Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-07 / 104. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 7. www.ujszo.com SZEMPONT Merre tartunk? Hajói értem, Szlovákia szociálisan orientált piacgazdaságot akar építeni. Nehogy olyan legyen, mint a görög, ahol a szociális orientáltság akkora lett, hogy az államháztartási hiány hazai össztermék-arányosan (GDP) 13% körüli, ami több mint négyszerese az EU-ban megengedettnek. Ha a halmozott deficitet nézzük, az már rég meghaladta a megengedett felső szintet a GDP-hez viszonyítva (60%). Ha összehasonlítjuk az életminőséget befolyásoló főbb mutatókat Görögországban és Szlovákiában - havi átlagbér, minimálbér, átlagos nyugdíj, munkaviszonyból eredő alapbéren felüli juttatások -, azt tapasztaljuk, hogy ezek mindegyike a szlovákiai átlagok három-négyszerese az államcsőd közelébe jutott országban. Olyan juttatások is vannak, amelyeket Szlovákiában a megszorító intézkedések következtében régen megszüntettek. Ha a számok igazak, a hároméves futamidőre tervezett 816 millió eurós hitel Szlovákiától Görögországnak - az EU-ban helyénvaló segítőkészség ellenére - indokolatlan. Az meg politikai-pénzügyi bukfenc, hogy a görögöknek szánt tőkét hitelből fogjuk folyósítani, amelynek a kamata lehet, hogy magasabb lesz, mint a majdani, görögök által fizetett hozamkamat. Ilyen még nem volt. Pénzt vásárolunk, hogy hitelt adhassunk. Olyan ez, mintha egy kereskedő venne valamit, kiállna vele a piacra és alacsonyabb áron adná el, mint amennyiért vette. Tesszük ezt akkor, amikor Szlovákia halmozott államháztartási hiánya a Fi- co-kormány idején majdnem megduplázódott a Dzurinda- kormányéhoz viszonyítva és GDP-arányosan, ebben az évben az 50%-hoz közelít és biztosítottnak látszik - ha folytatódik a szociális filozófia -, hogy eléljük az EU-ban megengedett felső határt. Onnan már csak egy szökkenés és jöhet nekünk is a göröghöz hasonló testvéri segítség. Margaret Thatcher, a vaslady, aki több mint tíz évig kormányozta Angliát mondta egyszer, ha azt akarjuk, hogy egyszer jó legyen, nagyon hosszú ideig nehéz úton kell végigmenni. Ennek az útnak az első szakaszát az előző két kormány megtette, de mert nehéz volt, kivették a kormányt a kezéből a választók és a vezetői fülkébe az osztogatok kerültek, akiknek a baloldalisághoz annyi közük van, mint a jó Istennek az ateizmushoz. Ezt a 2006-os választási eredmények tették lehetővé. Nyeregbe szállhatott a „Főirány” élharcosa sok baloldali tapasztalatával és két szekértolója, az SNS, a mindenese és a politikai hullámvasút bajnoka a HZDS-ből. Ha az utóbbi kettő törvénytisztelői anamnézi- sébe betekinthetnénk, nemcsak a jókedvünk menne el, hanem már őket is jó régen kiütötték volna a nyeregből. Mostanság ez azért is érdekes, mert június 12-énerrenagylehetőséglesz. Még néhány ébresztő adat. A szlovákiai minimálbér, havi átlagbér, nyugdíj megközelítően egyetöde-negyede a 2004 előtti EU-s tizenötök - nyugat-európai országok - azonos nemzetgazdasági adatainak. Ez nem azért van így, mert mi szeretjük a szakítópróbát és a mártíromkodást, hanem azért, mert 1998-2006- ban az ország vezetése tudta, meddig ér a takaró, s olyan jogkeretben tartotta az országot, hogy nagyon nagy baj ne legyen. Ezzel el is veszítette népszerűségét, mert a fogyasztást a közgazdaságilag indokolt szinten tartotta. Ha választási kedvünk lankadni látszik, élesszük fel. És szlovákiai magyarokként, el ne felejtsünk választani. A rendszerváltás óta nem volt fontosabb, mint most. Jóba Mihály szmszdc Jönnek, kopogtatnak... A magyarországi választók már túl vannak az országgyűlési választásokon. Az lett a nyertese, akit széles e környéken mindenki készpénznek vett. Orbán Viktor győzelme a hazai berkekben végképp nem, de a külföldi sajtóban sem volt szinte egy percig sem vitás. Szóval, ők már abszolválták a megmérettetést. Most már Szlovákiában is javában jönnek - és kopogtatnak. Nem annyira megint, mint ama csodálatos versben, hanem egyszerűen csak így: megint. Mert egy ideig elvoltak, nem nagyon kopogtattak hozzánk, választókhoz annyira, hogy az megint ne csak sima megint lenne, vagy inkább: lehetne. Most viszont - a betyár minde- nit, de gyorsan tovaszállt a négy esztendő! - újfent el-ellá- togatnak közénk, hogy megszólítsanak. Politikai programjukkal, ahogy szépen, hivatalosan fogalmaznak, gondolataikkal, próbálkozásaikkal, ajánlataikkal. Hogy ismét itt a nagy lehetőség számunkra, választópolgárok számára, éljünk vele! Mert ha majd június 12-én így vagy másképp döntünk, szebbek lesznek hétköznapjaink - emelkednek a havi bevételeink -, színvonalasabbak lesznek a szolgáltatások, az egészségügy már nem lesz annyira beteges, mint most, s a betegnek a kórházban nem kell saját vizeletében feküdnie, mivel a nővérkék rendesen figyelnek a magatehetetlen páciensekre, hogy az iskolában is többet sajátít el a nebuló, mert a nemzet napszámosát hatékonyabban ösztökélik a jobb teljesítményre, a szlovák mezőgazdaság olyan minőségű produktomukat állít elő, hogy annak párját kell keresni Európában, hogy az autóbusz- és vasúti közlekedés annyira tökéletes lesz, hogy szinte mindenki a garázsban hagyja személykocsiját, s busszal, vonattal indul útnak munkahelyére, vagy iskolába, hogy a nyugdíjasok nem csupán a karácsonyi pluszjutalomnak örülhetnek, de kapnak tizennegyedik nyugdíjat is (nem, nem tréfa, hogy azt a további év februárjában, mert az előző esztendőben csak a sima tizenkettőt kapta), hogy a kismamák nyugodtan dédelgethetik otthon csemetéjüket, mert nem kell attól tartaniuk, hogy esetleg nem tudnak kijönni az apuka havi keresetéből, hogy a nagy üzletláncokban nem lesz nyitva tartás látástól Mikulásig (azaz reggel hattól este tizenegyig, meg szinte minden áldott nap), hogy a hivatalokban az ügyfélfogadás napján az illetékesek készségesen, felkészülten várják a klienseket, s tudnak nekik okosat is mondani, vagy legalábbis képesek lesznek minél pontosabban válaszolni arra, amit az ügyfél kérdez, hogy a politikusok nem lesznek földi istenek, akiknek úgyszólván mindent szabad, hogy az igazságszolgáltatás, a bíróságok nem érdekek szerint döntenek egy-egy ügyben, hogy a korrupció kifejezést nem fog kelleni sem mondott, sem írott formában alkalmazni ebben az országban, hogy a ... De megint jönnek, kopogtatnak! Dehogy megint, amikor legutóbb jöttek, .annak már négy éve. Tény, hogy akkor aztán rendesen, mindent beleadva kopogtattak. S keményen, határozottan hangoztatták, az ország beteg. Akik a vályútól érkezve férkőztek hozzánk, azok azt suttogták, hogy nem annyira vészes a helyzet, de javítanivaló bizony akad. Akik viszont az étkezővödörtől távolabbról rohantak meg bennünket, azok haldoklást emlegettek, már csak néhány percnyi életről rebesgettek riasztó gondolatsorokat. Most ismét jönnek - és kopogtatnak. Országot járva, a kisembert is felkeresve, annak panaszkodva, hogy a szegény ország beteg. Akik most vannak vályúközeiben, azok szerint a kór nem annyira veszedelmes, akik viszont távolabbra kerültek tőle négy évvel ezelőtt, azok szerint igencsak komoly a baj. Azonnal orvosolni kell, különben nincs esély a túlélésre. Mi a nyavalyát tehetünk? Ha egyszer ilyenek ezek a fránya kopogtatók. És megint itt vannak! Nyissunk ajtót? Susla Béla KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ . __________ Kérjenek bocsánatot A nem szerb lakosság herkócai elűzéséért 18 év után sem vontak senkit sem felelősségre - emlékeztet a Vajdasági Klub nevű kormányzaton kívüli szervezet, s azt követeli az államtól, hogy kérjen bocsánatot a szerémségi horvátok- tól. És azon van, hogy végre indítsanak eljárást azok ellen, akiket felelősség terhel a lakosság erőszakos elűzéséért nemzeti és vallási alapon. A szervezet hozzáteszi, hogy több vajdasági településen a kilencvenes években erőszakosan megváltoztatták a lakosság etnikai összetételét. A Szerémségben például nemcsak Herkócáról, hanem mégjónéhány településről űzték el a horvátságot. A Vajdasági Klub emlékeztet Vojislav Sešelj dicstelen szerepére is. A radikális vezér a scheveningeni fogdában ül, pere folyamatban van a hágai nemzetközi törvényszék előtt horvátországi és boszniai bűncselekmények ügyében, de a vádirat a vajdasági etnikai tisztogatást is tartalmazza. (Vajdaságma.info) Lakossági fórum az utcanevekről Lakossági fórumot szervez a nagyváradi utcanevek ügyében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete mal8 órától a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. A fórum a Nagyvárad Sf. Ladislau városa? címet viseli - a város jelenleg Unirii térnek hívott főterének a magyar köztudatban élő történelmi neve Szent László tér, jelenleg a városalapítóként tisztelt király románosított nevét a bihari megyeszékhely egyik kisebb utcája viseli. „Az EMI számtalan figyelemfelkeltő akciót szervezett az érdemi kétnyelvűség érdekében, aláírásokat is gyűjtöttek a Szent László tér visszaállítása végett - az akkori hivatalos kurzus szerint »szélsőséges« módon” - áll az EMNT és az EMI szerdán kiadott közös közleményében. Mint arról többször is írtunk, az EMI nem a magyarra lefordított utcanevek kihelyezését, hanem a történelmi elnevezések megtartását és megjelenítését támogatja, de ezt az RM- DSZ jogilag nem tartja védhetőnek. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete olyan kétnyelvű utcanévtáblák elhelyezésére szólította fel a város lakosságát, amelyek az utca hivatalos román elnevezését, illetve annak magyar tükörfordítását tartalmazzák. „2010-ben a bihari RMDSZ vezetői - hirtelen - a magyar utcanévtáblák élharcosaivá léptek elő: kijelentették, hogy ön- kormányzati eszközökkel nem képesek elérni a célt („nincsenek többségben a helyi tanácsban”), ál- civilkezdeményezésként közvetítésükkel a hivatalos román utcanevek magyar fordításait készíttetheti el az a nagyváradipolgár, aki a tulajdonában levő házra, kerítésre saját költségen magyar nyelvű utcanév- és házszámtáblát tenne” - olvasható az EMNT közleményében. (Krónika)
