Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-14 / 135. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 14. Vélemény és háttér 7- Ivócimborákat azonnal találsz, bezzeg a választások után képtelen vagy koalíciót alakítani! (Peter Gossónyi rajza) Aki a közösséghez való hűséget tűzi pártja zászlajára, miért nem tette hitelesen? Van okunk az örömre FIGYELŐ Befutott a prágai gyors A prágai gyors befutott Po­zsonyba - a május végi cseh forgatókönyv érvényesült a hétvégi szlovákiai parlamenti választásokon. 1. Nyugati szomszédunknál a szociáldemokrata ČSSD masszív kampányában a jóléti osztogatásra, a szociális biz­tonságra helyezte a hangsúlyt, nem nélkülözve a populista felhangokat. Bár megnyerte a vokscsatát, nem tudott kor­mánykoalíciót létrehozni. Ná­lunk a populista húrokat pen­gető Smer is a szociális juttatá­sok garantálására, az ingyenes szolgáltatásokra helyezte a hangsúlyt, s kénytelen lesz az ellenzéki padsorokba ülni. 2. A cseheknél két új párt, a TOP 09 és a Közügyek (Veci Verejné) robbant be a nagypo­litikába, s lesz kormányténye­ző. ATOP 09 a közösségi portá­lokon sikeresen mobilizálta a fiatalokat. Nálunk a Szabadság és Szolidaritás (SaS), meg a Híd vadonatúj formáció - mindkettő várakozáson felül szerepelt. Különösen az SaS je­leskedett az internetet haszná­­lókmobilizálásában. 3. Mindkét országban a civil kezdeményezések vittek színt a kampányba, á híres filmek „átpolitizált” új verziói a poé­nok és polgárpukkasztás mel­lett megértésre találtak. 4. A cseh szomszédnál nem jött be a negatív kampány. A másokat ócsárló ČSSD kudar­cot vallott. A Smer a plakáthá­ború második felvonásában szintén a Jobboldali tákol­mány” és az MKP kormányté­nyezővé válásának rémével ri­ogatott, mindhiába. Az SNS magyarellenes, a szlovák pol­gárokban félelmet keltő pla­kátjai ésazMKP-nakaHídatle­­járatni próbáló hirdetései sem hoztákmeg az eredményt. 5. Az ODS és SDKÚ ugyan si­kerként könyvelheti el az idei választást, ám 2006-hoz ké­pest jelentősen visszaesett a támogatottsága. S mindkét országban elbukott néhány, a rendszerváltás óta stabil par­lamenti párt. A cseheknél a KDU-ČSL, nálunk a HZDS és komoly meglepetésre az MKP.(shz) Van ok az örömre - a nemzetmentők mandá­tumhoz jutott söpredéke minden bizonnyal ellenzé­ki gusztustalankodásra ítéltetett. De az ország mentális állapotát érzékel­ve mégsem lehet teljes a boldogság: az MKP - hibái, tunyasága, alibizmusa, amatőrsége ellenére is - hiányozni fog a parla­mentből. S1DÓ ÁRPÁD Elsősorban a párt felelőssége az okok firtatása, azok őszinte, következetes kifürkészése, nem mellesleg, akár még az előnyé­re, mi több, az egész szlováldai magyar közösség javára is vál­hat középtávon. Momentán .viszont szembe kell nézni a ténnyel: Bugárék több szavazót szólítottak meg, mint Csáky. Mostantól Bugár­­nak adatott meg, hogy képvisel­je a többi parlamenti pártot jó esetben lázba nem hozó ügye­inket. Amiből meg van néhány. Az „egyedüli” magyar pártnak le kell vonnia a következtetést abból is, hogy egyebek mellett a jól kiaknázható, hitelesen te­­matizálható szlovák nacionalis­ta légkör sem segített. Az orbá­­ni hozzáálláshoz hasonlóan. Az MKP fideszes hátszele - vitathatatlan (?) jószándéka el­lenére is - gyenge fuvallatnak bizonyult, akárcsak erdélyi „földijeink” MPP-jének esetében is. Ott az RMDSZ maradt a ki­rály a romániai választásokat követően. Nálunk meg a Fidesz által ig­­norált Bugár a királycsináló. Mert Martonyi még kijelölt mi­niszterként hiába állította, a ha­táron túliak legitim képvisele­tének ügyeihez a magyar kor­mány odateszi magát, de Csáky kérését a kettős állampolgársá­gi törvény megtárgyalásának későbbre halasztásáról semmi­be vették Pesten. Itt meg ezen a jelképes kérdésen ízléstelenked­­tek baltól jobbig a többségiek. A téma kapcsán katonai konflik­tust vizionáló Slotát ráadásul ez meg is dobhatta pár ezer szava­zattal, hogy aztán horzsolások­kal átbukdácsoljon a mandá­tumküszöbön. Okkal vetődhet fel a kérdés: aki a közösséghez való hűséget tűzi pártja zászlajára, azt miért nem tette hitelesen, mondjuk az asztalra csapva, mondván: „Viktor, lécei, később tömd be a jobbikos mumusaid száját a ket­tőssel, most jól jönne egy anya­országi gesztus. Tudod, mintha hallgatnál a felvidékiek kéré­sére”. Csáky hangja jobb esetben nem hallatszott el a Tisztelt Ház lakóihoz. Ezen is múlhatott a képviselői szék elvesztése. Csá­­kyék testületi lemondása logikus lépés, felelősségteljes. A „hogyan tovább” átgondolásának kizáró­lag hasonló hozzáállással lehet értelme. Ami akár lehetőséget is teremthet az MKP-nak. Esélyt, hogy megannyi „kényelmes” esz­tendő után újradefiniálja magát. A Fidesz meg az „állam­­csődözéses” brüsszeli monetáris fricska után most Pozsonyból kaphatott értesítőt: a határon túliakkal kapcsolatos politizálá­sa tatarozásra szorul. ___________________________________________JIGYZIT___________ _______ Közös dolgaink JUHÁSZ KATALIN Az egyik szemem sír, a másik ne­vet, az viszont úgy kacag, hogy szinte könnyezik belé. Véreim, a szlovákiai magyar választópol­gárok ugyanis kellemesen meg­leptek engem vasárnap hajnal­ban. Pedig már kezdtem azt hin­ni, hogy kisebbségben vagyok egy kisebbségen belül, ami bi­zony olyan fokú kisebbségi ér­zést kelt egy amúgy is komple­­xusos emberben, hogy normális országokban élő ismerősei ag­gódva kérdezgetik tőle a Face­­bookon, mi baja, ki bántotta, hogy ilyen pesszimista hangulat­jelentéseket tesz közzé magáról. Ki gondolta volna - én ugyan nem! -, hogy akad bennünk (ki­rályi többes) kurázsi valami újat választani a megszokott régi he­lyett. Olyasmi ez, mint amikor sétál az ember az erdőben a kita­posott turistaúton, és egyszer csak felfedez egy alig látható, nehezen járható, szűk ösvényt, amelynek mentén nem a meg­szokott banán terem, hanem an­nál jóval izgalmasabb ízű gyü­mölcsök. Sajnálom viszont azt a 4,3 száza­léknyi szlovákiai magyar szava­zót, akiknek a voksa elveszett. Annál is inkább meg lettek ők ve­zetve, mivel „az egyetlen magyar párt” képviselőjelöltjei abban a szellemben nyilvánultak meg a kampányrendezvényeken, Kor­da Gyuri előtti felszólalásuk so­rán, hogy ha a „felvidéki választópolgár” nem akarja, hogy elvesszen a voksa, jobban teszi, ha rájuk szavaz. Ez nem éppen tisztességes megnyilvánu­lás. Engem senki ne manipulál­jon azzal, hogy elvész a szavaza­tom, ha nem egy bizonyos párt listájára adom le, elvégre nem vagyok én holmi birka.... Attól viszont tartottam, hogy egy hosszú évek óta „egypártrendszerben” élő, ma­gát folyamatos üldöztetésben, elnyomásban, konfliktusok kö­zepette, már-már rabszolgasors­ban vizionáló tömeg inkább a bevált kancára tesz a fiatal pari­pa helyett. Nem a múlton akar­nak tovább rágódni, hanem a jö­vőn lendíteni, nem kajálták be a magyar állampolgárság fedőnevű „anyaországi” populis­ta performanszt, nem hiszik el azokat a rémhíreket, amelyek szerint nálunk folyamatosan ve­rik, sanyargatják, kerékbe törik a magyart. Nem akarnak tovább gyűlölködni, hanem egy közis­merten romantikus lelkű, ám rendkívül okos magyar költő nyomán azt mondják: „Rendez­zük végre közös dolgainkat, Ez a mi munkánk, és nem is kevés.” Elvégre közös hazában élünk, és jogunk van jól érezni magunkat ebben az országban. Nem a többség ellenében, hanem velük együtt, meggyőzve őket a saját igazunkról. Száz szónak is egy a vége: emelem kalapom 8,12 száza­léknyi másként gondolkodó szlovákiai szavazó előtt, és kí­váncsian várom az előttünk ál­ló hét történéseit... KOMMENTÁR Politikai földrengés MOLNÁR NORBERT Szlovákia a hétvégén felugrott a visegrádi gyorsra: a V4-es orszá­gok közül utolsóként, de leváltotta a baloldali kormányt. Robert Fico pártja győzelmet szenvedett, az SNS parlamentbejutása 900 szavazaton múlott, Vladimír Mečiar pedig 20 év politikai garáz­dálkodás után eltűnt a palettáról. Szlovákia kormányt váltott - és ez a legjobb, ami történhetett velünk. A szombati választás bebizonyította: az embereknek elegük lett a konfrontativ hangnemből, az alibi politizálásból, a hatalmasko­dásból. De legfőképpen azt bizonyította, hogy nem lehet ebben az országban 2010-ben magyarkártyával választást nyerni. A szlová­kok nagy része már nem vevő a magyarellenességre. De bebizonyí­totta azt is, hogy a szlovákiai magyarok közt sem lehet magyarkár­tyával nyerni. A Magyar Koalíció Pártjának kibukása a parlamentből szinte törvényszerű volt. Az a gyalázatos és primitív kampány, amivel vá­lasztókat akart szerezni, végül választóriasztó lett. Szerencsére ki­derült: nem lehet megtéveszteni, kirekeszteni, árulózni. Vagyis lehet, de annak bukta a vége. Ez a legnagyobb tanulsága ennek a választásnak az MKP számára. Kegyeden pofont kapott az MKP, bár néha a vereségek és a pofo­nok jót tesznek. Az a minimum, hogy a vezetés távozik, és megújul a párt. Vannak olyan politikusok az MKP-ban, akik képesek a lekö­szönő vezetés avítt, 19. századi retorikáját, elhibázott lépéseit és taktikáját 21. századivá alakítani. Ugyanis a párt több mint száz­ezer szavazatot kapott, és felelősek azokért az emberkéit, akik bíz­tak benne. De azoknak is inkább víziót kellene kínálni, nem fél tég­lákat. A probléma ugyanis ott lehet, hogy az MKP már akkor radi­­kalizálódni kezdett, amikor néhányan otthagyták a pártot, egy ilyen választási sikertelenség pedig csak tovább erősítheti ezeket a tendenciákat. A Híd több mint nyolc százaléka rendkívül jól hangzik. Bugár Béla arca maga négy százalék, a többiek együtt ugyanennyit hoztak. Ám, még mielőtt elájulnának maguktól narancssárgáék, ne feledjék, rengeteg szavazatot kaptak olyanoktól, akik csak azért szavaztak a Hídra, mert féltek attól, hogy nem lehet kormányt váltani nélküle, s ha már az SaS, az SDKÚ és az MKP tutira bfent van, megtámogatták a bizonytalansági tényezőt. De az is tény, ahhoz, hogy valakitől vok­­sot kapjon egy párt, legalább valamennyire szimpatikusnak kell lennie. Bugáréknak négy évük van arra, hogy ezt a szimpátiapoten­ciált valóságos, tudatos szavazattá változtassák, hogy ne jussanak az ANO sorsára. Bár ettől dörzsöltebbnek és népszerűbbnek tűnnek. Az együttműködés pedig megnyerőbb vonalvezető, mint az üres melldöngetés. S ez reményt adhat a szlovákiai magyaroknak is. Ez van MARSOVSZKY MIKLÓS Hosszú és nehéz volt a hétvége, ahogy hosszú és nehéz lesz ez a négy év is. Az eredményekből rengeteg tanulságot lehet levonni. Vitathatatlan, hogy a Smer fölényesen győzött, bár azt az ország még jelenlegi miniszterelnöke kihagyta az okfejtésből, hogy koalí­ciós partnérei rovására tudta csak elérni, ami miatt elvesztette kormánypozícióját. Az viszont, hogy a HZDS kiesett és az SNS ép­pen hogy csak bejutott a parlamentbe, óriási mérföldkő lehet az ország demokratizálódási folyamatában. Ajelenlegi kormánykoa­lícióra kár több szót fecsérelni. Az SDKÚ-DS még mindig a legerő- _ sebb jobboldali párt, a KDH megőrizte négy évvel ezelőtti támoga­tottságát. Tarolt az SaS, mely új színt hoz a hazai politikai életbe, noha rengeteg a kérdőjel körülötte. Egyelőre nehéz megjósolni, milyen politikát képvisel majd, mennyire lesz kompromisszumké­pes és következetes. Marad két párt, amelyekről csak úgy tudok vé­leményt nyilvánítani, ha egy személyes kitérőt teszek. Vegyes há­zasságból származom, a személyi igazolványomba szlovákul írták be a keresztnevem. Egy bizonyos kör számára nem vagyok, item lehetek magyar nemzetiségű szlovák állampolgár. Megszoktam, hogy Magyarországon szlováknak, itthon a szlovákok magyarnak, a szlovákiai magyarok egy része jó esetben szlováknak, esetleg árulónak stb. nevez, bár magyarul beszélek, írok, gondolkodom és álmodom. Š most térjünk vissza a választások eredményéhez. Rossz, a hazai magyarság kudarca az MKP kiesése a parlamentből, amit nyilván százféleképpen magyaráznak, de úgy tűnik, a párt legfelsőbb vezetése is megértette, hogy a módszer és az út, amit meghatároztak, elhibázott volt. Nem lehet egy kampányt csak egy parlamenten kívüli párttal való szembenállásra építeni, miközben gengszterek uralják az ország legfelsőbb struktúráit. Ráadásul azt gondolni, hogy egy egységes magyar párt a választásokon 12,45 százalékot ér el, naivitás. Mégsem temetném az MKP-t. Bízom ab­ban, hogy egy új vezetés, új irány megkerülheteden parlamenti erővé formálja. A Híd jó taktikát választott. Bugár Béla személye és az OKS-szel való fúzió telitalálatnak bizonyult. Legalább annyi magyar szavazott rá, mint az MKP-ra. Sokan azzal érvelnek a Híd ellen, hogy csak hét képviselője maradt a hazai magyarságnak, de ez makacsul nemzetiségi megkülönböztetésre törekvő állítás. Pe­ter Zajac, František Šebej, Ivan Švejna és Ondrej Dostál jelenléte a Hídban és egy jobbközép koalícióban a józan ész és a demokrácia záloga. A legmarkánsabb és legemlékezetesebb kampánymozza­natok az ő nevükhöz köthetőek. Óriási a Híd felelőssége a hazai magyarsággal szemben, és nagyon vékony jégen táncol, ha azt hi­szi, ebből a választási eredményből hosszú távon meg tud élni. Véget értek a választások. Reménykedhetünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom