Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-20 / 90. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 20. Vélemény És háttér 5 ÜGYELŐ Fogytán a közbizalom Az amerikaiak közel 80%-a nem bízik a washingtoni kormányzásban, és abban sem, hogy a hatalmas szövetségi államapparátus meg tudja oldani az ország gondjait - állapította meg a Pew kutatóintézet friss felmérése. Aszövetségi intézményekbe vetett közbizalom majdnem a legalacsonyabb az utóbbi fél évszázadban. Barack Obamának és a Demokrata Pártnak ádáz küzdelmet kell folytatnia a most még kényelmes kongresszusi többsége megtartásáért az őszi időközi választásokon. Ráadásul az amerikai belpolitika légköre elmérgesedett, elképzelhető, hogy sok demokrata párti képviselő marad állás nélkül ősztől. (mti)- Drágábbnál drágább üdüléseket kínáltak! Már ők is tudják, mennyi kenőpénzt fogadtam el? (Peter Gossányi karikatúrája) El kell készíteni a teljes magyar médiakatalógust, amely számba venné valamennyi magyar médiát Kell a magyar médiastratégia A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójába tömörült muravidéki, erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, felvidéki és horvátországi tagszervezetek, valamint szakmabeliek az ausztriai magyar újságírók képviselőjének részvételével 2010. április 15-18-án Lendván tartották meg évi közgyűlésüket. A Kárpát-medencei magyar média szerepének és jelentőségének szentelt tanácskozás résztvevői az alábbi zárónyilatkozatot fogadták el. NYILATKOZAT 1.) A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának tagszervezetei megelégedéssel nyugtázták, hogy a KMÚEK működésének első öt évében szinte hiánytalanul sikerült elérni azokat a fő célokat, amelyek szükségessé tették a külhoni magyar újságírók összefogását: javult a tagszervezetek közötti kommunikáció, felgyorsult az egyes magyar nemzetrészekre vonatkozó információk cseréje, valamint közös álláspontok fogalmazódtak meg a külhoni magyar sajtóra és a kisebbségi magyar újságírók helyzetére vonatkozóan. A közös fellépésnek köszönhetően a magyarországi és a külhoni magyar politikum a médiumokkal kapcsolatos szakmai kérdésekben mind gyakrabban tekinti releváns tárgyalópartnernek a KMÚEK-ot. 2. ) Felismerve azt a szerepet, amelyet a sajtó játszik a nemzeti azonosságtudat megőrzésében, a KMÚEK ismételten szorgalmazza, hogy a magyar nemzeti stratégia keretében mielőbb készüljön el a magyar médiastratégia, amely külön fejezetben foglalkozna a külhoni magyar média helyzetével, szerepével és feladatival. A határon átnyúló szakmai szervezet hajlandó magára vállalni ennek a fejezetnek, a külhoni magyar médiastratégiának a kidolgozását. 3. ) Az egységes magyar médiastratégia elfogadásához vezető első lépésként a legsürgősebben el kell készíteni a teljes magyar médiakatalógust, amely számba venné a Magyarországon és a külhoni nemzetrészekben megje- lenő/működő valamennyi médiát. A KMÚEK vállalja, hogy legkésőbb 2010. szeptember 30-áig véglegesíti a külhoni magyar médiakatalógust, és ezt eljuttatja a KMKF Állandó Bizottságának. 4. ) A tanácskozás résztvevői fontosnak tartják, hogy az illetékes magyar állami intézményekkel és a külhoni magyarok politikai képviselőivel karöltve minél előbb készüljön el a kisebbségi magyar média zökkenőmentes működését szavatoló hosszú távú támogatási stratégia, amely pontosítaná a határon túli magyar sajtónak szánt pénzösszegek odaítélésének és folyósításának szempontrendszerét és alapelveit. 5. ) Figyelembe véve az Európai Uniós intézmények szavatolta támogatási lehetőségeket, a KMÚEK tagszervezetei a közeljövőben megfogalmazzák a közérdekű írott sajtó kedvezményezett státusára és pozitív megkülönböztetésére vonatkozó javaslatokat, és megtalálják a módját annak, hogy ez a kezdeményezés Brüsszelben támogatókra találjon. 6. ) A magyar tömegtájékoztatás hatékonyságának növelése végett a KMÚEK kezdeményezi, hogy a külhoni magyar újságíró egyesületek kölcsönös kapcsolat- építése mellett a konvenció szenteljen nagyobb figyelmet a magyarországi rokon szakmai szervezetekkel való együttműködés elmélyítésének. 7. ) Noha az elmúlt öt évben a KMÚEK több ízben is foglalkozott a külhoni magyar újságíróképzés fontosságával, a tanácskozás résztvevői felhívták a figyelmet arra, hogy a Magyarországon és az egyes magyar nemzetrészekben már működő iskolákkal, műhelyekkel és médiumokkal karöltve meg kell találni a külhoni magyar újságíróképzés és továbbképzés leghatékonyabb formáit. A célközönség és a médiafogyasztók szokásinak változása miatt eközben külön figyelmet kell szentelni az online-újságírással kapcsolatos alapismeretek elsajátításának. A KMÚEK közgyűlésének résztvevői _________ JEGYZET This is The End JUHÁSZ KATALIN .... beautiful friend. This is the end, my only friend, the end ...... Énekelte Jim Morrison a múlt század hatvanas éveiben, és mindannyian értettük, legalábbis, akire tartozik, az ma is érti, a többiek pedig nem igazán érdekelnek, úgyhogy most nem tartanék kiselőadást a The Doors zenekar rocktörténeti jelentőségéről. Pont ugyanígy gondolkodhatnak azok a reklámszakemberek, filmesek, kultúraszervezők, akik angol nyelvű szlogenekkel és feliratokkal kívánnak hatni a szlovák népre. Nyilván megcélozták a közönség azon részét, amely potencionális fogyasztója, ügyfele lehet, és úgy vélték, a huszonegyedik században már nem kell lefordítaniuk azt, hogy „Leť s make things better”, „I' m loving iť, vagy „Connecting people”. Ez szerintem szívük joga (the right of their hearts... - na, ennek például nincs értelme angolul), hiszen ők az üzletemberek, mi csak a „consumers” vagyunk. Az egész dologra felesleges lenne helyet fecsérelni e hasábokon, ha a szlovák ORTT nem csinálna témát belőle. A frekvenciatanács azonban a múlt héten kihirdette, hogy nem sérti a nyelvtörvényt a filmek végén látható, szlovák fordítás nélküli The End felirat. Amióta létezik filmipar, azóta írják ki angolul a végén, hogy vége, hogy tovább ne nézzük, úgysem történik már semmi. Nem, mintha a néző magától nem regisztrálná ezt, egy ideje már Hollywoodban is rájöttek, hogy elég a stáblistát ismertetni a végén, felesleges külön jelezni, hogy véget ért a móka mára. Azaz, ha manapság kiírják a The End-et, azt csüpán poénból teszik, és ha a vicc kedvéért szlovák filmesek is ehhez a megoldáshoz folyamodnak, az nem büntetendő cselekedet. Ugyanez a frekvenciatanács mondta ki a héten azt is, hogy nyelvtörvényileg teljesen rendben van, ha a szlovák tévéhíradókban fordítás nélkül hangzanak el lengyel mondatok. A testülethez mindkét témában több panasz érkezett, ám míg az elsővel kapcsolatban egyetértek a döntéssel, meg kell vallanom, hogy a lengyel mondatok értelmére csak következtetni tudok, hiába jelentették ki, hogy északi szomszédaink nyelve a szlovákok számára feliratozás nélkül is érthető. Az elmúlt két-három évben többször is konstatálnom kellett, hogy nem értek lengyelül. Úgyhogy akár írhatnék is egy felháborodott levelet a szóban forgó testületnek, kifogásolván, hogy szlovák állampolgárként nem is sejtem, mit mondtak a lengyel elnök halálán kesergő helyi riportalanyok. De persze nem írok nekik, felesleges lenne, ha egyszer már kimondták, hogy a dolog teljesen oké, „absolutely all right”. Inkább azon bosszankodom, hogy ilyesmi egyáltán szóba kerül 2010-ben, a globalizáció tetőfokán, a piacgazdaság és a szólás- szabadság évszázadában. És ismét csak idéznem kell az örökbecsű mondást, mely szerint ahány nyelvet beszél a kedves néző, annyiszor számít embernek. Is that clear? Éjjeli napenergia GÁL ZSOLT Egy 2009 decembere és 2010 januárja közötti vizsgálat Spanyol- országban kimutatta, hogy az adott időszakban éjfél és reggel hét óra között a naperőművek 4500 megawattóra áramot tápláltak az elektromos rendszerbe. Valószínűlég úgy, hogy dízelgenerátorokkal táplált reflektorokkal világították meg a napkollektorokat. Hogy az egésznek semmi értelme? Na és, a lényeg az, hogy busás haszonra lehet vele szert tenni. A nagyvilágban és kis hazánkban egyaránt se szeri, se száma a józan észnek ellentmondó, teljességgel értelmetlen, és elsőre megmagyarázhatatlannak tűnő gazdasági cselekvésnek. A miértekre a választ általában a helytelen állami szabályozásban találhatjuk meg, amely az össztársadalmi érdekek (és költségek) szempontjából hátrányos cselekvésre motiválja a piaci szereplőket. Ők racionálisan cselekszenek így, a várható nagy nyereség reményében. Ha a kormány a léghajó-közlekedést támogatná, akkor biztos lennének ezzel üzletelő társaságok, ha az uniós alapokból piramisok építésére lehetne pénzt lehívni, alighanem emelnénk néhányat, A konkrét spanyolországi esetben a napenergia állami támogatása teremtett új eldorádót. A pokolba vezető út általában jó szándékkal van kikövezve, így volt ez most is: az állam (itt is, mint máshol az Európai Unióban) szerette volna elősegíteni a megújuló, a környezetet nem károsító alternatív energiaforrások terjedését. Ezért kötelezte az áramszolgáltatókat, hogy a hagyományos ár ötszöröséért vegyék meg a napenergiát az előállítóktól, akiknek 12%-os éves megtérülési arányt garantált a beruházástól számított 25 évre. Azaz, a naperőművek telepítésén gyakorlatilag csak nyerni lehetett, nem csoda, hogy pár év alatt országszerte 29 ezer épült belőlük és két év alatt megkilencszereződött a teljesítményük. A mánia csúcspontján, 2008-ban napi 2 megawattnyi (napenergia) kapacitást installáltak és a szintén szédületes iramban épülő szélerőműparkokkal együtt már az ország stabil energiaellátását veszélyeztették, amíg a kormány le nem állította az új erőművek kiemelt támogatását. Az építkezések kísérőjelensége volt a mindent átszövő korrupció és klientelizmus, információk szivárogtak ki arról, hol várható építésük (aminek következtében a helyi telekárak egy csapásra tízszeresére nőttek), önkormányzati politikusok családtagjaik és barátaik cégeinek adtak ki engedélyeket stb. Ezen a - mondhatni szokásos mediterrán - korrupción is túlnőttek az erőművek üzemeltetőinek praktikái. A garantált felvásárlási árak olyan csábítóan magasak voltak, hogy bennfentesek már korábban is arról suttogtak, a napból származó energia helyett más forrásokból származó (például dízelgenerátorokkal előállított) áramot is betáplálnak a rendszerbe a telepek gazdái. (Ha ezt napközben teszik, akkor jóval nehezebb a trükközés kiszűrése.) A spanyol Él Mundo napilap által nyilvánosságra hozott éjjeli „napenergiatermelés” tehát csak a jéghegy csúcsa lehet, a maga abszurditásában azonban kitűnő példa arra, hova vezethet a meggondolatlan állami szabályozás (akkor is, ha segítő szándék áll mögötte). A különböző állami politikák nem várt következményeiről, ha úgy tetszik, „mellékhatásairól” számtalan példát lehetne sorolni, ezen belül szép számmal olyat is, ahol a kúra következményei rosszabbak lettek a betegségnél, amit ki akartak gyógyítani. Akülönbség csak a megfontolt előrelátás hiányának magyarázatában van: vagy lebecsülik a beavatkozásnak a piaci szereplőket rossz irányba motiváló hatásait (jóindulatú naivitás), vagy egyenesen ezekkel számolva hozzák meg a törvényt (rosszindulatú számító kalkuláció). TALLÓZÓ hmm I. -PROFIL Az orosz vezetés megpróbál végleg elszámolni Sztálinnal - vélekedett Andrzej Wajda a Profil című osztrák magazin tegnapi számában közölt interjúban. A világhírű lengyel filmrendező szerint politikai döntés állt annak hátterében, hogy a Lech Kaczynski lengyel elnök és számos vezető lengyel személyiség életét kioltó szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség után az orosz állami televízió sugározta a katyni mészárlásról készült filmjét. A katasztrófa előtt soha nem gondolt arra, hogy a „Katynt” Oroszországban valaha is bemutatják. „Az orosz vezetés megpróbál végleg leszámolni Sztálinnal. A filmem jó kiindulópont ehhez” - fogalmazott. A 2008-ban készült történelmi dráma arról szól, hogyan mészárolt le a szovjet titkosrendőrség 1940-ben, a második világháború idején 22 ezer lengyel katonatisztet, értelmiségit és más civileket, köztük Wajda apját is a nyugatoroszországi Katiny (Katyn) melletti erdőben és más helyszíneken. A szovjet vezetés évtizedeken át tagadta, hogy a Szovjetunió a felelős a tömeggyilkosságért, csak Mihaü Gorbacsov, az utolsó szovjet elnök ismerte be 1990-ben, hogy Sztálin és a szovjet politikai bizottság adott rá parancsot. A meggyilkoltak hozzátartozói és lengyel politikusok követelik az ügy jogi feldolgozását, az áldozatok rehabilitálását. A rendező úgy látja, feltehetően Vlagyimir Putyin miniszterelnök döntése alapján láthatta az orosz közönség a filmet. Hozzátette: Putyin a második vüágháború lezárásáról megemlékező, május 9-i moszkvai győzelem napi ünnepségeken nem szeretne Sztá- lin-képeket és posztereket látni, s a tilalmat utasításba adta Jurij Luzskov moszkvai polgármesternek. Ez azt mutatja, hogy Putyin kész helyet adni a szovjet rendszer átfogó bírálatának - mondta, (mti)
