudarcok sorozata kísérte - írta a lap. Obama elnöknek a madridi látogatásnál fontosabb teendői akadtak, az EU nagy csinnadrat­tával bejelentett földközi-tengeri csúcsértekezlete csaknem bot­rányba fulladt az arab országok és Izrael ellentéte miatt. A szokásos EU-latin-amerikai csúcs foghíjas­ra sikeredett, számos állam- és kormányfő lemondta a részvételt - írta a lap. Az újság emlékeztetett az euróválságra és arra, hogy az az ország, amelyik korábban az uni­ós tagállamok számára még köte­­lezőkonjunktúracélokatkövetelt, és a stabilitási paktum ellen vé­tőket szankciókkal fenyegette, maga került a vádlottak padjára. A lap a spanyol elnökségről nem említett eredményt. Az egyetlen „pozitívum” Zapatero nyilatko­zata volt: „Elégedett vagyok, fél éven át legalább hasznosnak éreztükmagunkat.” (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom