Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-12 / 107. szám, szerda

2010. május 12., szerda 7. évfolyam, 18. szám A komp menetrendje, használati előírásai csak államnyelven szerepelnek a tájékoztató táblákon Az én házam, az én váram Nem tudnak mit kezdeni az utcán fekvő részegekkel Az utcán halt meg egy részeg férfi Magyarul: Keszölcés, kikötő Az ember hajlamos figyel­metlenül elmenni olyan je­lenségek mellett, amelyek majd kiszúrják a szemét. KÖVES Dl KÁROLY A Vajka és Keszölcés között, a felvízcsatoma tengerén közleke­dő kompon emberek ezrei utaz­nak naponta. Helybeliek és nya­ralótulajdonosok, hazai és kül­földi turisták. Tavasztól őszig rengetegen kelnek át a vízen, ilyenkor kígyóznak a kocsisorok a töltés oldalán. Mégsem tűnik fel senkinek, vagy legalábbis senki nem teszi szóvá, hogy Vajka és Keszölcés neve csak szlovákul van feltüntetve a két kikötőben, a nagyrészt magyarok lakta vidé­ken, arról nem is szólva, hogy a komp menetrendje, használati előírásai csak államnyelven sze­repelnek a tájékoztató táblákon. Senki nem figyelmezteti a Szlo­vákiai Vízgazdálkodási Vállalatot (Slovenský vodohospodársky podnik), a komp üzemeltetőjét, hogy az anyanyelvi tájékoztatás az itt élő magyaroknak is kijár. A kisebbségi nyelvhasználati tör­vény alapján ez a jog megilleti a vajkaiakat, doborgaziakat és nagybodakiakat. A zsolnai székhelyű, bősi kirendeltségű cégnek nyilván a jószomszédi viszony meg sem fordul a fejében. A kompon ugyanis nem csak szlovákiai szlo­vák, hanem osztrák és magyar ki­rándulók is szép számmal meg­fordulnak, és a biztonsági előírá­sokról nekik is tudniuk kellene. Például arról, hogy a kompra előbb a személygépkocsik hajta­nak fel, utána következnek a gya­logosok, hogy kiszálláskor a gya­logosok élveznek előnyt a kocsik­kal szemben, s hogy a piszkos, olajfoltokat hagyó autóknak tilos a behajózás, azokat a kapitány nem kell, hogy felengedje a kompra. Egy angol, osztrák vagy magyarországi magyar turista azt sem tudja meg, hogy töltött fegy­verrel, részegen nem tanácsos fel­szállni, a kutyáknak szájkosarat kell viselniük, nem szabad a gép­kocsik közt csellengeni, a gépko­csivezetőknek ki kell szállniuk le- parkolás után. A biztonsági fi­gyelmeztetések csak a szlovák utasoknak szólnak, a többiek biz­tonsága senkit nem érdekel. Azt már (sajnos) megszokhat­tuk, hogy például a pozsonyi tö­megközlekedési vállalat tájékoz­tató tábláin - villamoson, autóbu­szon és trolin - a szlovák, angol, német, francia, spanyol és orosz tájékoztatás mellett hiába keres­nénk magyar szöveget. Előbb lesz kínai. Kevés magyar él Pozsony­ban, gondolja az üzemeltető, arra nem gondolva, hogy turista­idényben sok a magyarországi lá­togató. Ám azokat inkább letar­tóztatni szokás (emlékszünk a pár év előtti cirkuszra), mint szívesen látni. De a felvízcsatoma nem zsolnai felségterület, még ha megvették is a rászedett emberek­től az itteni területeket. Legszebb talán az egészben - ha jók az in­formációim -, hogy a „Kyselka prístavisko” államnyelvű tábla annak a vendéglőnek a tetején dí­szeleg, amelynek magyar parla­menti képviselő a bérlője. Ha pe­dig Vajkán lecsordogálva a töltés oldalán, betérünk a falu szélén ál­ló vendéglőbe, a szíveslátás és az előzékeny tájékoztatás jellegzetes példája fogad: a magyar faluban a pincér csak szlovák nyelvű étlapot rak a vendég elé. ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Nyitra. Miután egy részeg férfi alkoholmérgezésben meghalt az utcán, egyre több szó esik arról, hogy újra szükség lenne kijózanító állomásra. Nyitrán ilyen tizenhét éve nem működik, országos szin­ten pedig öt éve rendezetlen a kérdés. Az egészségügyi miniszté­rium a községekkel közösen akar­ta finanszírozni a kijózanítókat, de azok túl költséges és felesleges dolognak tartották. Az eredmény az, hogy a legtöbb részeg ember - hacsak nincs olyan sérülése, ami miatt orvosi ellátásra szorul, vagy nem panaszkodik fáj­dalomra —az utcán marad. Avárosi rendőrök nem mernek minden ré­szeghez mentőautót hívni, mert a mentősök sem veszik szívesen, hogy ezzel terhelik őket. A Nyitrán két hete elhunyt részeg férfi egyéb­ként maga sem akarta, hogy men­tőt hívjanak hozzá, ő maga küldte el a rendőröket.. „Azt mondta, hagyjuk békén, csak pihenni akar. Láttuk, hogy nem sérült, de azért stabilizált helyzetbe fektettük, hogy meg ne fulladjon, ha esetleg hányni kezdene” - mondta a városi rendőrség egyik járőre, Miroslav Duchoň. Mivel a részeg férfinál vol­tak okmányok, a rendőrök ezek alapján felkeresték az édesanyját, hogy szóljanak neki: a fia néhány utcával arrébb holtrészegen fek­szik a földön. Az asszony azonnal felöltözött és elindult a fiáért, de mire odaért a férfi már nem élt, a kihívott orvosnő csak a halál beáll­tát állapíthatta meg. Időközben egy fiatalember is te­lefonált a városi rendőrségre, hogy részeg férfit látott az úton feküdni, de ott azt mondták neki, hogy már intézkedtek. Mire a fia­talember egy óra múlva visszafelé tartott, már csak a letakart holt­testet látta. A városban azóta is élénk vita folyik arról, szükség van-e kijózanítóra, és ha igen, mennyibe kerülne. A városi rend­őrök szerint sokat segítene, mert havonta kb. harminc-negyven sú­lyos részeg személyt találnak az utcán, és csak ketten-hárman szo­rultak közülük orvosi ellátásra. „Télen, amikor a megfagyás ve­szélye fenyegette a részegeket, bevittük őket a városi rendőrség­re, forró teát is kaptak, de hosszú távon csak az jelentene megol­dást, ha újra „üzemelne” kijózaní­tó a városban. Viszont azzal is tisz­tában vagyok, hogy ez kimondot­tan szamaritánus szolgáltatás A városi rendőrök nem mernek minden részeghez mentőt hívni, mert a men­tősök sem veszik szívesen, hogy ezzel terhelik őket. lenne, mert a részegek túlnyomó többsége nem tudná, a hozzátar­tozóik pedig nem akarnák kifizet­ni az ellátást” - véli Miroslav Duchoň. Nyitrán utoljára 2002-ben fontolgatták kijózanító állomás létrehozását, az egyéjsza- kás tartózkodás, a gyomormosás és az orvosi felügyelet költségeit akkor kb. ezer koronára taksálták, most ez a költség valószínűleg még magasabb lenne, (vrabec) PRE I m I KOMP# i sssi^swjií smsmsT POVINNOSTI VODIČOV 1. Z MOTOROVÉHO VOZIDLA PRED JEHO NALODENÍ UVSTÚPIA VŠETKY OSOBY t Z. MOTOROVÉ VOZIDLA II MECHANIZMY SA MUSIA PO NALODENÍ ZABEZPEČIŤ - PROTI SAMOVOĽNÉMU POHYBU / ZATIAHNUTÁ RUČNÁ BRZDA ZARADENÍ PREVODOVÝ STUPEŇ / A VODIČI Z NICH VYSTÚPIA. 3. NASTÚPENIE OSOB DO VOZIDIEL JE MOŽNÉ AŽ PO PREPLAVENÍ A VYVIAZANI PLAVIDLA U PRÍSTAVISKU. POVINNOSTI CESTUJÚCICH 1. CESTUJÚCI NASTUPUJÚ NA PLAVIDLO AŽ PO NALODENÍ MOTOROVÝCH VOZIDIEL A MECHANIZMOV A ZAUJMÚ MIESTA PRE NICH VYHRADENE. Z. CESTUJÚCIM NIE JE DDVDLENÉ ZDRŽIAVAŤ SA POČAS PREPRAVY MEDZI VOZIDLAMI. 3. ZAKAZUJE SA BRAŤ NA PLAVIDLO NABITE ZBRANE ALEBO NEBEZPEČNÉ LÁTKY A PREDMETY. KTORÉ SVOJIMI ULASTNQSŤAMI MÔŽU SPÔSOBIŤ UÝBUCH. POŽIAR. POŠKODENIE PRIEVOZNEJ LODE A JEJ ZARIADENÍ. 4. OSOBY V OPITOM STAVE BUDÚ Z PREPRAVY PRIEU0ZNE1 LODE VYLUCEXE. 5. CESTUJÚCI SU POVINNÍ DODRŽIAVAŤ PRÍKAZY A POKYNY VYDÁVANÉ ČLENMI J POSÁDKY PRIEVOZNEJ 100E.V OPAČNOM PRÍPADE MÔŽU BYŤ Z PREPRAVY VYIUCENI1 B. PREPRAVA PSOV JE POVOLENÁ LEN S NÁHUBKOM A DRŽANÍM NA KRÁTKOU V00ITKU ° ^NEPOVOLANÝM OSOBÁM JE ZAKÁZANÉ. VSTUPOVAŤ BO SIUŽOBJYCHPRIESTOI ALEBO NA MIESTA. KOE MÔŽE D03ST K OHROZENIU ZDBÄUIB 8 ZIUaT|, U PRÍPADE ŽE V PROFILE PRÍSTJVISKA BOJKA n/DUNAJOM VISÍ MOMA ZOT., L™:»«-»»» OZ BáBCÍKOVD Utasítások csak szlovákul iffift riavebny poriadok kompy PD Vojka" Tento plavebný poriadok je platný od 1 15. februára 1999 a platí až do odvolania. Odchody z Vojky Odchody z Kyselice 3* finn 5:10 6:10* 630 6:40 7:3° 7:4o # 8:00 8:10-|fr 9:00 9-10 10:30 io:4o Mkt- ''' 11:30 X ffW 13.30 13:<(0 14:30 14:40 15:30 15:40 16:30 16:40 17:30 17:40 18:30 18:40 19:30 19:40 20:30 20:40 21:30 21:40 11-SO i ^'Kompa premáva len v pracovných dňoch. ' Upozornenie! Plavbu nad rámec rozsahu Plavebného poriadku j je možné vykonať len v prípade, ak v priestoroch j prístavísk, po plánovanej plavbe, zostanú motorové j vozidlá resp. mechanizmy, ktoré umožnia viac ako j 50% využitie prevoznej kompy. O vykonaní plavby: navyše rozhoduje kapitán kompy. Vydal: Slovenský vodohospodársky podnik, s.p. OZ Bratislava Závod Vodné dielo Gabčíkovo 930 55 Gabčikovo Was ist das? (A szerző felvételei) Az egész régióra kihat a közös memorandum Az eperjesi egyetem is csatlakozott a projekthez ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Kassa/Epetjes. Közös memo­randum aláírásával fektették le an­nak az együttműködésnek az alap­jait, mely az Európa Kulturális Fő­városa cím elnyeréséhez kidolgo­zott Interface 2013 projekt megva­lósítását támogatja. Eszerint a pro­jekt partnerei között már az eperje­si egyetem is megtalálható. Az eperjesi egyetem épületében írta alá az együttműködésre vo­natkozó memorandumot Franti­šek Knapík, Kassa főpolgármeste­re és az Európa Kulturális Főváro­sa 2013 (EKF 2013) nonprofit szervezet igazgatótanácsának el­nöke, René Matlovič, az eperjesi egyetem rektora, és Zora Jaurová, az EKF 2013 nonprofit szervezet művészeti igazgatója. „Már volt néhány közös projek­tünk, így a mostani lépés logikus következménye az eddigi folya­matoknak. Az eperjesi egyetem­mel való együttműködés fontos számunkra, és egyben garanciát jelent az Eperjes városával való együttműködésre és a Pentapoli- tana projekt realizálására. Más­részt ismét egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz a célunkhoz, hogy kialakuljon a partneri vi­szony Kelet-Szlovákia három leg­nagyobb egyeteme között. Az eperjesi egyetem vezető szerepet tölt be a humán tudományok, a monitoring és az idegenforgalom területén” - közölte Zora Jaurová. „Örülök, hogy a memorandum aláírásával egy újabb stratégiai platformot hozunk létre nemcsak Kassa innovatív fejlődése, hanem egész Kelet-Szlovákia érdekében, ugyanis a képzett fiatalok jelentik a lehetőséget a régió számára. Ugyanakkor a memorandum ékes példája annak, hogy a versenyben egymás ellen küzdő városokból hogyan lesznek partnerek” - nyi­latkozott František Knapík. René Madovič elmondta, manapság annak lehetünk szemtanúi, hogy miként változik az ipari társada­lom kreatív és tudásközpontú tár­sadalommá. Szerinte az egyetemi közeg és a fiatalok jelentik annak lehetőségét, hogy Kelet-Szlovákia vonzó és élhető része legyen az or­szágnak. Ezért jelentős impulzus­nak tartja a mostani együttműködésre vonatkozó me­morandumot. (m)

Next

/
Oldalképek
Tartalom