Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-12 / 134. szám, szombat

10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 12. www.ujszo.com Grigorij Mesežnikov: „Nem hiszem, hogy Ficónak ma nagyobb esélye van a miniszterelnöki poszt megszerzésére, mint 2006-ban volt" Az utolsó pillanatig izgalmas küzdelem várható (Somogyi Tibor felvétele) Nem sorsdöntő, de nagyon fontos választások várnak ránk ma. Ami hónapokkal ezelőtt még valószínűt­lennek tűnt, ma reális: a Fi­­co-kormány leváltható. Gri­gorij Mesežnikov politoló­gussal, az IVÓ társadalom­­kutató intézet igazgatójával a mai parlamenti választá­sokról beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Mi a mai választások télje? Arról döntünk, hogy az ország milyen irányban menjen tovább. Azon az úton haladjunk, melyre az ország uniós és NATO-csatla­­kozásával léptünk, vagy pedig a jelenlegi kormánykoalíció hatal­mi kontinuitása következik, a rá jellemző módszerekkel. Az egyik lehetőség a 2006-ig jellemző, és akkor megakadt reformfolyamat és politikai stílus folytatása, újra­indítása. A másik lehetőség pedig az, hogy a jelenlegi kormánykoa­líció által képviselt politika foly­tatásának lehetünk a tanúi, ami maga után vonja a szociális-gaz­dasági, etnikumközi kapcsolatok, a hatalmi technikák eddig ta­pasztalt módját. Konfrontációs politika, a nemzeti kisebbségek ellenes lépések, korrupció, klien­­telizmus, az igazságszolgáltatás­ban uralkodó áldatlan állapotok - ez jellemezte ezt a korszakot. Ma e közül a két továbbhaladási vonal közül választhatunk. A kérdés még nyitott, mivel a két tábor támogatottsága nagyon ha­sonló, a választók kis része dönt­heti el, melyik irány legyen a győztes. Még ha nehezen is lehetne rangsorolni az egyes választá­sokat fontosságuk alapján, mégis megkérdezném, hogyan látja, mennyire lényegesek a mostani választások? Szlovákia uniós és NATO-tag, az ország demokratikus rendsze­re viszonylag stabil, a politikai in­tézmények konszolidált állapot­ban vannak. Ebből a szempont­ból a mostani választás - ellen­tétben az 1998-as vagy a 2002-es voksolással - nem számít sors­döntőnek. A 2006 előtt nyolc éven át kormányzó széles de­mokratikus koalíciók által beve­zetett reformok elmélyítése szempontjából viszont nagyon fontosnak mondanám a válasz­tást, de mint utaltam rá, a válasz­tások után nem fenyeget a de­mokrácia szétverése. A választások fő kérdése, hogy sikerül-e az ellenzéknek megvernie Ficót, aminek, a felmérések alapján úgy tűnik, reális esélye van. Az esélyek valóban kiegyenlí­tettek. Figyelemre méltó, hogy a Smer még néhány hónappal ez­előtt is toronymagasan vezetett, a jobbközép pártok támogatott­sága pedig viszonylag alacsony volt. Ez az utóbbi hónapokban megváltozott, a kormánypártok támogatottsága stagnál, bizonyos esetekben csökkenő tendenciát mutat. Mivel több olyan párt is van, amelynek támogatottsága az 5 százalékos határ körül mozog, ezért gyakorlatilag megjósolha­tatlan, hogy milyen lesz a vég­eredmény. De, ahogy az előző vá­laszomban jeleztem, most már csak két lehetőség közül lehet vá­lasztani: a jelenlegi politika foly­tatása vagy a változás. Úgy vé­lem, teljesen reális, hogy mind az öt ellenzéki politikai párt bejus­son a parlamentbe és új kor­mányt alakítson. Minden nyitott, ilyen helyzet még nem állt fenn Szlovákiában. Utalt rá, hogy két forgató­­könyv lehetséges. Az ellenzéki pártok az MKP kivételével ki­zárták a Smerrel való együtt­működés lehetőségét, ám kér­dés, mennyire lesznek ezek az ígéretek a választások után tar­tósak. A válasz előtt egy megjegyzést fűznék az MKP-hoz: annak elle­nére, hogy hivatalosan nem zár­ták ki a Smerrel való együtt­működést, ez az opció maximá­lisan valószínűtlen. A két párt közötti kapcsolat rendkívül rossz, az MKP számára pedig egy esetleges együttműködés a Smerrel nem hozná meg azt az eredményt, amit ettől a kapcso­lattól elvárna. Másrészről nem tudom elképzelni, hogy a Smer, amely magyarellenes hangulat­­keltéssel mobilizálja szavazóit, a választások után koalícióra lép­ne velük. Ami pedig az ellenzéki pártok ígéreteinek tartósságát il­leti: nagyon valószínűtlennek tartom, hogy megszegnék. Egy­részt az elhatárolódás nagyon egyértelmű volt, még ha néhány pártban nehezen születtek is meg ezek a döntések. Három párt esetében statutáris szerveik döntéséről van szó. Ha pedig meg akarnák változtatni dönté­süket, akkor ezt a párt megfelelő szerveinek kellene megtenniük, ám választóik és a média nyo­mása olyan nagy lenne, hogy az ígéret megváltoztatása akár szét is forgácsolhatná a pártot. Erre volt már példa a KDH esetében - igaz, Palkóék nem 2006-ban hagyták el a pártot, de távozá­suk egyik fő oka az volt, hogy pártjuk vezetése együtt akart működni a Smerrel. A KDH-n be­lül van egy erős szárny, amely teljes mértékben elutasítja az együttműködést a Smerrel - kérdéses, hogy magának a Smernek mennyire lenne elfo­gadható egy olyan partner, amely nem tudja garantálni a kormányzati többséghez szüksé­ges pártegységet. Azzal, hogy az ellenzéki pár­tok kizárták a Smerrel való együttműködés lehetőségét, nem lökték Ficót Slota és Mečiar ölelésébe? Mert ezzel a három lehetséges forgatóköny­vet kettőre csökkentették. Redukálták a választások utáni lehetőségeket, de nem hiszem, hogy az ellenzék hajtotta volna a Smert Slota és Mečiar karjaiba. A Smer saját maga úszott oda, ő hívta meg az SNS-t és a HZDS-t koalíciós partnernek, a Smer kormányzott velük négy évig. A Smer profitált ebből az együtt­működésből, számtalan kérdés­ben egyforma véleményen voltak - a szlovák-magyar interetnikus és államközi kérdésekben példá­ul ma már szinte lehetetlen meg­különböztetni a Smert az SNS- től. A magyar kártya kihasználá­sa az egyik utolsó lehetősége a Smernek saját népszerűsége nö­velésére. Természetesen Ficóék több témával dolgoznak, az SNS csak eggyel, a magyarral, ettől függetlenül tény, hogy a naciona­lista témák felhasználásának in­tenzitásában már megkülönböz­tethetetlen a két párt. A Smer to­lerálta a HZDS és az SNS botrá­nyait, itt-ott próbált helyreigazí­tást eszközölni, ám sosem azért lépett, mert meg szerették volna változtatni a rendszert, hanem azért, mert a botrányok már párt­juk népszerűségét veszélyeztet­ték. Mindezért úgy érzem, nem helytálló az a tézis, mely szerint az ellenzék hajtaná bele a Smert az SNS-szel és a HZDS-szel való további együttműködésbe. A Smer saját akaratából tette ezt. Másrészről Fico egy maximá­lisan pragmatikus politikus, akinek nem okoz gondot a vá­lasztások után bárkivel kor­mányt alakítani. Ezzel egyetértek. A Smer min­den olyan eshetőséget támogat, amely erős hatalmi pozíciót biz­tosít neki. A Smer ideológiailag nem szociáldemokrata párt, ha­nem egy nemzeti szociális párt, annak is a régimódi változata. A Smer a rendszerimitációk pártja. Mindent imitál, ami erősíti a ha­talmi helyzetét. Ezért a Smer ma a KDH-val is együttműködne - abban a kérdésben, hogy a ma­gyar pártokkal is, kicsit óvato­sabb lennék, mert a magyar kár­tyával mobilizálja választóit. Ha­bár, hozzá kell tenni, hogy regio­nális szinten a Smer probléma nélkül együttműködik az MKP- val több megyében is. Az előrejelzések szerint nyolc pártnak van reális esélye a bejutásra. Ön szerint melyik nem lesz a következő négy év­ben a parlamentben? Ezt most felelősségteljesen nem lehet kijelenteni. A nyolc esélyes pártot három kategóriá­ba sorolnám. Az első csoportban négy párt van, a Smer, az SDKÚ, a KDH és az SaS - ők a biztos be­jutók. A következő csoportban két olyan párt van, amelyek ese­tében felléphetnek bizonyos komplikációk, de nagyon reális­nak tűnik a bejutásuk, ez az SNS és az MKP. És végül a legveszé­lyeztetettebbek, a HZDS és a Híd. Úgy vélem, a Híd esélyei ma jobbak, mint a HZDS-é. Mečiar szavazói bázisa ugyan stabil, ám nincs potenciálja új szavazók megnyerésére. A Híd a felmérések szerint a magyar szavazók harmadát tudja meg­szólítani, ezért egyértelmű, hogy akkor van esélye bejutnia a par­lamentbe, ha szerez 40-50 ezer szlovák voksot is. Erre van esé­lyük, kérdéses, hogyan tudják kihasználni. A párt nagyon aktív, és érezni egyfajta szerveződést a szlovák véleményformáló közös­ség körében is, amely intenzíven dolgozik a szlovák választók megszólításán, hangsúlyozva, hogy ha változást akarnak, akkor ezt a szlovák-magyar pártot kell választaniuk. Ez az üzenet sike­res lehetett a választások előtti utolsó napokban. A kampány a szakemberek nagy része szerint unalmasra sikeredett, ismét a magyar kár­tya dominált benne. Az állítás első felével nem tu­dok egyetérteni. Szinte szokássá vált unalmasnak minősíteni a kampányt, ám szerintem a mos­tani kampány standardnak te­kinthető, s ebből a szempontból teljes mértékben hasonló a ko­rábbiakhoz. Talán abban külön­bözik az előzőektől, hogy most több negatív üzenet érkezett az emberekhez. A negatív kampány akkor lehet sikeres, ha nem ha­mis. A Smer 2002-ben egyszer már próbálkozott ezzel, amikor például összemosta a korábbi Mečiar- és Dzurinda-kormányok teljesítményét, ami viszont alap­vetően hamis állítás volt. Az em­berek érezték ezt, ezért nem is működött. Kérdéses, most mennyire lesz eredményes a ne­gatív kampány - a friss csehor­szági tapasztalatok azt mutatják, hogy a cseh szociáldemokraták túlzásba vitték, s részben ebbe is buktak bele. Hogyan értékeli a kampány fő témáit? A magyar kártya mellett első­sorban a szociális téma volt jelen. Ez érdekli viszonylag a leginkább az embereket. Rövid ideig a gö­rög válság is beleszólt a kam­pányba, s el kell ismerni, ezt a Smer elég ügyesen partvonalon kívülre játszotta. Az utóbbi na­pokban pedig az árvíz volt az, ami kampánytémává lépett elő. Az árvíz is beleszólhat a vá­lasztások eredményébe? Igen. Személyesen több olyan jelzést kaptam, hogy az emberek elégedetlenek voltak smeres pol­gármestereikkel, mert a segítség nem érkezett olyan gyorsan, ahogyan várták volna. Hallottam olyan eseteket, amikor az embe­rek azt mondták, „csütörtökig Smer-szavazó voltam, de már nem voksolok rájuk” - de ez nem általánosítható, ezek egyéni je­lenségek. Az árvíz nem fogja fel­tétlenül befolyásolni a végered­ményt, de befolyásolhatja - fő­ként a részvételen keresztül. S egy ilyen kiélezett versenyben, ahol a koalíciós és ellenzéki tábor támogatottsága nagyjából ki­egyenlített, akár döntő is lehet. A kampányban viszonylag kevés szó esett a következő kormány előtt álló kulcsfelada­tokról. Félnek ezeket megne­vezni a pártok, vagy pedig nincs potenciáljuk arra, hogy megnyissák őket? Taktikai okokból a választások előtt a pártok nem szoktak olyan témákat megnyitni, amelyek el­lenérzéseket válthatnak ki a vá­lasztók körében. Ezért a nadrág­­szíj-összehúzás helyett pozitív ví­ziókkal próbálnak kampányolni. Egyébként nem gondolom, hogy a pozitív kampány mindig popu­­lizmust jelent. 1998-ban és 2002-ben is tanúi lehettünk, hogy a kampányok pozitív üzene­tei közül sok minden meg is való­sult. Ha például a pártok egy ré­sze kiegyenlített költségvetést akar, sőt az ilyet előíró alkot­mánytörvényt javasol, akkor ez azt jelenti, hogy csökkenteni fog­ja a költségvetési kiadásokat. Csak nem mondják ki. Természetes, hogy nem mond­ják ki. Azt hirdetik, hogy a gazda­ság újraindításának köszönhető­en nőnek majd az adóbevételek is, és így nem lesz nagy szükség nagy kurtításokra. Ennek azon­ban nem kell így nyomban be­jönnie, illetve a választások után nagyon gyorsan rendbe kell rakni a költségvetést, és a kiadások meghúzása nélkül ez nem fog menni. Ezzel szerintem a racio­nálisan gondolkodó választók nagy része tisztában van. Nem gondolja, hogy az el­lenzéket is minősíti, ha négy­évnyi botrányos kormányzás után még mindig Ficónak van a legnagyobb esélye arra, hogy kormányfő legyen? Nem gondolom, hogy Ficónak van a legnagyobb esélye. Nem hiszem, hogy Ficónak ma na­gyobb esélye van a miniszterel­nöki poszt megszerzésére, mint 2006-ban volt. Akkor nagyobb esélye volt, mert több koalíciós lehetősége volt. Ma Fico lehető­ségei az SNS-re és a HZDS-re korlátozódnak. Akkor fogalmazzunk úgy, hogy a Smer támogatottsága nem kopott meg az elmúlt négy évben, sőt, még nőtt is. Bizonyos részt az ellenzék a fe­lelős ezért, ugyanakkor az ellen­zéki pártok lehetőségei is korlá­tozottak voltak. Emellett azt is kiemelném, hogy az ellenzéknek sikerült növelnie a népszerűségét - igaz, hogy ez a blokk nagyon fragmentált, de összességében sikerült több választót megszólí­taniuk, mint négy éve. Tény, hogy a Smer továbbra is tartja népszerűségét, ám ez inkább az­zal függ össze, hogy a baloldalon évek óta csak egy domináns párt található. Az ellenzéki esélyek feltá­madása viszont részben az SaS megjelenésének köszönhető, mely új választókat csatorná­zott be. A többi párt támoga­tottsága nem változott számot­tevően. Az új arcokat megjele­nítő SaS sikere nem azt mutat­ja, hogy az ellenzéki pártok nem tudtak a 2006-os vereség után váltani, új vezetőket kí­nálni? Ez csak részben igaz. Az SaS sikere nem csak az új arcok és témák megjelenésének köszön­hető, hanem annak, hogy hiány­zott a liberális választókat meg­célzó párt. Őket sem az SDKU, sem a KDH nem tudta megszólí­tani. Én ezt bizonyos fokig a helyzet normalizálódásának tar­tom, egy liberális párt megjele­nésével teljesebbé vált a politikai paletta. Mik lesznek a következő kormány legsürgősebb felada­tai? Elsősorban el kell mondani az embereknek az igazat, hogy mi­lyen helyzetben vagyunk. Ez ab­szolút prioritást élvez. A kor­mánynak rövid időn belül olyan lépéseket kellene tennie, melyek nyugalmat hoznának a társada­lomba, csökkentenék a feszült­séget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom