Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-24 / 117. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 24.

Vélemény És háttér 5

TALLÓZÓ

THE NEW YORKT1MES

Az amerikai kormány már nem ragaszkodik ahhoz, hogy Oroszország ne szállíthasson fegyvereket Iránnak - írta a hétvégi New York Times. A lap szerint Washington néhány nappal azt követően adta „áldását” orosz légvédelmi rakéták exportjára, hogy a két nagyhatalom egyetértésre jutott az iszlám köztársasággal szembeni újabb szankciókról. Eszerint az orosz állam, illetve három vállalata katonai technológiát adhat el Iránnak. Andy Laine külügyi szóvivő elmondta: az „utóbbi időben megváltoztak” Oroszország Iránnal kapcsolatos nézetei. Ezzel összefüggésben pozitívan értékelte, hogy Moszkva immár támogatja a Teherán elleni újabb ENSZ- szankciókat. (MTI)- Ne felejtsék, egy párt sem képes teljesíteni mindazt, amit a mi pártunk képes ígérni (Peter Gossányi rajza)

A szlovák identitástudatnak mindmáig alfája és ómegája a magyarokkal szembeni önmeghatározás

A helyes diagnózis: nemzetállam

Helyes diagnózis nélkül nem létezik jó terápia, állítja valamennyi orvos. A félrekezelt ember sokszor jobban szenved, mintha nem is gyógyították volna. Ami igaz az egyén betegségénél, hatványozottan igaz társadalmi folyamatoknál, közösségi történéseknél. Ha rosszul azonosítjuk a problémát, az azt megoldó lépések sora komoly baklövés lehet. Lásd: szlovákmagyar viszony.

LOVÁSZ ATTILA

Bármennyire unalmasnak tűnik a téma, a szlovák választási kampány maradék napjait bizony nem az államháztartás, nem a hatalom félrelépései és nagymértékű lenyúlásai, hanem a magyarokhoz való viszony jellemzi. Újabban Ján Figel KDH-elnök, egykori külügyi államtitkár és uniós biztos is rendkívüli parlamenti vitát kezdeményez, és tárgyalásokra szólít fel, közölve, hogy nem a kettős állampolgársággal, hanem annak magyarországi modelljével van baj. Igaz, Figel is adós marad annak tisztázásával, mi a baj a jogszabály tervezetével, mint ahogyan a honi reakciók nagy része is az érzelmekről, nem magáról a jogszabályról szól. Akik eddig azt gondolták, hogy a KDH Figel megválasztásával mérsékeltebb polgári pozícióba került a jobboldalon, nagyot tévedett.

E sorok írója most már három évtizede próbálja megérteni a mérsékelt, demokratikus szlovák emberek és elitek magyarokhoz való viszonyát, s minden jelentős lépésnél igazolva látja azon megállapítását, hogy a szlovák identitástudat alfája és ómegája a magyarokkal szembeni önmeghatározás. S mint ahogy Ladislav Kováč biológusnak 1988-ban abban volt igaza, hogy Štúrék a közös kárpát-medencei történelem tagadásával tulajdonképpen megfosztották az általuk frissen megfogalmazott nemzetet saját történelmétől, úgy manapság azon elemzőknek kell igazat adnunk, akik szerint Trianon és Párizs nem is annyira a magyarok, mint inkább a szomszéd államok nagy problémája. Nem tudnak vele ugyanis mit kezdeni.

S itt kezdődik a szlovák demokraták prométeuszi kínja: mindannyian abban az irodalmi és történelmi felfogásban nőttek föl, mely szerint a szlovák nemzet

ezeréves önállósági törekvéseinek egyenes következménye a csehszlovák majd később a szlovák államiság. Soha senkivel nem tanították meg, hogy Trianont a nagyhatalmak Monarchiát szétverni akaró igyekezete és a francia emlőkön nevelkedett Masaryk és Beneš kilincsfényesítő és nadrágkoptató diplomáciai szorgalma eredményezte, hogy a két világháború közötti csechoszlovakiz- mus a nemzetállami többséget kimutatni kívánó álideológiája a mesterségesen létrehozott állam- alakulat megmentésére irányult, hogy Sztálinék a románoknak és Gottwaldéknak megengedték a kiugrást, míg a magyar hasonló szándékokat negligálták, mert egy szétforgácsolt, meghasonlott közép-európai térséget könnyebb volt érdekszférájukba vonni. Mindezt egy szlovák demokrata is csak akkor képes megtanulni, ha utánanéz, és ha képes felfogni, hogy Európa népei számára nagyobb tragédiát aligha jelenthetett bármi is, mint a nemzetállami ideológia.

