Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-09 / 131. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 9. DlGlTÁLlA 17 A mások számára értéktelen, de a tulajdonosnak pótolhatatlan adatok elvesztése fájdalmas élmény, ezért érdemes máshol is tárolni a képeket, dokumentumokat Óvja meg a laptopon tárolt adatait a rablóktól! Régi szakértői tanács: sosem szabad ugyanazt a felhasználói név és jelszó párost használni több oldalon, ha ugyanis az egyikhez hozzáfér valaki, joggal próbálja meg másutt is használni (Képarchívum) Igen kellemetlen, ha valakinek ellopják a laptopját, netán betörő viszi magával a külső merevlemezt, asztali PC-t. A hardver értékén felül ilyenkor még további, felbecsülhetetlen kár érheti a felhasználót: adatait is elveszti, nemcsak a fontos jelszavakat, elmentett dokumentumokat, hanem a privát fotókat is, melyeket másolat híján sosem tud pótolni. Hogyan állítsa be a számítógépét úgy, hogy legalább a rajta levő adatokat folyamatosan biztonságban tudhassa? FELDOLGOZÁS „Kinek kellenének épp az én adataim?” - mielőtt egyetlen legyintéssel elintéznénk a problémát, érdemes átböngészni a merevlemezt, hogy milyen sok fontos és bizalmas adat lehet rajta. Persze, a letöltött mp3- akat és filmeket újból be lehet szerezni, de például a tulajdonosról készük ruhátlan, vagy még ennél is akciódúsabb felvétel kiszivárgása nagyon ciki lehet. Olyan esetről is hallottunk már, amikor valakinek régi családi képekkel együtt lopták el a gépét, az elhunyt rokonról készült képeket utólag sehogy sem lehetett pótolni. Mi mindent lehet csinálni egy védtelenlaptoppal Felettébb kínos lehet az is, ha a laptoptolvaj elolvashatja összes eddigi levelünket, a netes csevegéseket, és ha kellően fürge, még az intemetbankos jelszavakkal is visszaélhet, mielőtt letiltatnánk, vagy megtalálhatja a csak otthoni munkára továbbított céges dokumentumokat. Ha még ez sem elég meggyőző, ültessünk egy ismerőst a géphez, és kérjük meg, próbáljon „hackerkedni”, valószínűleg meglepődünk, milyen sok dolgot megtehetne, ha akarna. Persze az ipari kémek rendkívül szofisztikáit módszereket alkalmaznak, ebben a cikkben csak azzal foglalkozunk, hogy adatainkat egy átlagos tolvajtól óvhassuk meg, aki mondjuk egy kávézóban vadászik bagóért elpasszolható példányokra. Első teendő: belépés csak jelszóval Közel sem nyújt teljes védelmet, de valamennyivel megnehezíti az adatokhoz való hozzáférést, ha a PC rendszerindító részében, a BIOS-ban - ez mindig valamilyen, a képernyőn jelzett billentyűkombinációval hívható elő a bekapcsoláskor - jelszóhoz kötjük a gép bekapcsolását. Azért célszerű elvégezni ezt, mert ha csak az operációs rendszert jelszavazzuk le, a BIOS-t a tolvaj átállíthatja úgy, hogy az mondjuk egy pendrive-rót indítson el egy minirendszert, amellyel minden nehézség nélkül hozzá lehet férni az adatokhoz. A laptopokat kétféleképpen is be lehet állítani: például úgy, hogy csak a BlOS-beállítások legyenek védettek, de akár úgy is, hogy a bekapcsolás csak jelszóval legyen lehetséges. Persze ez sem csodaszer, még így is ki lehet szerelni a winchestert, és mondjuk egy USB-s házba szerelve egy másik gépen átböngészni a tartalmát. Ami nincs a gépen, azt el sem lehet lopni Kézenfekvő, ha az összes nyaralási fotót nem a folyton hurcolt laptopon tároljuk, hanem vagy otthon, egy külső merevlemezen, vagy egy