Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-25 / 118. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 25. Kultúra 7 Király Levente költő, író volt a vendége a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetének Irodalom és szerelem Juhász Katalin és Király Levente (Mislay Tivadar felvétele) Melyik téma lehetne aktuáli­sabb májusban, mint a szere­lem? Király Levente, a kor­társ magyar költészet fiatal nemzedékének egyik mar­káns egyénisége is ezt a té­mát választotta a Magyar In­tézet Irodalom és... című be­szélgetősorozata vendége­ként május 20-i pozsonyi lá­togatásakor. A fiatal költő­vel, prózaíróval, szerkesztő­vel pályatársa, Juhász Kata­lin beszélgetett. MISLAY EDIT A kérdésre, hogy az irodalom mellé miért épp a szerelmet vá­lasztotta, amely talán a legelcsé- peltebb témának számít a költé­szetben, és nagyon nehéz olyat le­írni vele kapcsolatban, amit még senki sem írt le, Király Levente így válaszolt: „Igaz, hogy elcsépeltnek tartjuk a szerelemről való beszé­det, de egyrészt szeretem a kihívá­sokat, másrészt éppen most kezd­tem kutatni, melyek azok a filmek, zenék, dalszövegek, irodalmi mű­vek, festmények, amelyek a sze­relmet hitelesen tudják ábrázolni, és úgy foglalkoznak vele, hogy nem tragikus véget ér, hanem be­teljesül. Ennek nagyon egyszerű magánéleti okai vannak, két éve szerelemben élek, és nagyon bol­dogok vagyunk a feleségemmel.” Király Leventének 18 évesen je­lent meg az első verse országos fo­lyóiratban, egy évvel később több egyetemi társával megalapította a Sárkányfű című irodalmi folyóira­tot, amely nagy szakmai sikert ara­tott. Dolgozott a Magvető Kiadó szerkesztőjeként, volt újságíró, szabadúszó, 2008 óta ismét a Magvetőben dolgozik. Első verseskötete A legkisebb címmel 2000-ben jelent meg. Ko­rai műveinek többségére úgy te­kint, vallotta be, mint a félresike­rült gyerekekre. (Persze szeretet­tel.) Mint mondta, mostanában új­raolvasta régi verseit, és bár sok olyan darabot talált, amelyet nem tart jónak, arra is rájött, hogy a versei olykor nála, azaz a költőnél is többet tudtak. Éles, pontos megfigyelő, remek humora van - Korunk Karinthyja is egy kicsit Király Levente, hiszen 2004-ben így írtok én címmel iro­dalmi paródiákat adott közre, amely a klasszikusok (Arany, Pető­fi, Csáth Géza, Proust) mellett a kortárs magyar irodalom színe-ja- vát is célba vette. Kötete természe­tesen nagy feltűnést keltett, az ol­vasók is nagyon szerették, s a szer­ző ennek révén még érettségi tétel is volt néhány éve (az emelt színtű változatban, jegyzi meg). Az esten Király Levente remek Parti Nagy­paródiáját olvasta fel. Az így írtok én sorsa egyébként furcsán ala­kult, tette hozzá a fiatal költő: no­ha a kötet népszerű volt az olvasók körében, a Idadó másfél évvel a megjelenés után megsértődött, és az összes példányt bevonta a könyvesboltokból. Az irodalmi görbe tükröt egy újabb verseskötet, a Szánalmasan közel követte: ,Abban minden van - mondta Király Levente -, mert akkoriban úgy éreztem, mindent ki akarok próbálni, és tudok írni haikut is, meg négy ol­dal hosszú verset is, meg rímeset, nem rímeset, időmértékeset, szó­val mindenfélét. Emiatt ezt a kö­tetet sokan nem szerették, de sze­rintem vannak benne nagyon jó versek. A következő, a 2007-es Nincs arany közép viszont nagyon egységes könyv lett, sikerült kicsit jobban összerántani, nem olyan szerteágazó. Úgy gondolom, az eddigiek közül ez a legtudatosabb munkám.” Juhász Katalin mini­malista költészetként jellemezte Király Levente legutóbbi kötetét, melyben a lehető „legcsupaszabb” módokat használta gondolatai ki­fejezésére, mondatok helyett in­kább csak szavakat. A fiatal költő megerősítette: valóban elment egy „antiretorikus irányba”. „En­nek egyébként egyszerű oka volt - magyarázta. - Amikor ezt a köny­vet írtam, arra gondoltam, legyen ez egy önvizsgálat. Nem olyan ér­telemben vett alanyi költészet, hogy elmondom, mi történik ve­lem, mert az nem olyan lényeges. Hanem arra gondoltam, minden egyes verssel elmondok egy olyan léthelyzetet, ami esetleg annak is tanulságos lehet, aki elolvassa.” Hová menekülsz című első no- velláskötete - az ünnepi könyvhét­re időzítve - ezen a héten kerül ki a nyomdából. A kötet novelláit hét évig írta, és többnyire „elég sötétek és brutálisak”, sok köztük a bűnügyi történet, s szinte vala­mennyi az élet-halál kérdése körül forog. De ezek a novellák még éle­tének egy korábbi korszakában, annak élményeiből, lenyomata­ként születtek. A hosszú, hétéves „vajúdás” oka szerinte az lehet, hogy a prózában nem mozog annyira biztosan, mint a versben. Abban nagyobb gyakorlata van, merthogy verset hétéves kora, prózát pedig „csak” tizenöt éves kora óta ír. Mint megjegyezte, a következő könyvében, amely re­gény lesz, s melyen már az utolsó simításokat végzi, a szerelemről fog beszélni... Vasárnap este az ünnepélyes gálával és a díjak átadásával befejeződött a 63. Cannes-i Filmfesztivál Thaiföldi filmnek ítélte a zsűri az Arany Pálmát MTl-TU DÚSÍTÁS Cannes. Óriási meglepetést szerzett a 63. Cannes-i Filmfesz­tiválon a Tim Burton vezette zsűri, amely a thaiföldi Apicsat- pong Víraszethakul Bunmi bácsi, aki emlékszik előző életeire című filmjének ítélte vasárnap az Arany Pálmát. „Ez nagyon fontos pillanat Thaiföld, a thai filmművészet történetében, óri­ási premier” - mondta Apicsat- pong Víraszethakul a fődíj átvé­telekor. A 39 éves, Chicagóban tanult thaiföldi rendező kísérleti jellegű szürreális művészfilmje egy élete végére érő vidéken élő öregember története, akinek ha­lála előtt megjelenik elhunyt fe­lesége és fia szelleme. Bunmi bácsi velük készül utolsó útjára a dzsungelbe. Az Ärany Pálma után a máso­dik legjelentősebb díjat, a zsűri Nagydíját a francia Xavier Beau- vois Des hommes et des dieux A legjobb női alakítás díját Juliet­te Binoche érdemelte ki (Emberek és istenek) című film­je kapta. A legjobb női alakítás díja is Franciaországban maradt: Juliet­te Binoche az iráni Abbász Kia- rosztami Olaszországban forga­tott Copie conforme (Hiteles má­solat) című filmjében nyújtott alakításáért érdemelte ki. A legjobb férfialakítás díját meg­osztva kapta a spanyol Javier Bar- dem a mexikói Alejandro Gonzalez Inárritu Biutiful című filmjében nyújtott játékáért és Elio Germano, az olasz versenyfilm, Daniele Lu- chetti La nostra vita című alkotásá­nak főszereplője. A legjobb rendezésért járó díjat az elsősorban színészként ismert Mathieu Amalricnak Turné című filmjéért ítélte oda a zsűri. A fran­cia film érdemelte ki a Nemzetkö­zi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját is a hivatalos versenyprogramban. A zsűri díját a csádi Mahamat- Saleh Haroun Sikoltó ember című drámájával érdemelte ki, amely 13 év után az első afrikai verseny­film volt Cannes-ban. A legjobb férfialakítás díját megosztva kapta Javier Bardem és Elio Germano (SITA/AP-felvételek) TOLLVONÁS Májusi giccsparádé PUHAJÓZSEF Gyermekként nem értettem, hogy a furcsán daloló bácsi mi­ért énekli azt: „ne várd a má­just, hiszen közelít a tél”. Nem fért a fejembe, miért kell má­jusban a téltől tartani, és a fel­nőtteknek miért nem tűnik fel, hogy a sláger szövegének nincs értelme. Hiszen májusban még a nyár sem köszönt be, csak va­lahol a kertek alatt jár. A suli­ban akkortájt kezdett el lazulni a fegyelem, diák, tanár egy­aránt már a szünidőt várta. Erre jött a bácsi, és téllel riogatott. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a dal üzenetét is megértettem. Ez nem befolyásolja azt a régi vé­leményemet, mely szerint má­jus az év legszebb hónapja. Még akkor is, ha olykor „baki” csú­szik belé, mint most, az esőzé­sek, áradások. Egy májusi ren­dezvényt azonban szívesen el­törölnék. Azon csodálkozom, hogy ezt még senki sem kez­deményezte, nem mondta ki: na, ebből elég! így aztán to­vábbra is van Eurovíziós Dal- fesztivál, az ötvenötödik ma indul és szombatig tart. Tény­leg nem tudom, ki az, aki ra­gaszkodik hozzá. Az alapító or­szágok biztosan nem, mivel évek óta lasszóval fogják az in­dulókat, aki picit is számít zenei berkekben, letett már valamit az asztalra, azt képtelenség rá­szedni a részvételre. Pedig ne­kik - a szabályoknak köszönhe­tően - nem is kell megméret­tetniük az elődöntőben, egyből a döntőbejutnak. Az egykori szocialista blokknak már fonto­sabb, ez az egyetlen zenei ese­mény, ahol megmutathatják magukat a kontinensnek, még labdába is rúghatnak, de a veze­tő piacok gondoskodnak arról, hogy ez csak itt, ezen a rendez­vényen történhessen meg ve­lük. Ennek ellenére a környé­künkön sincs tolongás a részvé­telért. A fesztivál köszönővi­szonyban sincs korunk zenei vi­lágával. Olyan előadók szere­pelnek rajta, akik sokszor még odahaza is csak a zene perifériá­ján mozognak. Az még rendben is volna, hogy a laikusok nem tudnak megnevezni egyetlen győztest sem az elmúlt, mond­juk, húsz évből, de az már el­gondolkodtató, hogy ez a szak­embereknek is komoly gondot jelent. A tavalyi győztes, a nor­vég Alexander Rybak ugyan részben rácáfolt a tendenciára. Fairytale című dala még Európa legfontosabb piacán is ismertté vált: bejutott a brit kislemezlis­ta tízes mezőnyébe, igaz, épp csak befért a tizedik helyre. De a fiatalember amilyen gyor­sanjött, olyan gyorsan el is tűnt, szinte kizárt, hogy a mos­tani rendezvény után (nyilván tavalyi győztesként fellép rajta) találkozzunk vele. Esetleg csak diszkóban, haknizóként. Az Eurovíziós Dalfesztivál tehát már régen elveszítette szerepét - ha egyáltalán valaha volt neki -, kontinensünk zenei életét nem gazdagítja, új előadókat, zenekarokat nem indít el a pá­lyán, és sokadrangú giccspará- dévá vált. Reformokra szorul, szerintem olyan nagyokra, hogy egyszerűbb volna meg­szüntetni. És akkor nem csúfí­taná el a májusi napokat. Akkor már télen is a májust várnám. Zorán slágerének címével ellen­tétben. Petr Műk (ČTK-felvétel) A 80-as, 90-es évek egyik népszerű popénekese volt Meghalt Petr Műk ČTK-HÍR Negyvenöt éves korában el­hunyt Petr Műk énekes, aki Oce­án, majd Shalom nevű szintipop zenekarával a 80-as, 90-es évek cseh könnyűzenéjének egyik sike­res, népszerű csillaga volt. Ro­mantikus tenorjával később szó­lóénekesként is szép karriert fu­tott be. A közönség a Johanka z Arku, Rusalka, Galileo vagy a Go­lem című cseh musicalekben is láthatta. Szlovákiában is többször koncertezett. Utolsó albuma, a V bludišti snű (Az álmok útvesztő­jében) a napokban jelent meg. Petr Műk fiatal kora óta mániás depresszióban szenvedett, és ko­moly lelki betegségével évekig nem fordult orvoshoz. Többször kísérelt meg öngyilkosságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom