Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-21 / 115. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 21. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZAVA Még meg sem alakult az új kormány, a Fidesz kétharmados parlamenti többségével visszaélve máris olyan jogszabályok megalkotását tervezi, amelyek szabad kezet adnak az új kabinetnek az állami vagyon kiárusítására - írta tegnap a Népszava. Az elmúlt két évtizedben állami vagyont csak pályáztatással lehetett eladni. Voszka Éva, a Pénzügykutató Zrt. munkatársa a lapnak elmondta: a rendszer- váltás óta eltelt húsz évben a kevés fix pont közül az egyik volt, hogy állami vagyont csak versenyeztetés útján lehetett eladni. Abban az esetben viszont, ha a most nyilvánosságra hozott jogszabály-módosításokat az újonnan felálló kabinet végrehajtja, akkor teljesen ellenőrizhetetlenné válik a kormány privatizációs tevékenysége. (mti)---------------------------------------------------------------------------------—------------------ .w.....................................................................- Édesapám, boldogan feleségül mennék a hokivébé gólkirályához! (Peter Gossányi rajza) A törvénymódosítás lehetővé tenné a határon túli magyaroknak az állampolgárság megszerzését A kedvezményes honosítás szabályozása Az Országgyűlés tegnap vittatta, ill. ma vitaija meg a Fidesz és a KDNP képviselőinek javaslatát a magyar állampolgárságról szóló törvény módosításáról. MT1-HÁTTÉR Az Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László, Németh Zsolt és Kosa Lajos által benyújtott indítvány alapján kedvezményesen honosít- hatóvá válna az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja; továbbá ha büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát. A honosítás egyéni kérelemre, nem automatikusantörténhetne. Martonyi János leendő külügyminiszter nemrég azzal indokolta a törvénymódosítást, hogy . a kormány szándéka a szomszédos országokban élő magyarok hátrányos megkülönböztetésének megszüntetése, ma ugyanis például egy Németországban vagy az Egyesült Államokban élő magyar könnyebben juthat magyar állam- polgársághoz, mint ők. A hatályos, 1993-ban elfogadott állampolgársági törvény szerint a magyar állampolgárság születéssel, honosítással és visszahonosí- tással, illetve nyilatkozattal szerezhető meg. A Németországban, az Egyesült Államokban és más nyugati országokban élő magyarok többsége Magyarországról vándorolt ki. Ha nem szűnt meg állampolgárságuk, leszármazottaik magyar állampolgársága születésükkel keletkezik. Esetükben csak az állampolgárság megállapítása szükséges, ami általában együtt jár a magyar útlevél iránti kérelem benyújtásával, és független a tartózkodási helyüktől. Azok a volt magyar állampolgárok, akiket 1947 és 1990 között állampolgárságuktól megfosztottak vagy elbocsátottak, nyilatkozattal helyreállíthatják magyar állam- polgárságukat. Ezt csak az érintettek tehetik meg, de az állampolgárság helyreállítása esetén a leszámlázok magyar állampolgársága visszamenőleges hatállyal, a születésükkel keletkezik, ugyancsak a tartózkodási helytől függetlenül. Mivel a szomszédos országokban élő magyarok a trianoni béke- szerződés erejénél fogva veszítették el magyar állampolgárságukat (és kapták meg a lakóhelyük szerinti államét), leszármazottaik születéssel nem szerezhetik meg a magyar állampolgárságot. Számukra a magyar állampolgárság megszerzése honosítással vagy visszahonosítással lehetséges - utóbbival akkor, ha a kérelmező már rendelkezett magyar állam- polgársággal, de elvesztette (akár a békeszerződések folytán, akár mert 1990 után lemondott róla). A hatályos állampolgársági törvény azonban a kedvezményes honosítás és a visszahonosítás esetében is magyarországi tartózkodást ír elő. Ugyanez vonatkozik a Nyugaton élő, de Magyarországgal szomszédos államokból kivándorolt magyar nemzetiségűekre is. A Fidesz által kedvezményezett törvénymódosítás ezen változtatna, lehetővé téve a határon túli magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését egyedi kérelemre, egyszerűsített és kedvezményes eljárásban anélkül, hogy azt magyarországi lakóhelyhez vagy áttelepüléshez kötné. Jelenleg ugyanis az a kedvezményes honosítás feltétele a magukat magyar nemzetiségűnek valló, magyar felmenőkkel rendelkező nem magyar állampolgárok számára, hogy a kérelem elő- teijesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakjanak. iiCYin Myroslav és Pozsony PUHAJÓZSEF A szlovák nyelvtörvény főleg azért abszurd, mert ha az illetékesek komolyan vennék, s nem csak ellenünk, magyarok ellen irányulna, ahogy az valójában van, akkor a nemzetalkotók egy részének is meggyűlne vele a baja. Köztudott például az erdőhátiakról, hogy jelentős csoportjuk hadilábon áll a szlovák nyelvvel, képtelen elsajátítani a nyelvtan és a helyesírás szabályait, sokuknak az alapkommunikációval is gondjai vannak. Ismerek egy srácot arról a vidékről. Csak nagy nehézségek árán érettségizett le. A szlovák írásbelin az első hibát már a saját nevében elkövette, leírta a Miroslavot y- nal, Myroslavnak. Igen, ez a hihetetlen kategória, de tényleg így volt! Mi, az ismerősei nem lepődtünk meg rajta, máskor is elkövette ugyanezt a hibát, s nem csak ezt, a tollbamondásai vöröslöttek a javítás után. Szlovák volt, „mint a répa”, közben az anyanyelvvel komoly gondjai voltak. Jó pár éve nem találkoztam vele, s a minap azt hallottam róla, hogy időközben belépett a nemzetmegmentő szlovákok pártjába. (Most belegondolva, nem lepődtem meg rajta...) Meg is néztem, kandidál-e a Nemzeti Tanácsba, de a neve nem szerepel a százötvenes listán. Miroslav mostanában sokszor az eszembe jut, pártja egyik választási óriásplakátja láttán, amelyen szenei kollégája népszerűsíti magát a „Pozsony? Nie, Bratislava!” kérdő- és felszólító mondattal. A mondanivalót inkább hagyjuk, mert az komoly pszichológiai problémákat sejtet. A sok szürke billboard között nekem kizárólag a szóban forgó pártéi tetszenek - amíg néhány fazonon és a sületlen, ötlettelen, kommunizmust idéző szövegeken felháborodom, ezeken jókat nevetek. Ráadásul ennek a szenei fickónak mi, magyarok hálásak lehetünk, ugyanis végre láthatják a szlovákok - Miroslavot is beleértve hogyan írják helyesen magyarul a szlovák fővárost. Csak akkor lehetnénk rá mérgesek, ha fonetikusan írta volna, Požoňnak, azt kikérhettük volna magunknak, de szerencsére utánanézett, vagy tán tudta is az írásmódot. A plakátból sok van, a járókelők, az autósok minden második utcában szembesülnek vele, s ha sokszor látják, akarva-akaratlanul beívódik az agyukba az írásmód, többé nem felejtik el, Miroslavot és a hasonló, a nyelvvel szemben immunisokat leszámítva. Amiről írok, az bizonyított tény. Az efféle immunitásban élen járó amerikai nebulók tömegesen kezdték el helyesen leírni a nagy zeneszerző, Beethoven nevét, miután róla neveztek el egy filmbeli kutyát. Szóval, köszönetét mondhatunk annak a pártnak, amelyik meg nekünk lehet hálás, mert ha mi nem volnánk a Pozso- nyunkkal, ők sem lennének. Ott legalábbis nem, ahol ma vannak... KOMMENTÁR Élvhajhász politikusok MOLNÁR IVÁN A szlovák gazdaság beteg, és minden jel arra mutat, hogy ha a jelenlegi kormány által megkezdett romboló gazdaságpolitika az elkövetkező négy évben is folytatódik, gazdaságunk „ágynak dől”, és csak rendkívül fájdalmas kúrák árán nyerheti vissza pár évvel ezelőtti életerejét. Ä politikusok viselkedése e tekintetben leginkább a súlyos alkoholistákéhoz hasonlít. Valahol mélyen ugyan ez utóbbiak is tudják, hogy a töméntelen alkohol tönkreteszi a szervezetüket, az ivást azonban akkor sem hagyják abba, amikor az orvos a magasabb vérnyomásra vagy a test egyéb negatív jelzéseire figyelmezteti őket. Többségük már csak akkor eszmél, amikor visszavonhatatlan kárt tett az egészségében, a tapasztalatok szerint azonban ekkor sem magukat, hanem a környezetüket okolják a problémáikért. A politikusok szenvedélybetegsége az adófizetők pénzének elherdálása, és ezen elsősorban nem a 13. nyugdíjat, a fiatal családoknak nyújtott támogatásokat vagy egyéb szociális programok finanszírozását értjük, hanem például a művileg túldrágított és a párthoz közeli vállalkozók által épített autópályákat vagy a kétes állami pályázatokat. A politikusokat a gazdasági válság sem térítette észhez, sót, az alkoholistákhoz hasonlóan, akikha problémájuk van, még többet isznak, a politikusok még nagyobb pénzszórásba kezdtek. Az eredmény nem sokáig váratott magára... Szlovákiának e héten újra megmérték a vérnyomását, és az eredmény ijesztő. A svájci székhelyű IMD gazdaságkutató intézet e héten kiadottversenyképességi ranglistáján, amely 58 országot rangsorol a vállalkozói környezet szempontjából, Szlovákia a tavalyi 33. helyről a 49. helyre esett visssza. Lehagyott bennünket Csehország, Lengyelország és még a szlovák politikusok által oly sokszor lenézett Magyarország is. E két utóbbi idén még feljebb is tornászta magát a listán, csak Szlovákia rontott a besorolásán, miközben már 2004 óta stabilan a 33. hely körül mozogtunk. Az IMD azonban a jó orvoshoz hasonlóan a „magas vérnyomás” okait is megmagyarázta. A jelenlegi kormány nem folytatta az előző kormány által megkezdett, a gazdaság egészséges fejlődését biztosító reformokat, átláthatatlan és pénzszóró gazdaságpolitikát folytat. Ugyanakkor csak nagyon keveset tesz azért, hogy újabb külföldi beruházók telepedjenek le nálunk, és szinte semmit sem tett a hivatali korrupció és a vállalkozókra háruló adminisztratív terhek felszámolása ellen, arról már nem is beszélve, hogy a gazdasági válsággal indokolt állami beavatkozások hatása erősen kétségbe vonható. AZ IMD szerint a vállalkozói környezet j avítása érdekében - amely nélkül csak nehezen sikerül csökkenteni az egyre magasabb munkanélküliséget - a kormánynak csökkentenie kellene a korrupciót és a vállalkozókra háruló adóterheket, rugalmasabbá kellene tennie a munkapiacot, jobban oda kellene figyelnie arra, hogy mire is költi a pénzét, és persze kerülnie kellene az értelmetlen és alapjaiban elhibázott állami beavatkozásokat a gazdaságba. Csaknem teljesen biztos azonban, hogy a kormány ezúttal is úgy reagál majd, mint a szenvedélybetegek többsége. Ahelyett, hogy hallgatna az orvos tanácsára, mentve, ami még menthető, inkább kétségbe vonja az orvos szakmai felkészültségét és a mérőműszer pontosságát, vidáman folytatja az eddigi romboló életstílusát. A szenvedélybetegek többsége egyedül képtelen felépülni, általában a hozzátartozók aktív közreműködésére van szükség. A szlovák gazdaságon mi is segíthetünk, ha a pár hét múlva rendezett parlamenti választásokon olyan politikusokra bízzuk a jövőjét, akik a felelőtlen ígérgetések és az értelmetlen pénzszórás helyett; a mielőbbi felépülését tartják szem előtt. A kérdés most már csupán az, hogy egyáltalán találunk-e még ilyen politikusokat Szlovákiában. TALLÓZÓ FIGYELŐ Bajnai Gordon szerint a Fidesz felelőssége, ha bizonyos területeken visszaállítja a kormányzása előtti helyzetet. A leköszönő kormányfő a Figyelőnek adott interjúban ezt olyan „ellenreformációnak” nevezte, mely árt annak, hogy Magyarországon több foglalkoztatottra van szükség, mert csak így gyorsítható fel a növekedés. A szuperbruttósítás eltörléséről azt mondta: ez egyfajta technika, amely önmagában nem adóemelő, vagy adó- csökkentő. Bajnai úgy látja, az elemzők döntő többsége egyetért abban, hogy ä 4% körüli deficit tartható, a költségvetés tervezésénél néhány tizedszázalék bizonytalanság mindig előfordul, ám egy egész százaléknyi, vagy annak többszöröse már más gazdaságpolitika, vagy drámai változás a külső feltételekben. „A hiány nem olyan, mint egy totószelvény, amit kitöltünk novemberben, várunk egy bő évet, és meglátjuk, bejött- e a tippünk. Itt mi magunk vagyunk az a focicsapat, amelyik játssza a meccset.” Arra a kérdésre, reálisnak tartja-e Horváth Csaba szocialista főpolgármester-jelölt ingyenes BKV-ra vonatkozó elképzelését, azt válaszolta: kormánya áprüis elején aláírta a szerződést a fővárosi önkormányzattal, amely szerint csak akkor adnak pénzt a közlekedési vállalat finanszírozásához és átszervezéséhez, ha a főváros a mai tarifákat - bármilyen politikai nyomás ellenére - legalább az inflációval emeli. Bajnai megerősítette, nincs szándékában a magyar belpolitikával foglalkozni, legalábbis professzionáli- sannem. „Kell fél év, hogy kitaláljam, merre van az előre. Negyvenkét évesen exminiszterel- nökként még valami fontosat, vagy legalábbis nekem fontosat és számomra inspirálót kellene találni az életben.” (mti)
