Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-05 / 102. szám, szerda

10 Riport ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 5. www.ujszo.com 2009 őszétől a cégvezetés kezében van a döntés, hogy megépíti-e az akkumulátorgyárat az egyházkarcsai ipari parkban Építkezhet a Banner, a város jogi lépésekre készül Újabb felvonásához érkezett a több éve viták kereszttüzé­ben álló egyházkarcsai ak­kumulátorgyár ügye. A Szlo- vákKömyezetvédelmiFőfel- ügyelőség 2009. szeptember 25-ivégzése értelmében az osztrák Banner Batterien meg­kezdheti az építkezést. Duna- szerdahely vezetése továbbra iselutasítjaaberuházást. LŐR1NCZ ADRIÁN A világ negyedik legnagyobb ak- kumulátorgyártój a öt éve jelezte le­telepedési szándékát a Dunaszer- dahely központjától alig három ki­lométerre kialakított egyházkar­csai ipari parkban. A projekt már az előkészítés szakaszában nagy port kavart, mivel a térség lakói közül többen a környezetre veszélyesnek találták és találják ma is a beruhá­zást. Dunaszerdahely akkori veze­tése főképp azt nehezményezte, hogy a szakhatóság nem kötelezte környezeti hatástanulmány kidol­goztatására a beruházót, illetve nem tette lehetővé a városnak, hogy ügyfélként részt vehessen a véleményezési eljárásban. Az ügy „irodalma” jócskán felduzzadt - tartalmazza a Dunaszerdahely és a környezetvédelmi főfelügyelőség levelezését, a több mint ötezer kör­nyékbeli lakos által aláírt petíciós íveket, valamint a Robert Fico kor­mányfőhöz eljuttatott levelet is, melyben állásfoglalásra kérik. S természetesen megannyi valódi és önjelölt szakértő véleményét, poli­tikai pártok és civil szervezetek ál­láspontját. A vaskos dosszié legfel­ső tétele a már említett, 2009 szep- temberébenkiadottvégzés. Nem hordoz veszélyt Az ügy mellett kardoskodók leg­főbb érve, hogy a beruházás gaz­daságilag fellendíti a térséget, s új munkahelyeket teremt. Ellenzői szerint Közép-Európa legnagyobb ivóvízkészlete fölött nincs helye egy ólmot és más mérgező anya­gokat feldolgozó nagyüzemnek. Gódány László, Egyházkarcsa polgármestere évek óta kitart azon véleménye mellett, hogy a beru­házás nem veszélyezteti a környe­zetet, mivel a cég a legbiztonságo­sabb gyártási technológiákat al­kalmazza. „A cég vezetése a leg­jobb szlovákiai szakemberekkel dolgoztatta ki a technológiák al­kalmazhatóságát igazoló szakvé­leményeket, mégpedig a törvény szabta kereteket túllépve, hogy megnyugtassa a közvéleményt - közölte lapunkkal. - Nekik ezekre aligha volt szükségük, mindent tudnak a gyártási folyamatról, be­vált technológiákkal dolgoznak. Ennek egyik bizonyítéka, hogy lin­zi üzemüktől tizenkét méterre la­kóházak állnak, szomszédságában pedig Európa egyetlen, antialler- gikumokat előállító gyógyszer- gyártó cége működik. Ha a kör­nyezetszennyezés legkisebb veszé­lye is fennállna, nem lennének egymás mellett.” A polgármester hangsúlyozza, hogy a Banner gyártási eljárása megfelel a legszigorúbb nemzet­közi, a környezetre gyakorolt ha­tásokat szabályozó normáknak, s Egyházkarcsára a Linzben alkal­mazottnál újabb, korszerűbb technológiát hoznának. „A céget a válság sem fékezte le, ausztriai üzemében bővíteni kellett a terme­Családi vállalkozásként indult, a világ negyedik legnagyobb akkumulátorgyártójává vált; felväel az 1959-ben épült linzi üzemről (Képarchívum) A község, mely befogadná az üzemet 2010. március 15-én ismét aláírásgyűjtés kezdődött az üzem megépítése ellen (A szerző felvétele) lést; ezért az egyházkarcsai gyár építése egy időben háttérbe szorult” - teszi hozzá. A Banner Batterien honlapjáról valóban ki­derül, hogy a cég 2007-ben hétmil­lió eurót költött a linzi logisztikai központ kiépítésére és a gyártási technológiák korszerűsítésére. Ötezer aláírás súlya Merőben más a véleménye az ipari létesítmények környezetre gyakorolt hatásáról Horváth Ákos mérnöknek, aki a Kukkónia Polgá­ri Társulás vezetőjeként 2007-ben társaival ötezernél több aláírást gyűjtött össze az akkumulátorgyár megépítése ellen. „Az ügyben az igazi fordulatot az jelentette szá­momra, amikor megtudtam: a környezetvédelmi minisztérium jóváhagyta az előzetes tanul­mányt, s leszögezte, hogy a be­gyűjtött adatok, vélemények alap­ján nincs szükség környezeti ha­tástanulmányra - mondta. - Egy ekkora beruházásnál, ahol évente több mint hárommillió akkumulá­tort gyártanak, ez lett volna az alap. A körzeti környezetvédelmi hatóság is ezt az álláspontot képvi­selte, ám a szaktárca elégségesnek találta a rendelkezésére álló ada­tokat, el lehetett kezdeni az épít­kezési engedélyeztetési folyama­tot. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy az eljárás során min­den törvényt betartottak, a hatá­rozat érvényes.” Ekkor jött a válság, s a környe­zetvédő aktivisták azt hitték, az ügy egy időre elül. 2009 őszén szembesültek azzal, hogy a gyár megépítése elől elhárult az utolsó akadály is, a hatóság kiadta az in­tegrált építkezési engedélyt. „Hiába jeleztük, hogy társulás­ként részt kívánunk venni az építé­si engedély kiadásának folyama­tában, véleményezni szeretnénk a terveket, senki sem szólított meg bennünket - közli Horváth. - A környezetvédelmi hatóság honlap­ján sem jelent meg a felhívás a vé­leményezési folyamatban való részvételre, egyszerűen közölték a végeredményt. Dunaszerdahely vezetése és a polgári társulás is próbálta megfellebbezni a dön­tést, ám azt a választ kaptuk, hogy nem voltak kötelesek bennünket megszólítani. Azaz, a cég bármikor megkezdheti az építkezést.” A gazdasági fellendülés kapcsán jegyzi meg, hogy a járásban nem kritikus a munkanélküliség, nem látja indokoltnak nehézipar telepí­tését a térségbe. A Csallóköz kör­nyezetvédelmi terheltsége viszont már elérte a kritikus határt. Az osztrák vezetésen múlik A Banner Baterie SR Kft. nevé­ben eljáró RKL Nitra cég képviselő­Valahol ebben a határban épülne meg az akkumulátorgyár; az egyházkarcsai ipari parkban egyelőre egyet­len beruházó építkezett (Somogyi Tibor felvételei) je, Peter Bányi ipari ingatlanfej­lesztő közölte: a vállalat osztrák vezetésén múlik, mikor kezdik meg az építkezést. ,A cég a telek megvásárlását kö­vető három éven belül teljesítette a környezetvédelmi minisztérium­nak és a környezetvédelmi főfel­ügyelőségnek a felszín alatti víz­készlet védelmére irányuló vala­mennyi követelményét - közölte -, ráadásul modellezett egy olyan esetleges szükséghelyzetet, mely akkor következne be, ha a techno­lógia meghibásodna. Mindez nem kis összegbe került; ugyanakkor a terület megvásárlásába, a tervek és a szakvélemények elkészítésébe fektetett tétel nagysága is arra utal, hogy a cég szándéka komoly. Ezért szemernyi kétségem sincs afelől, hogy megépíti az egyház­karcsai üzemet.” Teheti, hiszen minden engedé­lye megvan, teszi hozzá. A na­gyobb cégek a gazdasági évet álta­lában április végén zárják; ha az igazgatótanács úgy dönt, még idén megkezdik az építkezést. „Míg a hazai gyakorlat azt mu­tatja, hogy a beruházók igyekez­nek akár engedélyek nélkül, feke­tén is megépíteni egy-egy üzemet, csak hogy minél előbb hasznot termeljen, a Banner Batterien azt bizonyítja, hogy itt nem csak vál­lalkozni akar. Sajátos fílozófiájú családi cég, és az adókat, valamint a foglalkoztatottságot tekintve a térség és az állam szempontjából egyaránt kedvező volna ez a beru­házás. Jó hatással lenne például a nemzeti bruttó össztermék alaku­lására is, hiszen magas fokú terme­lékenységet érnek el, s magas hoz­záadott értékkel dolgoznak” - vé­lekedik az ingatlanfejlesztő szak­ember. Ami a környezeti terhelést illeti, Peter Bányi szerint az a Banner esetében kisebb, mint egy üzem­anyagtöltő állomásé. Mellőzött rendelkezések Dunaszerdahely álláspontját Hulkó Gábor alpolgármester tol­mácsolta lapunknak. „Mindazon túl, hogy az üzem megépítése negatív hatással lehet­ne környezetünkre - mondta -, a város vezetése nehezményezi, hogy ügyfélként nem vehettünk részt a véleményezési eljárásban. Mivel első beadványunkat a me­gyei építészeti hivatal azért utasí­totta el, mert nincs telkünk a Ban­ner Batterien által megvásárolt te­rület szomszédságában, vásárol­tunk egyet. így már közvetlenül érintett félként fellebbeztük meg az építkezési engedély kiadását, ám a környezetvédelmi főfelügyelőség tudomásunkra hozta: nem fog ez­zel foglalkozni. Felróttuk azt is, hogy a hivatal nem hozta nyüvá­nosságra a véleményezési eljárás­ban való részvételről szóló felhí­vást, ám erre azt a választ kaptuk, hogy az a világhálón és a községi hirdetőtáblán is megjelent. Mivel más lehetőségünk nincs, bíróság­hoz fordulunk. Nem egyéni érdek- sérelemre, hanem objektív tör­vénysértésre fogunk hivatkozni, ami nem az ügyféli jogálláshoz kö­tött. Meglátásom szerint a főfel­ügyelőség nem alkalmazta a vízvé­delemről, valamint az integrált építkezési engedélyről szóló tör­vényegyes rendelkezéseit.” A város kizárja a peren kívüli megegyezés lehetőségét; Hulkó Gábor megfogalmazásában „az a vonat már elment”, az akkumulá­torgyár pedig „nem ide való”. A város vezetése 2010. március 15-én újabb aláírásgyűjtést szer­vezett az üzem megépítése ellen, ennek eredményéről egyelőre nem kaptunk tájékoztatást - csakúgy, mint a környezetvédelmi főfelügyelőséghez intézett kérdé­seinkre sem. Nem hivatalos for­rásból arról értesültünk, hogy a város, illetve a civil szféra ellenál­lása miatt az akkumulátorgyár nem a Csallóközben, hanem az ország más, felszín alatti vízkész­letben szegényebb, ugyanakkor munkanélküliekben annál inkább bővelkedő részében épül (ne) meg. Ha valamivel, ezzel vala­mennyi érdekelt fél jól járna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom