Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-22 / 92. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 22. Vélemény és háttér 7- Választások idején olyanok a politikusok, mint a szerelmesek. Bár még nem jött el a szerelem hónapja, ők mégis szerelmi vallomásokkal ostromolják a választókat. (Peter Gossányi rajza) A mérgezés és az éhínség nyomán az izlandi lakosság egynegyede veszett oda Kezd tisztulni az TALLÓZÓ DIE WELT A közelmúltban napvilágot látott szexuális visszaélési botrányok miatt seregestül fordítanak hátat a hívők a német katolikus egyháznak. A Die Welt konzervatív napi­lap információi szerint az idei év első három hónapjában a különböző egyházi közössé­gekből többször annyian lép­tek ki, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. A német nagyvárosokban, illetve a püspökségekben szúrópróba­szerűen végzett vizsgálatok­ból kitűnt, hogy az egyházi közösségek taglétszáma fo­lyamatosan csökkent. A frei- burgi püspökségnek egyedül márciusban 2711 katolikus fordított hátat, egy évvel ko­rábban 1058. Regensburg- "ban márciusban 212-en lép­tek ki, tavaly ugyanebben a hónapban 89-en. A kilépők listáját a würzburgi püspök­ség vezeti, a Die Welt szerint onnan hatszor annyian léptek ki, mint egy évvel ezelőtt. De nem sokkal jobb a helyzet más egyházi közösségekben, illetve nagyvárosokban, így Augsburgban, Passauban és Berlinben sem. A konzervatív napilap szerint egyértelmű, hogy a kilépések a katolikus egyházi személyek által az elmúlt évtizedekben elköve­tett szexuális bűncselekmé­nyekre vezethetők vissza. Az újság szerint ezt bizonyítja, hogy a botrányban jóval ke­vésbé érintett evangélikus egyházat sokkal kevesebben hagyták el, mint a katolikust. 2009-ig még fordított volt a trend, addig többen fordítot­tak hátat az evangélikus egy­háznak, mint a katolikusnak. A két nagy keresztény feleke­zet, a katolikus és az evangé­likus egyház híveinek száma Németországban megközelí­tően azonos, mintegy 26 mil­lió. (mti) Kezd tisztulni az égbolt az izlandi Eyjafjöll vulkán fe­lett. A geológusok előrejel­zései szerint folyamatosan csökkenni fog a légkörbe jutó hamu mennyisége, azonban a korábban mért adatokhoz képest 4-5-szö- rösére emelkedett a fluor­kibocsátás. MTl-HÁTTÉR A RÚV izlandi rádió információi szerint a kutatók a vulkáni tevé­kenység enyhülésének jeleit vélik felfedezni. Vulkanológusok már korábban megfigyelték, hogy a ki­törési helyet borító Eyjafjalla gleccser tűzhányó körüli elolvadá­sa és a kráter szárazra kerülése után nagyrészt láva lövell ki a vul­kánból, a hamu pedig egyre kisebb mennyiségben és egyre kisebb magasságba távozik az atmoszfé­rába. Niels Óskarsson, a reykjavíki egyetem geológusa elmondta, hogy az elmúlt 24 órában kibocsá­tott hamu lényegesen több fluort tartalmaz, mint néhány nappal ko­rábban. A kutató ezt is a kráter „szárazságával” magyarázza, ugyanis ajég olvadásából már nem képződik elég vízgőz, amely a lég­körben kondenzálódva megkötné az olyan vulkáni gázokat, mint a fluor. A magasabb, kilogrammonként 850 milligrammos fluortartalom a hamut is mérgezőbbé teszi. Ez el­sősorban azokra a legelő állatokra veszélyes, amelyek megehetik a fűvel együtt a hamut, mielőtt azt az eső bemosná a talajba. • A Laki tűzhányó 1783-ban be­égbolt következett kitörésekor hatalmas mennyiségű mérgező gáz, becslé­sek szerint mintegy 8 millió tonna hidrogén-fluorid került a levegő­be. A rendkívül mérgező színtelen, szúrós szagú gáz a juhállomány 80 százalékát, a szarvasmarha-, illet­ve a lóállomány felét pusztította el. A mérgezés és az azt követő éhín­ség nyomán az izlandi lakosság csaknem egynegyede veszett oda. Az Eyjafjöll kitörése okozta, csaknem egy hétig tartó légtérzár- lat - úgy tűnik - kedvező hatással van Európa szén-dioxid-kibocsá- tására is, ugyanis a tűzhányó na­ponta 150 ezer tonna szén-dioxi- dot bocsát a levegőbe, az európai légi közlekedéssel viszont naponta 344 ezer tonnányi üvegházhatást okozó gáz kerül a légtérbe. így a repülőjáratok törlésével 60 száza­lékkal, azaz 206 ezer tonnára csökkent a szén-dioxid-kibocsátás. JEGYZET Kutyakomédia MIKLÓSI PÉTER Indokolt a cím, méghozzá két ok­ból is. Részint, mert színielőadás­ról lesz szó, részint a fenti megje­lölés a komédia egyik zsánere, hi­szen oly jelenetről, üggyé terebé­lyesedett eljárásról szólok, mely komolytalanná torzulva az ér­telmes emberek szemében bi­zony nevetségessé válik. Nyilván máris sokan sejtik, hogy a száz esztendőnél is gazdagabb múlt­tal bíró kalászi színjátszó csoport esetéről beszélek a kutyaházian csibészkedő, kutyahitű Magos- ságos Kulturális Minisztérium­mal. Az ugyanis (2010 tavaszán, Közép-Európa és az EU szívé­ben!) szavakból szőtt kutyakor­bácsot suhogtatva Kalászon ku­tyalakodalmat (hogy a szlovák nyelv felsóbbrendű hivatalossá­gához kutyahűséggel ragaszko­dó minisztériumi csinovnyikok is értsék:), büntetésül kapott haddelhaddot helyezett kilátás­ba. Pusztán azért, mert a helyi magyar amatőr színjátszók négyoldalas meghívójából csu­pán egy lap kétnyelvű; a fennma­radó három oldalon a darab címe (Heltai Jenő: Aranylánc), a sze­reposztás és a szép múltú műked­velő társulat bemutatása szere­pelt. No és egy eredeti, facér idé­zet a szerzőtől. Ennyi és nem több. Az előadás jó ideje fut már, hazai amatőrfesztiválokon díja­kat is kapott, mígnem idén, aja- nuár 17-én Gímesen tartott ven­dégjáték ürügyén egy ottani, mindmáig ismeretlen kutyapecér - kinek kutyaugatása ha az égig nem is, ám a Magosságos Kulturá­lis Minisztériumig mindenképp felhallik- feljelentette a Csema- dok Új Hajtás kalászi alapszerve­zetét a nyelvtörvény 5. paragra­fusa 5. bekezdésének megsértése miatt... A magamfajta, némi ci­nizmussal megáldott zsurnaliszta a kutyapecéreknek a mennyor­szágba amúgy sem hallatszó ku­tyaugatására azt mondja: egyszer volt Budán kutyavásár, így egy hitvány alak kutyagumit érő vá­daskodására sem kell adni sem­mit! Ezért, a cinizmusomat némi szarkazmussal fűszerezve, akár azt mondhatnám: a kutyafáját! - aki nem különb egy nacionalista kutyapecémél, az maradjon is hitvány kutyaházi; mi meg be­széljünk inkább a színdarabról, az előadásról, Heltai Jenőről, a mai amatőr színjátszók kutyane­héz helyzetéről. Épeszű ember egy normális országban, nyilván így is tenne. Feltéve, ha Szlováki­ában a Magosságos Kulturális Minisztérium nem kutyulna még a kutyaszarban is: hadd lássa or­szág-világ, ki a nyelvúr/nyelvőr itten, a kutya teremtette kutya te­remtésit! Ezért hát a Magosságos Kulturális Minisztérium „illeté­kes” államnyelvi szakosztályának vezetője személyesen utazik Ka­lászra egyszer, utazik kétszer, ot­tan azután kérdezősködik-tájé- kozódik-korhol-kifogásol. Mint mondja: nevelő szándékkal fag- gatózik, egyeztet, jegyzőkönyvet kanyarít, eredeti Heltai-idézetet kihagyni javasol; és mert minden „nevelési szándékkal” kutyapó­rázon dirigált ügy csak úgy válhat harapóssá, ha a sintér a kiszemelt áldozatát egyben