olyan online tárhelyen, mint a Picasa vagy a Flickr. Ez utóbbiak ugyan elég nagy tárhelyet kínálnak ingyen, extra szolgáltatásaikért már fizetni kell, ahogy a külső winchester is pénzbe kerül. A Picasa esetében 1 gigabájt jár ingyen, 20 gigabájtos tárhelyért azonban mindössze évi 5 dollárt, vagyis nagyjából 4 eurót kémek, a Flickr esetében az ingyenes felhasználók havi száz megabájt fotót tölthetnek fel, a korláúan feltöltés és más extrák pedig évi 25 dollárba, vagyis 28 euróba kerülnek. Külső merevlemezből egy 250 gigabájtos példányért 70-80 euró körüli összeget kémek, 100-120 euróért azonban már egy terabájtos, vagyis ezer gigabájtos modell is kapható. Persze sokan nem feltétlenül képet vagy videót, hanem mondjuk dokumentumokat szeretnének biztonságba helyezni, erre a célra már a Google Dokumentumok is megfelel, ahol már nemcsak táblázatokat, szövegeket, hanem tetszőleges fájlokat is lehet raktározni - igaz, állományonként legfeljebb 250 megabájt méretig. Aki korlátlan, jelszóval védhető, titkosítható online adatraktározásra vágyik, annak például a Dropbox-ot érdemes megvizsgálnia, amely 50 gigabájt tárhelyért havi 10 dollárt, vagyis mintegy 7 eurónak megfelelő összeget kér el, ami sok annak, akinek elég 5 gigabájt, neki a Jungle Disket érdemes választania 2 euró körüli havidíjért. Ami fontos, azttitkosítanikell Természetesen előfordulhat, hogy mindenképpen magunkkal kell vinni a merevlemezen a fontos vagy privát adatokat, ez esetben csak titkosítással lehet megvédeni őket. Bár például a Windows Vista és a Windows 7 alapból támogatja akár a teljes meghajtó titkosítását, ez a - BitLocker nevű - funkció sajnos csak a nagyvállalati (Enterprise), illetve a legdrágább - OEM, vagyis géphez kötött licencben is 180 eurót kóstáló - Ultimate csomagokba került bele. Aktiválását követően fi merevlemezen levő minden adat titkosítva lesz, bár az megoldható, hogy a kritikus adatokat nem tartalmazó D: partíció szabadon hozzáférhetővé válik. Bár a Bit- Lockerben is találtak már biztonsági rést, egy mezei laptoptolvajnak valószínűleg nincs az ennek feltöréséhez szükséges szaktudással, így bárki rábízhatja adatait a Microsoft megoldására. A lényeg, hogy az aktiválás során az operációs rendszer által megadott igen hosszú számsort soha ne veszítsük el, a BIOS frissítése vagy a merevlemez áthelyezése esetén ugyanis csak ennek begépelésével férhetünk hozzá az adatokhoz. Ezt leszámítva egyébként minden ugyanúgy fog működni, ahogy korábban, viszont ha másik gépbe helyezik a merevlemezt, annak tartalma nem lesz kiolvasható. Szerencsére létezik hasonló szolgáltatásokat biztosító szoftver is, ez pedig a TrueCrypt. Ezzel a szoftverrel virtuális, titkosított meghajtót lehet létrehozni a PC-n, az erre másolt adatokat csak a jelszó birtokában lehet elérni, ennek hiányában csak egy összevissza bithalmazt találhat az érdeklődő. A program ráadásul nemcsak Vistával vagy Win 7-tel, hanem Windows XP-vel, 2000-rel, Linuxszal és Mac OS X-szel is használható. Mind a BitLocker, mind a TrueCrypt alkalmas arra, hogy akár a családi fotókat tartalmazó külső merevlemezünket is levédjük velük, azzal azonban számolni kell, hogy ha. más PC-re kapcsoljuk ezeket, akkor nem lesz egyből kiolvasható tartalmuk. A jelszavakat is le kell jelszavazni Már egy átlagos felhasználónak is számtalan jelszót kell megjegyeznie, egyet mondjuk a levelezéshez, egy másikat a chatre, külön-külön újabbakat a közösségi szájtokra való belépéshez, amelyekből sokan hármat-négyet is használnak. Régi szakértői tanács, hogy sosem szabad ugyanazt a felhasználói név és jelszó párost használni több oldalon, ha ugyanis az egyikhez hozzáfér valaki, joggal próbálja meg másutt is használni. Minden oldalhoz egy jó bonyolult (pl. NZUuyfewf3423), egyedi jelszót kitalálni és megjegyezni gyakorlatilag lehetetlen. Még ha valaki hajlandó is arra, hogy nem a lehető legprimitívebb frázist használja jelszóként, jó eséllyel a böngészőben elmenti azt, hogy soha többé ne kelljen begépelni. Sajnos a browserek nem túl biztonságos módon tárolják a jelszavakat, de az sem túl szerencsés, hogy a böngésző előtt ülő idegent tárt kapuk fogadják minden oldalon. A LastPass nevű ingyenes jelszómenedzser-alkalmazás legfőbb előnye, hogy automatikusan képes magába szipkázni a böngészőben tárolt jelszavakat, és azokat biztonságosan, titkosítva tárolni. Segítségével elegendő egyeden jelszót megjegyezni, a többihez csak ennek bepötyögése után lehet hozzáférni. Ez a program elérhető Windowsra, Mac OS X-re és Linuxra egyaránt, és be tud épülni a böngészőkbe, melyek közül az Internet Explorert, a Firefoxot, a Chrome-ot és a Safarit támogatja. A browserekben elhelyez egy ikont, erre kattintva érhetők el funkciói, és itt lehet belépni is a mesterjelszóval, míg a Last- Passra már elmentett jelszavakat már nem kell begépelni, automatikusan kitölti ezeket a program, leegyszerűsítve a böngészést. Érdemes úgy beállítani a programot, hogy mondjuk tizenöthúsz perc passzivitást követően automatikusan lépjen ki a weboldalákról, és kérje be újra a mesterjelszót, így a véletienül ottfelejtett PC automatikusan védett módba kapcsolja magát. A programmal titkosított jegyzeteket is lehet tárolni, például PIN-kódok vagy hasonló adatok is nagyobb biztonságban vannak henne, mint mondjuk a Dokumentumok mappa jelszavak.txt fájljában. Sajnos jelen pillanatban csupán weboldalak jelszavait képes lementeni, de a készítők már dolgoznak egy olyan verzión, amely az operációs rendszerekben használatos összes jelszó védelmét biztosítja. Ennek megjelenéséig azonban érdemes úgy beállítani a levelező- és a chatprogramokat, hogy indításkor kéijenek jelszót. Megéri óvatosnak lenni Fontos tudni, hogy az utcai számítógéptolvajok szinte soha nem a gépen található adatokra hajtanak - ez inkább a profi ipari kémekre jellemző -, ők inkább csak akadályozzák őket az áru mielőbbi pénzre váltásában, így első dolguk a teljes törlés. Az is biztos azonban, hogy a mások számára értéktelen, de a tulajdonosnak pótolhatadan adatok elvesztése nagyon fájdalmas élmény, legyen szó a gyerekek első lépéseit dokumentáló videóról, orvosi leletekről, a saját tervezésű konyhabútor térbeli rajzáról vagy éppen a szülőktől ránk maradt napló, levelezés hónapok alatt begépelt változatáról. Azt a néhány hetet pedig, amit a neten felbukkanó kínos fotókra figyelmeztető baráti e-mail érkezésétől való rettegéssel töltünk el, mindenképpen érdemes megspórolni a fenti, napi egykét percünket igénybe vevő praktikák alkalmazásával, (o) DIGITALIA A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó László tel: 02/59 233 441; e-mail: digitalia@ujszo.com, Levélcím: Digitália, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava
