Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-17 / 88. szám, szombat
Grádicspitvar, folyosó, táncterem, bibliotéka egyedül légfűtéssel; már ebédlőhöz, pipa teremhez s szalonhoz a légfűtés mellett még kandallót is kívánnék. GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN: BUDA PESTI POR ÉS SÁR SZALON Érdemes-e egyetlen férfiért naponta fürödni, masszíroztatni, rúzst, púdert, illatszert pazarolni, daueroltatni, manikűröztetni, divatszalonba járni... FALUDY GYÖRGY: POKOLBÉLI VÍG NAPJAIM 2010. április 17., szombat 4. évfolyam, 16. szám „Egyáltalán nem vártam, huszonöt évesen, hogy a forradalom megtörténik, de amikor megtörtént, azon csodálkoztam, miért nem jött hamarabb... A vörösarany ketrec A manhattani East Village, valamint a 45. utcán található kis színházban márciusban egy héten át két szlovák művész adott elő egy Szlovákiáról szóló drámát. MOLNÁR MIRIAM A közönség soraiban szlovák szó is hallatszott, de a színpadon csak Katarína Morháčová - aki az est első monológját adta elő, és Silvester Lavrík, aki a második részt olvasta fel - jellegzetes akcentusáról lehetett azonosítani, hogy nem amerikai, hanem szlovák anyanyelvű előadókat látunk. Több magán- és állami szervezet támogatása tette lehetővé A vörösarany ketrec (Klietka z červeného zlata) című produkció New York-i bemutatóját az itteni városi művészkönyvtár (New York Public Library for the Performing Arts) Performing Revolution in Central and Eastern Europe című, 2009 novemberétől 2010 márciusáig tartó előadás-sorozatán belül. A bársonyos forradalom tiszteletére rendezett New York i előadás-sorozatra Janet Livingstone, a Pozsonyban élő műfordító figyelt fel, s mivel korábban már együttműködött Silvester Lavríkkal, ötletének megvalósítását a kortárs szlovák irodalom e jelentős írójára bízta. Silvester Lavrík pedig a bánóci (Bánovce) BaPoDi. színház közreműködésével meg is írta a darabot. „Láttam, hogy a fesztiválon Szlovákiát ez ideig alig képviselte valaki, és megkérdeztem Silvestert, nem készítene-e egy előadást. Ó azonnal igent mondott, én pedig elvállaltam a fordítást és a produkció itteni lebonyolítását - meséli a bostoni születésű Livingstone. - Tudtam, hogy Süvester személyes módon tud majd 1989-ről írni, és bíztam benne, hogy bármit talál majd ki, az remek lesz, hiszen eddigi művei nagyon magas színvonalúak. Végül egy közép-európai csapatot sikerült összehoznunk: a dramaturgunk a budapesti születésű, jelenleg Szlovákiában elő Garajszki Margit, a produkciót kísérő zene Boris Lenko munkája, és a fotókat, amelyek a produkciót kiegészítő kiállítást alkotják és amelyekből egy kis füzetet is készítettünk, a cseh Radek Jahűdka tervezte.” „Először egy már létező mű angolra fordításában gondolkodtunk - fejtegeti Silvester Lavrík -, de végül úgy döntöttünk, egy új monodrámát készítünk. Maga a darab két részből áll. Az első, A vak szerelem, a Katarína által előadott monodráma. A második rész Cukor úr története: A kanári, amely megette a macskát. Ez a rész történelmi paradoxonokkal egészíti ki az elsőt, és jobban rávilágít a főszereplő, Hana útjának okaira. A darab harmadik alkotóeleme a leporelló, amelyben tizenhat fénykép segítségével a bolsevizmus negyven évét idézzük fel, ugyancsak Cukor úr kommentárjaival.” Silvester Lavrík és Katarína Morháčová tavaly ismerkedtek meg és kezdtek el együtt dolgozni. Lavrík nagy elismeréssel nyilatkozik Morháčová alakításáról és színészi képességeiről. A darab első részében a színésznő több figurát alakít, miközben elmeséli Hana történetét. „Először Szlovákiában próbáltunk, és már ott láttam, hogy Katarína nemcsak interpretálja a szöveget, hanem sajátjának is érzi és hozzá is tesz” - mondja Lavrík. A fiatal színésznő, Katarína Morháčová Pozsonyban született ugyan, de élt Prágában, Besztercebányán, Moszkvában (ahol a Vahtangov-iskolán tanult drámát), Los Angelesben és New Yorkban is. New Yorkba eredetileg egy szerelem hozta, és ez közös vonása sorsa és Hana, A vörösarany ketrec című darab hősnője sorsának. „Ma már ez az otthonom. Itt szerettem volna otthont kialakítani magamnak, és ez szerencsére sikerült - mondja. - Természetesen ápolom a kapcsolatot az otthoni színi vüággal, hiszen egy előadóművész számára, bármilyen jól tud is angolul vagy más nyelven, anyanyelvén előadni egészen más. Számomra egyébként a darab szlovákiai bemutatója lesz az első szlovák nyelvű előadásom, idén májusban, aminek nagyon örülök.” Morháčová kilencéves volt, amikor Pozsony és Prága utcáin elkezdett gyülekezni a tömeg. Nem igazán értette, mi történik, de egy jelenet mégis megmaradt benne: „Emlékszem, a tévében láttam, ahogy diákok gyertyával a kezükben békésen tüntetnek a téren, és a rendőrség megtámadja őket. Ösztönösen tudtam, hogy ez nincs rendjén. Később, középiskolás koromban olyany- nyira elkezdett érdekelni a politika, hogy nemcsak az akkori miniszterek, hanem azok helyettesei és tanácsadói nevét is tudtam fejből.” Hana, a fiatal szlovák hölgy, a darab főszereplője zongoraművésznek készül Pozsonyban. Közvetlenül a forradalom után megismerkedik Cukor úrral, akit szerelmének szólít, és New Yorkba utazik vele, ahol hiába várja kedvesét - az hol a Közép- Keletről, hol Dél-Amerikából küld neki e-maileket, ha egyáltalán válaszol a lány szerelmi vallomásaira. Az idő múlásával Hana kénytelen feltalálni magát, és egy bárban kap munkát. A történetnek csak ezen a pontján derül ki, hogy főhősnőnk vak. Cukor úr, Hana szerelmének tárgya, egy közép-szlovákiai városka forradalmi tribünjére került fel egészen véletlenül, és onnantól kezdve komoly politikai karriert futott be. Monológja nem mentes az öniróniától és az új szlovákiai politikai elit jellemzésétől sem. Arra a kérdésre, hogy húsz év távlatából milyennek látja, érzi az 1989-ben történteket, Lavrík ezt válaszolta: „Egyáltalán nem vártam, huszonöt évesen, hogy a forradalom megtörténik, de amikor megtörtént, azon csodálkoztam, miért nem jött hamarabb. Egyébként, megjegyzem, ez alatt a húsz év alatt rengeteget utazom a munkámból kifolyólag, és minden egyes alkalommal, amikor a határhoz közeledek és látom a pozsonyi várat, megilletődöm, hogy ez egyáltalán lehetséges. Biztos vagyok abban, hogy a forradalom egy szociális és kulturális, a szó legtágabb értelmében vett zűrzavartól mentett meg bennünket.” Cukor úr és Hana: Silvester Lavrík és Katarína Morháčová (Képek: Katarína Smiková)