kutyaszorítóba űzi, a szakosztályvezetői rangban ágáló csinovnyik hölgy újabb „egyeztetésre” invitál, immáron Pozsonyba. Sejtetvén: a Magos­ságos Kulturális Minisztérium­ban eleve kutya melegük lesz a kalásziaknak, így a renitenskedő, kutyafülű színjátszóknak emitt majd kutya kötelességük lészen megérteni, hogy a meghívójuk/ színlapjuk/bármilyük íródhat akár kutyanyelven, csak színma­gyar előadásra, magyar közön­ségnek, magyarul nem! Mert ugyebár, tükörfordítás híján, ho­gyan értse meg a kalásziak nyom­tatott szövegét ama szegény pol­gártárs, aki évek, évtizedek óta egy községben, egy régióban amúgy is együtt él a magyar ajkú állampolgárokkal. Nos, hogy dramaturgiailag hiteles, teljes le­gyen e kutyakomédia, a viszonos­ságjegyében kutya éhesen elvá­rom: azokon a településeken, ahol a magyar pógárok számará­nya húsz vagy annál is több száza­lék, ott a Matica szintén kutya kö­telességének tartsa a rendezvé­nyeire nyelvileg hibátlan szlovák-magyar tükörfordítás­ban készült meghívót kézbesíteni postaládáinkba. Akkor majd nemcsak a kalásziak magyar szí­nielőadásaira leszek kíváncsi, hanem szintúgy a Matica-ren- dezvényekre. Es ígérem, ez utób­biakat ekkor majd - akár száraz tónak nedves partj án is - kutya­úszással fogom megközelíteni. Vagy hogy gyorsabban odaérjek, békaugrással. Jelszavam: Kuty- kurutty! Pardon: Kuťkuruťť! KOMMENTÁR Jobboldali ördög NAGYANDRÁS Ha már Robert Fico kezd Szlovákiában aj obboldal esetleges hata­lomra kerülésével riogatni, komolyan kell venni, hiszen a miniszter- elnök eddig biztos lehetett abban, a következő kormányt is ő vezeti. Bár a közvélemény-kutatások, melyekről az olvasó is tudhat, nem mutatnak ilyen egyértelmű elmozdulást, sőt, egyes aktuális fel­mérések még a kormánypártok megerősödését mérik, van egyfaj­ta trend. A lakosság hangulatát a kormány folyamatosan méri. így volt ez a múltban és így lesz a jövőben is. Ezek a felmérések sokkal bővebbek, nemcsak azt mutatják, kire szavaznának az emberek, ha most tartanák a választásokat, hanem bizonyos döntések elfo­gadottságát, politikusok népszerűségét vagy egyszerűen a politi­kai hangulatot is mérni tudják. Természetesen ezen adatok több­sége sosem kerül be a médiába, valójában csak a politikai döntés- hozatalt segíti. Nagy a valószínűsége annak, hogy ezen adatok ki­értékelésénél jutottak arra a Smer csúcsvezetői, hogy az egyszerű mezei szavazók már inkább elpártolnak a kormánytól, s a jobbol­dalnak kezdenek inkább hinni, mint fordítva. Talán a pártok köz­vetlen támogatottságánál még ez nem jelentkezik, de az emberek fejében már elindult a változás. Példaként talán azt lehetne fel­hozni, hogy komoly különbség van abban, ha mondjuk azt kérdezi a felmérés, melyik párt képes a válság okozta pénzügyi és gazda­sági problémákkal megküzdeni, vagy azt, kire szavazna holnap a polgár. Míg a második kérdésnél a Smer egyelőre még biztosan vezet, az elsőnél a lakosság valószínűleg egyre inkább a jobbol­dalban bízik. Nyugat-Európában az elmúlt két évben a jobboldali pártok erősödtek meg, mert a konzervatívabb politikában, a jobb­oldali szakemberek válságkezelésében hisznekjobban a polgárok. Szlovákiában minden egy kicsit más, végső soron a szlovák jobb­oldal még örülhet is, hogy a gazdasági válság ellenzékben érte pártjait, mert így nem őket, hanem a populista baloldali naciona­lista kormány pártjait erodálja. Márpedig a populista pártok sza­vazói sokkal érzékenyebbek a rövidtávú gazdasági döntésekre, ezekből meg az elmúlt két év során nem túl sok pozitív volt. Ezért talán érthető, miért is kelt ki ennyire agresszíven Robert Fico a jobboldal ellen. Nincs más választása, tudja, hogy saját rövidtá­vú eredményeivel már nem nagyon etetheti meg szavazóit, hiszen azok már rég elfelejtették a 2007-2008-as adakozást, így újra a népnyúzó jobboldal emlékét kell felelevenítenie. Ez a módszer elég alpári, de a jobboldal számára reményt is jelent, valóban rosszul áll a kormánypártok szénája, ha saját tevékenységük fé­nyezése helyett már csak ennyire futja. TALLÓZÓ KURIER Vendégkommentárt közölt a magyar belpolitikáról Paul Lend- vaitól tegnap a Kurier független osztráknapilap. Szinte kizárólag egy kérdésről vitáznak publicisták, politológu­sok és diplomaták Magyarorszá­gon a parlamenti választások má­sodik fordulója előtt - írta az is­mert ausztriai publicista. Ez a kérdés az, mi jelenti a nagyobb veszélyt: egy „radikális jobbolda­li, romaellenes, antiszemita párt mint a Jobbik” vagy a közel húsz éve Orbán Viktor vezette Fidesz általánosan biztosra vett kéthar­mados többsége. A nyilvánosság­ban terjedőben van az a nézet, hogy a kétharmados többség bir­tokában a Fidesz „megmutathat­ná, mit tud”, és megoldhatná azo­kat a problémákat, amelyek a két nagy párt közötti éles ellentétek miatt megoldhatatlanok voltak. Nemcsak a közvetve vagy közvet­lenül a Fidesz által ellenőrzött saj - tóorgánumok, hanem néhány, eddig liberálisnak tartott polito­lógus is osztja ezt a véleményt. „A Fidesz kibontakozó totális győ­zelmével szélkakasok jelennek meg Budapesten” - fogalmazott. Korábban baloldali vagy liberális szellemben fellépő újságírók és „médiaguruk” most a győztes konzervatív jobboldal mérsékelt hangjaként Orbán Viktor dicsére­tét zengik-tette hozzá. Azok a ki­emelkedő írók, akik nincsenek veszélyeztetett kiadók vagy újsá­gok kegyeire ráutalva, így Konrád György, Esterházy Péter vagy Ná­das Péter (...) „egy autoriter rend­szer kibontakozó magjára” fi­gyelmeztetnek - írta Lendvai az utóbbi szerzőt idézve. Habár az Orbán Viktor és patrónusai ellen­őrzése alatt álló sajtóorgánumok - főleg 2006 óta - a jobboldallal kokettálnak, és szalonképessé tet­ték azt „gyűlölködő és radikális stílusukkal”, joggal jósolja Deb- reczeni József, Orbán életrajzíró­ja, hogy „Magyarország jövőbeni erős embere” állami eszközökkel fog fellépni a jobbikosok ellen - vélekedett. így a Fidesz „a Jobbik szétzúzásának mellékterméke­ként” bizonyos mértékű demok­ratikus legitimációra tehet szert külföldön. Abban mégis egyetér­tenek Orbán Viktor „legjobb ismerői” - Debreczeni József, Vá­sárhelyi Mária szociológus és Bauer Tamás -, hogy valójában a Fidesz a legveszélyesebb párt. A kétharmados többség ugyanis még csak nem is egy pártnak, ha­nem egyetlen embernek, Orbán Viktornak ad teljhatalmat - foly­tatódott a cikk. A többség birtoká­ban „egyszemélyes pártjával” Or­bán csaknem mindent megtehet, amit akar: módosíthatja az al­kotmányt, szabályozhatja a mé­diát, és meghatározhatja az al­kotmánybíróság összetételét, a Legfelsőbb Bíróság és az Állami Számvevőszék elnökének szemé­lyét. A „korrupció és intrikák mo­csarába süllyedt” MSZP csak ma­gával van elfoglalva. A „félzöld alternatíva”, a Lehet Más a Poli­tika (LMP) a legjobb esetben ta­lán remény lehet a jövőre nézve, de valószínűleg csak egy átme­neti jelenség marad a parla- mentben-írta Lendvai. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom