Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-12 / 134. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 12. www.ujszo.com A múlt feltárásával napjainkban még alig értékelt szolgálatot tett a nemzetek megbékéléséért, azért a jövőért, mely reményeink szerint elviselhetőbb lesz a jelennél A prágai bey története Blaskovics József. Száz évvel ezelőtt született ímelyen (Kép: archívum) „Rég nem hallottam ilyen csodálatosan szép török nevet. Igazán irigyellek érte” - mondotta volt negyven évvel ezelőtt, széles mosollyal az arcán a csehszlovákiai turkológia vezéregyénisége, a Károly Egyetem turkológiái szemináriumának vezetője, Blaskovics József, amikor a prágai Ady Endre Diákkör alelnöke, Kuczy Lajos bemutatott neki. OZOGÁNY ERNŐ Zavaromban csak annyit tudtam kinyögni: professzor úr, tudtommal az őseim a török fennhatóság előtt kerültek e vidékre. Nevetve folytatta: a neved megtalálható több türk népnél, ha elmennél Kazahsztánba, Azerbajdzsánba, Türkmenisztánba vagy Kirgiziába, testvérükként üdvözölnének. Nyugodj meg, bizonyos, hogy őseid a vándorló magyarokhoz csapódva jutottak el idáig, tehát ősmagyarnak tekintheted magad. Ezzel a sorsdöntő találkozással kezdődött az a húszéves kapcsolat, amely az idők folyamán részben szakmai kapcsolattá, részben mintegy apai barátsággá nemesedett, s amely Józsi bácsi - valamennyi prágai diáknak így kellett őt megszólítania - haláláig tartott. E családias titulus ellenére, vagy talán épp emiatt komoly tudós volt: a turkológia, szlavisztika és hungarisztika határmezsgyéjén portyázva számtalan felfedezést tett, amelynek eredményeképp a Török Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta, elnyerte a Körösi Csorna Sándor-érmet, hatvanötödik születésnapján a török köztársaság elnöke díszoklevéllel tüntette ki és egy sor turkológiái társaság fogadta tagjai sorába. Évtizedeken át vendégprofesszora volt a bukaresti és a budapesti egyetemnek, sőt, mesébe ülő módon az isztambuli és az ankarai egyetemen törökül adta elő a török egyetemi hallgatóknak középkori diplomácia- és modem irodalomtörténetüket. Az európai történelem több tisztázatlan mozzanatának feltárása fűződik nevéhez, lett légyen szó a hódoltság koráról vagy a türkök és magyarok őstörténetéről. A prágai magyar diákok gyermeki rajongással vették körül. Ha megjelent a rendszeres péntek esti találkozókon a Masaryk-pályaudvar közelében levő Arco kávéházban, egy-egy hosszabb külföldi útját követően, hogy beszámoljon kutatásainak legújabb eredményeiről, az egyébként zajos vitákat folytató társaság elnémult, a cseh pincérek szinte lábujjhegyen hozták ki sörünket. Bár egy kukkot sem értettek enyhén kántáló beszédéből, pontosan érzékelték: rendkívüli esemény szemtanúi. Minden évben az egyik havi - általában a novemberi - nagytalálkozón ugyancsak beszámolót tartott. Ilyenkor a légy zümmögését is hallani lehetett. Mindannyian pontosan tudtuk, hogy reneszánsz műveltségű rendkívüli egyéniség. Amiatt meg különösen csodáltuk, hogy egy kis mátyusföldi faluból jutott el a világhírnévig. Ráadásul számtalan vargabetű árán, hiszen családi körülményei, társadalmi helyzete nem tette számára lehetővé, hogy azt tegye, amire a szíve vágyott. A fiatal helyi kovácsmester első gyermekeként ímelyen született 1910. június 12-én. Gyermekkorát ugyancsak néhány véletlen esemény határozta meg: édesapja, orosz hadifogságba esvén, több évet Türkmenisztánban töltött, élményeiről gyakran mesélt serdülő fiának. Ugyanebben az időben a sors úgy hozta, hogy nagyapja ekéje szántás közben középkori tatár fegyver- és edénytöredékeket fordított ki a földből. A helyi legenda szerint a falu határában véres ütközetet vívtak a betörő tatár seregek a velük rokon, ám a magyar király szolgálatában álló kunokkal. Annál is inkább megmozgatta ez a történelmi esemény a fantáziáját, mivel tudta, hogy az ő ereiben is magyar, szláv és türk vér folyik: családnevét a vesztes rigómezei csata után a Dunán hajón felfelé menekülő vízihorvát őseitől örökölte, míg Kaszan nevű nagyanyja kun, anyai nagyanyja Kajan lányként viszont avar-türk származású. Ezek a gyermekkori élmények erősítették meg benne az elhatározást, hogy a türkök történetének szentelje életét. Csakhogy az élet keményen közbeszólt: édesapja fizetéséből arra még futotta, hogy elvégezze a komáromi bencés gimnáziumot, viszont érettségijét követően munkába kellett állnia, így segédtanítóként helyezkedett eí a csallóközi Alsónyárásdon. Hamarosan elvégzi a pozsonyi tanítóképzőt, viszont eredeti álmáról nem mond le: önszorgalomból megtanul törökül, majd a későbbiekben elsajátít még hat türk nyelvet. Publikációs tevékenységét huszonegy éves korában kezdi, amikor megjelenteti Fevlik Fikret Reggeli ima című novellájának magyar fordítását. Ezt követően kisebb-nagyobb rendszerességgel közli írásait a török kultúra és irodalom témaköréből. Első szakmai próbálkozása teljes katasztrófával végződik: a harmincas évek elején ugyan jelentkezik a prágai Károly Egyetem orientalisztikai szakára, de nem veszik fel. Évtizedekkel később mosolyogva emlékszik vissza élete e kudarcára: olyan csehül állt a Komoly tudós volt: a turkológia, szlavisztika és hungarisztika határmezsgyéjén portyázva számtalan felfedezést tett... cseh nyelvből, hogy még a felvételi kérdéseket sem értette meg. Ekkor még aligha sejtette, hogy épp e patinás intézmény professzora lesz. A reménysugár az 1938-as impériumváltást követően villan fel előtte: először matematika-fizika szakos tanári diplomát szerez a szegedi egyetemen, majd 1943-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Germanus Gyula, Németh Gyula és Fekete Lajos tanítványa lesz. Különösen ez utóbbi van nagy hatással az életére: ő fejtette meg az egyik, tájainkon gyakran előforduló írásmódot, a szijákatot (siyokat). Tudni érdemes, hogy a középkori Oszmán Birodalomban a díván volt az általánosan elfogadott, viszont a soknemzetiségű államban más írást is alkalmaztak. Aszíjákat jellemzője, hogy a magánhangzókat csak elvétve alkalmazza, a tulajdon- és közneveket nem különbözteti meg, sőt az egyes szavak egybe- és külömrását sem tartja be, aminek eredménye, hogy még ismert szöveg esetén is nagy nehézségekbe ütközik annak értelmezése. Blaskovics József életében ennek a gyakorlati alkalmazása a múlt század hatvanas éveiben következik be. Közben a másodüt világháborút követően szülőföldje ismét Csehszlovákiához kerül. A magyar iskolák bezárása miatt - 1938-tól a galántai polgári iskola tanára volt - elveszti állását. Rendkívüli szimatának köszönhetően a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban helyezkedik el. Igaz, hogy csak segédraktárosként alkalmazzák, viszont hozzájut a az itt őrzött középkori török okiratokhoz, amelyeket rövid úton megfejt. Az erről szóló könyvet egy arab- és perzsaszakértő kollégájával közösen másfél évtized múltán adja ki Arabischen, türkischen und persische Handschriften der Universitätbibliothek in Bratislava címen, amivel a középkori török kéziratok első szlovákiai feldolgozójává válik. A háborút követő zaklatott időszakban is a turkológián jár az esze: ismét szerencsét próbál a Károly Egyetemen. Ezúttal sikerrel: 1949-ben megszerzi turkológusi diplomáját. A következő évben megvédi doktorátusi disszertációját A Magas Porta levelezése Kassa elfoglalásának ügyében, valamint a kassai és erdélyi adók 1644-1672 között címmel. Ezt követően felgyorsulnak az események: megbízzák őt, hogy Rákos Péterrel együtt megalapítsa a hungarológiai tanszéket, majd rá hárul a turkológiái szeminárium megszervezésének s vezetésének a feladata is, amelyet huszonnyolc éven át, nyudíjba vonuláság betölt. Oktatási segédanyag híján megírja a török nyelvtant, amelyet a későbbiekben több külföldi egyetemen is használnak. Blaskovics professzor elsőként dolgozza fel 1953-ban a legutóbbi száz év török irodalmát, a könyv úttörő jellegét bizonyítja, hogy több nyelvre is lefordítják. Az 1957. évi turkológiái kongresszuson, amelyet a Török Tudományos Akadémia megalapításának huszonötödik évfordulóján rendeztek, akkora sikert arat előadásával, hogy megválasztják az akadémia tiszteletbeli tagjának. Tevékenységével a hódoltság alatti területek legnagyobb szakértőjévé válik, olyannyira, hogy erről a korról az ankarai