Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-31 / 123. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 31. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Orbán a tűzzel játszik címmel közölt cikket a svájci lap az állampolgárságról szóló magyar és szlovák törvénymódosításról. Nem meglepő, hogy Orbán igénye a magyar ldsebbségek patró- nusának szerepére különösen Szlovákiában kelt félelmet. A két ország a saját mindenkori politikai szükségletei szerint értelmezi a történelmet. Az új magyar törvény „szükségtelen tűszúrás”, amely egyetlen problémát sem old meg, de Szlovákia reakciója is túlzott. A szlovák törvényről a cikkíró úgy vélte: annál is érthetetlenebb, mert a legtöbb szlovákiai magyar jól beilleszkedett Szlovákiában, lojális állampolgár. „Orbánnak a tűzzel folytatott játékából Ján Slo- tának származik előnye” - vélekedett a szerző. (mti)- Két nap alatt elittam a pénzem. Azt hiszem, az Európai Unióhoz fordulók segítségért. (Peter Gossányi rajza' A nemzeteknek annyi jött le, hogy a két politikai osztály képviselői mennyire el vannak ájulva önmaguktól Egyesített nemzetek Semmilyen magyar politikusnak nem róható föl, hogy Szent István akar lenni. Persze a szlováknak sem, ha ő meg Svätoplukká akar válni. Mindenki álmodjon hát akkorákat, amekkorákat bír. BARAK LÁSZLÓ Komoly probléma legfeljebb abban az esetben gerjed a bazi nagy álmodozásból, ha az éjjel királyságról álmodok reggel fenségnek szólíttatják magukat a környezetükkel, családtagjaikkal, a szomszédokkal meg a postással stb. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az üyesmi konfliktust terem. Ha a szűk családi kör a szeretet okán nem csinál is egy ilyen szereptévesztésből ügyet, a tágabb környezetben biztosan nem hagyják szó nélkül. Minimum hóbortosnak, maximum úrhatnám ellenségnek lesz minősítve az „elkövető”, akinek aztán oda- vissza el kell majd viselnie (családtagjaival együtt) - vagy nem - az efféle minősítések nyomán gerjedő konfliktusokat. Tetszik, nem tetszik, a komoly vagy épp csak komolykodó háttérelemzéseken kívül kétségkívül egy ilyen olvasata is lehet a szlovák-magyar (magyar-szlovák) állampolgársági hidegháborúnak, amelynek a magyar térfélen hangoztatott lényege, hogy egy huszárvágással egyesítve lett a nemzet! A szlovák oldalon ugyanez a válaszlózung, azzal a különbséggel, hogy a szlovák nemzet egyesítéséről hirdetik az igét. A nemzeteknek, mint olyanoknak meg az ominózus egyesülési aktusokból csak annyi jött le, hogy mind a magyar, mind pedig a szlovák politikai osztály képviselői mennyire el vannak ájulva önmaguktól. És hogy egyéb hétköznapi gondok orvoslására irányuló tüsténkedés helyett orrba- szájba arról prédikálnak, milyen hülye, sőt gyalázatos az általuk legyőzött ellenség. Miközben a nemzetek szívnak... Mielőtt bárki mindebből világvégi hangulatba zuhanna, tudatosítsa, ami történt, s majd történik még, az nem több és nem kevesebb, mint az úri huncutságnak nevezett politika műszaki piszka. Vagyis belefér... Legfeljebb ezt most konkrétan jobban megszív/j/ták Szlovákia állampolgárai - noná, hogy a magyar nemzeti identitásúak is, sőt! -, mint a magyarországi magyar állampolgárok. Utóbbiaknak egyelőre úgyis mindegy," hiszen nemrégiben választottak maguknak csillagot... Szlovákiában viszont épp akkor vette kezdetét az ádáz választási kampány, amikor a magyar politikusok közfelkiáltással nemzetbe egyesítették a világ magyaljait, noná, hogy a szlovákiaiakat is. Pártatlan megfigyelők szerint szimbolikusan, maguk az aktus végrehajtói szerint viszont közjogi értelemben... Ugye, csak a Magyar Apostoli Királyság visszacsinálásáról álmodó individuumok nem értik, érthető, hogy ebből keleti kérdést kreáltak Szlovákiában. Abban a Szlovákiában, ahol több mint félmillió magyar identitású ember él! Akiket a magyar nemzetegye- sítők szlovák pandanjai egyébként is pofozógéppé szoktak silá- nyítani, legalábbis kártyalapként (magyarkártya) használnak... Kár, hogy Szent Istvánt meg Svätoplukot nem lehet megkérdezni. Egyáltalán nem arról ám, hogy miként oldanák meg ők a szóban forgó konfliktust. Hanem arról, mi a véleményük az őket alakító hóbortos vigécekről... 2010-ben Orbán Viktor a rendszerváltozás utáni kilencedik magyar kormányt hozta létre Érdekességek a magyar kormányokról MTl-HÁTTÉR 2010-ben Orbán Viktor a rendszerváltozás utáni kilencedik magyar kormányt hozta létre, ő maga 1998-2002 között egyszer már betöltötte a miniszterelnöki tisztséget. 1990 óta ő volt kormányfőként a legfiatalabb, 1998-ban 35. évében járt. A legidősebb Boross Péter volt, amikor 1993 decemberében, Antall József halála után 65 évesen elfoglalta a miniszterelnöki bársonyszéket. Az 1990 utáni eddigi kormányfők átlagéletkora 50,66 év. Megalakulásuk időpontjában az átlagéletkort tekintve a Gyurcsány Ferenc vezetésével 2004 októberében létrejött kormány volt a legfiatalabb (49,06 év), a legidősebb pedig a Boross Péter vezette kabinet (54,61 év). Az életkort tekintve ez utóbbihoz hasonló (54,4 év) Orbán Viktor mostani, második kormánya. Közel egy évvel volt alacsonyabb az első szabad parlamenti választásokat követően Antall József vezetésével megalakult kabinet átlagéletkora (53,35 év). A kilenc kormány átlagéletkora 51,54 év. A kormányok megalakulásakor Ficsor Ádám volt a legfiatalabb miniszteri eskütételekor, még nem töltötte be 30. életévét, amikor a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter lett tavaly Bajnai Gordon kormányában. Fodor Gábor első miniszteri esküjekor 32 éves volt, amikor 1994-ben művelődési és közoktatási miniszter lett Horn Gyula miniszterelnöksége alatt. A legidősebb miniszter a kormány hivatalba lépésekor Görgey Gábor író volt: ő 73 évesen lett a nemzeti kulturális örökség minisztere Medgyessy Péter kormányában 2002 májusában. Életkora alapján őt Réthelyi Miklós (71) követi a sorban, aki Orbán Viktor mostani kormányában a nemzeti erőforrásokért felelős miniszter lett. 1990 óta mindössze 11 nő tevékenykedett miniszterként: Boross Péter és Bajnai Gordon kormányában nem voltak női miniszterek, mint ahogy Orbán Viktor második kormányában sincsenek. Az eddigi kormányfők közül többen miniszterek is voltak korábban. Boross Péter 1990júliusától kormányfővé választásáig tárca nélküli miniszter, majd belügyminiszter volt. Horn Gyula külügyminiszter, Medgyessy Péter pénzügyminiszter volt a rendszerváltozást megelőzően (utóbbi 1996-1998 között ugyanazt a tárcát vezette a Hom-kormányban). Gyurcsány Ferenc 2003 májusától a gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumot vezette, mielőtt 2004 októberében kormányfő lett, Bajnai Gordon pedig 2007 júliusától előbb az önkormányzati és terület- fejlesztési, majd 2008 májusától a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszteri tárcát irányította. A rendszerváltozás utáni kormányoknak a kormányfők mellett összesen közel 180 személy volt a tagja miniszteri rangban, közülük néhányan a későbbiekben más magas funkciót töltöttek, illetve töltenek be. Mádl Ferenc egykori tárca nélküli, majd művelődési és közoktatási miniszter 2000-2005 között Magyarország köztársasági elnöke volt. Járai Zsigmond korábbi pénzügyminiszter 2001-2007 között a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökeként tevékenykedett, Katona Béla egykori tárca nélküli miniszter pedig 2009 szeptemberétől az új parlament megalakulásig az Ország- gyűlés elnöke volt. Pálinkás József korábbi oktatási miniszter 2008 óta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke. A korábbi kormánytagok között vannak olyanok, akik több minisztérium élén is álltak, illetve olyanok is, akik ugyanazt a tárcát vezették más miniszterelnöksége alatt. Néhány miniszter - több év elteltével - ismét ugyanannak a tárcának az élére került. Utóbbiak közé tartozik Orbán Viktor újonnan alakult kormányában Pintér Sándor belügyminiszter, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter és Martonyi János külügyminiszter. KOMMENTÁR Csehül még nem állunk LOVÁSZ ATTILA Két hete még azon mosolyogtunk, hányán kattintanak a legismertebb szappanoperák cseh sztárjainak videoklipjére, amelyben az unokákat a nagymamák meggyőzésére ösztönözték. A klipnek lehetett hatása: az UFO-leszállópályát ígérő, amolyan Ficóra hajazó politikai tömörülés, a Paroubek vezette szociáldemokraták megnyerték ugyan a voksolást, de kormányt alakítani nem tudnak. A 22 százalék semmire sem elég és a kommunisták 11 százalékával sem kormányképes - pedig Paroubek még velük is kiegyezett volna. A térség egyikböszme politikusa helyesen reagált, lemondott. Ajobbközép pártok az ország felosztása után először kényelmes kormánytöbbséget tudnak összehozni. Az összesen 118 mandátum nagy többségnek minősül. Volt már ugyanis Csehországban alig egy-két mandátumos többség, volt már nagykoalíció és volt szavazategyenlőség is. Ami viszont a legérdekesebb, hogy a feltehetően jobbára fiatalok által támogatott jobbközép pártok nem a megalapozatlan ígéretekkel nyerték el a választók többségének tetszését, hanem éppen azzal, amivel ma Szlovákiában vagy Magyarországon inkább riasztgatják a választókat. A költségvetési megszorítások, a vizitdíj, a részleges tandíj-kötelezettség, a szociális kiadások várható reformja - hogy csak néhányat említsünk- voltak a hívó szavak. Olyannyira, hogy a jobbára első választók és huszonévesek által támogatott TOP 09 a semmiből hozott váratlan eredményt (16,7%). Az emblematikus pártvezér, Karel Schwarzenberg (akit szenátusbeli nagy szunyái miatt a csehek familiter módon csak Schlafenberg hercegnek hívnak) pártja például kifejezetten antipopulista kampányt folytatott, kimondva, mennyire hiányzik Csehországban a nagy elosztó rendszerek reformja, kimondva, hogy sem az egészségünk, sem a nyugdíjunk, sem az oktatásunk nem ingyenes és nem magától értetődő módon adott alanyi jogon. Petr Nečas, az ODS új (al) elnöke úgy tudott mozgósítani, hogy közben Topolánek- hát, nem éppen cölibátusi -botrányait és nyilvános zsidózását és cigányozását kellett kivasalnia. Eközben a cseh választások évek óta a szocdemek és a polgári demokraták harcát jelentették, ami viszont a fiatalabb nemzedéknek nem tetszett; Nečas szerencséje, hogy rajta kívül pont a TOP 09 és a botrányoktól a múltban nem mentes Radek John vezette Közügyek Pártja hozott jó eredményt. Egy hivatalnokkormányt kell most politikaira váltani, s nem feledhető el, hogy a néhány hétre megbízott, majd jóval hosszabb ideig regnáló kormány, Jan Fischer egykori statisztikai hivatal elnökvezetésével rászoktatta a cseheket a korrekt, de egyenes politikai beszédre. A hivatalnok-kormányjól bírta, a politikainak pedig jól előkészített talajon kell helyt állnia. Robert Fico sosem tagadta, hogy Jiíí Paroubek a nagy példaképe. A példakép elment, viszont a cseh példa mindigjól jött Pozsonynak. Bár csak tanulnánk most is tőlük! Állnánk egy kicsit csehül. JEGYZET „Ez itt az én hazám” JUHÁSZ KATALIN Munkámból kifolyólag sok magyarországival érintkezem, és meg sem tudom számolni, hányán kérdezték tőlem az elmúlt héten, hogy a fennálló helyzet ellenére szeretnék-e kettős állampolgár lenni. Először úgy magyaráztam nekik a tényállást, mint egy hatévesnek, aztán szétküldtem az egy hónappal ezelőtti, illetve a legfrissebb pártpreferenciákat. Mivel azonban a nekem szegezett kérdések áradata nem csitult, úgy határoztam, „tudományos” honleányi értekezést eresztek meg itt, és a továbbiakban ezt az írást linkelem nekik. Szóval nézzük, mi mindenre vagyok büszke. Hosszú évek óta büszke vagyok a majonézes tőkehalsalátára (treska v majonéze). Szerintem kevés finomabb találmány létezik gasztronómiai fronton, és azt hiszem, ezzel az „anyaországban rekedt magyarok” felvilágosultabb része is tisztában van, különben nem vásárolnák ipari mennyiségben a szlovákiai szupermarketekben. A magyarországi majonézes saláták nem vehetik fel a versenyt az itteniekkel: édeskések, rágósak, egyformák, vitatkozzon velem, aki mer! Büszke vagyok a szlovákiai csokikra és kekszekre. Študentská pečať, Kofila, Ľadové kaštany, Fidorka, Horalky. Büszke vagyok a söreinkre, a borókapálinkánkra. Büszke vagyok a Longital nevű pozsonyi zenekarra, akik hallatán pár hónappal ezelőtt az amerikaiaknak is, naná, hogy leesett az álluk. Büszke vagyok Kassa főutcájára, Lőcse főterére, Selmecbánya látképére, a dob- sinai jégbarlangra, Gömör dombjaira, a Kassa-Pozsony Intercity járatra, amelyen képtelenség olvasni vagy aludni, állandóan ki kell bámulnia az ablakon az embernek, annyi szépséget lát. Büszke vagyokaTeat- roTatro színtársulatra, Milan Lasicára, SvätoplukMikyta képzőművészre, Pavol Rankov íróra, Michal Kaščák zenészre és fesztiválszervezőre, Matej Landl színészre, és még egy csomó mindenkire, akiket személyes ismerőseimnek tudhatok, és akiknek nem számít, hogy magyar vagyok, és néha rosszul ragozok ezt-azt. Egy hét magyarországi tartózkodás után már honvágyam van. Furcsa dolog ez. Az elmúlt héten rá kellett jönnöm, hogy a sors kegyeltje vagyok, amiért két kultúrát is a magaménak tudhatok, két nyelven is elboldogulok. És ez az érzés többet ér bármilyen papírnál, igazolványnál, hivatalos dokumentumnál...
