Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-11 / 106. szám, kedd
Spoznajte spoľahlivé, silné a kvalitné úžitkové vozidlá Volkswagen: Caddy, Caddy Maxi, Caddy Kombi, Caddy Life, Caddy Maxi Life • praktické do každej situácie (až 4,2 m3 nákladu alebo až 7 miest na sedenie v 3 radoch sedadiel) • ekologické modely EcoFuel (pohon na CNG) a BlueMotion • 6-stupňová automatická dvojspojková prevodovka DSG alebo pohon 4Motion Transporter, Caravelle, Multivan • priestranné, variabilné a pohodlné (nosnosť až do 1,5 tony alebo až 9 pohodlných miest na sedenie) • motory s technológiou Common Rail • 7-stupňová automatická dvojspojková prevodovka DSG aj v kombinácii s 4Motion • asistenčné systémy vodiča, dlhšie servisné intervaly a nižšia spotreba Crafter • silný, veľký a robustný (až 17 m3 nákladu) • servis 6 rokov (alebo 160 000 km) zdarma • motory Euro V s certifikátom EEV (vozidlo obzvlášť ohľaduplné k životnému prostrediu) Všetky verzie s odpočtom DPH! Informujte sa o aktuálnej akcii u najbližšieho predajcu Volkswagen úžitkové vozidlá alebo na www.vwuzitkove.sk. Úžitkové vozidlá DS-CAR, s. r. o. ul. Istvána Gyurcsóa 5552/36, 929 01 Dunajská Streda, tel.: 0911/252 345, 0911 252 337, www.dscar.sk www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁJUS 11. Régió - Csallóköz és mátyusföld - hirdetés 11 Kisebb kihagyásokkal egy évszázados múltra tekint vissza a magyar nyelvű színjátszás a zoboraljai Kalász településen Aranylánc Maď aričnak, népszínmű 3 felvonásban Vasárut. Tájainkon aligha kísérte valaha is akkora médiaérdeklődés vidéki, „csemadokos” színjátszócsoport előadását, mint május 9-én a Vásárikon vendégeskedő kalászi Új Hajtás játékát. A társulat egy öntudatos gímesi polgárnak, valamint a kulturális tárca nyelvrendőrségének köszönhetően egy csapásra híressé, bizonyos körökben meg hírhedtté vált. LŐR1NCZ ADRIÁN Az ügy előzményeiről dióhéjban csak annyit, hogy a kalásziakat a lehető legjámborabb szándék, az anyanyelv és a kultúra ápolásának, valamint a Nyitra környékén szórványban élő magyar ajkú lakosság szórakoztatásának szándéka vezérelte, amikor tizenhárom évvel ezelőtt életre hívták az Új Hajtás színjátszó csoportot. Nem kis fáradságot, pénzt és időt fordítottak arra, hogy szinte évről évre új darabbal, általában népszínművekkel állhassanak ki közönségük elé - így vitték színpadra a Karikagyűrűt, a Falu rosszát, a Mágnás Miskát, s az Aranyláncot is. Január derekán egy szemfüles gímesi polgár bejelentést tett a kulturális tárca államnyelvi főosztályán, hogy a társulat szórólapja és meghívója sérti a szlovák parlament által elfogadott nyelvtörvény előírásait. A Kalászra kiszálló nyelvellenőrök megállapították, hogy valóban így van, hiszen a kiadvány hétnyolcad részben magyar nyelven íródott, ami már épp elég ok arra, hogy a törvényt sértő kalászi színjátszókat meg- és átneveljék. Míg utóbbiak kitartanak igazuk mellett, a kulturális tárca nagy erőkkel igyekszik elkendőzni azt a különben vitathatatlan tényt, hogy a nyelvtörvény előírásai a gyakorlatban alkal- mazhatatlanok. Helyzete nem irigylésre méltó: elrettentő példát kell statuálnia az izgága, ugyanakkor nyakas szlovákiai magyaroknak, akik olykor nem vesznek tudomást arról, melyik országban is élnek. Nagyjából ilyen előzmények után került sor a társulat vásárúti szimpátia-előadására. Miért szimpátia-előadás? Mert tó Ladányi Lajos parlamenti képviselő a folyamatban lévő vizsgálat részleteiről tájékoztatott. „Két alkalommal jártak a nyelvőrök Kalászon - mondta közös hangnemet nem igazán sikerült találnunk. Úgy vélték, a nyelvtörvénynek szabályoznia kell a miénkhez hasonló »kilengéseket«, míg én azt próbáltam megmagyarázni, hogy a gyakorlatban betarthatatlan, rossz és abszurd a törvény. Ha a szórólap többi részét le is fordítanánk, mi legyen a Heltai-idézettel? Nem vagyunk irodalmárok, sem műfordítók, s nincs is pénzünk ilyet megfizetni. Azt javasolták hát, hagyjuk ki az idézetet, amit én mindenképp durva beavatkozásnak tartok. A minisztérium alkalmazottai által felvett jegyzőkönyv is számos pontatlanságot tartalmazott - például azt, hogy mi szlovák falvakban léptünk fel a darabbal. Ezt végül szlovákiai falvakra módosították, ami inkább fedi a valóságot, lévén szó részben vagy többségében magyar ajkúak lakta településekről. Az ügyben egyelőre nem született végleges döntés, a további lépéseket ennek függvényében tesszük majd meg.” Hol terem a kultúrember? „Az esetnek nem csekély hoza- déka van számunkra - summázza a darab legifjabb szereplője, a Mi- kó Bözsit megszemélyesítő HőGyúlik a nézősereg, a vásárúti kultúrház bejárati ajtaján kétnyelvű szórólap hirdeti az előadást Ahogy az írva áll - a végén mindenki derül... (A szerző felvételei) righ Szilvia is. - Mégpedig az, hogy erősít, összekovácsol bennünket.” Mivel a show-nak a népszínművek világában is tovább kell dübörögnie, ősszel új darabot próbál az Új Hajtás színtársulat. Addig pedig az Áranylánccal lépnek fel, egyebek közt a budapesti Új Színházban, majd a balatonfel- vidéki Művészetek Völgyében. Mindkét meghívás Márta István rendező nevéhez fűződik. Jóllehet meghívták, a színtársulatot internetes naplójában is bíráló - vagy inkább reszortja bizonyítványát magyarázó? - Marek Maďarič kulturális miniszter távol maradt a május 9-ei vásárúti előadásról. Ez, valljuk be, nagy kár, mivel kiváló alkalma nyílt volna közvetlen kapcsolatba kerülni a „néplélekkel”; ugyanakkor megtapasztalhatta volna, hogy a társulat, sőt a poénokat hálásan megtapsoló közönség sem igazán veszélyezteti a Szlovák Köztársaság oly féltve őrzött szuverenitását. Csak szórakoznak. Ha eljött volna, Paulovics Márta rendező színtiszta szlováksággal a következőket mondta volna neki. „Szívből örülök, hogy eljött, miniszter úr, s remélem, hogy a társulatunk által közreadott színmű hozzájárul a kölcsönös megértéshez.” A végén magában talán anyanyelvén hozzátette volna: utóvégre kultúremberek vagyunk... www.vwuzitkove.sk a Borka Géza írta Aranyláncot már levették volna a repertoárról, ha nem pattan ki körülötte ez az „ügy”, tudom meg a helyszínen. A körülmények hatására azonban kezd egyfajta jelképpé, a szolidaritás, sőt sorsvállalás ikonjává válni. Előadás mint ikon Míg a férfiak összeszerelik a díszletet, Paulovics Márta, a darab rendezője elmondja: már csak azért sem veszik le a darabot a műsorról, hogy a nyelvőrök megfélemlítő szándéka nehogy célt érjen. „1990-től nem kis utat járt be ez a csoport - meséli több nagy sikerű darabot vittünk színre. Otthon minden előadást kétszer, háromszor kell megtartanunk, mert a nézők egyszerre nem férnek be a kultúrház termébe. Együtt sírnak, nevetnek, énekelnek a szereplőkkel, mert a népszínmű valahol erről szól - a szórakoztatásról. Nem akartunk mi soha bántani senkit, de ha már belénk kötöttek, meg fogjuk védeni magunkat. Különben vége- hossza nem lesz a további megaláztatásoknak...” Márta asszony nem érti a nyelvőrök logikáját - azt, hogy miért kell egy magyar ajkúaknak játszott darabot szlovákul is részletesen leírniuk, beleértve a szinte Kilengéseket tapasztaltak S ha már színház, vegyük górcső alá, müyen is ez a népszínmű. Nevezhetném akár sajátosan és bájosan multietnikusnak, hiszen magyar, cigány, zsidó egyaránt előfordul benne; s hogy a folklór se maradjon ki, itt-ott cigányoznak, meg zsidóznak is. Persze, csak szolidan, szőrmentén, jóízű paraszti humorba ágyazva (,Aztán csodálkozik, hogy az egész világ antiszemita?!” - hőbörög az egyik lefordíthatatlan Heltai Jenő-idé- zetet is. A meghívóból egyértelműen kiderül, hogy nem mosóport árulnak - aki meg nem ért magyarul, úgysem jön el az előadásra. A feljelentés mögött valahol ott bujkál az irigység is, véli. „A gondok akkor kezdődnek, amikor érvényesülési nehézségekre hivatkozva valaki nem vállalja a nemzetiségi hovatartozását - mondja. - Biztosra veszem, hogy az a gímesi férfi is, aki feljelentett bennünket a nyelvőröknél, úgynevezett »magyar szlovák« volt. Tiszta szlovák ilyet nem tenne, ők nem foglalkoznak a mi dolgainkkal. A gyűlölködést azok szítják, akik sehová sem tartoznak; felmenőik mind magyarok voltak, számukra azonban már teher a magyar anyanyelvi és kulturális örökség.” muzsikus cigány valahol a második felvonásban, látván a Mózsi zsidó által elébe tett kenyér szerinte túl fekete színét. „Nem ilyenhez vagyunk mi szokva!”, kontrázik rá a komája.). A vezérfonál persze a boldogság, a boldogulás keresése és meglelése; az ide vonatkozó műfaji követelményeknek megfelelően pedig a végén mindenki jól jár, s együtt énekel. A darabban István gazdát alakíMP910659
