Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-05 / 102. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 5. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Elhunyt egy 52 éves vállalkozó, Vera Trifonova a moszkvai Matrosszkaja Tyisina fogházban április 30-án, krónikus betegségeinek szövődményeiben - adták hírül az orosz lapok. Emlékeztettek rá, hogy legutóbb Szergej Magnyitszkij ügyvéd hunyt el a Butirka fogházban, mert nem vették komolyan panaszait, vagy nem tudták kellően kezelni betegségét. Trifonova decemberi őrizetbe vétele egy nagy feltűnést keltő ügyhöz kötődik: egy magadam önkormányzati képviselő azt ígérte egy moszkvai bankárnak, 45 millió rubelért elintézi, hogy legyen a terület szenátora az orosz parlament felsőházában. A nyomozás szerint az ingatlanpiacon dolgozó Trifonova részt vett a tárgyalásokon, és ezért csalásra tett kísérlettel vádolták. Trifonova, akit az őrizetbe vétele előtti képek fiatal, ápolt, mosolygós, kissé túlsúlyos nőnek, míg a fogságban készültek öregasszonynak mutatnak, őrizetbe vételekor súlyos cukorbajban szenvedett, s állapota a fogházban gyorsan romlott. Ügyvédje, Vlagyimir Zserebenykov szerint halála előtt már tolószékben ült, alig látott, csak fél veséje működött, és a tüdejében állandóan víz gyülemlettfel. Többször elszállították egy moszkvai kórházba, de mindig visszavitték a fogházba, noha állapota miatt nem tudott részt venni kihallgatásokon. Március végén a börtönkórház kiadott egy igazolást, hogy Trifonova ott nem kezelhető, a városi kórház írásba adta, hogy nem tartható fogházban. Végül Szergej Pi- szin, az ügyvezető nyomozója indítványozta a bíróságon, hogy kaució fejében helyezzék szabadlábra, de a bíróság a döntést a nyomozó hatáskörébe utalta. Piszin azonban azt mondta az ügyvédnek: erről akkor lehet szó, ha Trifonova beismerő vallomást tesz. Április közepén a fogház korábbi álláspontját megváltoztatva úgy döntött, hogy az őrizetes állapota javult. Piszin megígérte, hogy megvizsgáltatja a beteget külső orvosokkal, de erre nem került sor, mert ő időközben elhunyt. Az esetet a Vedomosz- tyi című lap „Lassú kínzás”, a Trud „A kínzás új formája” címmel kommentálta. A Ve- domosztyi szerint a nyomozó hatóság és a bíróság figyelmét elkerülte a Btk. Dmitrij Med- vegyev elnök indítványára elfogadott módosítása, amely sok gazdasági bűncselekmény kapcsán tiltja a tárgyalás előtti őrizetbe vételt. „Az egyébként is az emberi méltóság lábbal tiprását célzó rendszer különösen kegyetlen a betegekkel szemben: a vizsgálati fogság- banlevőkmégaz elítélteknél is jogfosztottabbak. Az elítélteket ugyanis kötelező szabadlábra helyezni, ha egy, a kormány által kiadott listán szereplő betegségek bármelyikében szenvednek. Ez azonban részletkérdés. A lényeg, hogy a büntetés-végrehajtás rendszere életveszélyessé válik a nyomozás alatt állókra és elítéltekre nézve, amint komoly érdekekről és nagy pénzekről van szó”-írtaalap. (mti)- Hogy miért rúgom ki? Azért, mert elavult, mint a magyar-szlovák szerződés. (Peter Gossónyi rajza Sulik optimizmusa rövidlátó, Kotleba ugyanis nincs egy súlycsoportban Slotával Kotleba ante portás „Jó hírt” közölt a minap a Markíza televízió egyik politikai műsorának nézőivel Richard Sulik, a Szabadság és Szolidaritás párt (SaS) elnöke. RAVASZ ÁBEL Úgy véli, könnyen előfordulhat, hogy az idei parlamenti választások után a jelenlegi kormánykoalíció pártjai közül csak a Smer kerül be a parlamentbe, Robert