Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-05 / 102. szám, szerda

r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2010. május 5., szerda ______________________________________________ 7. évfolyam, 17. szám 140 éve született Lehár Ferenc. Pályafutása kezdeti éveit a losonci sajtó is figyelte Lehár Ferenc losonci évei , ...... ..................................................... Operette: „RITTER TOGGENBURG.“ A Toggenburg lovag losonci bemutatója (Képarchívum) Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny A műfajt éltetik és a várost is népszerűsítik A140 évvel ezelőtt szüle­tett ifj. Lehár Ferenc zene­szerző (1870-1948). 1890 őszén, húszéves korában, a Monarchia legfiatalabb ka­tonakarmestereként érke­zett Losoncra, betöltve a helyi 25. gyalogezrednél akkor éppen megüresedett karmesteri állást. Hamar nagy népszerűségre tett szert. A helyi sajtó élénk fi­gyelemmel kísérte fellépé­seit, különösen népszerű lett a losonci hölgyek köré­ben. Pályafutása kezdeti éveit a losonci sajtó is fi­gyelte. PUNT1GÁN JÓZSEF Első nyilvános hangversenyét 1890. október 11-én tartotta meg. A Losoncz és Vidéke c. hetilap már másnap megjelent számában ki­emelt dicséretben részesítette: ,A fiatal zenész különösen hegedű­játékával (magyar táncokat ját­szott) oly tetszést és elismerést aratott, akár mint az igazi virtuózt illet” - írta egyebek között. A ka­tonazenekar ezt követően az ér­deklődés középpontjába került. Ebben meghatározó szerepet ját­szott Lehár egyénisége. Ez érzé­kelteti a katonai tisztikar 1891. február 21-én a helyi kórház meg­segítésére tartott hangversenye is. ,A negyedik számot maga Lehár karmester úr foglalta le a maga számára, hogy egy önmaga által összeállított magyar ábrándban ragyogtassa művészi hegedűjét és játéka után alig akart a taps el­hallgatni. Hangverseny után a kö­zönség a rendező tiszt urak meg­hívása folytán ott maradt a Viga­dóban s folyt a táncz oly vígan és lelkesen, mint az egy rögtönzött kedélyes mulatságban lenni szokott.” - számolt be a Losoncz és Vidéke március 1-jei számában. A losonci műkedvelők 1892. február 13-án mutatták be Franz Mögele Toggenburg lovag c. ope­rettjét, melyet Lehár vezényelt „...Lehár Ferenc odaült dirigens székéhez, megsuhintja az ütem­vesszőt, s a zenekar játssza nyitá­nyát az operettnek, amelynek ze­néjét Mágele Ferencz szerzetté ... s midőn az utolsó akkord is el­hangzott, a teremben tapsvihar táncolt végig s még ez hódolatul szólt a szereplőknek, a szereplők az ő szereplőjüknek a súgónak, Havlicsek főhadnagy úrnak s Le­hár Ferencz karmester úrnak, ki fáradságot nem ismerő buzga­lommal emelte oly magas művészi tökélyre az éneket s adta a finom zenét...” (Losoncz és Vi­déke, 1892. február 21.) Fries báró leánya, Vilma Az 1893. április 8-án megtar­tott hangverseny legnagyobb, „tomboló tetszésviharral” foga­dott sikerét Serly Lajos losonci zeneszerző Palócz raphsódiája aratta. „A családjával jelen lévő szerző udvariasan meghajtotta magát a közönség felé, a zenekar pedig megújrázta a „Palócz raphsódiát”. Lehár a „szárny- kürtre” írt keringőt az „Egész vi­lágnak kikiáltanám” c. dalt játszotta.” (Losoncz és Vidéke, 1893. április 16.) Az 1893. november 25-i, Kata- lin-napi hangversenyén és tánces­télyén „saját szerzeményű ro­máncát” is előadta Thaisz Lajos tanár kíséretében. „Vonója a hegedűből átérzett meleg dalla­mokat varázsolt elő, s az egész művön átvonuló hanghullámza- tok is elárulták, hogy a tehetséges szerző lelkében ifjúság lakozik, mely előtt fényes jövő áll”. Ját­szott a Lehár-Eder-Thaisz-Simon féle vonósnégyes tagjaként is, amely Haydn egy művét mutatta be. (Losoncz és Vidéke, 1893. de­cember 3.) Házi ezredese, Fries báró leá­nya, Vilma énektanárává nevezte ki. így vall emlékeiről „Az ifjú hölgy igen hamar észrevette, hogy nem értek az énektanítás­hoz ... Fries Vilma ugyan nem ta­nult meg tőlem énekelni, de már a második órán elénekelt egy da­locskát, amit neki komponáltam. Ó, de sokszor próbáltuk a Vége már! című dalt ... mindig talál­tam kivetni valót az előadásában, ő pedig énekelt, míg be nem re­kedt. Némi döbbenettel ébredtem rá, hogy énekmesteri módszerem korántsem az igazi ... így hát megegyeztünk abban, hogy be­tegnek teteti magát mindaddig, míg elfelejtődik énekmesteri funkcióm.” ( Schneidereit Otto: Lehár, 27-28 o.). Váratlan esemény szakította meg a sikersorozatot Az akkor megállíthatatlannak tűnő sikersorozatát egy vártalan esemény szakította meg, amely­nek eredményeként Lehár egyik napról a másikra távozott a város­ból. Az őt megszerető losonci kö­zönségre, s elsősorban a fiatal höl­gyekre, minden bizonnyal a villám erejével hatott a Losoncz és Vidéke 1894. február 18-án közölt pár so­ros tudósítása: „Házi ezredünk tisztikara, a tiszti, úgy mint polgári körökben általánosan kedvelt ifj. Lehár Ferencz karmester leköszö­nése következtében megüresedett karmesteri állásra f. hó. 10-én dél­ben Bartolomae N. végzett kom­ponistát választotta meg, ki állását április hó 1-én foglalja el.” ( Lo­soncz és Vidéke, 1894. február 18.) A kiváló szerzői és tudósítói gárdával rendelkező laptól rend­kívül szokatlan volt, hogy az előz­ményekről, az okokról nem szá­molt be. Ezzel minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy a törté­net félig-meddig legendává ala­kulva maradt fenn és terjedt el - több változatban is. Az esemény valószínű helyszíne a Tiszti Kaszi­nó volt, maga Lehár is ezt jelöli meg egyik visszaemlékezésben. „Zenekarommal koncertet adtam a tiszti kaszinóban, s éjfél tájban vissza akartam vonulni. Ekkor egy őrnagy felkért, játsszak neki egy hegedűszólót, amit a kései idő­pontra való tekintettel visszautasí­tottam. Az őrnagy azonban kitar­tott óhaja mellett, végül erős kife­jezéseket is használt, amire sarkon fordultam, és átmentem a szom­szédos biliárdszobába. Másnap redraportra rendeltek; az ezredes felszólított, hogy kövessem meg az őrnagyot. Tiltakoztam, és azt mondtam, hogy nem vagyok ci­gány, aki parancsra bozsevál. Az ezredes felmondással fenyegetett, én azonban már magammal is hoz­tam a felmondásomat ...”. (Otto Schneidereit, Lehár., 30.o.) Egyik régi barátja arról értesítette, hogy Pólában a Monarchia haditengeré­szeténél karmestert keresnek. Megpályázta, s 120 jelentkező kö­zül elnyerte a helyet. Losoncz város hölgyei Losonci búcsúkoncertjét 1894. február 28-án, a Vigadóban tar­totta meg. Előzetes műsorát Le­hár búcsúszavainak kíséretében a helyi lap tette közzé: ,A kö­rünkből távozó kedvelt karmes­ter egyúttal mindazon jó baráta­inak és ismerőseinek, kitől sze­mélyesen nem búcsúzhatott el, lapunk útján mond szívből eredő „Isten hozzád”-ot, forrón köszöni a losonczi közönségnek iránta tanúsított rokonszenvét, és kéri, hogy továbbra is jól emlékezzék meg róla, valamint ő előtte is a Losonczon eltöltött idő felejthe­tetlen lesz ...” (Losoncz és Vidé­ke, 1894. február 25.). A hang­verseny közönsége teljesen meg­töltötte a Vigadó dísztermét. Há­lájuk kifejezéseként a losonci hölgyek egy gazdagon aranyo­zott ébenfa kamagyi pálcával ajándékozták meg, amelynek felső végét tömör kis lant ékesí­tette, „közepén roccoco pajzson” az „ifj. Lehár Ferencznek, Lo­soncz város hölgyei” ajánlással. A pálcát a koncert szünetében „a magyar zene művelése körül szerzett érdemeinek kiemelésé­vel”. Thaisz Lajos, tanár adta át Lehámak. Tőle vehette át a „vo­nósnégyes (Eder, Lehár, Simon, Thaisz)” keretbe foglalt csoport­képét is. A zenekar tagjai tiszte­letük jeléül gyémántgyűrűvel lepték meg. (Losoncz és Vidéke, 1894. március. 4.) Néhány nappal később a lap már az alábbi sorokat közölte: „Lapunk munkatársa csütörtö­kön délben a következő táviratot kapta Sarajevóból. ,A katonai tengerészet tagja vagyok 3000 forint fizetéssel ... Lehár”. S, ha sajnáljuk is eltávozását, most örülnünk kell nagy szeren­cséjének”. (Losoncz és Vidéke, 1894. március. 