így hát a legdemokratikusabban gondolkodó szlovákok, csehek (de magyarok is) az államot a nemzettel azonosítják, pontosabban a kulturális nemzetet a politikai nemzettel, és ennek eredménye az a szemlélet, amely szerint a számottevő kisebbségi közösségek nemzetbiztonsági veszélyt jelentenek természetüknél fogva. A mikolaji elszólás (jobban tudnak magyarul, mint szlovákul), a kedvezménytörvény kapcsán a Dzrurindától megélt hisztérikus roham, Radičová brüsszeli útja a néppártiakhoz, s most Figel kiszólása mind-mind azt igazolják, hogy szeretik ám szlovák demokratáink a magyarokat, ha a magyarok hajlandók amolyan egzotikus kisebbségként kulturális színfoltot vinni az ország életébe, de alapvetően szlovákok ők, kedves testvérek, hiszen Szlovákiában élünk, však? Itt van a kutya elásva. Fico nagy szeretettel emlegeti az MKP elnökének 2006-os kijelentését, mely szerint ha a magyarok nem lesznek a kormányban, béke nem lesz. Módosítanánk kissé Bugár vélt vagy valós kijelentését: Európában addig nem lesz béke és nyugalom, amíg az Európai Uniót nemzetállamok közösségeként építgetjük. Most ez a magyar-szlovák viszonyban ugrik ki, de megnyugtathatjuk a nálunknál gazdagabb és boldogabb országok képviselőit is: a nemzetállami gondolkodás szülte a görög válságot, szüli a baszk és ír problémát, feszíti szét Belgiumot, és viszi majd a tönk szélére a spanyol és olasz gazdaságokat. Van minek örülnünk.

Huszonöt párt és mozgalom próbál szerencsét a pénteken kezdődő csehországi parlamenti választásokon

Jelentős lépéselőnyben a szociáldemokraták

KOKES JÁNOS

Huszonöt párt és mozgalom indul a pénteken és szombaton sorra kerülő képviselőházi választásokon Csehországban. Közülük azonban csak tizenöten állítottak listát az összes választói kerületben (az ország 13-régiója és Prága). Eredetileg 27 tömörülés jelentkezett be, de egy visszalépett, s egyet pedig az országos választási bizottság törölt, mert nem teljesítette az induláshoz szükséges feltételeket. A legnagyobb „választék” Prágában lesz, ahol 22 párt és mozgalom állított jelöltlistákat. A legkevesebb -16 tömörülés - az Ústí nad Labem, a Karlovy Vary és a Pardubice központú megyében indul. A képviselőház 200 mandátumáért összesen 5053jelölt verseng, azaz egy képviselői helyre nagyjából 25 jelölt pályázik. A jelöltek átlagéletkora 46 év; a.legidősebb jelölt 89 éves. A legfiatalabbakból (21 évesek) 45 van. A cseh állampolgároknak 18 éves kortól kezdve van választójoguk, de csak 21 éves kortól választhatóak. A jelöltlistákon az idén 1369 nő szerepel, ami 22-vel kevesebb, mint a 2006-os választásokon. A pártok és a jelöltek száma nagyjából ugyanolyan, mint négy évvel ezelőtt.

A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a választás esélyese a Cseh Szociáldemokrata Párt

(ČSSD), amelynek támogatottsága 30 százalék körül mozog. A ČSSD sajátságos gondja a pártelnök, Jirí Paroubek rendkívül megosztó személyisége, sokan szívesen szavaznának a szocdemekre, de Paroubek személyét negatívnak tartják. A szociáldemokratákat követi a belső válságból kilábalni próbáló Polgári Demokratikus Párt (ODS) 25% körüli népszerűséggel. Biztosra vehető, hogy az ötszázalékos parlamenti küszöböt Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) és a Karel Schwarzenberg volt külügyminiszter vezette TOP 09 párt is átlépi. A kommunisták támogatottsága 15% környékén tanyázik, míg a tavaly alakult jobbközép TOP 09 párté 10% körül mozog. A parlamenti küszöb felett található a tavaly alakult Közügyek (Véd Verejné) párt, valamint a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) is. Bár népszerűségük ingadozik, mégis többségi vélemény, hogy mindkét párt bekerül az új parlamentbe. A többi induló párt népszerűsége alacsony, s nem valószínű, hogy bejuthatnak a parlamenti alsóházba.

A 2006 júniusában megtartott képviselőházi választást a Polgári Demokratikus Párt nyerte 35 százalék körüli eredménnyel, több műit két százalékponttal megelőzve a Cseh Szociáldemokrata Pártot.

KOMMENTÁR '

