Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-23 / 143. szám, szerda
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 23. TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET Egy olyan országban, ahol állami léptékben is fel lehet rúgni a morális szabályokat, ez történik a kultúrában és más felületeken is, de a pozitív változás nem rendőri intézkedésektől várható, a kultúránakbelülről kell megtisztulnia, és ez nem történik varázsütésre, csak fokozatosan - nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szőcs Géza. A kulturális államtitkár szólt arról is: a kulturális tárcának biztosítania kell a feltételeket ahhoz, hogy meghatározó szellemi, kulturális teljesítmények létrejöjjenek és eljussanak a befogadóhoz. A pályázati bírálatokat kritizáló kérdésre azt mondta: azon lesznek, hogy zsarolható, érdekcsoportoktól függő emberek ne dönthessenek, (mti)- Attól tartok, ha nem áll el az eső, az emberek fiiköltöznek hozzánk! (Peter Gossónyi rajza Az AAKP fő hibái a kampányban abban rejlenek, hogy a párt „elment" potenciális szavazói akarata mellett Veszélyes illúziók Bár a következő hónapokban a politikai közbeszédet Szlovákia új, jobb-közép kormányzatának intézkedései, szándékai és belső erőviszonyai foglalkoztatják, jelenleg a koabciós tárgyalások viszonylagos, bár találgatásokkal teli csendjének időszakát éljük. RAVASZ ÁBEL Ez az időszak jó lehetőség arra, hogy a hamarosan reflektorfénybe kerülő győztesek helyett most a vesztesek önreflexiója is kellő teret. Miközben a HZDS és az SNS belső problémákkal és generációváltással vívódik, a szlovákiai magyar közvéleményt elsősorban az MKP sorsának kérdése érdekli, nem utolsósorban azért mert a Híddal folytatott versenyben kiütéses vereséget szenvedő párt máris elkezdte a belső átalakulást. Az MKP veresége joggal nevezhető elsöprőnek: a magyarországi média és politikai elit hátszelével, valamint jól kiépített infrastruktúrával mindössze 110 000 szavazat begyűjtésére volt képes, amely csak egy árnyalattal volt több a Hídra leadott voksok felénél. Még erősebb a kontraszt, ha ezt az adatot a párt négy évvel korábban elért 270 000 szavazatával hasonlítjuk össze. Ez arra is utal, hogy amellett, hogy a Híd jelentős számú szlovák nemzetiségű szavazót is meg tudott mozgatni, a magyar szavazóknak is több mint a felét maga mögé tudta állítani - ismét hangsúlyozva: a magyarországi média diszkriminációja ellenére. Az MKP ráadásul alulmaradt a magyarlakta körzetek csaknem mindegyikében, beleértve a szavazatok tömegét hozó Dunaszerdahelyt és Komáromot is - kivételt csak Párkány környéke és a Bodrogköz jelentett, ahol az MKP le tudta győzni fő riválisát. A következő hónapok szinte bizonyosan a szavazói bázis további csökkenését hozzák - egyrészt, a győztes támogatottsága mindig tovább növekszik a választások után, mivel az emberek szeretik úgy érezni, hogy a nyerő oldalon állnak. Másrészt, azok az opportunista elemek, akik az MKP-ra csak mint a saját politikai céljaikat kiszolgáló platformra tekintettek, most az első adandó alkalommal átpártolhatnak a Hídhoz. Ráadásul, az önkormányzati választások közeledtével helyi szinten is érhetikkomoly veszteségek a pártot, ha nem tudja egy győzelemre képes alakulat képét mutatni. Az MKP vezetése érzékeli ezt a veszélyt, amire a párt országos tanácsa (OT) egy július 10-ei rendkívüli kongresszus kiírásával és tisztújítással reagált. Távozott Csáky Pál és visszavonult Duray Miklós is; az elkövetkező időszakban a korábbi négy OT-tagból és a megyék által küldött öt további képviselőből álló átmeneti elnökség kormányozhatja a szervezetet. Ez a kilenc ember korántsem tekinthető a megújulás első jelének: ők korábban az MKP országos listájának2., 3., 4., 5., 9., 29., 32., 35. és 40. helyét foglalták el, átlagéletkoruk 48 év. Az egyetlen 40 évnél ifjabb tag a pozsonyi Király Zsolt. Az MKP előtt három olyan út áll, mely nagyon különböző végeredményekhez vezethet. A párt megpróbálhatja folytatni azt a politikát, amit eddig is képviselt, a Csáky és Duray által jelentett teher nélkül és mérsékeltebb retorikával. Efféle jövőképre utal a párt átmeneti elnökségének összeállítása és az elnökségi tagok nyüatkozatainak nagy része. A jelek szerint (gondolva itt Semjén Zsolt nyilatkozatára) a Fidesz is efféle alternatívával számol. Előfordulhat, hogy a hidas politikusok és aktivisták kiválásával az MKP-ban megerősödő radikális (abb) jobboldali szárny kap erőre, ez esetben teljes politikai izolációra, konfrontativ tónusra és a magyarországi forrásokra való erős támaszkodásra lehet számítani. A harmadik lehetőség az, hogy a párt elindul a mérséklődés útján, felszámolva az etnikai politizálás látványos külsőségeit és a Magyarországtól való erős függést. Ez esetben az MKP számolhatna azokkal a mérsékelt, a Hídtól a kormány intézkedései miatt elpártoló szavazókkal is, akiket a másik két megoldás végleg elidegenítene a párttól. Az átmeneti vezetés első nyilatkozatai az első, azaz a korábbi irányvonalat megtartó út mellett tesznek tanúbizonyságot. Andruskó Imre ugyan a szélsőjobboldali veszély és a marginalizáció elkerüléséről beszélt, ám az előző vezetés hibáit főként kommunikációs problémaként ábrázolta. Király Zsolt pedig azt hangsúlyozta, hogy az MKP jó márkanév, a pártnak óvatosnak kell lennie a Híddal való „összeborulással” kapcsolatban. A szintén jól fekvő Auxt Ferenc Berényi Józsefet és Farkas Ivánt nevezte meg Csáky lehetséges utódaként. Ezek a nyilatkozatok jól mutatják, mennyire eltájolt az átmeneti vezetés a valóságtól. Az MKP fő hibái a kampányban nem a kommunikációban keresendők, hanem abban, hogy a párt „elment” saját potenciális szavazóinak akarata mellett, azok tömegénél jóval konfrontatívabb irányt választva. Király is téved, ha azt gondolja, hogy az MKP jó márkanév: a fiatalok körében nem az, de a következő négy évben az idősebbek körében is megkophat a szó csengése a Híd médiajelenlétének fényében. A'legnagyobb tévedés az, hogy egy ilyen vereség után az országos lista 3. vagy 4. helyezettje alkalmas lehet a változtatásra: a vereséggel és a hibás stratégiával való szembenézés hiánya pedig az elkerülni kívánt marginalizációhoz és a párt felbomlásához vezethet. Ez a kimenetel még elkerülhető: de ehhez a vezetés önreflexiójára és az illúziókkal való azonnali leszámolásra van szükség. A szerző a Publicus Slovensko vezető kutatója. KOMMENTÁR Amit meg kellene tenni GÁL ZSOLT Remélhetőleg a felálló új kormánykoalíció legalább néhány területen jelentős változásokat fog véghezvinni. Ezek többségéhez - például a gazdaságban - hosszabb idő szükséges. Vannak azonban olyan lépések - főként szimbolikus jellegűek -, amelyeket napok vagy hetek alatt meg lehetne tenni. A legfontosabb az lenne, hogy az új kormány megkezdje a csaknem teljesen szétzüllesztett igazságszolgáltatási rendszer rendbetételét. Ehhez nélkülözhetetlen a tönkretételéért leginkább felelős Štefan Harabinnal és klikkjével totális háborút kezdeni. Minden törvényes eszközzel (pl. a Harabin által kinevezett bírák leváltása, a Legfelsőbb Bíróság és a bírósági tanács elnöke jogköreinek megnyirbálása, a kényelmeden bírák megbüntetésére használt diszciplináris szenátusok leváltása) meg kell próbálni Harabin eltávolítását, de legalább ellehetetlenítését. Egyértelművé kell tenni híveinek/kegyeltjeinek és főleg a többségi köpönyegforgatóknak, hogy aki kitart mellette, az maga is e háború frontvonalán találja magát. A belügyminiszternek a rendőrségi vezetést kell leváltania, néhány botrányos, átpolitizált rendőri és ügyészségi beavatkozás/nyomozás miatt pedig bocsánatot kellene kérni. Ebből a szempontból szép szimbolikus gesztus lenne, ha az új miniszterelnök asszony személyesen tolmácsolna bocsánatkérést Maiina Hedvignek. Illene kárpótlást is adni, de főképp vizsgálatot indítani. És persze nem kellene megfeledkezni a dunaszerdahelyi rendőrattakban majdnem agyonvert Lengyel Krisztiánról sem. Ha már a „magyar ügyeknél” tartunk, kezdetnek meg kellene szüntetni, de minimum jelentősen megváltoztatni a nyelvtörvényt és a kettős állampolgárság ellen elfogadott jogszabálymódosítást. Hasonlóan gyorsan a szemétbe kellene vágni a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó (és a médiát csaknem ellehetetlenítően súlyos büntetéseket lehetővé tevő) paragrafusokat. Jól szimbolizálná az új időket annak törvénybe iktatása is, hogy a közpénzek felhasználásához kapcsolható bármilyen szerződés, határozat kivétel nélkül teljes egészében nyilvánosságra hozandó az összes (a döntéshozatalban szerepet játszó) érintett névsorával, döntésükkel és azok indoklásával. A gyors tisztogatás szükséges a diplomáciai képviseleteknél is, le kell váltani az összes politikai nomináltat, az élén az olyan volt kommunistákkal, mint Migašék vagy Weiss. Az 1989 előtti párttagság végre általában is kizáró ok kellene, hogy legyen bármilyen közfunkció betöltésénél. Fico követelődzését a különböző (parlamenti, állami) funkciókat illetően durván vissza kell utasítani: úgy, hogy egy grammal sem adnak több pozíciót a mostani ellenzéknek, mint amennyit Fico adott négy éve. A közszolgálati televízió létéről (vagyis arról, hogy kapjon-e még egyáltalán egy, sokadik esélyt) el lehet gondolkozni, de ennek a mostani tévétanácsnak mindenképpen mennie kell. És végre meg kell szüntetni a Matica slovenská támogatását a költségvetésből, egy centet sem szabad adni az adófizetők pénzéből ennek a „kulturális”, de lényegében politikai (nem mellesleg, magyargyűlölő) szervezetnek. És végül - a szimbolizmus megkoronázása érdekében - el kellene távolítani Svätopluk „ószlovák király” szobrát a pozsonyi vár elől. Röviddel a parlamenti választások előtt a Smer ideológiáját jelképezte a történelemhamisítás eme kommunista giccsöntvénye. Most a hatalomváltás merész és bátor jelképe lehetne, azt üzenné a választópolgároknak, hogy az új kormány szöges ellentéte elődjének. Ez a lépés valószínűleg kiváltaná Fico hisztérikus reakcióját, de egyet ne felejtsünk el: minél hangosabban fogja bírálni a volt miniszterelnök az új kormányt, az annál jobb munkát fog végezni. GLOSSZA Mečiar a mennybe megy VERES ISTVÁN Vladimír Mečiar eltűnt. Amióta kiderült, hogy a HZDS nem lesz az új szlovák parlament tagja, a pártelnök nem mutatkozik a nyilvánosság előtt. A szóvivőtől vagy a többi vezetőtől Mečiar hol- és hogylétéről csak homályos információkat tudtak kicsikarni az újságírók. „Véleményem szerint visszavonultan, a természetben elmélkedik, meditál. Szeret telefon nélkül az erdőben sétálgatni” - nyilatkozta nemrég Jozef Halecký, a HZDS volt képviselője. Mečiar egyszer már elbúcsúzott a választóitól, 1998-ban a televízióban pá-pát intett, majd rágyújtott egy szomorú nótára. „... senkit nem bántottam közületek” - szólt a dal, viszont ahogy a visszavonulásra tett ígéretét, ezt sem hitte el senki. Ha tényleg olyan ártatlan lenne, miért énekelte volna éppen ezt? Mečiar már 2006-ban visszavonulót fújt volna, ha Fico fel nem rántja a koalíciós teherautó platójára. A HZDS elnöke végig magabiztos volt, kétszámjegyű választási eredményben reménykedett, a felmérések készítőit gazembereknek nevezte. Mečiar évek óta harcban áll a valósággal. Ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy még mindig visszatérést ígér. „A győzteseknek dicsőség, a legyőzőiteknek tisztelet jár. Ott leszünk a következő parlamentben” - szól a párt legújabb sajtóközleménye. Mečiarról még évtizedek múlva is tanulmányokat fognak írni a politológusok, a történészek, de a pszichológusok is. Ez az ember még mindig abban a hitben él, hogy Szlovákia nélküle nem létezhet. Pedig a HZDS-t ő juttatta a parlamenti küszöb alá, a pártból a feltörekvő személyek sorra kihullottak, mert Mečiar senkit nem tűrt meg maga mellett, mindenkinek rácsapott a kezére, aki a kormánykerék felé nyúlt. A HZDS-re két hete csak azok szavaztak, akiket a párthoz személyes érdek fűz, és akik emlékezetükben Mečiart mint Szlovákia jóságos, ám rettenthetetlen megalapítóját tisztelik, akinek minden szava felér egy fél evangéliummal. Ez abból is látszik, hogy a párt listáján a régi arcokat karikázták fel, például Katarína Tóthovát. A párt egykori választóbázisának nagy részét viszont elcsábította a Smer a nacionalista jólmegaszondás politikájával. Vagyis azok a tömegek, amelyek annak idején Mečiart felemelték, ma is léteznek, csak éppen Fico mozgatja őket. Ami biztos, hogy a HZDS Mečiar nélkül nem létezhet. Az pedig, hogy Mečiar létezhet-e hatalom nélkül, a következő években kiderül. Eddigi nyilatkozatait ismerve talán senki nem lepődne meg, ha a párt sajtóosztálya kiadna egy közleményt, mely szerint Mečiart angyalok serege élve felvitte a mennyországba, hogy tapasztalatait ezentúl Szent Péterrel, Isten balján kamatoztassa. Ha már ezek a hálátlan szlovákok nem képesek értékelni. A politikus a lelkét kiteszi énük, aztán ez a vége! Jó nagy fityiszt ezeknek, nem önnáló államot!
