Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-08 / 130. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 8. Hirdetés 3 FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS Berényi József: Az MKP politikáját jellemzi leginkább a folytonosság A politikustól felelősségteljes magatartást várnak „Kampányrendezvényeinken mindenhol nagy volt a rész­vétel. Tudjuk, akik eljöttek, azok többnyire biztos választó­ink. Vannak azonban, akik még nem döntöttek, hozzájuk is eljuttattuk üzenetünket, hogy szavazzanak az MKP-ra, arra a pártra, amely 12 éve képviseli az itteni magyarságot, Dél- Szlovákiát. A Magyar Koalíció Pártjának megvan az esélye, hogy nemcsak parlamenti párt, hanem kormánypárt is le­gyen” - mondta Berényi József parlamenti képviselő, a párt elnökhelyettese. • Képviselő úr, egy idősze­rű téma, az árvíz mennyire befolyásolta kampányukat? Örömmel tapasztalhattuk, hogy az emberekben él az egymás iránti szolidaritás, és a bajban össze tudnak fogni. Alsó­­szelinek is, ahol élek, egy része veszélybe került, amit a helyi lakosok segítőkészségének kö­szönhetően sikerült elhárítani és megelőzni a civilkárok je­lentős részét. Azon leszünk, hogy az új kormány nagyobb figyelmet szenteljen a belvíz­károk elhárításának is. Egy hét­tel a választások előtt a kárpót­lást mindenki kilátásba helyez­te. Bízom benne, hogy ez nem csak afféle ígéret a Smer részé­ről, mint a BMG és a Horizont klienseivel szembeni ígéret volt 2006-ban. Azon leszünk, hogy meglegyen a politikai akarat ar­ra, hogy elsősorban a civil la­kosság kárát, de a mezőgazdá­kat ért károkat is legalább rész­ben megtérítse a kormány. • • Megrázó képeket lát­tunk az utóbbi napokban az országnak szinte valamennyi térségéből. Úgy tűnik, ilyen helyzetben minden más kér­dés háttérbe szorul, beleértve az itteni magyarság sorskér­déseit is. Csak részben. A választók mindenhol kinyilvánították azt az elvárásukat, hogy az MKP továbbra is álljon ki a magyar közösség érdekében. A mun­kahelyteremtés, az infrastruk­túrafejlesztés, a szociális hely­zet javítása, a déli gyorsforgal­mi út megépítése olyan fontos célkitűzéseink, amelyeket az emberek sok régióban hallani akarnak, és elvárják, hogy ezek 2010 után teljesüljenek. Nem­zeti közösségünk politizálása ma sokkal több pilléren nyug­szik, mint a kilencvenes évek elején, ezeknek a kihívásoknak az MKP programja megfelel. • A kampányt nehezítette az a tény, hogy most az MKP-n kívül egy másik párt is a magyar szavazatokért harcol... A pártszakadás té­ma a kampány során? Igen. Nincs hely, ahol ne kérdeztek volna rá: miért? • A válasza? Most sem tudok mást monda­ni, mint hónapokkal ezelőtt. Az MKP részéről megtettünk min­dent, hogy a szakadás ne követ­kezzen be. A lelkiismeretem tiszta. A minket elhagyóknak csak egyetlen föltételét nem fo­gadtunk el, amelyet áprilisban ultimátumként fogalmaztak meg: hogy Csáky Pál azonnal mondjon le. Szeretnék rá emlé­keztetni, hogy azt a megoldást, amit az SDKIJ választott, hogy más legyen a pártelnök, és más a választási listavezető, mi is felajánlottuk a minket elha­gyóknak. Sajnálom, hogy nem éltek vele, hanem ajánlatunkat politikai lefizetésnek minősítet­ték. Az SDKÜ-ban elfogadták ezt a kompromisszumot. • Mennyire látják át a részleteket az emberek? Ön szerint kinek hisznek? Aki akarja, tisztán láthat. Elég információ napvilágot lá­tott már. Sokan tudják, nevetsé­ges dolog azzal vádolni Csáky Pált, hogy Duray Miklós támo­gatásával lett elnök 2007-ben, mikor 1998-ban Bugár Béla ugyanígy győzött Csákyval szemben. Neki akkor szabad volt elfogadni Duray támogatá­sát, később Csákynak nem? • Az is elhangzott az MKP-ból távozóktól, hogy nem kaptak teret, kiszorítós­di folyt a pártban. Akik elmentek, azok között sokan kerületi, járási elnökök, sőt elnökségi és OT tagok vol­tak. A Csáky Pált megválasztó kongresszus tehát megadta ne­kik is az esélyt. Egy üzleti vál­lalkozásban talán hasznos jel­lembeli tulajdonság, ha valaki erőszakosan akamok, de ott az illető csak önmagáért és a saját profitjáért felel, nem egy kö­zösségért. A politika türelmes, felelősségteljes magatartást igényel, közösen kell kialakíta­ni az álláspontokat, és azokat közösen kell képviselni. • Miben látja a két párt programja és magatartása közti különbségeket? A Híd a megbékélés pártjaként pro­pagálja magát, azt sugalmaz­va, mintha az MKP-nak nem a békés együttélés lenne a célja... Mi az együttműködést úgy képzeljük el, hogy egy erős ma­gyar képviselet van jelen a par­lamentben, amely együttműkö­dést kínál fel a nem magyar po­litikai pártoknak. Ez a politi­kánk 1998 óta. Az MKP előnye továbbra is abban van, hogy mi magunk jelöljük ki a céljainkat, ambícióinkat, nem kell, hogy már azok megfogalmazásánál kompromisszumokat kössünk a párton belül a nem magyarok­kal. Ellenben a vegyes párt a kompromisszumot már a párt­ban kénytelen megkötni, tehát meg sem fogalmazhatja az ere­deti magyar érdekeket, célokat, követeléseket, vagyis azok a parlament elé sem kerülhetnek. Az ilyen jellegű pártnak abban az esetben van értelme, ha azt a többségi nemzet tagjai kínálják a kisebbségek irányába. Ha egy többségi párt nagyvonalúan fölvállalná a kisebbségeket, és programjában fogalmazná meg a kisebbségeket megillető jog­bővítést, akkor ez egy más tör­ténet. A többségnek nincs mit vesztenie, ezt megtehetné, hi­szen Szlovákia nem szűnik meg, a szlovák nemzet erősö­dik. Látjuk, mégsem nyitnak irányunkban. Mi viszont fo­gyunk. Az egység, az erő parla­menti megjelenítése ebben a helyzetben tehát megkerülhe­tetlen korparancs. Minden mást 2010 júniusában politikai hibá­nak, illúziónak, rossz helyzet­­felismerésnek tartok. Fogal­mazhatnék másképpen is, de nem stílusom a személyeske­dés. • Erre néhányan azt mondják, hogy az MKP radi­­kalizálódik? A nemzetiségi viszály már 2006 szeptemberében, a Maiina Hedvig-ügy kirobbanásakor kezdődött, amikor még nem Csáky Pál volt a párt elnöke, vi­szont akkor kezdte meg a jelen­legi kormány és benne az SNS kártékony működését. Már ek­kor nyilatkozatot kellett kiadnia a parlamentnek, meg kellett, hogy szólaljanak az egyház képviselői, a civil szervezetek képviselői. Nagyon feszült volt a helyzet, egyéb tettlegességek­­ről is érkeztek hírek. Tehát nem az MKP radikalizálódott, ha­nem 2006-tól a szlovák politi­kai térfél változtatta meg a kor­mányzási és kommunikációs stílusát. Ismétlem, akkor még nem Csáky volt az elnök. • Volt kollégáik a párt­ütést azzal is szokták indo­kolni, hogy a párt népszerű­sége 2009 júniusában 7 szá­zaléknyira süllyedt. Az európai parlamenti vá­lasztásokon 2009-ben az MKP 11 százalékos támogatottságot kapott. Annak ellenére, hogy a választások előtt egy héttel volt kollégáink bejelentették, hogy megszakítják velünk a tárgya­lásokat, ami nyilván nem a vá­lasztási esélyeink javítását szolgáló lépés volt. All száza­lék tudatában hagytak el min­ket, szó sem volt 7 százalékról. • Nem tartanak attól, hogy ez a vita, veszekedés sok embert elriaszt attól, hogy választani menjen? De igen. Ennek ellenére nem lehet elhallgatni volt kollégá­ink tevékenységének ellent­mondásait, mert az emberek­nek dönteniük kell. Például: miközben Dél-Szlovákiát tele­ragasztják a Most-Híd „Ma­gyarul bátran!” feliratú óriás­plakátjaival, a Sme napilapban április 17-én megjelent interjú­ban a párt elnöke így fogal­maz: „Nálunk (a Most-Hídon belül - a szerk. megj.) minden­ki a saját nyelvén beszélhet. Aki nem érti, annak rendelke­zésére áll a fordítás, de ezt még nem használtuk ki. Ha ott van­nak a szlovákok, szlovákul be­szélünk.” A pártnak legalább egy alelnöke van, aki nem tud magyarul, ezek szerint a Híd elnökségének a tárgyalási nyelve a szlovák. Ugyanez ér­vényes a párt egyéb szerveire. A Most-Híd említett választási szlogenjét, illetve azt, hogy a magyarok ebben a pártban, sa­ját bevallásuk szerint feladták az anyanyelv használatát sú­lyos ellentmondásnak tartom. • Váltsunk témát. Még a legöntudatosabb magyarok is megkérdőjelezték, helyes volt-e, hogy az állampolgár­ságról szóló törvény előter­jesztésével a Fidesz nem vár­ta meg, míg Szlovákiában le­zajlanak a választások. Igen, mi is jobbnak láttuk volna, ha az Országgyűlés a szlovákiai választások után fo­gadja el a törvényt, de ez csak a mi óhajunk volt. Tekintve, hogy a többi hat érintett ország egyikében sem volt tapasztal­ható olyan heves ellenállás, mint Szlovákiában, ezért a 2004 óta meglévő vágy, hogy ez az intézmény mihamarabb létrejöjjön, felülmúlta a mi po­litikai kalkulációnkat. Tudato­sítani kell, hogy 1997 és 2005 között Szlovákia is szinte azo­nos feltételek mellett osztotta az állampolgárságot külföldi­eknek, mint ahogy azt most Magyarország megfogalmazta. Szlovákiának tehát nincs mit felrónia a magyaroknak • Mi az oka, hogy a szlovák politikai elit Magyarország minden mozzanatára túlfű­tötten válaszol, és irreális vá­dakkal illeti szomszédját? Ne legyenek illúzióink. Szlo­vákia 1992-93-ban viszonylag könnyen megszabadult a cse­­hektől. A most aktív politiku­sok jelentős részének ki nem mondott célja homogén, egy identitású nemzetállam kiépíté­se. A mi történelmi küldetésünk az, hogy ennek ellenálljunk. Emelt fővel, érvekkel fölvértez­ve, gazdag kulturális múlttal, európai kapcsolatrendszerrel megállítsuk ezt a folyamatot, és megőrizzük magyar önazonos­ságunkat és fejlesszük gazda­sági lehetőségeinket. Erről szól június 12-e. (és) Az MKP előnye továbbra is abban van, hogy mi magunk jelöljük ki a céljainkat, ambícióinkat, nem kell, hogy már azok megfogalma­zásánál kompromisszumokat kössünk a párton belül a nem magyarokkal. Miért kellett megbontani az egységes magyar politizálást? Miért kellett a magyart magyarral szembeállítani? Kinek az érdeke ez? Egy biztos: nem a miénk. Mit válaszolunk erre a helyzetre? Az egységes magyar politikára szavazunk! A biztonságra szavazunk! 11 MP910900

Next

/
Oldalképek
Tartalom