Vér a szivárványon

VERES ISTVÁN

Ha tavaly még valaki meglepődött azon, hogy a kínai titkosszolgálat emberei a Grassalkovich palota előtti téren szlovák tüntetőket vertek, a rendőrség pedig a szlovák emberjogi aktivisták vezetőjét tartóztatta le, azt a szombati melegfelvonulás eseményei már biz- tosan'nem érték váratlanul. Aki polgárpukkasztó, kihívó öltözékű ripacs felvonulókat keresett szombaton a fővárosi Hviezdoslav téren, annak csalódnia kellett. Az összegyűlt társaság 95 százaléka teljesen hétköznapi öltözetben volt, zászlólengetésen és beszélgetésen kívül semmi mást nem csinált. Örültek egymásnak, meg annak, hogy Szlovákiának talán sikerül egy újabb lépést’tennie előre. Nem sikerült. A felvonulás elmaradt, mert a rendőrség az utolsó pillanatban feleszmélt, nem tudták biztosítani az Óváros utcáit, a neonácik jelenlétével nem számoltak. Érdekes. (AFradi-szurkolók dunaszerdahelyi jelenlétével bezzeg számoltak 2008 októberében) . A'neonácik megközelítőleg száz fős csoportja már a melegek 13 órai gyülekezője előtt órákkal felvonult a Hviezdoslav téren. Engedélyük a gyülekezésre nem volt, mindenki tudta, azért jöttek, hogy a melegfelvonulást erőszakkal megakadályozzák. A rendőrség viszont addig nem lépett fel ellenük, amíg ők nem akartak a melegek és szimpatizánsaik közé menni. A több mint kétszáz kivezényelt rendőr nem tudta megakadályozni, hogy köveket, tojásokat, könnygázgránátokat dobáljanak a színpadra. A neonácik a rendőrök jelenléte mellett a téren nem egy szivárványos zászlót tartó embert véresre vertek, a rendezvény ideje alatt a környéken abba kötöttek bele, akibe akartak. Felmerül a kérdés, hogy a borotvált fejűek harcias csoportját miért nem oszlatták fel már az elején? Valószínűleg azért, mert nem kaptak erre vonatkozó parancsot. Miért nem kaptak erre vonatkozó parancsot? Mert a belügyminiszter ismét a helyzet magaslatán állt. Szlovákiában tehát 2010-ben ott tartunk, hogy a neonácik gondolnak egyet, és ellenőrzésük alá vonják a főváros utcáit. Az alig száz fős csoportot csak utcai harcok árán sikerült szétzavami. Végül a legjobb: a kivezényelt kétszáz rendőr (plusz a városi rendőrség) erőiből arra nem tellett, hogy a hidat biztosítsák, a szélsőségeseknek itt is sikerült könnygázgránátokat dobniuk a hídon átvonulok közé. A rendőrséget teljesen felkészületlenül érte az akció. Szlovákia hírnevét tehát a kormánynak ismét sikerült öregbítenie. A brit nagykövet pedig, akinek a könnygázból is jócskán jutott, jövőre talán áthelyezteti magát egy biztonságosabb országba, mondjuk Pakisztánba vagy Líbiába. Ott legalább tudni fogja, mire számíthat.

JEGYZET

Büszkeség helyett szégyen

JUHÁSZ KATALIN

Aki nézett tévét a hétvégén, annak nem kell magyaráznom a történteket, elég a tényekkel kezdem: aszlovák rendőrség ismét csúfos kudarcot vallott, nem volt képes garantálni egy jó előre bejelentett felvonulás résztvevőinek biztonságát. A melegfelvonulást évente egyszer rendezik meg a világ egyre több országában, azért, hogy felhívják a figyelmet egy kisebbségre, amelynek a létezését tudomásul kellene vennünk. Szlovákia az egyetlen olyan EU- tagállam, ahol még nem volt ilyen felvonulás. Idén sem tudták megrendezni.

Ha „más” lennék, valószínűleg nem mennék felvonulni, hete- roként pedig nem mentem oda bámészkodni, bár kévésén múlt, hogy egy magyarországi tévéstáb nem szervezett be tolmácsnak szombat délutánra. Utólag örülök ennek, lesült volna a bőr a képemről a szégyentől, hogy egyjogállamban nem tudják megfékezni a neonácikat, és a rend őrei kényelmesebb megoldásként inkább azt javasolják a szervezőknek, hogy el se induljanak a tervezett útvonalon.

A felvonulással kapcsolatban elsősorban azt kéne megérteni, hogy ezek az emberek nem a szexualitásukat, hanem a létezésüket, az érzelmeiket viszik

az utcára. Mert mi sem egyszerűbb, mint tudomást se venni arról a pár százezer polgárról, akik kénytelenek bujkálva, hazugságban élni az életüket, akár még a családjuk, a barátaik, kollegáik előtt is. A szombati szégyenteljes eseményekre pedig semmi mentséget nem találok. A rendőrség nem készült pótlólagos biztonsági intézkedésekkel, noha a Szlovák Testvériség nevű fasisztoid csoport nyíltan ellentüntetéssel fenyegetőzött, a Slota vezette SNS a rendezvény betiltását követelte, és töbh vallási csoport is uszított a felvonulás ellen. Miért van az, hogy Európa felvilágosultabb országaiban ebből jó hangulatú fesztivált tudnak csinálni? Miért van az, hogy a közelmúlt két legnagyobb vihart kavart botránya épp Magyarországon és Szlovákiában tört ki? Két héttel a választások előtt miért nem állt ki egyetlen szlovákiai csúcspolitikus sem a felvonulás mellett? Szégyen, hogy csak néhány nyugati nagykövetség és az Európai Bizottság pozsonyi képviselete biztosította nyilvánosan támogatásáról a szervezőket. Ha megválaszthatnám felettesemet, kollégámat, szomszédomat, és egy jójellemű homoszexuális, illetve egyjellemtelen hetero között kellene választanom, akkor a jó jelleműt választanám. És még valami. Gyakran látok híradásokat pornográf rendezvényekről, ahol pucér lányok mutogatj ák magukat. Megdobálta-e őket már valaki záptojássál vagy kövekkel?