Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-23 / 143. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 23. Szülőföldünk - hirdetés 13 Budai Attila egy neves német utazási irodának dolgozik, kevés olyan hely van a világon, ahol nejárt volna Az utazás nem mindig pénzkérdés Pat. Budai Attila Kanadá­ban született, majd Bécs­­ben nőtt fel. Az idegenve­zetővel, aki csaknem az egész világot bejárta, páti házának udvarán beszélgettünk. JUHOS MELINDA Attila szülei a hatvanas évek végén disszidáltak Ausztráliába, onnan Kanadába. Attila születése után a szülők Bécsben telepedtek le, ahol az édesanya később kis panziót nyitott. A családban mondhatni hagyománya volt az utazásnak, mindenki előszeretet­teljárta a világot. „Családunkban könyvekre és utazásra költöttük a pénzt. A nagyanyám mindig azt mondta, tanulj, olvass és utazz, az élményeket és a tudást nem veheti el tőlünk senki” - meséli Attila, aki már három kicsi gyerek édesapja. Stoppal Párizsba Attila az iparművészeti közép­iskola után rájött, mégsem a művészetekkel szeretne foglal­kozni, és filozófia-kommuniká­ció szakra jelentkezett az egye­temre. „Már akkor is sokat utaz­tam, tizenhét évesen stoppal utaztam el Párizsba. Egy ifjúsági szervezetnek köszönhetően diák­­találkozókra jártam. Egyetemis­taként az egyetem külföldi diá­kokkal foglalkozó osztályán dol­goztam. A kirándulni vágyó diá­koknak utazásokat szerveztem Prágába, Budapestre” - mesél a kezdetekről Attila. Véleménye szerint az utazás felfogás és hoz­záállás kérdése. „Nem igaz, hogy az utazáshoz sok pénz kell. A repülőjegy megvásárlásához szükséges nagyobb összeg, szál­lást nagyon olcsón is lehet talál­ni, igaz, az igényeinkből lejjebb kell adni” - vélekedik Attila. Példaként felhozta, hogy Indiá­ban sokat aludt háztetőkön há­lózsákban, ezért ugyanis csak egy dollárt kellett fizetni, másik egy dollárért megvehette az egész napi élelmet és közben él­vezte az utazást, megismerte a világot. Attila gyerekként nagy­szüleinél töltötte a nyarakat Zse­­lízen, majd rokonainál Duna­­szerdahelyen, így erős kötődés alakult ki benne Szlovákia iránt, ezért aztán később Paton tele­pedett le. Dél-afrikai körúton ííHRiii:"*rr (Budai Attila archívumából) Attila hamarosan ismét Tibetbe utazik Az. újságírástól az idegenvezetésig Az egyetem után Attila újság­íróként is dolgozott, de mivel mozgalmasabb munkára vá­gyott, megpróbálkozott az ide­genvezetéssel. Eleinte, miután csoportja hazament a kirándu­lásról, ő még maradt, és tovább ismerkedett az országgal, így egyre több helyre tudták kikül­deni idegenvezetőként. Mára már majdnem egész Ázsiát és Af­rikát bejárta, Európában is kevés hely akad, ahol nem járt még. Attila egy neves német utazási irodának dolgozik, ennek kö­szönhetően lényegében saját maga választja ki, hova és mikor megy. A több ezer eurós, általá­ban két-három hetes körutazá­sokon igényes kliensek vesznek részt, akik az idegenvezetőtől is kifogástalan szolgáltatást várnak el. Egy másik irodának kamcsat­­kai expedíciókat vezet. Ezen kí­vül saját maga is szervez utakat Szlovákiába és Magyarországra. Az első három nap a legfontosabb Megtudtuk, hogy az egyik leg­nehezebb feladat a megfelelő időbeosztás. Fontos hogy a ven­dég a nap végére úgy érezze, mindenre volt elég ideje, este vi­szont ne hullafáradtan érkezzen a szállásra. A délutáni melegben le­hetőleg már nem szervez fárasztó programot, igyekszik úgy irányi-Jövő héten Darázs Katalin gasztroenterológust mutatjuk be. tani a napot, hogy a turisták ma­guk is felfedezhessék a környéket, a piacokat. „Az első napok a legfá­rasztóbbak, akkor a turisták még rendkívül élénkek, mindent tüze­tesen szeretnének megnézni, mindenről a lehető legtöbbet sze­retnének megtudni, ha ekkor si­kerül őket levenni a lábukról, nyert ügyünk van” - mosolyog At­tila. Mint mondja, az elején még nagyon a szívére vette, ha egy a vendég elégedetlen volt, de ha­mar rájött, hogy aki eleve nem úgy megy egy kirándulásra, hogy jól érezze magát, azzal nincs mit tenni. Tengerparti napozás, vagy országjáró körút? Attila szerint egyre nő az érdek­lődés a körutak iránt, az emberek rájönnek ugyanis, hogy az egyhe­tes tengerparti kirándulás során vajmi keveset látnak az országból. „Ha eredeti dolgokat akarunk lát­ni, el kell hagynunk az ötcsillagos szállodát, számolnunk kell a sok utazással, és egyszerű szállással is be kell érnünk” - vélekedik Attüa, aki ma már örül, ha a két-három­­hetes körút után kicsit otthon le­het a családjával. Decemberben családostul Izraelbe készülnek, mint mondja, a gyerekek sem ma­radhatnak ki az utazásból. A kismagyari faluünnepet az égiek is segítették Egy kis falu nagy napja ÚJ SZÓ-HÍR Kismagyar. Csak az tudja, mennyi munkával, utánajárással jár egy rendezvény megszervezé­se, aki már maga is próbálkozott üyesmivel. És ha már minden a he­lyére kerül, s az ember meg­könnyebbülten fellélegezne, még mindig ott az esélye annak, hogy az egészet elmossa az eső. Az idei nyáron ez az esély a sokszorosára nőtt, a kismagyariaknak ezért óri­ási szerencséjük volt - bár a Csal­lóközben többfelé is zápor zuho­gott - az égiek úgy akarták, hogy a hatvanas években Illésházához csatolt, önállóságát vesztett fa­lucska harmadízben rendezett sa­ját kulturális ünnepsége napfé­nyes, szép időben pergősre, ferge­tegesre sikeredjen. Az önkor­mányzat és a helyi vállalkozók anyagi támogatása ügyes szerve­zéssel és a természet jóindulatával találkozva nagyszerű rendezvényt eredményezett. A helyi Csemadok tagjai Sza­­maránszky Edit elnökkel az élen olyan műsort állítottak össze, amely keresztmetszetét adta mindannak, ami a faluban élő emberek számára pihentető szó­rakozást kínált. A kismagyari ovisok, az illésházi iskolások, a helyi tini roma táncosok és roma énekesek mellett csallóközi ven­dégszereplők - Kosár Szabolcs énekes, a komáromi Benes Ildikó és Pőthe István kettőse, a jókai citerások - váltották egymást a kultúrház udvarában felállított szabadtéri színpadon. A nézőtér melletti sátrakban halat, cigány­pecsenyét sütöttek, árusok kínál­ták portékáikat - az udvaron, asztalok mellett, otthonos kör­nyezetben üldögélve, beszélget­ve, a színpadon zajló műsoron szórakozva több száz résztvevő számára jelentett e nap igazi bú­felejtést, önfeledt kikapcsolódást a mindennapi gondokból. Az i-re a pontot az Alf zenekar tette fel - az utcabálban fiatalok és kevésbé fiatalok ropták hajnalig a táncot. A kismagyariak igyekezete ékes bizonyítéka annak, hogy kevés pénzből, önfeláldozással, helyi támogatással is lehet olyan rendezvényt létrehozni, amely egy közösséget, bármily tarka legyen is, össze tud ková­csolni. (fé) A Kismagyari Tini Romák a színpadon A gyerekek körében nagy sikere volt az arcfestésnek és a kézműves fog­lalkozásoknak (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom