Új Szó, 2010. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-05 / 128. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚNIUS 5. Vélemény És háttér 9 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ A trianoni szerződés és következményei a mai napig közvetlenül hatnak a határon túli magyarok életére, ezért kellett június 4-e emléknappá nyilvánítása - írta az újvidéki Magyar Szó. „Nem tudom, mennyire testközeli élmény egy átlagos anyaországi számára, hogy a hadseregben katonatársai megkérdezik tőle: Te magyar vagy? Mit keresel itt? Miért nem a magyar hadseregben szolgálsz? - írja Kókai Péter. „Előfordulhat, hogy az utcán megvernek csak mert magyarul beszéltél” - úja, majd felteszi a kérdést: ez az emléknap enyhít ezeken a következményeken? „Önmagában nem. De végre van egy nap, amikor nevén nevezzük agyereket.” (mti)- Öltözzetek föl rendesen, vegyetek föl télikabátot, sálat, sapkát, gumicsizmát, megyünk a strandra idénynyitóra! (Peter Gossányi rajza) A háború nélküli Európa eszméje a határok felszámolását jelenti, ez a korszerű, az okos, a haladó Trianoni igazságtétel Kritikus a helyzet a gátakon, Rimaszombatveszélyben, Balassagyarmatnál utakat zárnakle, Borsodban újabb tetőzés miatt gáton az emberek, nem akar szűnni az eső, bár, állítólag jobbra fordul az idő. LOVÁSZ ATTILA Pedig Trianonról igenis beszélni kell. Több generáció nőtt föl úgy, hogy a vasárnapi családi ebéd volt a legnépesebb közeg, ahol egyáltalán e francia helységnevet meg lehetett említeni. 1989-ig tabu, ezután fétis lett belőle, ki-ki a maga értelmezésében tűzte zászlajára. Csehszlovák, majd szlovák oldalon azt a hamis nézetet terjesztve, hogy e békediktátumot a monarchia népeinek évszázados harca eredményezte, a másik oldalon pedig mint a történelem legnagyobb gazságát hirdetjük. Nem történelmi diskurzusra buzdítunk: itt az ideje, hogy erről a dátumról is leessen az a hordalék, ami miatt mítosz, tabu és fétis. Trianon békeszerződés. Nekünk, magyaroknak tragikus dátum, néhány körülöttünk élő népnek ünnep. Mindkét fél beszéljekiamagáét az első világháború végéről, de a háborúról, annak kiváltó okairól is. S az sem lenne megvetendő, ha megtudnánk, a britek, a franciák, az amerikaiak tudják-e, hol rontották el, érdekes lenne megtudni, mond-e a történelem akkori főszereplői dédunokáinak valamit e dátum. Aztán tegyük le szépen a fegyvereket, fejezzük be a csörtéket, nézzük meg, miért nem lehetett egyetlen békeszerződés sem más, mint a győztesek diktátuma. Amíg koronák harcoltak, dinasztiák érdekszférái alakultak hol házassággal, hol háborúval, majd a rendi társadalom folyamatos leépítése után a dinasztiák helyét átvették a nemzetek. A világ nem lett igazságosabb és jobb, mert amíg nem az ember szabadságáért vívunk harcot, addig minden háború igazságtalan, gonosz és semmilyenérdekünknemfűződikhozzá. Az Európai Unió eredeti alapvetése nem más, mint a háborúk nélküli Európa. Persze, van itt gazdasági, piaci érdek, némi kulturális felhanggal vegyítve, de a fundamentum a háború elkerülése. Az Unió gondolatát először megfogalmazó államférfiak tudták, hogy amíg határvan, s a határ valamilyen népcsoport, nemzet fennhatóságát jelentő teritóriumot jelöl, addig vannak megszállók és megszállottak, addig mindig akad eszme, ideológia, amely alapján ki lehet jelenteni, hogy a határ nem igazságos, és annak megváltoztatása ikszek és ipszilonok történelmi feladata. Lehet hurrá! -val indulniacsatába.dea történelmi küldetés mindig kifárad, amikor anyák veszik át a táviratokat, amíg családok vészükéi az apákat és a fiúkat, újabb és újabb sérelmek mentén aztán emlékezni és készülni a következő háborúra. A nemzetieskedés nem veszélyes, gondolják sokan, hiszen Európában (van Unió, meg van NATO) nem lehet háború. Dehogynem! Az Unió és a NATO nemzetállamok szövetsége, onnan bármikor ki lehet lépni, ha az érdek (kié is?) úgy diktálja. Aháború nélküli Európa eszméje a határok felszámolását jelenti, ez a korszerű, az okos, a haladó, ha úgy tetszik. A nemzetállam meg maradi, feszültségeket gerjesztő és háborúkat okozó beteg eszme, amelynek képviselői tegnap éppen szlovák oldalról (de nincsenek egyedül) kankutyaként pisálták körül az egyik határátkelőt, megmutatva, ki itt az úr, hol a határ. Tették ezt ostoba emberek ostoba gondolatoktól vezérelve, mert nekik még nem mondták meg, a megosztott, veszekedő, egymás sasait és turuljait lenéző, masírozó, girhes városi ifjoncok mellét düllesztgető Európa olyan hatalmak érdeke, amelyeknek itteni megjelenésekor egy ötmilliós ország csak cigarettahamu lesz a térképen. Elég! Trianonról beszéljen hangosan diák, tanár, orvos és kereskedő, bányász és paraszt, ha fontosnak tartja. Segítsen neki a történész, a társadalomkutató, tudományos, nem etnikai alapon. Ebből a témából szálljon ki a politika, s tegye végre azt, amittenniekell: a társadalmi feszültségeket használja erők mozgósítására, hogy küldje már a jó fenébe a határokat, az azokat körülpisilő futóbolondokat, és építsen egy kontinenst, ahol aztán akár nemzeti alapon is képviselhet érdeket. S ha egy ilyen folyamatot június 4-én indít el a politikai elit, akkor lemossa a gyalázatot, a könnyeket és az igazságtalanságot. Ellenkező esetben csak pusztít. Előbb értéket. Aztán szabadságot. A végén az embert magát. A kettős állampolgársági törvénnyel Budapest „mérgezett ajándékot" adott a szlovákiai magyaroknak Fico: Magyarország exportálja a barna pestist MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Robert Fico a Le Figaróban megjelent interjújában aggodalmát fejezte ki a kettős állampolgárságról szóló magyar törvénnyel kapcsolatban. A szlovák kormányfő szerint a kettős állampolgárságról szóló törvény „része a Fidesz hivatalos stratégiájának, amely a Trianon előtti Nagy-Magyarországhoz való visszatérést célozza”, és azt, hogy a kormány ne csak a 10 millió magyarért, hanem a szomszédos országban élő magyarokért legyen felelős, ami veszélyezteti Szlovákia biztonságát. „Képzelje el, hogy több ezer polgár felveszi a magyar állampolgárságot: a magyar politikusok úgy viselkednek, mintha Dél-Szlovákia a területük részét képezné!” - jelentette ki a szlovák kormányfő. Fico szerint Orbán Viktor úgy tesz, mintha Szlovákia nem is létezne. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a magyar kormányfő első hivatalos látogatása Lengyelországba vezetett, azt demonstrálta, hogy „Szlovákia, amely Magyarország és Lengyelország között helyezkedik el, nem egy ország, Lengyelország Magyarországgal határos”. Fico a francia lapnak hangsúlyozta, hogy „értékek közötti konfliktus alakult ki a mély antifasiszta hagyományokkal rendelkező Szlovákia és a szélsőséges ország között, amely exportálja a barna pestist”. „Eltűri-e Európa ezt a történelmi revizionizmust?” - tette fel a kérdést Fico. Szlovákiában több mint 200 ezer embernek van kettős állampolgársága, s ez sohasem jelentett fenyegetést, de most megváltozott: Szlovákia a magyar kormánynak adott válaszképpen olyan jogszabályt fogadott el, amelynek értelmében mindenki, aki egy másik ország állampolgárságáért folyamodik, elveszíti a szlovákot. „Lesznek kivételek - jelentette ki Fico. - A csehekkel készek vagyunk tárgyalni. A magyarokkal? Ok nem akarnak tárgyalni” - tette hozzá. Szerinte várhatóan nem sok szlovák állampolgár folyamodik magyar állampolgárságért. „Nincs okuk erre: a gazdasági helyzet sokkal jobb itt!” - mondta Fico. A szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban azt mondta, nem irányul a magyarok ellen, célja a szlovák nyelv védelme. Azzal példálózott, hogy vannak falvak, ahol magyar a polgármester és a községházán a hirdetmények magyar nyelvűek. „Azt akatjuk, hogy a szlovákok el tudják olvasni őket. Mégis Szlovákiában vagyunk! ” A Le Figaro Pozsonyba kiküldött tudósítója, Stéphane Kovács a Fico-interjút felvezető cikkében azt írta, a kettős állampolgársági törvénnyel Budapest „mérgezett ajándékot” adott a szlovákiai magyaroknak, ami a június 12-i szlovákiai választások közeledtével nem jöhetett jobbkor a szlovák kormányfő és ultranacionalista szövetségesei számára. A lap idézi Grigorij Mesežnikovot, aki szerint „a kormányzó nacionalista pártok” új érvekhez jutottak, a „magyarkártya” kiváló eszköz a korrupciós botrányok és a gazdasági gondok feledtetésére. A politológus szerint a kettős állampolgárságról szóló törvény nemcsak „a magyar kisebbségnek jött rosszkor, hanem a demokratáknak is: ha Fico nyer, az Orbánnak lesz köszönhető!” A lap idézi Molnár Norbertét, a pozsonyi Új Szó főszerkesztőjét, aki szerint az állampolgársági törvénynek, még ha a szlovákiai magyarok helyzetének javítását kívánta is, nem sikerült elérnie ezt a célt. „Belpolitikai okok miatt, íme, túszokká váltunk” - mondta. KOMMENTÁR Még élünk VÍGl ZOLTÁN Néhány éve Magyarország legnagyobb fesztiválján beszélgetésbe elegyedtem egy magyarországi magyar tornatanárral. Kérdezi: „Te honnan?” Mondom, Vajdaság. Erre ő felcsillanó szemmel: „Húú, mindig is érdekelt Szlovákia! Majd szólok, amikor arrajárok.” Rendben, te csak szóljál... Nem tudom, hogy elindult-e a Vajdaságot felkutató nagy kőrútjára Szlovákiába, de remélem, igen. Biztos, hogy az első egy-két napon hülyén érezte magát, de ha végül rájött, hogy Vajdaságot hiába is keresi Szlovákiában, egy tudatlannal kevesebb. Igen, a legenyhébb megfogalmazás szerint is tudatlanság ez. Addig, amíg Magyarországon van egyetlen magyar ember, aki kerek szemmel néz rám, hogy én honnan a fenéből is beszélek magyarul, ez tudatlanság. És most nem a hat általánost végzett emberekről beszélek, hanem tornatanárokról, egyetemistákról... Ma divat jó és rossz magyarokról beszélni, behatárolni embereket aszerint, hogy mit gondolunk, vajon kire fognak szavazni, mely politikai opciónak dőlnek be. Magyarországon is és a vajdasági magyarság körében is az - mert ugye, jól nevelt (vagyjól félrenevelt) gyerek mintájára miért is ne utánozzuk az anyaországot. Jó magyarok, rossz magyarok, a magyar közösség érdekeit szem előtt tartók, és azok, akik a szerb elnyomásnak behódoltak, elszerbesedtek, liberális zsiványokká lettek. Abban a Szerbiában, amely nem arról híres, hogy a többségi nemzet ismerné saját történelmét. Amikor szükség volt rájuk, a hatalmi nomenklatúra valahonnan előrángatott olyan szerb kvázi értelmiségieket, akik szerint minden magyar az '56-os forradalom után jött menekültként az akkori Jugoszláviába, és vannak olyan szerb „hazafiak”, akik küldenének bennünket „haza” - amoda vissza, északra. Oda, ahol bambán néznek rám, hogy „fiatalember, jól beszéli a nyelvünket!”... Nem a ti nyelveteket! Ez anyám, nagyanyám, dédanyám nyelve... És ezen az elmúlt kilencven év sem változtat. De nem feltétlenül ez határoz meg engem mint embert. Inkább az, hogy most madarat lehete velem fogatni, amikor megértük ezt a napot is: a magyar történelem legnagyobb tragédiájának napját a magyar összetartozás napjává nyilvánította az Országgyűlés. A madár még sehol, de talán jó lesz ez így. Ha másra nem, arra, hogy többet ne találkozzam azzal a bárgyú tekintettel amit az „Újvidék, Szabadka? Ezek Erdély melyik részén vannak?” típusú morfondírozások alatt látok. Majd kiderül. Csak remélem, hogyjövő tavasszal nem úgy fognak megállítani a szerb „hazafiak” az utcán, hogy „Van magyar útleveled?! Akkor most már végső ideje, hogy hazahúzzál! ”. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa .________ JEGYZET Úszó jovokep TALLÓS1 BÉLA Van az a pénz, amiért nem csak mosóport érdemes kínálni, hanem marakodni is érdemes, jut eszembe a nagy választási billboardokról elsőként. Aztán elvonatkoztatva azoktól, akik az illúziókeltés aktőreiként ránk néznek, vagy megszólítanak eme utcaművészeti médiumokról, azt a pénzt próbálom valahol más helyen elképzelni, amit az ilyen billboardozás elvisz, felemészt. Végül rábólintok, hogy rendben van, ne költekezzek mások pénzéből, még ha a rászorulókat segíteném is ezzel, hiszen vannak ilyen embertársaink országszerte - egészségkárosultak, akik feje felől elvitte a sors a tetőt, hadd ne soroljam. Rábólintok, hogy ez az összeg, amit ott áztat most az eső az utcákon és tereken, az én eligazításom végett „van költségvetve” azok ígéreteivel, akik a nép választásokon kifejtett akarata alapján államtudománnyal hivatásszerűen kívánnak foglalkozni vagy már foglalkoznak is. Innentől kezdve nem törődöm azzal, hogy ez a jövőt előrevetítő üzengető billboardozás legalább olyan pazarló, mint a tűzijáték, mivel vigasztal, hogy hatásuk is majdnem olyan illékony, szerencsére - különösen azokkal kapcsolatban szeretném ezt remélni, amelyek erőssége nem a toleráns kisugárzás. Naiv szemlélőjeként ennek a nagy bülboardozós csatározásnak, minthogy mit sem értek az államtudományhoz, azt próbálom leolvasni a szlogenes üzengetésekből, hogy az elkövetkező négy évben melyik gazdasági program emeli az életszínvonalamat. Ez lenne számomra kecsegtetőjövőterv. Ezzel együtt az is érdekelne, hogyan fognak jobban törődni az egészségemmel, ami ugye az én naiv értelmezésemben nem annyira a gyógyításban, hanem ott kezdődik, hogy biológiai-biokémiai értékeket tekintve kifogástalan, nem génkezelt alapanyagú élelmiszerekhez tudok hozzájutni elérhető áron, a munkámat érdemben jutalmazott fizetésből. A lét egészséges stabilitását támogatná a szociális biztonságot, a lelki békét segítő életkörülményeket emelő út is, de ne legyek telhetetlen. Különben is, mit számít most az álom! A vízhelyzet miatt aggódva elhessegetem magamtól az illúziót. Elvonatkoztatok a jövő eszményi jólétének képétől. Hiszen akinek az esendő, halandó ember sorsa a fontos, az most valamilyen módon ott van a gáton. Az strázsál, figyel, segít, támogat. Hogy el ne mossa a víz a jövőt. A billboardok sok esetben elfedő igazát.
