Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-13 / 108. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 13. Sport 23 A DAC volt vezetőedzője azt állítja, 24 520 euróval tartozik neki a klub, de bízik benne, hogy a csapat kiharcolja a bentmaradást „Pénz nélkül nincs profi futball” Garger: Mi juttatta a dunaszerda- helyi futballcsapatot a ki­esés szélére? Kurt Garger- rel, a DAC hétfőn elbocsá­tott vezetőedzőjével be­szélgettünk. BŐDT1TAN1LIA Hétfőn távoznia kellett a DAC-tól. Miért került sor az edzőváltásra? Ennek nagyon egyszerű oka van. A klub sok pénzzel tartozik nekem, és én gyakran kérdezget­tem, mikor kapom már meg az el­maradt fizetéseimet, vagy leg­alább egy részüket. Mindig azt hal­lottam: megkapod, megkapod, ne aggódj. Csakhogy közeleg a sze­zon vége, ezért tíz napja újra meg­kérdeztem a klubvezetőket, mi a helyzet a pénzemmel, hiszen fele­ségem van, két gyerekem, és még vannak elmaradt járandóságaim tavalyról is. A nyári hónapokat se fizették ki rendesen, októberben és novemberben semmit nem kap­tam, s idén sem javult a helyzet. Tíz nappal ezelőtt úgy volt, végre megkapom a pénzemet, csakhogy megint nem adtak semmit. Ezután ügyvédhez fordultam, s meg­mondtam a klubvezetésnek, ele­gem van ebből az egészből, s bíró­ság elé viszem az ügyet. Mi volt a vezetőség reakciója? Közöltem Mohsenivel, a klub­elnökkel, és Antallal, az alenök- kel, hogy az ügyvédem váija őket. Meg is ígérték, hogy eljönnek. Múlt kedden lett volna a találko­zó. Egy nappal korábban még fi­gyelmeztettem is Antalékat, el ne felejtsék, mert kell valami megol­dást találnunk az ügyemre. De nem mutatkoztak az ügyvédem­nél, akivel így a Szlovák Labdarú­gó-szövetség Sportdöntőbírósá­gához fordultunk. Amikor erről Mohseni tudomást szerzett, ne­kem támadt, hogy miért kellett pont a legfontosabb meccsek előtt üyet csinálnom, nem bízom-e benne. Azt feleltem: nyolc hóna­pig vártam a pénzemre, ha nem bíztam volna benne, már hama­rább is jogi útra tereltem volna az ügyet. De én mindig hittem, hogy végül csak megkapom, ami jár ne­kem. Most viszont már nem tu­dom elhinni, hogy csak úgy a ke­zembe adják az elmaradt fizetése­imet, ezért más utat kellett válasz­tanom. Néhány nappal azután, hogy kiderült, feljelentettem a klubot, kaptam egy levelet a klub­tól, mely szerint az utolsó héten elmehetek szabadságra. így ért véget a dunaszerdahelyi munkás­ságom. Apénzét azóta sem kapta meg? Nagyon meglepett, amikor Mohseni klubelnök azt nyilatkoz­ta a sajtónak, hogy a klub az összes adósságát rendezte velem szem­ben. Ez nem igaz. Nem is látok rá esélyt, hogy peren kívül megkap­jam a pénzemet. Mennyivel tartozik önnek a klub? A fizetésemből mindig csak kis részleteket kaptam, így a tavaly jú­liustól felhalmozott tartozás pon­tosan 24 520 euró. Szeptemberből például csak 270 euró elmaradá­suk van, októberért viszont 5 500 euróval tartoznak. Nem kérek semmi mást, csak ami a szerződé­sem alapján jár nekem, ezt a pénzt viszont mindenképpen meg aka­rom kapni. Ezért háborodtam fel, amikor azt olvastam, hogy a klub­elnök állítja, mindent kifizettek nekem. Ez egy rossz vicc. A játéko­sok is hasonló helyzetben vannak. Nem ismerem a pontos összege­ket, de nekik is sok pénzzel tartoz­nak. Kedden például Markus See­laus pakolt össze. Megelégelte a helyzetet, hazament. Ha Mohseni igazat mondana, s mindenki ren­desen megkapná a fizetését, akkor vajon miért hagynák faképnél a já­tékosok a klubot? A DAC vezetői állásfoglalá­sukban azt állítják, azért váltak meg öntől, mert nem voltak megelégedve a munkájával. Nem is mondhatnak mást eb­ben a helyzetben. A klub mélyre csúszott a táblázaton, és a kiesés ellen kell harcolnia, holott a téli szünetben meg voltam róla győ­ződve, nem eshetünk ki, akkora volt az előnyünk a sereghajtóval szemben. De arról is beszélnünk kell, mi vezetett ide! A DAC-ban nem úgy mennek a dolgok, ahogy egy profi klubban kellene. Amikor nyáron idejöttem, tudtam, kicso­da Mohseni, de nem ismertem annyira jól, hogy előre lássam, mi­lyen szörnyű helyzetbe kerülök. Ezt az ember csak akkor tapasztal­ja meg, ha együtt dolgozik vele. Természetesen hallottam, hogy mit csinált az Admirával, hallot­tam arról is, hogy a Rapiddal szponzori szerződést kötött, aztán nem fizetett, sőt, arról is volt némi elképzelésem, mi zajlott Duna­szerdahelyen az elmúlt szezon­ban. Mégis hittem, hogy tanult a hibáiból, és minden más lesz. Nem számítottam ennyire katasztrofá­lishelyzetre. Mit ért katasztrofális helyzet alatt? Amikor nyáron idekerültem, nem volt csapatunk. Egy héttel a bajnokság kezdete előtt! Szezon közben kellett csapatot építe­nünk. Októberre összerázódott a gárda, és volt egy hosszú veretlen­ségi sorozatunk is. A DAC nem szállhat harcba a szlovák bajnoki címért, de reális cél lehetne, hogy a 6-7. hely körül álljon, s ne kelljen a kiesés miatt idegeskedni. No­vemberben viszont ismét kezdőd­tek a problémák: a Senica elleni hazai meccsre a játékosok nem akartak kiállni, mert nem kapták meg a fizetésüket. Nyolc órán át ültek az öltözőben, és tanakodtak, játsszanak-e vagy ne. Az utolsó pil­lanatban, az én közbenjárásomra is, végül úgy döntöttek, játszani fognak. Mindenki próbálta hinni, hogy a klubvezetés betartja az ígé­reteit, és egyszer már csak meg­kapjuk a pénzünket. De nem így történt. Csak egy kiragadott pél­da : karácsony előtt a vezetők meg­ígérték az afrikai légiósoknak, hogy hazamehetnek, de a Valóság teljesen más volt. Nem fizették ki a repülőjegyeiket, így a futballis­táknak karácsonykor és újévkor is Dunaszerdahelyen kellett marad­niuk. A téli szünetben teljesen szétesett a csapat: elküldték Má­just, akit azzal vádoltak meg, hogy eladta a meccseket, elküldték Ha­limit, s az utolsó pillanatban No­vota is kikerült a keretből, mert nem akart szerződést hosszabbí­tani. Jöttek új játékosok, a bos- nyák II. ligából, Duhajból, innen- onnan, s ismét újonnan kellett csapatot építeni. Duhajban vol­tunk edzőtáborban, holott folyton azt hallottuk, hogy a klubnak nincs pénze. Megkérdeztem, hogy az edzőtáborra fordított pénzt mi­ért nem inkább a játékosok kapják, de azt a választ kaptam, hogy mu­száj Duhajba mennünk, meg kell mutatnunk magunkat a szponzo­roknak. De mit ér az edzőtábor, ha a jelenlegi keretnek a fele nem volt velünk Duhajban?! Miért cserélődnek ilyen sűrűn a játékosok a DAC-ban? Aki megunja a pénztelenséget, hazautazik. így ment el Nyron Wau, így ment el Michellini és Vi- dakovics. A kameruni játékosok sem hajlandók már játszani... Minden héten más összeállításban kellett pályára lépnünk, s az újon­nan érkezett játékosok 5-6 hónap­ja nem edzettek. Mit várhatunk így el tőlük? Hogyan lehet ilyen csapattal dolgozni? Ilyen körül­mények között egy edző sem tud csodát tenni, az egyetlen célja az lehet, hogy az együttes ne essen ki. A DAC nem egy profi klub. Normá­lis esetben ennek a csapatnak nem lenne gondja a bentmaradással, de a jelenlegi klubvezetés mellett nincs lehetőség rendes munkára. Lehet, hogy most bentmarad a DAC, de ha nem változik semmi, akkor a következő szezonban ugyanez a szenvedés vár rá. Én az utolsó pillanatig igyekeztem a leg­többet kihozni a helyzetből. Semmi gondom a játékosokkal, hiszen egy hajóban evezünk, és bent akarunk maradni. De nem egyszerű motiválni őket, hiszen nem kapnak pénzt, és hónapok óta én sem kaptam meg a fizetésemet. Próbáltam meggyőzni a klubveze­tőket, hogy az utolsó, a legfonto­sabb meccs előtt fizessenek a játé­kosoknak valamit, de azzal hárí­tották el a kérést, hogy majd május 20-án megkapunk mindent. Ho­gyan tudjanak így a játékosok a futballra koncentrálni? Hogyan tudta ebben a helyzet­ben mégis felrázni a csapatot? Nehezen, de minden nap pró­bálkoztam. Amikor az ember megérkezett edzésre, csakis rossz híreket hallott. A játékosokkal és Radványi Mikivel együtt tudtam, hogy nem számíthatunk a klub se­gítségére, magunkra vagyunk ha­gyatva, de így is igyekeztünk min­dent megtenni azért, hogy bent tartsuk a csapatot az élvonalban. Rendes körülmények között a DAC élvonalbeli szereplése jót terme a szlovák futballnak, hiszen a klubnak nagyszerű szurkolói és komoly hagyományai vannak, ezért keményen harcoltunk a ki­esés ellen. Megértettük, hogy össze kell tartanunk, mi nem ve­szekedhetünk egymással, csak így lehet esélyünk. Nagyon összeko­vácsolta ez a kollektívát. Hosszú távon viszont ez sem működhet. A játékosok 90%-a külföldi, s nincs óriási fizetésük. De azt, ami jár ne­kik, meg szeretnék kapni. Ezért jöttek ide. Nem azért jöttek, mert Dunaszerdahely olyan szép város. Futballozni jöttek, s azt akarják, hogy ezért meg legyenek fizetve. Ha nincsenek, akkor fogják magu­kat, és elmennek. Ide már nehéz hozni szlovák, magyar, cseh vagy osztrák játékost, mert mindenki tudja, mi folyik a klubban. Télen Sariyar és Palla kifejezetten az én kérésemre jöttek Dunaszerda- helyre. Tudták, mi a helyzet, de úgy vélték, megéri nekik, hogy itt három-négy hónapig az élvonal­ban játszhatnak. A DAC-ba már tényleg csak valahonnan Afriká­ból lehet játékost szerezni, vagy az egykori Jugoszlávia utódállamai­ból, de egyszerre csak öt EU-n kí­vüli futballista lehet a pályán, és a többit vajon honnan szedik?! A klubvezetés azt állítja, op­timális körülmények között edzhette a csapatot, de a ren­delkezésre álló lehetőségek kö­zül nem használt ki mindent. Bárki eljöhet Dunaszerdahely- re, és meggyőződhet róla, milyen körülmények között dolgoztam. Nincs edzőpályánk, csak a stadi­onban tréningezhettünk, illetve télen a műfüves pályán, néha pe­dig Hódosban. Nincs csapatorvos, mert néhány hónapja az is ott­hagyta a klubot. Kell-e monda­nom, hogy milyen okból? A klub­ban dolgozó egyéb alkalmazottak sem kapnak fizetést. Nincs rendes orvosi ellátás. Néhány hónapig dolgozott velünk egy fizioterape- uta, nagyon rendes srác, de meg­elégelte a pénztelenséget. A játé­kosok elmehetnek hozzá, adnak neki öt-tíz eurót, hogy rendbe rak­ja őket, de a klubnak már nem dol­gozik. Sokszor panaszkodott a gyenge játékosállományra. Ha az élvonalban akarunk ját­szani, ahhoz élvonalbeli játékosok kellenek. De a csapat fele nem csi­nálta végig a téli alapozást - nem­hogy velünk nem, hanem semmi­lyen csapattal! S ez nem a futbal­listák hibája, ők nem tehetnek ró­la, hogy ilyen helyzet alakult ki. Egy példa: a Dubnica elleni meccs előtt a pozsonyi Bonbon szállóban voltunk edzőtáborban. A négy kameruni légiós sztrájkba lépett, nem volt, aki játsszon másnap. Ekkor visszahívták Májust, este ki­lenckor pedig felhívták Halimit, hogy megkapja a hiányzó pénzé­nek egy részét, csak segítsen más­nap a csapatnak. Dubnicán végül mindketten játszottak, mert nem volt más, akit beállíthattam volna. Volt lehetősége arra, hogy a felkészülési időszakban játéko­sokat válogasson? Nem, Dunaszerdahelyen ez le­hetetlen. A téli szünetben a klub­vezetés egyáltalán nem kommu­nikált velem. Az is egy nehéz idő­szakvolt, mert akkor is jól jött vol­na a pénz, de hiába vártam rá, csak ígéretet kaptam, hogy né­hány hónap múlva három részlet­ben megkapom. Amikor január­ban visszatértem Dunaszerda- helyre, szembesültem vele, ki ma­radt meg az őszi csapatból, majd nagyon rövid idő alatt közel 40 futballistát néztem meg próbajá­tékon. Közülük próbáltam kivá­lasztani azokat, akik hasznára le­hetnek a csapatnak. Nem mond­hattam azt, hogy erre vagy arra a játékosra van szükségem... Ide­hoztak próbajátékra tíz belső vé­dőt, holott azzal a poszttal nem volt problémánk, csatárra lett volna szükségünk. Erre hoztak nekem egy 36 éves szlovén csa­tárt, akit három éve Ausztriában már kipróbáltam, és nem találtam elég jónak, de azt várták, most majd megfelel nekem. A szurkolók többször felrót­ták önnek, hogy nem adott elég lehetőséget a hazai fiatal játé­kosoknak. A kiesés elleni harcban nem le­het mély vízbe dobni a fiatalokat, de aki megérett rá, annak lehető­séget adtam. Németh Zsolti most már rendszeresen játszik. Tavaly játszatni kezdtem Bognárt, na­gyon jól is szerepelt, gólokat lőtt, felfigyeltek rá, azóta már a Tatran Prešov játékosa. Lénárth is olykor pályára lép, de más nincs nagyon, akit az élvonalban be lehet vetni. A klub filozófiájába nem fémek bele a környékbeli tehetséges fia­talok, pedig ebben lenne ráció, de a vezetőség inkább a légiósokat részesíti előnyben. Sok drukker a besztercebá­nyaiak elleni pontvesztést tartja a bajnokság egyik fordulópont­jának. Ha a DAC legyőzte volna a Duklát, valószínűleg most nem kellene a bentmaradás mi­att izgulnia, de az ellenfél az utolsó percekben egyenlített. Ezért sokan önt teszik felelőssé. A drukkerek nem szeretik Sammy Koejoe-t, és nem szívesen látják a pályán. De Sammy az egyetlen csatárunk, ráadásul fon­tos gólokat szerzett. Én is látom, hogy nem ő a vüág legjobb játéko­sa, ám szükségünk van rá, jól fejel, védekezésben is bevethető, és mindig mindent belead. Amíg nem tudunk hozni egy másik csa­tárt mellé, muszáj Sammynek ját­szania. Bajevski szintén szerepel­het csatárposzton, de ő nem klasszikus értelemben vett táma­dó. Ezen a bizonyos Dukla elleni meccsen is számonkérték rajtam, miért nem Koejoe-t cseréltem le. De nekem azt kellett lehoznom, aki már alig állt a lábán, mert normális felkészülés híján ka­tasztrofális az erőnléte. Lehet, hogy hibáztam azon a mérkőzé­sen, de ilyen előfordul, hisz aki dolgozik, az hibázik is. A szurko­lók mindig azt mondják, az edző a felelős, de kik azok, akik az elmúlt két évben végig a klubnál voltak? Az edzők cserélődnek, a játékosok szintén, ám a klubvezetés válto­zatlan. Erre lassan a drukkerek is rádöbbennek. Az, ami a klubnál zajlik, a városra is rossz fényt vet. Az önkormányzat támogatja a klubot, s cserébe azt kapja, hogy a városnak rossz hírét keltik. Utólag nem bánta meg, hogy elvállalta a DAC edzői posztját? Nem, nem. Hasznos tapasztala­tokat szereztem, kiválóan megis­mertem a szlovák futballt, s meg­tapasztaltam, mennyi minden le­hetséges, ha egy csapat összetart a nehéz körülmények között is. Ta­vasszal is volt egy hatmeccses ve­retlenségi sorozatunk. Az, hogy kikaptunk a Slovantól és a zsolna­iaktól, senkit nem lephetett meg, a mi helyzetünkben senki nem várhatta el, hogy élcsapatokat győzzünk le. Mindkét gárda sok- kal-sokkal jobb nálunk, a zsolnai és a dunaszerdahelyi körülmé­nyeket össze sem lehet hasonlíta­ni. Zsolnán profi klub működik, profi klubelnökkel, beszélgettem vele a múltkori mérkőzésünk előtt. Azt vallja: ,A lehető legjobb feltételeket biztosítom a játékosa­imnak és az edzőnek, s így ők is mindent megtesznek majd a klubért.” Pénz nélkül nincs profi futball, de Dunaszerdahelyen ezt még nem értik. Mit gondol, kiharcolja a DAC a bentmaradást? Remélem. De azt is remélem, hogy ezután nagyon sok minden megváltozik a klubban, mert ha nem, jövőre biztosra vehető a ki­esés. S ehhez nem kell prófétának lenni. EREDMÉNYEK ■ Jégkorong VILÁGBAJNOKSÁG, Németország A CSOPORT-Az állás: 1. Oroszország 2 2 0 0 0 7:2 6 2. Fehéroroszország 2 10 0 1 7:6 3 3. Szlovákia 2 10 0 1 5:5 3 4. Kazahsztán 2 0 0 0 2 3:9 0 B CSOPORT: Olaszország-Lettország 2:5 (1:1, 0:1, 1:3), g.: Egger (15.), Scandella (44.), ill. Daugavins (1.), Nizivijs (29.), Rekis (42.), Daugavins (58.), Karsums (60.). Kanada-Svájc 1:4 (1:2,0:1,0:1), g.: Tavares (15.), ill. Rühemann (12.), Plus (15.), Ambűl (22.), Deruns (46.). A csoport végeredménye: TSvájc 3 3 0 0 0 10:2 9 2. Kanada 3 2 0 0 1 12:6 6 3. Lettország 3 1 0 0 2 7:11 3 4. Olaszország 3 0 0 0 3 3:13 0 Az első három csapat nyolcaddöntős, Olaszország a bennmaradásért játszik CCSOPORT-Az állás: 1. Svédország 2 2 0 0 0 8:5 6 2. Csehország 2 10 0 1 8:5 3 3. Norvégia 2 10 0 1 5:7 3 4. Franciaország 2 0 0 0 2 4:9 0 D CSOPORT: Dánia-Némelország 1:3(1:1,0:2,0:0), g.: Ursen (4.), ill. M. Góc (9.), Schüz (34.), N. Góc (36.). Flnnország-USA 3:2 (0:1,1:0,2:1), g.: Komarov (36.), Immonen (41.), S. Kapanen (58.), ill. Moss (4.), Oshie (60.). A csoport végeredménye: 1. Finnország 3 2 0 0 1 5:6 6 2. Dánia 3 110 1 7:5 5 3. Németország 3 110 1 5:3 5 4. USA 3 0 0 2 3 5:7 2 Az első három csapat nyolcaddöntős, meglepetésre az USA látszik a bennmaradásért. NHL-RÁJÁTSZÁS, nyugati főcsoport, elődöntő, 6. mér­kőzés: Vancouver-Chicago 1:5, a párharc végeredmé­nye: 2:4. ■ Kosárlabda FÉRFI EXTRALIGA, döntő, harmadik mérkőzés: AB Cos­metics Pezinok-BK SPU Nitra 76:69 (21:21, 20:19, 19:10,16:19), az állása: 2:1. NBA-RÁJÁTSZÁS, keleti főcsoport, elődöntő: Cleve- land-Boston 88:120, az állás: 2:3. ■ Sakk VILÁGBAJNOKI DÜNTÖ, Szófia, 12. játszma: Veszelin Topalov (bolgárj-VIswanathan Anand (indiai) 0:1. Összesítésben 5,5:6,5. Anand megvédte világbajnoki cí­mét. ■ Tenisz NŐI TORNA, Madrid, 2. forduló: Na Li (13., kínai)-Domi- nika Cibulková (szlovák) 6:2,3:6,7:5. FÉRFI TORNA, Madrid, 1. forduló: Mihail Juzsníj (10., orosz)-Lukáš Lacko (szlovák) 2:6,6:3,6:1. ■ Labdarúgás OROSZORSZÁG, 10. forduló: Szatum Moszkvai Terület- Tomszk 1:2, Martin Jakubko (Szaturn) - a 82. percig, Naljcsik-Lokomotiv Moszkva 1:1, Mahacskala-Dinamo Moszkvai:! ■ Kerékpár GIRO D'ITALIA olasz kerékpáros körverseny, 4. szakasz (Savigliano-Cuneo, 33 km, csapat időfutam): 1. Liqui- gas 36:37,2. Team Sky +13 mp, 3. HTC - Columbia +21 mp. Az összetettben: 1. Vincenzo Nibali 10:44:00,2. Ivan Basso (mindketten Liquigas) +13 mp, 3. Valerio Agnoli (mind olasz, Liquigas)+20 mp. ■ Röplabda FELKÉSZÜLÉSI NÜI MÉRKŐZÉS, Brünn: Csehország- Szlovákia 2:3 (-22, -23,24,24, -17). ■ Sportfogadás A L0T0 (szerda) 19. játékhetének nyerőszámai -1. HÚ­ZÁS: 2,5,23,26,37,46; pötszám: 48. NYEREMÉNYEK - 1. és 2. díj: nincs nyertes; 3. díj: 527,45 euró (30 nyertes); 4. díj: 20,70 euró (1 102); 5. díj: 3,55 euró (19 795). JACKPOT: 300 000 euró. AII. HÚZÁS nyerőszámai: 25, 27,31,34,38,45; pótszám: 20. NYEREMÉNYEK: 1. díj: nincs nyertes; 2. díj: 5 274,65 euró (2 nyertes); 3. díj: 1 054,90 euró (15); 4. díj: 21,95 euró (1041); 5. díj: 3,70 eu­ró (18 876). JACKPOT: 744128,12 euró. JOKER-SZÁM: 350 206. NYEREMÉNYEK: 1. díj: nincs nyertes; 2. díj: 3 300 euró (1 nyertes); 3. díj: 330 euró (17); 4. díj: 33 euró (176); 5. díj: 3,30 euró (1723). JACKPOT: 103 335,30 eu­ró. A KENŐ tegnapi nyerőszámai: 1,4,6,8,9, f 2,25,33, 35,37,41,46,48,52,54,58,66,70,72,77. Kenő Plusz­szám: 54. EGY MONDATBAN 8M@88H®®®SSISBSBääS8BSSü»BH®gS8SK®8SM*Be08aSffi ♦ Az Austria Wien labdarú­góklub egy évvel meg­hosszabbította magyar ka­pusa, Sáfár Szabolcs nyáron lejáró szerződését. ♦ Csapata tegnapi edzésén megsérült John Terry, a Chelsea angol válogatott fut­ballistája, ugyanakkor világ- bajnoki szereplése nincs ve­szélyben, mivel az esti vizsgá­latok nem mutattak ki törést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom