Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-23 / 143. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 23. Szülőföldünk - hirdetés 13 Budai Attila egy neves német utazási irodának dolgozik, kevés olyan hely van a világon, ahol nejárt volna Az utazás nem mindig pénzkérdés Pat. Budai Attila Kanadában született, majd Bécsben nőtt fel. Az idegenvezetővel, aki csaknem az egész világot bejárta, páti házának udvarán beszélgettünk. JUHOS MELINDA Attila szülei a hatvanas évek végén disszidáltak Ausztráliába, onnan Kanadába. Attila születése után a szülők Bécsben telepedtek le, ahol az édesanya később kis panziót nyitott. A családban mondhatni hagyománya volt az utazásnak, mindenki előszeretetteljárta a világot. „Családunkban könyvekre és utazásra költöttük a pénzt. A nagyanyám mindig azt mondta, tanulj, olvass és utazz, az élményeket és a tudást nem veheti el tőlünk senki” - meséli Attila, aki már három kicsi gyerek édesapja. Stoppal Párizsba Attila az iparművészeti középiskola után rájött, mégsem a művészetekkel szeretne foglalkozni, és filozófia-kommunikáció szakra jelentkezett az egyetemre. „Már akkor is sokat utaztam, tizenhét évesen stoppal utaztam el Párizsba. Egy ifjúsági szervezetnek köszönhetően diáktalálkozókra jártam. Egyetemistaként az egyetem külföldi diákokkal foglalkozó osztályán dolgoztam. A kirándulni vágyó diákoknak utazásokat szerveztem Prágába, Budapestre” - mesél a kezdetekről Attila. Véleménye szerint az utazás felfogás és hozzáállás kérdése. „Nem igaz, hogy az utazáshoz sok pénz kell. A repülőjegy megvásárlásához szükséges nagyobb összeg, szállást nagyon olcsón is lehet találni, igaz, az igényeinkből lejjebb kell adni” - vélekedik Attila. Példaként felhozta, hogy Indiában sokat aludt háztetőkön hálózsákban, ezért ugyanis csak egy dollárt kellett fizetni, másik egy dollárért megvehette az egész napi élelmet és közben élvezte az utazást, megismerte a világot. Attila gyerekként nagyszüleinél töltötte a nyarakat Zselízen, majd rokonainál Dunaszerdahelyen, így erős kötődés alakult ki benne Szlovákia iránt, ezért aztán később Paton telepedett le. Dél-afrikai körúton ííHRiii:"*rr (Budai Attila archívumából) Attila hamarosan ismét Tibetbe utazik Az. újságírástól az idegenvezetésig Az egyetem után Attila újságíróként is dolgozott, de mivel mozgalmasabb munkára vágyott, megpróbálkozott az idegenvezetéssel. Eleinte, miután csoportja hazament a kirándulásról, ő még maradt, és tovább ismerkedett az országgal, így egyre több helyre tudták kiküldeni idegenvezetőként. Mára már majdnem egész Ázsiát és Afrikát bejárta, Európában is kevés hely akad, ahol nem járt még. Attila egy neves német utazási irodának dolgozik, ennek köszönhetően lényegében saját maga választja ki, hova és mikor megy. A több ezer eurós, általában két-három hetes körutazásokon igényes kliensek vesznek részt, akik az idegenvezetőtől is kifogástalan szolgáltatást várnak el. Egy másik irodának kamcsatkai expedíciókat vezet. Ezen kívül saját maga is szervez utakat Szlovákiába és Magyarországra. Az első három nap a legfontosabb Megtudtuk, hogy az egyik legnehezebb feladat a megfelelő időbeosztás. Fontos hogy a vendég a nap végére úgy érezze, mindenre volt elég ideje, este viszont ne hullafáradtan érkezzen a szállásra. A délutáni melegben lehetőleg már nem szervez fárasztó programot, igyekszik úgy irányi-Jövő héten Darázs Katalin gasztroenterológust mutatjuk be. tani a napot, hogy a turisták maguk is felfedezhessék a környéket, a piacokat. „Az első napok a legfárasztóbbak, akkor a turisták még rendkívül élénkek, mindent tüzetesen szeretnének megnézni, mindenről a lehető legtöbbet szeretnének megtudni, ha ekkor sikerül őket levenni a lábukról, nyert ügyünk van” - mosolyog Attila. Mint mondja, az elején még nagyon a szívére vette, ha egy a vendég elégedetlen volt, de hamar rájött, hogy aki eleve nem úgy megy egy kirándulásra, hogy jól érezze magát, azzal nincs mit tenni. Tengerparti napozás, vagy országjáró körút? Attila szerint egyre nő az érdeklődés a körutak iránt, az emberek rájönnek ugyanis, hogy az egyhetes tengerparti kirándulás során vajmi keveset látnak az országból. „Ha eredeti dolgokat akarunk látni, el kell hagynunk az ötcsillagos szállodát, számolnunk kell a sok utazással, és egyszerű szállással is be kell érnünk” - vélekedik Attüa, aki ma már örül, ha a két-háromhetes körút után kicsit otthon lehet a családjával. Decemberben családostul Izraelbe készülnek, mint mondja, a gyerekek sem maradhatnak ki az utazásból. A kismagyari faluünnepet az égiek is segítették Egy kis falu nagy napja ÚJ SZÓ-HÍR Kismagyar. Csak az tudja, mennyi munkával, utánajárással jár egy rendezvény megszervezése, aki már maga is próbálkozott üyesmivel. És ha már minden a helyére kerül, s az ember megkönnyebbülten fellélegezne, még mindig ott az esélye annak, hogy az egészet elmossa az eső. Az idei nyáron ez az esély a sokszorosára nőtt, a kismagyariaknak ezért óriási szerencséjük volt - bár a Csallóközben többfelé is zápor zuhogott - az égiek úgy akarták, hogy a hatvanas években Illésházához csatolt, önállóságát vesztett falucska harmadízben rendezett saját kulturális ünnepsége napfényes, szép időben pergősre, fergetegesre sikeredjen. Az önkormányzat és a helyi vállalkozók anyagi támogatása ügyes szervezéssel és a természet jóindulatával találkozva nagyszerű rendezvényt eredményezett. A helyi Csemadok tagjai Szamaránszky Edit elnökkel az élen olyan műsort állítottak össze, amely keresztmetszetét adta mindannak, ami a faluban élő emberek számára pihentető szórakozást kínált. A kismagyari ovisok, az illésházi iskolások, a helyi tini roma táncosok és roma énekesek mellett csallóközi vendégszereplők - Kosár Szabolcs énekes, a komáromi Benes Ildikó és Pőthe István kettőse, a jókai citerások - váltották egymást a kultúrház udvarában felállított szabadtéri színpadon. A nézőtér melletti sátrakban halat, cigánypecsenyét sütöttek, árusok kínálták portékáikat - az udvaron, asztalok mellett, otthonos környezetben üldögélve, beszélgetve, a színpadon zajló műsoron szórakozva több száz résztvevő számára jelentett e nap igazi búfelejtést, önfeledt kikapcsolódást a mindennapi gondokból. Az i-re a pontot az Alf zenekar tette fel - az utcabálban fiatalok és kevésbé fiatalok ropták hajnalig a táncot. A kismagyariak igyekezete ékes bizonyítéka annak, hogy kevés pénzből, önfeláldozással, helyi támogatással is lehet olyan rendezvényt létrehozni, amely egy közösséget, bármily tarka legyen is, össze tud kovácsolni. (fé) A Kismagyari Tini Romák a színpadon A gyerekek körében nagy sikere volt az arcfestésnek és a kézműves foglalkozásoknak (A szerző felvételei)
