Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-12 / 134. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 12. www.ujszo.com Le a rossz idővel! Másság iránti tiszteletet! Tolerancia- és szolidaritásmenet PETŐCZ KÁLMÁN Tisztelt jelenlevők, nagyra becsült polgártársak, kedves barátaim! Azért jöttünk ma itt össze, jóakaratú emberek, hogy kifeje­zésre juttassuk egy normális, tisztességes és igazságos társa­dalom iránti óhajunkat. Mert úgy gondoljuk, hogy nem elég­gé tisztességes, normális és igazságos, s ez most, a választá­si kampány során mindennél jobban kitűnik. Másfelől azért is jöttünk, hogy megerősítsük a Szlovák Köztár­saság valamennyi állampolgárá­nak együvé tartozását. Minden állampolgárét, tekintet nélkül nemzetiségére, bőre színére s egyéb megkülönböztető jegyei­re. Azért jöttünk, hogy elmond­juk, mind emberek vagyunk, mind állampolgárok vagyunk, mi mind itthon vagyunk! Hogy mind együtt államalkotók va­gyunk, mert mindannyian közös hazánk szellemi és anyagi jólé­tén fáradozunk! Hazánkban még mindig so­kan vannak - köztisztviselők is -, akik nyíltan vagy burkoltan a faji felsőbbrendűség és a nem­zeti kirekesztés eszméit hirde­tik. Ezeknek üzenjük, hogy va­lamennyien egyenlők vagyunk, nem azért, mert egyformák volnánk, hanem azért, mert kölcsönösen tiszteljük egymást különbözőségünkben is. Két héttel ezelőtt, amikor ezt a felvonulást szervezni kezdtük, egyik jelszavunknak ezt válasz­tottuk: Le a rossz idővel! Az időjárás valóban rossz volt, s mi azt szerettük volna, ha kisüt a nap. Hogy ne csak az égbolt le­gyen derűs, hanem a ma­gyar-szlovák viszony is, s álta­lában a közélet Szlovákiában. Sajnos, az időjárás sokáig nem akart jobbra fordulni, és a sú­lyos árvízhelyzet sok kárt oko­zott az embereknek, a közsé­geknek és az országnak. Ezért úgy döntöttünk, hogy a mai napi toleranciamenet céljai kö­zé a szolidaritást is felvesszük. Ezzel fejezzük ki együttérzé­sünket minden károsulttal, fő­ként azok családjával, akik az árvízben elvesztették családtag­jukat. Megállapodtunk a Veszé­lyeztetett Ember Polgári Társu­lással, hogy felhívjuk e gyüle­kezet résztvevőit, adakozzanak az általuk létrehozott számlán a károsultak megsegítésére. Tisztelt jelenlevők, kedves polgártársak! Itt állunk a legnagyobb ma­gyar költő, a forradalmár Petőfi Sándor szobránál. Menetünk kezdő- és végpontját tudatosan választottuk. Petőfitől Štefáni­­kig. A történelmi Magyarország negyvennyolcas forradalmától a Csehszlovák Köztársaság létre­jöttéig. A két esemény s a köz­tük levő időszak a Duna mind­két partján sok-sok érzelmet hozott felszínre. Mi szeretnénk ezt az időszakot áthidalni, s a jövőre összpontosítani. De nem úgy, hogy a múltat elfeledjük. A múltat nem szabad elfelej­teni, a múltból okulni kell. De csak úgy tudunk belőle okulni, hogy kölcsönösen és figyelme­sen meghallgatjuk egymást. Először hallgassuk meg a mási­kat, aztán beszéljünk. Értelmes, tárgyilagos és demokratikus párbeszédet kell folytatnunk. Olyan párbeszédet, melyben igyekezni fogunk a másik felet meggyőzni igazunkról úgy, hogy nem sértjük meg. Nem pedig olyat, hogy megpróbáljuk rákényszeríteni a közvélemény­re a hazugságunkat úgy, hogy másokat agyonsértegetünk. S ha partnerünket akaratlanul is megsértenénk, legyen bennünk annyi erő és bátorság, hogy el­nézést kérjünk tőle. Olyan államban akarunk élni, amely segít bennünket, meg­véd, s olyan szolgáltatásokat nyújt, melyekre igényt tartunk. Ugyanakkor azt akaijuk, hogy az állam hagyjon minket békén, ha túlzott figyelmességéből nem kérünk. Akkor majd az ál­lamnak nem kell afölött aggód­nia, hogy becsületesen teljesít­jük-e állampolgári kötelessége­inket. Hiszek abban, hogy szomba­ton és vasárnap is ragyogni fog a nap .Szlovákia felett! (A szerző szövege a pozsonyi Me­dikus-kertben hangzott el, június 8-án a felvonulás kezdetén) Akik készséggel megmagyarázzák, mért jelent veszélyt a szomszéd akciója a mi kertaljunk függetlenségére A reváns ősi joga A jobboldal legújabb győ­zelme Magyarországon a harmadik világ állampárt­jainak győzelmét idézi. JURAJ BUZALKA Ehhez képest eltörpülnek a baloldali sikerek nálunk, a meg­boldogult Lech Kaczynsky sike­rei, vagy a ma már eltűnőiéiben levő Mečiar, fénykora idején. En­nél jobb eredményt talán csak Türkmenisztánban értek el vagy a valaha az argentinok által imá­dott Perón. Kemény ellentámadás Nagy próbák és válságok ide­jén Magyarországon (vagy ná­lunk) az etnovállalkozók számá­ra mi sem gyümölcsözőbb, mint vérségi és területi alapon egy akolba terelni a nemzetet, hiszen az ellenséges világban csak a tör­zsi együvé tartozás jelent bizton­ságot, s a nagytőke igája alatt nyögő vidéki erkölcs. Legújabb könyvében Rudolf Chmel Szlo­vákia esetében ezt a törzsi elvet találóan szlovák komplexusnak nevezi. Ha ehhez hozzávesszük a válságot, mely általában a par­lamentbe röpíti a fasisztoid körö­ket, az etnokomplexusokkal Du­nát lehetne rekeszteni. Olyan választások utáni hely­zetben, mely Budapesten alakult Az ellenséges világban csak a törzsi együvé tarto­zásjelent biztonságot, s a nagytőke igája alatt nyö­gő vidéki erkölcs... ki, a felelősségteljes és felvilágo­sult szomszéd politikájának nem szabad törzsi ösztönökön alapul­nia. Ehhez azonban Szlovákiának nem szabadna olyan politikusok országának lennie, aldk ennyire tévedhetetlenül kardoskodnak a nemzet és a nyelv védelméért. A kormányfő sikítozik, mint egy kávéval magát leforrázó ügyefo­­gyott plázapincér, mondván, hogy a pesti dzsentri rontja a re­noméját a hazai magyar béresei szemében. Az egyébként demok­ratikus úton választott vezér a biztonsági tanácsot hívogatja össze, a parlamenttel összeütött egy dactörvényt, s „igen kemény ellentámadás”-t helyezett kilá­tásba. Az ellenzék vezetői európai szintű tanácskozásokat sürget­nek, mintha valójában volna tétje a dolognak. Mentális rövidzárla­tuknak azonban lényegében ugyanaz az oka. Az etnikailag tisz­ta hazafik kisebb pártjai úgy ver­sengenek a nemzet védelmében, mint a történelmi Magyarország legendás patriótái Kalinčiak Reštavrácia című szatirikus regé­nyében. Ezeknek a politikusoknak mindig van aduászként a mel­lényzsebükben egy csomó szakér­tő, az ország több tucat főiskolá­ján végzett jogi polihisztor, akik készséggel megmagyarázzák, mi­ért jelent veszélyt a szomszéd ak­ciója a mi kertaljunk függedensé­­gére. Ebben az agyagedényekre zúduló parittyás kereszttűzben a szüntelen fröcsögéstől már egy bizonyos primitív politikus milli­omosnak és egykori kysucai taní­tónő asszisztensének is kicserepe­­sedett a szája. A vér kérdése Amint arra Ľubomír Lipták em­lékeztet, a szlovák történelem ve­zérfonala a szlovák történészek­nek és értelmiségnek köszönhe­tően nem egyéb, mint „harc a túlélésért”. Ennek indoklásában összefonódik az ezeréves elnyo­más mítosza azzal a nemzetfelfo­gással, hogy a nemzet nem válasz­tás, hanem „vér kérdése”, a min­denható és magát mindre feljogo­sító állam képével, a kollektív bűnök és a rájuk adható kollektív revánslépések jogával. Nem cso­da, ha az elit - politikai hovatar­tozásától függetlenül - üyen szel­lemi képességével nehéz toleráns és modem társadalmat építeni. Elvárni, hogy ez az elit majd hol­nap fellapozza mondjuk a már említett Rudolf Chmel vékony kis kötetét a szlovák komplexusról, olyan, mint arra várni, hogy a Ma­tica szorgalmazza a homoszexuá­lisok és leszbikusok szerepének el­ismerését a nemzeti történelem és társadalom alakulásában. Ki gon­dol még ebben a nekrofil panopti­kumban (csak néhány példa: a nemzet atyjairól szóló törvény, mitikus nagyurak giccses lovas szobrai, usankás bronzgigász a Duna-parton) toleráns jövőre? Nincs a két nacionalizmusnak közös értelmezése, hiába hason­­lítgatják már évek óta miniszterel­nök-helyettesi funkciót betöltő in­tellektuálisan kevésbé versenyké­pes társadalomtudósok és mo­solygós történészek. De a politikai E parittyás kereszttűzben a szüntelen fröcsögéstől már egy bizonyos primitív politikus milliomosnak is kicserepesedett a szája. közbeszédben kimutathatók a na­cionalisták s látható az etnikai ki­zárólagosság. Az 1998 és 2006 kö­zötti időszak jó példa arra, hogy érdemes megpróbálni. Következő lépésként, mely végre a jövő évti­zed tervévé válhatna - a betonozás és a hegesztés helyett -, megíród­hatnának az állampolgárságnak olyan tankönyvei, melyekben a fő­szerep nem a tudósoknak vagy az értelmiségnek jut, ne adj’ isten a politikai nyilatkozatok firkászai­­nak, akik a nemzetet kollektív lénynek tartják, mely etnogenezi­sét tekintve isteni megtermékenyí­téssel keletkezett a Nagy-morva Birodalomban, aztán a boijat Štúr gondozta, mígnem elnyerte mai, nemzetállami szent tehén jellegét. Az állam szerencséje A nacionalisták fantazmái dacá­ra Szlovákia mégis kivételes or­szág. Ismeretlen eredetű szeren­cséjének egyik és legfontosabb for­rása, hogy nem forradalom hulla­dékaként keletkezett, sem pedig nemzetfelszabadító vérontás út­ján. Szerencsére nem olyan or­szág, melyért érdemes volna meg­halni, hiszen létjogosultságát poli­tikusok manipulációjával szerezte. Szlovákia másik nagy szeren­cséje eredeti etnikai sokszínű­sége. Bár a romák a többség sze­mében még mindig „mások”, a magyarok pedig „örök időktől fogva” lapos politikai folklórral zavarják a hegyi szlovák pászto­rok tiszta énekét, mindkét csoport tagjaival naponta találkozhatni bárhol az országban, s ezen eszünkben sincs csodálkozni. A holokauszt nyomasztó bélyegén kívül a mi periferikus kertünk alja­­in valamivel békésebben zajlottak a kitelepítések és az asszimiláció, mint a szomszédjainknál, talán azért is, mert idegenek itt nem­igen akartak letelepedni. A Duna­­medence északi hegyoldalait épp ezért paradox módon a háborúk és forradalmak előtti mezőgazda­­sági tolerancia maradékai díszí­tik, s égbekiáltó bűn, ha a politi­kusaink azzal idegesítenek min­ket a mi pénzünkön, hogy etnikai lövészárkokat ásnak saját latriná­juk alatt. A ritkán érzett öröm harmadik forrása, hogy Szlovákia csak nemrég alakult. Állampolgárai­nak tehát, ellentétben az unatko­zó nemzeti történészekkel és jo­gászokkal, nem kell vesződniük az állam és polgárai vége nincs hosszú történelme értelmezésé­vel, s ezért a szomszédban folyó közéletet sem zavaiják fölöslege­sen. így hát nekünk sokkal Tudom, hogy a magya­rokkal évezredek óta egymáséi vagyunk, annyi­ra azért mégsem kellene majmolnunk őket... könnyebb szorgalmazni az or­szág európai jövőjét. Az ostoba politikai gépezet ma mintha fe­ledné, hogy a kilencvenes évek közepén virágzott vidéki nacio­nalizmus gyors átsminkelésének köszönhetően vált az ország a modem Európa részévé. Az Eu­rópai Unióba való belépés mellett szabadabban dönthetett; ezt a jogunkat korábban tőlünk - akik a Kárpátoknak azt a részét lakjuk, melyet csak nemrég nevezünk Szlovákiának - az önállóság lét­rehozói elvitatták. Itt az ideje, hogy Szlovákia eu­rópai formája tartalmat is kapjon. Mást, mint amilyen például a mostani, tragikomikusán törzsi budapesti. Tudom, hogy a magya­rokkal évezredek óta egymáséi vagyunk, annyira azért mégsem kellene majmolnunk őket. (Cs. G.ford.) Aszerző szociális antropológus (ČTK-felvétel) Pillanatkép a négy évvel ezelőtti parlamenti választásokról. Nyugdíjas szavazó a nyitrai járásbeli Berencsen. _______ FELHÍVÁS m eshbbwä _-i-- »'aíjkbíwí' Vegyen részt a választásokon! A Szlovákiai Magyarok Kerék­asztalának felhívása a 2010-es parlamenti választások előtt Nagyon feszült és válságos idő­ket élünk. Szlovákiában a válasz­tási kampány kellős közepén újra előkerült az ún. magyar kártya. Sokan úgy gondolják, hogy ezzel szavazatokat lehet szerezni, és szembe léhet állítani a szlovák és a magyar választókat. Meggyőződésünk, hogy ez ma már leheteden. Minden józan vá­lasztó tudatában van annak, hogy nem a politikusok gazdasági és politikai érdekeinek játszmáiról, hanem önmaga, gyermekei, uno­kái, a családja jövőjéről dönt a szavazatával. Ennek pedig min­den polgár önazonosságának megőrzése, erkölcsi tartása, min­dennapi munkájának az eredmé­nyessége lehet a záloga. Mi, szlovákiai magyarok itt szü­lettünk, itt vannak a családi és ba­ráti kötődéseink, itt dolgozunk, itt van az otthonunk, minden, ami értelmet adhat az életünknek. Teljes értékű polgárai vagyunk ennek az országnak, még ha né­­hányan ezt kétségbe is vonják. Eu­rópa polgárai vagyunk, még akkor is, ha néhány politikus ettől ide­ges lesz. A Szlovákiai Magyarok Kerék­asztala felszólít mindenkit, hogy vegyen részt a 2010. június 12-i parlamenti választáson! Szavazzon a lelkiismerete sze­rint! Ne hagyja, hogy mások dönt­senek rólunk, nélkülünk! Tegyük azt meg mi magunk! Minél többen leszünk, annál nagyobb lesz az esély a változásra! A Szlovákiai Magyarok Kerék­asztala

Next

/
Oldalképek
Tartalom