18.) Lehár több alkalommal is megemlékezett a Losoncon el­töltött napjairól. Keserűen és örömmel is. 1906 decemberé­ben a Víg özvegy c. operettjé­nek budapesti premierje alkal­mából egy fővárosi újságíró kérdezte az emlékeiről. „Életem legszebb napjait - úgymond - Losonczon töltöttem. Mindig előttem lebeg a kis felvidéki vá­ros képe. „Hjah akkor huszonöt éves voltam ... Ah, azok a szép losonczi napok. Miért is nem lehet az ember mindig huszon­öt éves ...” - mondta. (Losoncz és Vidéke, 1906. december 2.) ÚJ SZÓ-ELŐZETES Komárom. A hétvégén tartják a városban a IX. Nemzetközi Le­hár Ferenc Operett Énekverseny középdöntőit és döntőjét. A két- három évente megrendezésre ke­rülő fesztivál időpontja Komárom világhírű szülöttének születés­napjához, április 30-ához kötő­dik. Idén két kerek évforduló is kapcsolódik az eseményhez: Le­hár születésének 140., valamint a városban álló szobra leleplezésé­nek 30. évfordulója. Bár a verseny korábban is nemzetközi részvétellel zajlott, az idei évfolyam a Budapesti Operettszínház, valamint az Eu­rópai Zenés Színházi Unió be­kapcsolódásának köszönhetően teljesen új dimenziókba lépett. ,A versenybe 85 énekes jelentke­zett, az elődöntők pedig Kolozs­várott, Prágában, Pétervárott, Pozsonyban és Budapesten zaj­lottak március folyamán - tudtuk meg Varga Annától, a városi művelődési központ igazgatójá­tól. - Az ottani válogatókról a meghirdetett három kategóriá­ban, tehát a primadonna, bonvi- ván és a szubrett-buffó páros ka­tegóriában 47-en jutottak to­vább. A zsűri szigorát jellemzi, hogy Prágából például csupán egy primadonnát engedett a kö­vetkező fordulóba.” A héttagú Lehár Ferenc 1980 júniusában felavatott szobra (Emil Venkov alkotása) a zeneszerzőről elneve­zett parkban zsűrit a zenei élet olyan kiemel­kedő képviselői alkotják, mint Kerényi Miklós Gábor, a Buda­pesti Operettszínház főigazgató­ja, aki a zsűri elnöke is egyben, Dagmar Livorová a Pozsonyi Konzervatórium pedagógusa, Ja­roslav Blaho, a SME című napilap zenekritikusa, Yuri Schwarzkopf, a Szentpétervári Zenés Színház igazgatója, Peter Guth, a bécsi Strauss Orchestra főkamagya, Selmeczi György, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egye­tem Operett Tanszékének rekto­ra, valamint Adam Novák, a prá­gai Karlin Színház intendánsa. A verseny rangját jelzi, hogy olyan profi énekes is benevezett, mint az Adagioból ismert Balczó Péter. A május 7-i és 8-i fordulók során 21 primadonna, 12 bonviván, va­lamint hét páros zongorakíséret­tel előadott produkcióját hallhat­ja majd a komáromi közönség. A versenyzők anyanyelvükön, vagy az adott operett megírásának nyelvén énekelnek. Pénteken 15 és 18, valamint 19 és 22 óra kö­zött, szombaton pedig 11 és 14 óra között zajlik a verseny a váro­si művelődési központ nagyter­mében, erre ingyenes a belépés. Vasárnap este 19 órakor kezdő­dik a döntő, ugyancsak a VMK nagytermében, amikor is a ver­senyzőket a Budapesti Operett­színház zenekara kíséri; a jegyek már kaphatók a VMK pénztárá­ban. A döntő résztvevői másnap, május 10-én a Budapesti Ope­rettszínházban lépnek fel. Az ér­tékes díjakat Komárom városa, valamint helybéli vállalkozók ajánlották fel. ,A verseny megszervezésének fő célja az operett műfajának élte­tése, a tradíció folytatása - mond­ta Varga Anna. - Másrészt kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy hírt adjunk Komáromról a nagyvilág­nak. Hiszen gondoljuk csak el, egy szentpétervári vagy moszkvai énekes például, akinek eddig fo­galma sem volt városunk létezé­séről, elővette a térképet, meg­nézte, a világnak mely pontján is található, eljön ide, és reméljük, szép élményeket visz majd magá­val. Az orosz versenyzőkkel egyébként Komáromba érkezik egy tévéstáb is, amely dokumen­tumfilmet forgat az eseményről és a városról is.” (vkm) Korabeli képeslap a losonci Vigadóról Lehár szülőháza Komáromban, amelyet a hetvenes évek végén bontot­tak le (Mócza Mihály archívumából)

Next

/
Oldalképek
Tartalom