Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-15 / 110. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. 2010. MÁJUS 15. Szalon 15 „A családomban, a legjobb, a legdrágább emberek között idegenebbül élek, mint egy idegen. ” (Franz Kafka) Néhány szó az idegenekről Sehol sem szeretik az idegent. Ki ő? Honnan jött? Mit akar? Az idegen megfoghatatlan. Valami más. GAZDAG JÓZSEF Tükröt tart, s ez senkinek sem kellemes. Hogy miért van ez így, arra próbál választ adni Az Idegen. Variációk Sióiméitól Derridáig című tanulmánykötet is. Ki az idegen? Az „idegen” nem csupán a sci-fi filmek földönkívülijét jelenti. Idegen a turista, a vendégmunkás, a bevándorló, a magányos sétáló, a csavargó, bárki, aki nem beszéli jól a nyelvet, aki képtelen alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, aki másként gondolkodik, de idegennek számít a többévi távoliét után hazatérő személy is. A vademberek Amikor a 16. században néhány dél-amerikai bennszülött Francia- országba érkezett, elképedtek a helyi viszonyokat látva. Nem értették, hogy erős, felfegyverzett férfiak (testőrök és gárdisták) miért engedelmeskednek egy gyereknek (a 12 éves IX. Károly királynak) - náluk ugyanis az volt a király kiváltsága, hogy a csatában az első sorban harcolhatott. Micsoda műveletlen barbárok, micsoda vademberek ezek - fintorogtak a franciák. Csak a filozófus Montaigne gondolkozott el azon, hogy vajon ők (ezek a műveletlen barbárok) mit gondolhatnak a művelt európaiakról, akik az eretneküldözés során - a keresztény jámborság és szenthitűség zászlaja alatt - élő embereket égettek meg lassú tűzön, vagy kiéheztetett disznókkal tépették szét a másként gondolkodókat... A kisbolt szaga Amikor definiálni próbáljuk az „idegent”, nehézségekbe ütközünk. Fogalomkészletünk szegényes. Még azt is nehéz meghatároznunk, hogy mihez képest idegen az idegen. Az otthonhoz képest? Rendben. De mit is jelent az „otthon”? Nem olyan egyszerű pontos választ adni erre. Egyes (fennköl- tebb) meghatározások szerint „az otthon az a hely, ahonnan elindul az ember” (T. S. Eliot), vagy ahová vissza szeretne térni, ha távol van. S gyakorta azonosítják az otthont a szülői házzal, az anyanyelvvel, a családdal, a szülőfölddel is. Egy amerikai folyóirat 1944-ben úgy próbálta definiálni az „otthont”, hogy körkérdést intézett az amerikai tengerészekhez. Mi hiányzik a leginkább, amikor az otthonukra gondolnak? A leggyakoribb válasz az volt: a reggeli újság, a friss tej - meg a kisbolt szaga. Kisebbség Az idegent sehol sem szeretik. Gyanakodva méregetik. Zavaró, hogy más a nézőpontja. Hogy semmit sem tudnak róla. Csak annyit, hogy más. Nem olyan, mint ők. Ez kétségkívül frusztráló tudat, ezért azonnal uralni akarják az idegent, mindenestől. Törvényeket hoznak, hierarchiát teremtenek. Az idegen ebben a viszonyban alárendelődik, mivel ő van kisebbségben: nem beszéli jól a nyelvet, nem ismeri a hagyományokat, nincs se támasza, se patrónusa, s tulajdonképpen védelem nélkül áll. Száműzni, deportálni Első lépésként a többség felvértezi magát a megfelelő ideológiával, amivel bebizonyítja az idegennek, hogy jelenléte nem kívánatos, s hogy legjobb esetben is csak megtűrt személy. Az uszító propagandát addig folytatják (kihasználva erre a célra minden lehetséges fórumot), míg az „idegenellenes” rétorika kulcskifejezései („kártékony’, „élősködő”, „parazita”) a közbeszéd részévé nem válnak. Az ellenségképre szükség van, ez igazolja a „harc” létjogosultságát, íme, itt az idegen, aki köztünk él, mégsem közülünk való. Ezért kell őt diszkriminálni. Száműzni. Deportálni. Bebörtönözni. Elhallgattatni, Megsemmisíteni. (Lásd az európai zsidóság vagy a kisebbségek történetét.) Sakkban tartani Az „állam” számára minden idegen gyanús. Titkosszolgálati módszerekkel, kérdezés nélkül behatol ] Az Idegen Variációk Simmeltől Derridáig 'j?rW AtiIRBPOS __;_i____________ bárkinek a „privát szférájába”, és megpróbálja definiálni magának az idegen elemet. Kartotékozni, uralni, felfedni a gyenge pontjait, sakkban tartani. Hogy ez bűncselekmény? Igen, az. De mihelyst kimon- datik, hogy ez az idegen, ez a másként gondolkodó az állam integritását veszélyezteti, a megfigyelés legálissá válik. (A témában ajánlható Zsoresz Medvegyev A levelezés titkosságát a törvény garantálja című könyve is, magyarul Kenedi János nagyszerű fordításában olvasható). Mikor, miért, kinek A hatalomnak tulajdonképpen könnyű dolga van. Amióta chipek- kel aggatott tele bennünket, szükség esetén fél perc alatt bármit megtud rólunk. Kinek és milyen e- maüt írtunk; kivel és mikor telefonáltunk; milyen könyvet rendeltünk az interneten vagy kölcsönöztünk ki a könyvtárból (ez már a cédulás katalógusok korában is visszakereshető volt). A hitelkártyánk elárulja, hol és mit vásároltunk, mennyi pénzünk maradt (centre pontosan), hány liter benzint tankoltunk és így tovább. S ha majd az egészségügyi biztosító kártyáit is elektronikus adathordozóval (chippel) látják el, akkor azt is tudni fogják, nyugalomban mennyi a vérnyomásunk, mire szedünk gyógyszert, s volt-e bárányhimlőnk gyerekkorunkban. „És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotomi azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.” Az Idegen. Variációk Simmeltől Derridáig. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2004, 208 oldal 2200forint Dorothea Lange: A vándorló anya (1936)
