Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-25 / 118. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 25. Kultúra 7 Király Levente költő, író volt a vendége a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetének Irodalom és szerelem Juhász Katalin és Király Levente (Mislay Tivadar felvétele) Melyik téma lehetne aktuálisabb májusban, mint a szerelem? Király Levente, a kortárs magyar költészet fiatal nemzedékének egyik markáns egyénisége is ezt a témát választotta a Magyar Intézet Irodalom és... című beszélgetősorozata vendégeként május 20-i pozsonyi látogatásakor. A fiatal költővel, prózaíróval, szerkesztővel pályatársa, Juhász Katalin beszélgetett. MISLAY EDIT A kérdésre, hogy az irodalom mellé miért épp a szerelmet választotta, amely talán a legelcsé- peltebb témának számít a költészetben, és nagyon nehéz olyat leírni vele kapcsolatban, amit még senki sem írt le, Király Levente így válaszolt: „Igaz, hogy elcsépeltnek tartjuk a szerelemről való beszédet, de egyrészt szeretem a kihívásokat, másrészt éppen most kezdtem kutatni, melyek azok a filmek, zenék, dalszövegek, irodalmi művek, festmények, amelyek a szerelmet hitelesen tudják ábrázolni, és úgy foglalkoznak vele, hogy nem tragikus véget ér, hanem beteljesül. Ennek nagyon egyszerű magánéleti okai vannak, két éve szerelemben élek, és nagyon boldogok vagyunk a feleségemmel.” Király Leventének 18 évesen jelent meg az első verse országos folyóiratban, egy évvel később több egyetemi társával megalapította a Sárkányfű című irodalmi folyóiratot, amely nagy szakmai sikert aratott. Dolgozott a Magvető Kiadó szerkesztőjeként, volt újságíró, szabadúszó, 2008 óta ismét a Magvetőben dolgozik. Első verseskötete A legkisebb címmel 2000-ben jelent meg. Korai műveinek többségére úgy tekint, vallotta be, mint a félresikerült gyerekekre. (Persze szeretettel.) Mint mondta, mostanában újraolvasta régi verseit, és bár sok olyan darabot talált, amelyet nem tart jónak, arra is rájött, hogy a versei olykor nála, azaz a költőnél is többet tudtak. Éles, pontos megfigyelő, remek humora van - Korunk Karinthyja is egy kicsit Király Levente, hiszen 2004-ben így írtok én címmel irodalmi paródiákat adott közre, amely a klasszikusok (Arany, Petőfi, Csáth Géza, Proust) mellett a kortárs magyar irodalom színe-ja- vát is célba vette. Kötete természetesen nagy feltűnést keltett, az olvasók is nagyon szerették, s a szerző ennek révén még érettségi tétel is volt néhány éve (az emelt színtű változatban, jegyzi meg). Az esten Király Levente remek Parti Nagyparódiáját olvasta fel. Az így írtok én sorsa egyébként furcsán alakult, tette hozzá a fiatal költő: noha a kötet népszerű volt az olvasók körében, a Idadó másfél évvel a megjelenés után megsértődött, és az összes példányt bevonta a könyvesboltokból. Az irodalmi görbe tükröt egy újabb verseskötet, a Szánalmasan közel követte: ,Abban minden van - mondta Király Levente -, mert akkoriban úgy éreztem, mindent ki akarok próbálni, és tudok írni haikut is, meg négy oldal hosszú verset is, meg rímeset, nem rímeset, időmértékeset, szóval mindenfélét. Emiatt ezt a kötetet sokan nem szerették, de szerintem vannak benne nagyon jó versek. A következő, a 2007-es Nincs arany közép viszont nagyon egységes könyv lett, sikerült kicsit jobban összerántani, nem olyan szerteágazó. Úgy gondolom, az eddigiek közül ez a legtudatosabb munkám.” Juhász Katalin minimalista költészetként jellemezte Király Levente legutóbbi kötetét, melyben a lehető „legcsupaszabb” módokat használta gondolatai kifejezésére, mondatok helyett inkább csak szavakat. A fiatal költő megerősítette: valóban elment egy „antiretorikus irányba”. „Ennek egyébként egyszerű oka volt - magyarázta. - Amikor ezt a könyvet írtam, arra gondoltam, legyen ez egy önvizsgálat. Nem olyan értelemben vett alanyi költészet, hogy elmondom, mi történik velem, mert az nem olyan lényeges. Hanem arra gondoltam, minden egyes verssel elmondok egy olyan léthelyzetet, ami esetleg annak is tanulságos lehet, aki elolvassa.” Hová menekülsz című első no- velláskötete - az ünnepi könyvhétre időzítve - ezen a héten kerül ki a nyomdából. A kötet novelláit hét évig írta, és többnyire „elég sötétek és brutálisak”, sok köztük a bűnügyi történet, s szinte valamennyi az élet-halál kérdése körül forog. De ezek a novellák még életének egy korábbi korszakában, annak élményeiből, lenyomataként születtek. A hosszú, hétéves „vajúdás” oka szerinte az lehet, hogy a prózában nem mozog annyira biztosan, mint a versben. Abban nagyobb gyakorlata van, merthogy verset hétéves kora, prózát pedig „csak” tizenöt éves kora óta ír. Mint megjegyezte, a következő könyvében, amely regény lesz, s melyen már az utolsó simításokat végzi, a szerelemről fog beszélni... Vasárnap este az ünnepélyes gálával és a díjak átadásával befejeződött a 63. Cannes-i Filmfesztivál Thaiföldi filmnek ítélte a zsűri az Arany Pálmát MTl-TU DÚSÍTÁS Cannes. Óriási meglepetést szerzett a 63. Cannes-i Filmfesztiválon a Tim Burton vezette zsűri, amely a thaiföldi Apicsat- pong Víraszethakul Bunmi bácsi, aki emlékszik előző életeire című filmjének ítélte vasárnap az Arany Pálmát. „Ez nagyon fontos pillanat Thaiföld, a thai filmművészet történetében, óriási premier” - mondta Apicsat- pong Víraszethakul a fődíj átvételekor. A 39 éves, Chicagóban tanult thaiföldi rendező kísérleti jellegű szürreális művészfilmje egy élete végére érő vidéken élő öregember története, akinek halála előtt megjelenik elhunyt felesége és fia szelleme. Bunmi bácsi velük készül utolsó útjára a dzsungelbe. Az Ärany Pálma után a második legjelentősebb díjat, a zsűri Nagydíját a francia Xavier Beau- vois Des hommes et des dieux A legjobb női alakítás díját Juliette Binoche érdemelte ki (Emberek és istenek) című filmje kapta. A legjobb női alakítás díja is Franciaországban maradt: Juliette Binoche az iráni Abbász Kia- rosztami Olaszországban forgatott Copie conforme (Hiteles másolat) című filmjében nyújtott alakításáért érdemelte ki. A legjobb férfialakítás díját megosztva kapta a spanyol Javier Bar- dem a mexikói Alejandro Gonzalez Inárritu Biutiful című filmjében nyújtott játékáért és Elio Germano, az olasz versenyfilm, Daniele Lu- chetti La nostra vita című alkotásának főszereplője. A legjobb rendezésért járó díjat az elsősorban színészként ismert Mathieu Amalricnak Turné című filmjéért ítélte oda a zsűri. A francia film érdemelte ki a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját is a hivatalos versenyprogramban. A zsűri díját a csádi Mahamat- Saleh Haroun Sikoltó ember című drámájával érdemelte ki, amely 13 év után az első afrikai versenyfilm volt Cannes-ban. A legjobb férfialakítás díját megosztva kapta Javier Bardem és Elio Germano (SITA/AP-felvételek) TOLLVONÁS Májusi giccsparádé PUHAJÓZSEF Gyermekként nem értettem, hogy a furcsán daloló bácsi miért énekli azt: „ne várd a májust, hiszen közelít a tél”. Nem fért a fejembe, miért kell májusban a téltől tartani, és a felnőtteknek miért nem tűnik fel, hogy a sláger szövegének nincs értelme. Hiszen májusban még a nyár sem köszönt be, csak valahol a kertek alatt jár. A suliban akkortájt kezdett el lazulni a fegyelem, diák, tanár egyaránt már a szünidőt várta. Erre jött a bácsi, és téllel riogatott. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a dal üzenetét is megértettem. Ez nem befolyásolja azt a régi véleményemet, mely szerint május az év legszebb hónapja. Még akkor is, ha olykor „baki” csúszik belé, mint most, az esőzések, áradások. Egy májusi rendezvényt azonban szívesen eltörölnék. Azon csodálkozom, hogy ezt még senki sem kezdeményezte, nem mondta ki: na, ebből elég! így aztán továbbra is van Eurovíziós Dal- fesztivál, az ötvenötödik ma indul és szombatig tart. Tényleg nem tudom, ki az, aki ragaszkodik hozzá. Az alapító országok biztosan nem, mivel évek óta lasszóval fogják az indulókat, aki picit is számít zenei berkekben, letett már valamit az asztalra, azt képtelenség rászedni a részvételre. Pedig nekik - a szabályoknak köszönhetően - nem is kell megmérettetniük az elődöntőben, egyből a döntőbejutnak. Az egykori szocialista blokknak már fontosabb, ez az egyetlen zenei esemény, ahol megmutathatják magukat a kontinensnek, még labdába is rúghatnak, de a vezető piacok gondoskodnak arról, hogy ez csak itt, ezen a rendezvényen történhessen meg velük. Ennek ellenére a környékünkön sincs tolongás a részvételért. A fesztivál köszönőviszonyban sincs korunk zenei világával. Olyan előadók szerepelnek rajta, akik sokszor még odahaza is csak a zene perifériáján mozognak. Az még rendben is volna, hogy a laikusok nem tudnak megnevezni egyetlen győztest sem az elmúlt, mondjuk, húsz évből, de az már elgondolkodtató, hogy ez a szakembereknek is komoly gondot jelent. A tavalyi győztes, a norvég Alexander Rybak ugyan részben rácáfolt a tendenciára. Fairytale című dala még Európa legfontosabb piacán is ismertté vált: bejutott a brit kislemezlista tízes mezőnyébe, igaz, épp csak befért a tizedik helyre. De a fiatalember amilyen gyorsanjött, olyan gyorsan el is tűnt, szinte kizárt, hogy a mostani rendezvény után (nyilván tavalyi győztesként fellép rajta) találkozzunk vele. Esetleg csak diszkóban, haknizóként. Az Eurovíziós Dalfesztivál tehát már régen elveszítette szerepét - ha egyáltalán valaha volt neki -, kontinensünk zenei életét nem gazdagítja, új előadókat, zenekarokat nem indít el a pályán, és sokadrangú giccspará- dévá vált. Reformokra szorul, szerintem olyan nagyokra, hogy egyszerűbb volna megszüntetni. És akkor nem csúfítaná el a májusi napokat. Akkor már télen is a májust várnám. Zorán slágerének címével ellentétben. Petr Műk (ČTK-felvétel) A 80-as, 90-es évek egyik népszerű popénekese volt Meghalt Petr Műk ČTK-HÍR Negyvenöt éves korában elhunyt Petr Műk énekes, aki Oceán, majd Shalom nevű szintipop zenekarával a 80-as, 90-es évek cseh könnyűzenéjének egyik sikeres, népszerű csillaga volt. Romantikus tenorjával később szólóénekesként is szép karriert futott be. A közönség a Johanka z Arku, Rusalka, Galileo vagy a Golem című cseh musicalekben is láthatta. Szlovákiában is többször koncertezett. Utolsó albuma, a V bludišti snű (Az álmok útvesztőjében) a napokban jelent meg. Petr Műk fiatal kora óta mániás depresszióban szenvedett, és komoly lelki betegségével évekig nem fordult orvoshoz. Többször kísérelt meg öngyilkosságot.