Fico pártja pedig magára maradva képtelen lehet a kormányzás folytatására. A politikus szerint a HZDS vesztét saját emberanyagának leépülése okozza majd - ezzel az állítással könnyű egyetérteni, Vladimír Mečiar mögött ugyanis jelentős lyukak tátonganak a személyi struktúrában Viliam Veteška halála, valamint Tibor Mikuš és Milan Urbáni távozása után. Sokkal érdekesebb Sulik magyarázata az SNS esetleges „bukására”: Slotáékat szerinte a Marián Kotleba nevével fémjelzett szélsőjobb megerősödése nyomhatja majd az ötszázalékos határ alá. Innentől pedig egyszerű a képlet: az üdvös jobb-közép koalíciós kormány létrejöttéhez már csak a KDH kiugrásának megakadályozására lenne szükség. A pragmatikus és minden körülmények között racionálisan döntő politikus imázsára törekvő Sulik mondataiból könnyű kiérezni, hogy ezzel a forgatókönyvvel maximálisan elégedett is lenne: a pártelnök szavai szerint ezek a fejlemények a „megváltást” jelentenék Szlovákia számára. A felszínen érthető a lelkesedése: Fico leváltása mellett még a radikális erők is kikerülnének a parlamentből. Mélyebbre ásva azonban egyértelművé válik az a kockázat, mellyel az események ilyen menete járna, és amely miatt Sulik optimizmusa rövidlátónak tűnik. Kotleba ugyanis egyáltalán nincs egy súlycsoportban Slotával és társaival: a Szlovák Testvériség (Slovenská pospolitosť) vezető alakjaként már megmutatta, hogy a szlovák jobboldali radikalizmus legrosszabb hagyományainak képviselője. A Testvériséghez köthető erők idén a választásokon is megmérettetik magukat, a Mi Szlovákiánk Néppárt (Ľudová strana Naše Slovensko, a továbbiakban ĽSNS) színeiben, melynek listavezetője maga Kotleba. A párt alapvető célkitűzéseit 14 pontban rögzítette, ezek többsége kísértetiesen emlékeztet a magyarországi Jobbik meglehetősen sikeres választási programjának egyes elemeire. Van szó benne a (szöveg szerint nem csak) cigány paraziták elleni fellépésről, a segélyek eltörléséről és az általános foglalkoztatásról, a büntethetőség korhatárának csökkentéséről, családtámogatásról, a tanárok védelméről, nemzetőrség létrehozásáról (melyet a meglehetősen rossz emlékű „Domobrana” néven kívánnának futtatni), a hazai élelmiszerellátás és energetika függetlenségének létrehozásáról, vagy éppen a képviselők mentelmi jogának korlátozásáról. Bár a pontok egy jelentős része a romák „meg- fenyítését” célozza meg, az utolsó azonban mintha kifejezetten a magyaroknak szólna: célkitűzései szerint az ĽSNS megakadályozná az államhatárok módosítását, melyet a „szlovákellenes soviniszták” szeretnének, ehhez pedig szükségesnek érzi a nemzetközi missziókban résztvevő katonák hazahívását is. E követelések sokkal jobban hasonlítanak tehát a Jobbik szellemi termékeire, mint az SNS ilyen irányú munkásságára. Sulik az EP-választá- sok eredményei alapján akár két-három százalékos eredményt sem tart elképzelhetőnek a Kotleba-féle alakulat számára, ezzel azt azonos súlycsoportba helyezve a parlamentről ezáltal lecsúszó SNS-szel. Egy ilyen kiegyenlített helyzetben valószínűnek tűnne az „őrségváltás” a radikális jobb háza táján. Láttunk már ilyet: Magyarországon 2002 és a parlamenti mandátumaik elvesztése után a fiatalabb, erőteljesebb és keményebb Jobbik könnyedén a partvonalra szorította a korábban karizmatikus vezetőnek számító Csurka Istvánt és a Ml- ÉP-et. Az eredmények ott már látszanak: a radikális oldal erősebb, mint valaha, a kisebbségiek közérzete pedig mélyponton van. Éppen ezért fontos átgondolni, mit is hozna az ĽSNS dominanciája a szlovák szélsőjobbon. Bár Kotleba az utóbbi időben főként a romák elleni fellépésre fókuszál, nagy hiba lenne azt gondolni, hogy a magyarság szempontjából ő elfogadhatóbb opció a főként magyarok vegzálására szakosodott Slotánál. Ahogy a Jobbik esetében is meglehetősen gyakran előbukkan a „cigánybűnözés” témája mellett egy-egy jóízű zsidózás is, úgy Kotleba sem megengedőbb az „ősellenséggel”, azaz a magyarokkal szemben. A gondolati folyamat ugyanis megállíthatatlan: a romakérdés radikális kezelése után sorra kerül (ne) a többi kisebbség is. Amit Slota szimbolikus bemondásokkal és szimbolikus törvényekkel próbál kezelni, azt Kotleba inkább egyenruhás paramilitáris erőkkel oldaná meg. A Domobrana alakulatainak masírozása a szlovákiai magyar falvakban pedig minden bizonnyal gyorsan észhez térítené azokat az itteni magyarokat is, akik hasonló fellépést elfogadhatónak tartanak a magyarországi (vagy éppen szlovákiai) romákkal szemben. Persze lehet benne reménykedni, hogy az ĽSNS erőit a közeljövőben a romakérdés foglalja le, és a magyarok szekálására Kotlebáéknak nem jut ideje - aki azonban így tesz, nem kevésbé cinikus, mint a parlamenti logikát a kisebbségi állampolgárok jó közérzete elé helyező, félreértett módon pragmatikus Richard Sulik. Szanaszét görögnek VERES ISTVÁN A görögök addig nem kapnak tőlünk pénzt, amíg vissza nem szorítják a szociális államot- harsogta ingerülten Robert Fico tegnap esti sajtótájékoztatóján. Ficónak nem tetszik a görögök szociális állama, az 53 éves nyugdíjkorhatárral, a magas nyugdíjjal és a többi mediterrán csemegével. Azt inkább meg se említsük, hogy Görögország egyes részein olcsóbban le tudunk zavarni egy hétvégi nagybevásárlást, mint itthon. Szegény görögök alighanem nagyon nem értikFi- cót. Ó, a szociális állam közép-európai szuperharcosa beszól az európai kultúra szegletköveit lefektető görögöknek: vége a dionüszo- szi életvitelnek, tessék összehúzni a nadrágszíjat vagy legalább az ágyékkötót, a khitónt, mega többi lenge ruhadarabot. Szlovákia polgárai is vakarhatják a fejüket: Fico eddigi krédójának-„a gazdasági válságot nem az emberek okozták, ne ók szenvedjenek miatta” - lejárt a szavatossága? A Smer célja a szociális állam. A görög gazdaságnak viszont a jelek szerint ez volt szküllája-karübdisze. Szlovákiában ez másként működik? A mi gazdaságunk nem gabalyod- hat bele egy túlméretezett szociális hálóba? Mit vétettek akkor szegény görögök? „Görögországot a helyi jobboldali pártok taszították a szakadékba” - hirdeti Fico. Igen, ez nekünk egy kicsit kemény, de ezek szerint ők még spártai módszerekkel dolgoznak, így tesztelik magukat, hulljon a férgese. „Nekünkmindegy, mi lesz a görögökkel. Görögország senkit nem érdekel. Senkit - magyarázta Fico. - Európában mindenki a saját nemzetállami érdekeit védi.” Szlovákia biztosan. A Smer vért izzad, hogy megóvj a a szlovák állampolgárokat a válság káros hatásaitól, erre jönnek a görögök, meg Angela Merkel, hogy adjunk nekik pénzt. Még mit nem? Ám az európai bőség fedeleskosarának másik fele is van. Az pedig arról regél, hogy Szlovákia jelenlegi, viszonylag stabil gazdasági helyzetét nem a Smemek köszönheti, hanem az eurónak. Az eurót az Európai Uniónak. Az uniós tagságot pedig még véletlenül sem azoknak, akikkel a Smer kormányoz. Hanem a jobboldali pártoknak, amelyeketFico annyira szid. Tehát ha az unió hozzájárult Szlovákia boldogulásához, Szlovákiának is illene kivennie a részét Európa közös boldogulásából. Ezt Fico is tudja. De nagyon jól mutat, amikor egy ötmilliós ország kormányfője elmeséli választóinak, hogy móresre tanította fél Európát. Mérőhang LOVÁSZ ATTILA A klasszikus rádiókészülékeken szocializálódott hallgatók az URH-ra való átmenet idején találkoztak először azzal a műsorelemmel, mely bizonyos időpontokban bizonyos frekvenciájú hangokat sugározva lehetővé tette, hogy hifi rádiónkat zenei élvezetek fokozása érdekében pontosan állítsuk be. Úgy hívták: mérőhang. Ez volt a viszonyításai alap. Egysípolójel, de aműszerekmutatóinagyon jól értették. Ehhez lehetett igazodni. Manapság, a politikai üzenetek, a pártmarketing, a választási kampányok korában rengeteg zajnak minősülő tartalom kerül adásokba, mind a rádiókban, mind a televíziókban, a netről nem is szólva. Ember legyen a talpán, aki eligazodikköztük. Van, aki aztmondja, egye fene a költségvetési hiányt, van, aki az ördögtől valónak tartja. Van, aki abban bízik, hogy az internet szabályozásával eltűnnek a bűnös weblapok, van, aki a szabadság korlátozását látja. Van, aki az állami pénzfelügyelet és a jegybank összevonását ésszerűsítésnek, van, áld hatalomkoncentrációnak hívja. Nincs viszonyítási alap, egyre kevesebb hatalmi túlkapást tartunk természetesnek, a lakosság ingerküszöbe a csillagos ég. A választások előtt nem árt fölelevenítem alapelveket, amelyekhez képest megítélhetők a kormány lépései, a pártok kampányszövegei. Első helyen az egyén szabadsága áll. Nagyon-nagyon indokolt esetben korlátozható, akkor, amikormásokszabadságánakrovására megy. Az, hogy valaki lebunkózza a rendőrt, még nem ok az elpüfölé- sére, mint ahogyan az, hogy valaki szegény, műveletlen vagy (uram bocsá’) büdös, mégnem okakirekesztésre. Az, hogy valamely állampolgárnem értiegymásik állampolgárnyelvét, nemjogosítfel senkit arra, hogy a nem értett nyelvet használókat korlátozzuk. Mint ahogyan az, hogy a demokratikus független intézmények drágák, még nem ok arra, hogy azokat egy hatalmi centrumban összpontosítsuk és kézi irányítással szabályozzuk. A mindenkori hatalom hajlamos visszaélni hatalmával, és ha nincsenek intézményes korlátái, meg is teszi. A hatalom hajlamos a közpénzt sajátjaként kezeim (de csak akiadási oldalon), hajlamos a túlköltekezésre, és ha semmilyen piaci vagy intézményi korlátba nem ütközik, szórja is azt, ami a miénk. Amonopol természeténél fogva rossz, s ha kikerülhetetlen, kemé- nyenkorlátoznikell. Sokannemveszik észre, hogy hálózati szolgáltatók függőségében élnek, ami rosszabb, mintha a polgármestertől függenének(ótlelehet váltani). Aszabadságés demokrácia legnagyobb ellenfele az identitászavarban leledző közintézmény. Arendőr dolga nem a büntetés (lásd kassai romagyerekek, dunaszerdahelyistadion),hanemafelderítés. A bíróság dolga nem a szabályok betű szerinti értelmezése, hanem a jog alkalmazása úgy, hogy azatársadalom tagjainak viselkedését befolyásolja. Az állami intézmény dolga szolgáltatást nyújtani, s nem kioktatni és szankcionálni a polgárt. Jönnek a választások, vegyük elő a demokratikus államok alapelveit, azok használatával megérthetjük, mely párt, mely hatalom, mely intézmény veszélyes ránk nézve. S azt ne támogassuk szava- zataunkkal - a szavazat ugyanis sokat ér. Hallgassuk a mérőhangot - ezúttal ne a rádióban, hanem józan paraszti eszünk még józanabb figyelmeztetéseiben.
