Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-08 / 80. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 8. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ A számmisztika tükrében A listát állító pártok minisz­terelnök-jelöltjeinek válasz­tási esélyeit vizsgálta a szüle­tési dátumuk elemzésével Schilling Péter, a szam- misztika.com életvezetési ta­nácsadója. Orbán Viktor (Fi­desz) született vezető. Fontos azonban, hogy teret engedjen pártja többi politikusának is. Vona Gábor (Jobbik) mindig magasra teszi a mércét. A si­kerhez meg kell nyernie a közvéleményt. Mesterházy Attila (MSZP) erőssége a vele született empátia, képes az emberek hétköznapi problé­mái mögé látni. Schiffer And­rásnak (LMP) vele született képessége, hogy áttörjön az idejétmúlt elképzeléseken. Bokros Lajos (MDF) céltuda­tos, ambiciózus, de képes a szívére is hallgatni, (ots)- Kár, hogy nincs itt senki az Interblue-ból. Megtudhatnánk valamit az emisszióügyről. (Peter Gossányi rajza) A választók 52%-a Orbán Viktort választaná miniszterelnöknek, ha közvetlen kormányfőválasztás lenne Négypárti parlament alakulhat A Fidesz-KDNP támoga­tottsága nőtt, a szocialistá­ké stagnál, a Jobbiké csök­kent, az LMP bejutásra esé­lyes - derül ki a Nézőpont Intézet Heti Válasz számá­ra készített, a választások első fordulója előtti utolsó felméréséből. AATI-ÖSSZEFOGLALÓ Az elemzés szerint a potenciális szavazótáborok nagysága alapján a Fidesz támogatottsága 63, az MSZP-é 15%. A Jobbik 11, az LMP pedig 7%-on áll. A Nézőpont Intézet a 2010-es országgyűlési választások első fordulójának országos részvételi arányát 60%-ra jósolja. Akár 120 egyéni képviselőhely sorsa is el­dőlhet április 11-én. Január óta az MSZP és a Jobbik vesztett támoga­tottságából. A Jobbik felé hajlókat a Fidesznek sikerült megtartania, a hiteles baloldali pártot keresők pedig az LMP-hez vándoroltak. Ez utóbbi párt támogatottsága elő­ször emelkedett 5% fölé, az MDF potenciális támogatottsága 4%. A választópolgárok 52 százalé­ka Orbán Viktort választaná mi­niszterelnöknek, ha közvetlen kormányfőválasztás lenne. Ezt az értéket közvetlenül a február 5-én megtartott országértékelő beszé­de után mérték. Az elemzés rámu­tat, hogy az utóbbi hetekben Or­bán személye még a Fidesznél is népszerűbb lett a megkérdezettek körében. Mesterházy Attila 7-ról 10%-ra javította népszerűségét, Bokros Lajos 15-ről 12%-ra ron­tott. Vona Gábor nem tudott kitör­ni az 5% körüli támogatottságból - olvasható az elemzésben. A kutatás rámutat, hogy a Fi­desz kampánystratégái a legna­gyobb veszélynek a szavazat­osztást tartják. Erre utal a „Csak a Fidesz” jelszó. A felmérésből vi­szont kiderül, hogy szimpatizánsa­ik 93%-a mindkét szavazatát a Fi- deszre adja. A Jobbik ezért nem számíthat jelentős számú listás szavazatra a Fidesz-tábortól. A szavazatosztás más párt szimpati­zánsai között is tapasztalható: az MSZP és a Jobbik esetében ez az arány 86, illetve 85%, az MDF-et il­letve az LMP-t választóknak csak 74-74%-a adja mindkét voksát vá­lasztottpártjára. A Nézőpont Intézet által felállí­tott modellparlamentben a Fi- desz-KDNP-nek komoly esélye van a kétharmadra, az MSZP-nek nőtt az esélye, hogy megelőzze a Jobbikot. A 386 képviselői székből 284 jutna a Fidesznek, 50 az MSZP-nek, a Jobbiknak 37, az LMP-nek pedig 15. A felmérés ezer fő megkérdezé­sével készült március 31. és április 2. között. A Nézőpont Intézet sze­rint a kampány utolsó hetében tör­ténhetnek olyan események, ame­lyek nagymértékben befolyásol­hatják az elemzés eredményeit, így változhat a részvételi hajlan­dóság és a pártok támogatottsága. Az intézet egy másik, március végi felméréséből kiderült, hogy a Fidesznek 3,5 millió, az MSZP-nek közel 900 ezer, a Jobbiknak több mint 700 ezer szimpatizánsa van, azonban a pártok aktív szavazóbá­zisa ennél kisebb: a Fidesz 2,7 mil­lió, a szocialisták 700 ezer, a Job­bik pedig félmillió aktív szavazó­val rendelkezik. A biztos pártválasztók körében a Fidesz 62, az MSZP 20, a Jobbik 13%-onáll. KÉZ,IRAT Dumcsifuccs MIKLÓSI PÉTER Önök megszámolták, hogy a hús­vét négy ünnepnapja alatt hány­szor használták a mobiltelefon­jukat? Hány „esemest” küldtek, és hányat kaptak? Vagy felfigyel­tek arra, hány ember zsebében, kézitáskájában szólalt meg a ma­roktelefon még a húsvéti szertar­tások közben is a templomban? Jut eszembe mindez annak kap­csán, hogya városok utcáin mos­tanában egyre többek füléből lóg drót. Kunkorodva megy a zsebig, hölgyeknél a válltáskáig. Önma­gában már ez is muris; ám az iga­zán mulatságos, ahogy istennek ezek a teremtményei csak úgy, a levegőbe kiabálnak a zajos utcán, a szembejövő pedig azt hiszi, hogy...pedig csakamobiltnem látni. Ezek a drótos mobilozók, félve az agyráktól, mobilzsinegre veszik a figurát, hátha úgy semmi baj. Ajelenet egy vasúti pályaud­varon érdekes igazán, ahol egy­szerre többen is így mobiloznak­mintha egymással beszélgetné­nek, pedig dehogy, csak az állo­más lármáján kell felülkerekedni; mi többiek, közönségként élvez­zük a szituációt. Intim szféra nu- ku, ráadásul arra is ügyelni kell, ha esetleg füllent valaki, körültekin­tően tegye. Mert ha azt regéli ked­vesének, hogy éppen tavaszi csok­rot választ neki a virágüzletben, abba ne sípoljon bele egy csöröm­pölve fékező villanymozdony. Tény, amúgy van a mobilnak né­mi előnye is: például ki lehet vele tölteni a holtidőket. Ünnepek előtti sorban állás, a dugókká tor­lódó közúti forgalomban autóz­va, araszolgatás közben ki-ki in­tézheti a telefonjait. Persze, ezt sem lehet akárhogy! Mert hiába a 40 ezer eurós csodakocsi, ha a va­gány macsó vagy a trendin öltö­zött szöszi csajszi fél arcát elta- kaija a mobil, s az elkanyarodás úgy sikerül snasszra, hogy puff!... Nem részletezem. De mindez hagyján, hiszen „puff’ esetén fizet a biztosító és agyrá­kot sem kap mindenki; engem in­kább az bosszant, hogy ez a mo­bilmánia személytelenítette, és mert drága is, percnyi műfajjá zsugorította a beszélgetést. Arc­talanná tette, s akár monológnak is beillik a partner fülébe nyomott sóder. A beszélgetésben, eredeti­leg, ugyanis az a jó, hogy a szem­ben ülók/állókközben élnek a társalgás egyik csatornájával. De hat ránk a többi csatornán érkező információ is, hiszen sokat mond a beszélgetőtársam mimikája, pil­lantása, egy-egy kézfogás vagy karérintés révén pedig érzem/ér­zi a szavak hatását. Együtt vagyok azzal, akivel beszélgetek, lazább helyzetekben diskurálok, traccso- lok, csevegek, dumcsizok, terefe­rélek, társalgók, bizalmasan szót változik. Viszont a mobilban nincs ilyen, ott nem lehet a szavak mögöttes tartalmát kiérezni; az „esemes" meg az e-mail még en­nél is ridegebb. Néha már azjár az eszemben, hogy azért preferáljuk az emberi érintkezésnek ezeket a formáit, mert kerüljük az együtt- létet, jobbnak látjuk elbújni az arctalan szavak mögé - amire a mobil meg az internet a tökéletes megoldás. Vállalom, hogy sokak szemében akár ómódinak tűnjek, de számomra az az igazi beszél­getés, amelyben, az élő szavak hatalma révén, mind a ketten (netán többen) benne vagyunk. A mobil, az „eseme”, az e-mail mindezt lecsupaszítja, személyte- leníti. A szociológusok nem vélet­lenül írnak arról, hogy eltűnőben van a beszélgetés eredeti, termé­szetes formája, hogya csevely szökik ki az életünkből. Elég csu­pán a családon belül körülpillan­tani, hogy lássuk: igazuk van. Persze, a hiba - szerintem - ben­nünk van, valahol belül építünk falakat, mert önmagunkba se sze­retünk belepillantani, belenézni lelkünk bugyraiba. Manapság, sajnos, menekülünk az ilyen, önmagunkkal kicsit is szembesü­lő helyzetekből. És ha mások számára van közlendőnk? Direkt jó, ha épp ki van kapcsolva a mo­bilja (amúgy sem hív vissza, gon­dolván: hívj újra, ha mondani akarsz valamit!), mert rámond (hat)juk a közlendőt az üzenetrögzítőre, küldünk egy „esemest”, addig sem kell (ett) beszélgetnünk. Ennyi. KOMMENTÁR Dmitrij Pozsonyban NAGYANDRÁS Dmitrij Medvegyev kétnapos látogatásra érkezett Szlovákiába. Az orosz államfő találkozott szlovák partnerével, Ivan Gašparovičcsal, s fogadta őt Robert Fico miniszterelnök is. Med­vegyev kitüntette a második világháború szlovák veteránjait, majd koszorút helyezett el a pozsonyi Slavín emlékműnél. Ha röviden, két mondatban akarnánk összefoglalni az orosz ál­lamfő látogatását, ennyi valószínűleg tökéletesen elég volna, hi­szen ezen kívül nem nagyon történt semmi. Bár délután még talál­kozott Medvegyev Robert Ficóval is, az előzetes értesülések sze­rint tárgyalásuk legfontosabb nyilvános pontja a széles nyomtávú vasút megépítése Szlovákiában, azaz az a projekt volt, melynek gazdasági előnyeit egyelőre senki sem tudta kimutatni, ám tökéle­tes példája lenne Szlovákia Oroszország felé orientálódásának. Öt évvel ezelőtt, 2005 februárjában mindenki Szlovákiára figyelt, mert akkor itt találkozott az akkori orosz és amerikai elnök, Geor­ge Bush és Vlagyimir Putyin. Szlovákia akkor tökéletes példája volt annak a közép-európai országnak, mely a keleti blokkból indult, de 2005-re már beágyazta magát a nyugati politikai és gazdasági rendszerbe. E kényes egyensúly végett is eshetett rá az amerikaiak és az oroszok közös választása. Ehhez képest most, 2010-ben, öt évvel később a két új elnök találkozóhelye Prága. Vájt fülű elemzők biztosan messzemenő következtetéseket vonnak le abból, miért pont a cseh fővárost választotta Medvegyev és Obama közös, tör­ténelmi jelentőségű találkozójának, ahol egyebek mellett a straté­giai atomfegyverek további leszereléséről írnak alá egyezményt. Szlovákiában viszont azt kell éreznünk, hogy Medvegyev nem vé­letlenül választotta Pozsonyt Prága előtt. A környező országokból jelenleg Szlovákia Oroszország legközelebbi partnere, az orosz el­nök a szó szoros értelmében ellazulva indul innen Prágába, hiszen teljesen biztos lehetett abban, hogy itt senki nem izzasztja meg, egyetlen kellemetlen kérdést sem kell megválaszolnia. Szlovákia szerencséje, hogy stratégiai vállalatait még időben pri­vatizálta, így most, a nagy összeborulás idejére nem maradt sem­mi, amit az orosz testvérnek fel lehetne ajánlani. Talán ezért jutott itt vagy Moszkvában valakinek az eszébe pont a széles nyomtávú vasút. Ami pedig az orosz nyersanyagokat illeti, évek óta látjuk, hogy bár Szlovákia az oroszok legjobb közép-európai barátja meg­tisztelő címet viseli, semmivel sem kap olcsóbban kőolajat vagy földgázt, s az ellátásbiztonsága sem jobb, mint a szomszédos or­szágoké. Kíváncsian figyeljük, vajon ebben a témában az általános sokat hallott frázisokon túl ebben az esetben mond-e valaki újat. TALLÓZÓ ______ FÁZ Fordulat előtt címmel kom­mentárban foglalkozott a ma­gyar gazdaság helyzetével a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A szerző szerint Magyarország politikai fordulat előtt áll. A kü­szöbönálló választások ered­ményeként nagy valószí­nűséggel az ellenzéki jobboldali konzervatív Fidesz veszi át a kormányrudat. Leváltják a pár­ton kívüli miniszterelnök, Baj- nai Gordon szakértőkből álló kormányát, amely előtt 2002 óta Gyurcsány Ferenc sikertelen szocialistái voltak hatalmon. Bajnai válságmenedzselése és szigorú takarékossági irányvo­nala stabilizálta az országot - ír­ta Michaela Seiser. A konzerva­tív napilap úgy értékelte, hogy Magyarország két választási ciklus alatt gazdasági téren sok lehetőséget eljátszott. A kom­munizmus összeomlása után az ország a piacgazdasági refor­mok terén élenjáró ország volt, ez a „csillogás” mára megko­pott. Politikusainak az a hajla­ma, hogy a választók szavazata­it drága ígéretekkel szerezzék meg, súlyos következmények­hez vezetett. Ehhez hozzájön, hogy a magyar társadalom el­lenséges ideológiai táborokra szakadt. A bal- és jobboldal kö­zötti árkok sokkal mélyebbek, mint Németországban, és ez megnehezíti az együttműkö­dést - írta a tudósító, aki szerint az egykori mintagyerekből ezért is lett betegeskedő felnőtt. Az említettekből fakadóan is nagy az elégedetlenség és a re­ménytelenség - fogalmazott a szerző, aki szerint még egy ge­nerációra van szükség ahhoz, hogy Magyarország elérje a nyugat-európai jólét szintjét. Ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy az egy főre jutó gaz­dasági teljesítmény nem éri el az európai uniós átlag kétharma­dát. Michaela Seiser szerint Ma­gyarország az új uniós tagálla­mok között különleges eset. 2008 őszén az ország az állam­csőd szélén állt, és a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az EU milliárdos hiteleivel kellett megmenteni. Időközben stabili­zálódott a helyzet. Bajnai kor­mányfő - külföldi közgazdászok helyeslésével - a költségvetés szanálása érdekében megnyir­bálta a szociális ellátásokat. Az előző kormány által elindított konszolidációs irányvonalat to­vább erősítették, ezért Magyar- ország 2009-ben új adósságok terén jobban állt, mint a legtöbb EU-tagállam. Ennek azonban nagy ára van - írta a szerző, utal­va arra: az országban különösen erős a recesszió és nőnek a szo­ciális feszültségek. A gazdasági teljesítmény több mint 6 száza­lékos visszaesése után a bruttó nemzeti termék stagnálása vár­ható. Növekedéssel először csak 2011-ben lehet számolni. Az in­tézkedésekkel ugyanakkor sike­rült visszanyerni az ország szá­mára oly fontos befektetők bi­zalmát - tette hozzá a cikkíró. Bajnai válságkezelése figyelem­reméltó, és azt - mint a FÁZ írta - folytatni kellene, (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom