Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-12 / 134. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 12. www.ujszo.com Le a rossz idővel! Másság iránti tiszteletet! Tolerancia- és szolidaritásmenet PETŐCZ KÁLMÁN Tisztelt jelenlevők, nagyra becsült polgártársak, kedves barátaim! Azért jöttünk ma itt össze, jóakaratú emberek, hogy kifejezésre juttassuk egy normális, tisztességes és igazságos társadalom iránti óhajunkat. Mert úgy gondoljuk, hogy nem eléggé tisztességes, normális és igazságos, s ez most, a választási kampány során mindennél jobban kitűnik. Másfelől azért is jöttünk, hogy megerősítsük a Szlovák Köztársaság valamennyi állampolgárának együvé tartozását. Minden állampolgárét, tekintet nélkül nemzetiségére, bőre színére s egyéb megkülönböztető jegyeire. Azért jöttünk, hogy elmondjuk, mind emberek vagyunk, mind állampolgárok vagyunk, mi mind itthon vagyunk! Hogy mind együtt államalkotók vagyunk, mert mindannyian közös hazánk szellemi és anyagi jólétén fáradozunk! Hazánkban még mindig sokan vannak - köztisztviselők is -, akik nyíltan vagy burkoltan a faji felsőbbrendűség és a nemzeti kirekesztés eszméit hirdetik. Ezeknek üzenjük, hogy valamennyien egyenlők vagyunk, nem azért, mert egyformák volnánk, hanem azért, mert kölcsönösen tiszteljük egymást különbözőségünkben is. Két héttel ezelőtt, amikor ezt a felvonulást szervezni kezdtük, egyik jelszavunknak ezt választottuk: Le a rossz idővel! Az időjárás valóban rossz volt, s mi azt szerettük volna, ha kisüt a nap. Hogy ne csak az égbolt legyen derűs, hanem a magyar-szlovák viszony is, s általában a közélet Szlovákiában. Sajnos, az időjárás sokáig nem akart jobbra fordulni, és a súlyos árvízhelyzet sok kárt okozott az embereknek, a községeknek és az országnak. Ezért úgy döntöttünk, hogy a mai napi toleranciamenet céljai közé a szolidaritást is felvesszük. Ezzel fejezzük ki együttérzésünket minden károsulttal, főként azok családjával, akik az árvízben elvesztették családtagjukat. Megállapodtunk a Veszélyeztetett Ember Polgári Társulással, hogy felhívjuk e gyülekezet résztvevőit, adakozzanak az általuk létrehozott számlán a károsultak megsegítésére. Tisztelt jelenlevők, kedves polgártársak! Itt állunk a legnagyobb magyar költő, a forradalmár Petőfi Sándor szobránál. Menetünk kezdő- és végpontját tudatosan választottuk. Petőfitől Štefánikig. A történelmi Magyarország negyvennyolcas forradalmától a Csehszlovák Köztársaság létrejöttéig. A két esemény s a köztük levő időszak a Duna mindkét partján sok-sok érzelmet hozott felszínre. Mi szeretnénk ezt az időszakot áthidalni, s a jövőre összpontosítani. De nem úgy, hogy a múltat elfeledjük. A múltat nem szabad elfelejteni, a múltból okulni kell. De csak úgy tudunk belőle okulni, hogy kölcsönösen és figyelmesen meghallgatjuk egymást. Először hallgassuk meg a másikat, aztán beszéljünk. Értelmes, tárgyilagos és demokratikus párbeszédet kell folytatnunk. Olyan párbeszédet, melyben igyekezni fogunk a másik felet meggyőzni igazunkról úgy, hogy nem sértjük meg. Nem pedig olyat, hogy megpróbáljuk rákényszeríteni a közvéleményre a hazugságunkat úgy, hogy másokat agyonsértegetünk. S ha partnerünket akaratlanul is megsértenénk, legyen bennünk annyi erő és bátorság, hogy elnézést kérjünk tőle. Olyan államban akarunk élni, amely segít bennünket, megvéd, s olyan szolgáltatásokat nyújt, melyekre igényt tartunk. Ugyanakkor azt akaijuk, hogy az állam hagyjon minket békén, ha túlzott figyelmességéből nem kérünk. Akkor majd az államnak nem kell afölött aggódnia, hogy becsületesen teljesítjük-e állampolgári kötelességeinket. Hiszek abban, hogy szombaton és vasárnap is ragyogni fog a nap .Szlovákia felett! (A szerző szövege a pozsonyi Medikus-kertben hangzott el, június 8-án a felvonulás kezdetén) Akik készséggel megmagyarázzák, mért jelent veszélyt a szomszéd akciója a mi kertaljunk függetlenségére A reváns ősi joga A jobboldal legújabb győzelme Magyarországon a harmadik világ állampártjainak győzelmét idézi. JURAJ BUZALKA Ehhez képest eltörpülnek a baloldali sikerek nálunk, a megboldogult Lech Kaczynsky sikerei, vagy a ma már eltűnőiéiben levő Mečiar, fénykora idején. Ennél jobb eredményt talán csak Türkmenisztánban értek el vagy a valaha az argentinok által imádott Perón. Kemény ellentámadás Nagy próbák és válságok idején Magyarországon (vagy nálunk) az etnovállalkozók számára mi sem gyümölcsözőbb, mint vérségi és területi alapon egy akolba terelni a nemzetet, hiszen az ellenséges világban csak a törzsi együvé tartozás jelent biztonságot, s a nagytőke igája alatt nyögő vidéki erkölcs. Legújabb könyvében Rudolf Chmel Szlovákia esetében ezt a törzsi elvet találóan szlovák komplexusnak nevezi. Ha ehhez hozzávesszük a válságot, mely általában a parlamentbe röpíti a fasisztoid köröket, az etnokomplexusokkal Dunát lehetne rekeszteni. Olyan választások utáni helyzetben, mely Budapesten alakult Az ellenséges világban csak a törzsi együvé tartozásjelent biztonságot, s a nagytőke igája alatt nyögő vidéki erkölcs... ki, a felelősségteljes és felvilágosult szomszéd politikájának nem szabad törzsi ösztönökön alapulnia. Ehhez azonban Szlovákiának nem szabadna olyan politikusok országának lennie, aldk ennyire tévedhetetlenül kardoskodnak a nemzet és a nyelv védelméért. A kormányfő sikítozik, mint egy kávéval magát leforrázó ügyefogyott plázapincér, mondván, hogy a pesti dzsentri rontja a renoméját a hazai magyar béresei szemében. Az egyébként demokratikus úton választott vezér a biztonsági tanácsot hívogatja össze, a parlamenttel összeütött egy dactörvényt, s „igen kemény ellentámadás”-t helyezett kilátásba. Az ellenzék vezetői európai szintű tanácskozásokat sürgetnek, mintha valójában volna tétje a dolognak. Mentális rövidzárlatuknak azonban lényegében ugyanaz az oka. Az etnikailag tiszta hazafik kisebb pártjai úgy versengenek a nemzet védelmében, mint a történelmi Magyarország legendás patriótái Kalinčiak Reštavrácia című szatirikus regényében. Ezeknek a politikusoknak mindig van aduászként a mellényzsebükben egy csomó szakértő, az ország több tucat főiskoláján végzett jogi polihisztor, akik készséggel megmagyarázzák, miért jelent veszélyt a szomszéd akciója a mi kertaljunk függedenségére. Ebben az agyagedényekre zúduló parittyás kereszttűzben a szüntelen fröcsögéstől már egy bizonyos primitív politikus milliomosnak és egykori kysucai tanítónő asszisztensének is kicserepesedett a szája. A vér kérdése Amint arra Ľubomír Lipták emlékeztet, a szlovák történelem vezérfonala a szlovák történészeknek és értelmiségnek köszönhetően nem egyéb, mint „harc a túlélésért”. Ennek indoklásában összefonódik az ezeréves elnyomás mítosza azzal a nemzetfelfogással, hogy a nemzet nem választás, hanem „vér kérdése”, a mindenható és magát mindre feljogosító állam képével, a kollektív bűnök és a rájuk adható kollektív revánslépések jogával. Nem csoda, ha az elit - politikai hovatartozásától függetlenül - üyen szellemi képességével nehéz toleráns és modem társadalmat építeni. Elvárni, hogy ez az elit majd holnap fellapozza mondjuk a már említett Rudolf Chmel vékony kis kötetét a szlovák komplexusról, olyan, mint arra várni, hogy a Matica szorgalmazza a homoszexuálisok és leszbikusok szerepének elismerését a nemzeti történelem és társadalom alakulásában. Ki gondol még ebben a nekrofil panoptikumban (csak néhány példa: a nemzet atyjairól szóló törvény, mitikus nagyurak giccses lovas szobrai, usankás bronzgigász a Duna-parton) toleráns jövőre? Nincs a két nacionalizmusnak közös értelmezése, hiába hasonlítgatják már évek óta miniszterelnök-helyettesi funkciót betöltő intellektuálisan kevésbé versenyképes társadalomtudósok és mosolygós történészek. De a politikai E parittyás kereszttűzben a szüntelen fröcsögéstől már egy bizonyos primitív politikus milliomosnak is kicserepesedett a szája. közbeszédben kimutathatók a nacionalisták s látható az etnikai kizárólagosság. Az 1998 és 2006 közötti időszak jó példa arra, hogy érdemes megpróbálni. Következő lépésként, mely végre a jövő évtized tervévé válhatna - a betonozás és a hegesztés helyett -, megíródhatnának az állampolgárságnak olyan tankönyvei, melyekben a főszerep nem a tudósoknak vagy az értelmiségnek jut, ne adj’ isten a politikai nyilatkozatok firkászainak, akik a nemzetet kollektív lénynek tartják, mely etnogenezisét tekintve isteni megtermékenyítéssel keletkezett a Nagy-morva Birodalomban, aztán a boijat Štúr gondozta, mígnem elnyerte mai, nemzetállami szent tehén jellegét. Az állam szerencséje A nacionalisták fantazmái dacára Szlovákia mégis kivételes ország. Ismeretlen eredetű szerencséjének egyik és legfontosabb forrása, hogy nem forradalom hulladékaként keletkezett, sem pedig nemzetfelszabadító vérontás útján. Szerencsére nem olyan ország, melyért érdemes volna meghalni, hiszen létjogosultságát politikusok manipulációjával szerezte. Szlovákia másik nagy szerencséje eredeti etnikai sokszínűsége. Bár a romák a többség szemében még mindig „mások”, a magyarok pedig „örök időktől fogva” lapos politikai folklórral zavarják a hegyi szlovák pásztorok tiszta énekét, mindkét csoport tagjaival naponta találkozhatni bárhol az országban, s ezen eszünkben sincs csodálkozni. A holokauszt nyomasztó bélyegén kívül a mi periferikus kertünk aljain valamivel békésebben zajlottak a kitelepítések és az asszimiláció, mint a szomszédjainknál, talán azért is, mert idegenek itt nemigen akartak letelepedni. A Dunamedence északi hegyoldalait épp ezért paradox módon a háborúk és forradalmak előtti mezőgazdasági tolerancia maradékai díszítik, s égbekiáltó bűn, ha a politikusaink azzal idegesítenek minket a mi pénzünkön, hogy etnikai lövészárkokat ásnak saját latrinájuk alatt. A ritkán érzett öröm harmadik forrása, hogy Szlovákia csak nemrég alakult. Állampolgárainak tehát, ellentétben az unatkozó nemzeti történészekkel és jogászokkal, nem kell vesződniük az állam és polgárai vége nincs hosszú történelme értelmezésével, s ezért a szomszédban folyó közéletet sem zavaiják fölöslegesen. így hát nekünk sokkal Tudom, hogy a magyarokkal évezredek óta egymáséi vagyunk, annyira azért mégsem kellene majmolnunk őket... könnyebb szorgalmazni az ország európai jövőjét. Az ostoba politikai gépezet ma mintha feledné, hogy a kilencvenes évek közepén virágzott vidéki nacionalizmus gyors átsminkelésének köszönhetően vált az ország a modem Európa részévé. Az Európai Unióba való belépés mellett szabadabban dönthetett; ezt a jogunkat korábban tőlünk - akik a Kárpátoknak azt a részét lakjuk, melyet csak nemrég nevezünk Szlovákiának - az önállóság létrehozói elvitatták. Itt az ideje, hogy Szlovákia európai formája tartalmat is kapjon. Mást, mint amilyen például a mostani, tragikomikusán törzsi budapesti. Tudom, hogy a magyarokkal évezredek óta egymáséi vagyunk, annyira azért mégsem kellene majmolnunk őket. (Cs. G.ford.) Aszerző szociális antropológus (ČTK-felvétel) Pillanatkép a négy évvel ezelőtti parlamenti választásokról. Nyugdíjas szavazó a nyitrai járásbeli Berencsen. _______ FELHÍVÁS m eshbbwä _-i-- »'aíjkbíwí' Vegyen részt a választásokon! A Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának felhívása a 2010-es parlamenti választások előtt Nagyon feszült és válságos időket élünk. Szlovákiában a választási kampány kellős közepén újra előkerült az ún. magyar kártya. Sokan úgy gondolják, hogy ezzel szavazatokat lehet szerezni, és szembe léhet állítani a szlovák és a magyar választókat. Meggyőződésünk, hogy ez ma már leheteden. Minden józan választó tudatában van annak, hogy nem a politikusok gazdasági és politikai érdekeinek játszmáiról, hanem önmaga, gyermekei, unokái, a családja jövőjéről dönt a szavazatával. Ennek pedig minden polgár önazonosságának megőrzése, erkölcsi tartása, mindennapi munkájának az eredményessége lehet a záloga. Mi, szlovákiai magyarok itt születtünk, itt vannak a családi és baráti kötődéseink, itt dolgozunk, itt van az otthonunk, minden, ami értelmet adhat az életünknek. Teljes értékű polgárai vagyunk ennek az országnak, még ha néhányan ezt kétségbe is vonják. Európa polgárai vagyunk, még akkor is, ha néhány politikus ettől ideges lesz. A Szlovákiai Magyarok Kerékasztala felszólít mindenkit, hogy vegyen részt a 2010. június 12-i parlamenti választáson! Szavazzon a lelkiismerete szerint! Ne hagyja, hogy mások döntsenek rólunk, nélkülünk! Tegyük azt meg mi magunk! Minél többen leszünk, annál nagyobb lesz az esély a változásra! A Szlovákiai Magyarok Kerékasztala