és isztambuli egyetemen is ő ad elő. A hatvanegy miskolci török oklevél feldolgozása 1961-ben a szenzáció erejével hat. Ezzel nemcsak a kandidátusi fokozatot, majd a docensi kinevezést szerzi meg, vendégprofesszorként a világ négy táján tárt karokkal várják: ő ismerteti meg a jövendő turkológusokkal a berlini, moszkvai, budapesti és bukaresti egyetemeken a hódoltság irodalmát. Az 1961-es év egyébként is döntővé válik életében: ekkor sikerül feldolgoznia a rimaszombati török okiratokat. Ezek különlegessége, hogy valójában kétnyelvűek: első oldalukon - a Fekete Lajos által megfejtett - szíjákattal írt szöveg található, míg hátoldalukon - hogy a városatyák ne feledjék, mit intéztek a pasánál - magyar feljegyzések vannak. A kétszázötvenhat okmány nemcsak mély betekintést nyújt a korabeli társadalmi, politikai és közviszonyokba, de még a korrupcióról, sikkasztásról is pontos képet ad: a huncut török hivatalnok rendre jóval kisebb leadott terményekről ad kimutatást, mint azt a helyi városatyák lejegyezték. Ez a munkája hosszas hányattatás után végül 1974-ben az Obzor Kiadó gondozásában szlovákul jelent meg. Magyarítására épp e sorok íróját kérte fel 1980-ban, hogy Bécs ostromának háromszázadik évfordulójára, 1983-ra, a magyar közönség számára is hozzáférhetővé váljék. A korabeli cenzúra mondvacsinált okokra hivatkozva megakadályozta a megjelenést, emiatt Józsi bácsi meg sem érhette a magyar kiadást: a Madách- Posonium Kiadó csak öt évvel halála után, 1995-ben jelentethette meg. Viszont volt ebben az időben egy zajos sikere is: 1982-ben a budapesti Magvető Könyvkiadó kiadja a Tárih-i Üngürüszt, az állítólagos magyar ősgeszta török fordításának feldolgozását. E műről tudni érdemes, hogy eredetileg Vámbéry Armin hozta haza, de az, első részlet felolvasása a Magyar Tudományos Akadémián akkora vihart kavart, hogy félbehagyta a munkát. A fő vád az volt, hogy a szultán számára készített kompilátum, aminek csekély a történelmi értéke. Hogy mekkora sikert aratott a Blaskovics-féle változat, arra jó példa, hogy azóta féltucatszor újranyomtatták. E kiváló elme személyes tragédiája, hogy épp főműve, a Kegyes szultánok és a nagyságos Rákóczi fejedelmek levelezése a Kassai Királyság ügyében nem jelent meg. Ugyan a prágai Odeon Kiadó megrendelte a hódoltság végének háromszázadik évfordulójára, viszont a kész kéziratot anyagi háttér hiányára hivatkozva visszaadta. Ami a legtragikusabb az ügyben: azóta az értékes kézirat ismeretlen helyen található, csak remélni lehet, hogy nem kallódott el örökre. Bár a középkori török diplomácia szakértője volt, foglalkozott a türk népek őstörténetével, a Kárpát-medencében megtalálható türk személy- és helységnevekkel - ide tartozik épp szülőfaluja is -, a magyar és a cseh nyelvben előforduló török jövevényszavakkal. Életében harmincnál több könyve, csaknem kétszáz szakdolgozata jelent meg, A sajátjairól mindig kitüntetett figyelemmel gondoskodott: a Csehországba száműzött magyarok gyermekei számára a prágai Magyar Kultúra keretén belül huszonnyolc éven át nyelvkurzusokat szervezett, amelyeken mintegy tizenkétezer hallgatója végzett. Az értékeink iránt nyitott, mintegy hatszáz cseh értelmiségit - irodalom-, művészet- és zenetörténészeket, műfordítókat - vezetett be édes anyanyelvűnk titkaiba. Ehhez a tankönyveket is megírta. A Normatívni gramatika maďarčiny című munkáját több külföldi egyetemen tankönyvként használták. E reneszánsz műveltségű tudós élete nyolcvanéves korában zárult le: 1990. július 6-án, Húsz János mártírhalálának évfordulóján hunyt el prágai otthonában. Bey, azaz úriember volt a szó legnemesebb török értelmében: soha senkit nem bántott, csak magyarságát, az emberséget és a tudományt szolgálta. A múlt feltárásával napjainkban még alig értékelt szolgálatot tett a nemzetek megbékéléséért, azért a jövőért, amely reményeink szerint elviselhetőbb lesz a jelennél. Nagy a mi adósságunk irányában: kötelességünk megismerni műveit, tevékenységét. Csak gazdagabbak leszünk általa. Hogy tudjuk, honnan jöttünk, kik vagyunk, és mennyire van jövőnk. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
