Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-17 / 88. szám, szombat

Grádicspitvar, folyosó, táncterem, bibliotéka egyedül légfűtéssel; már ebédlőhöz, pipa teremhez s szalonhoz a légfűtés mellett még kandallót is kívánnék. GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN: BUDA PESTI POR ÉS SÁR SZALON Érdemes-e egyetlen férfiért naponta fürödni, masszíroztatni, rúzst, púdert, illatszert pazarolni, daueroltatni, manikűröztetni, divatszalonba járni... FALUDY GYÖRGY: POKOLBÉLI VÍG NAPJAIM 2010. április 17., szombat 4. évfolyam, 16. szám „Egyáltalán nem vártam, huszonöt évesen, hogy a forradalom megtörténik, de amikor megtörtént, azon csodálkoztam, miért nem jött hamarabb... A vörösarany ketrec A manhattani East Village, valamint a 45. utcán talál­ható kis színházban márci­usban egy héten át két szlo­vák művész adott elő egy Szlovákiáról szóló drámát. MOLNÁR MIRIAM A közönség soraiban szlovák szó is hallatszott, de a színpadon csak Katarína Morháčová - aki az est első monológját adta elő, és Silvester Lavrík, aki a máso­dik részt olvasta fel - jellegzetes akcentusáról lehetett azonosíta­ni, hogy nem amerikai, hanem szlovák anyanyelvű előadókat látunk. Több magán- és állami szer­vezet támogatása tette lehetővé A vörösarany ketrec (Klietka z červeného zlata) című produk­ció New York-i bemutatóját az itteni városi művészkönyvtár (New York Public Library for the Performing Arts) Performing Revolution in Central and Eas­tern Europe című, 2009 novem­berétől 2010 márciusáig tartó előadás-sorozatán belül. A bársonyos forradalom tisz­teletére rendezett New York i előadás-sorozatra Janet Living­stone, a Pozsonyban élő mű­fordító figyelt fel, s mivel koráb­ban már együttműködött Silves­ter Lavríkkal, ötletének megva­lósítását a kortárs szlovák iroda­lom e jelentős írójára bízta. Sil­vester Lavrík pedig a bánóci (Bánovce) BaPoDi. színház köz­reműködésével meg is írta a da­rabot. „Láttam, hogy a fesztiválon Szlovákiát ez ideig alig képvi­selte valaki, és megkérdeztem Silvestert, nem készítene-e egy előadást. Ó azonnal igent mon­dott, én pedig elvállaltam a fordítást és a produkció itteni lebonyolítását - meséli a bosto­ni születésű Livingstone. - Tud­tam, hogy Süvester személyes módon tud majd 1989-ről írni, és bíztam benne, hogy bármit talál majd ki, az remek lesz, hi­szen eddigi művei nagyon ma­gas színvonalúak. Végül egy közép-európai csapatot sikerült összehoznunk: a dramaturgunk a budapesti születésű, jelenleg Szlovákiában elő Garajszki Margit, a produkciót kísérő ze­ne Boris Lenko munkája, és a fotókat, amelyek a produkciót kiegészítő kiállítást alkotják és amelyekből egy kis füzetet is készítettünk, a cseh Radek Jahűdka tervezte.” „Először egy már létező mű angolra fordításában gondolkod­tunk - fejtegeti Silvester Lavrík -, de végül úgy döntöttünk, egy új monodrámát készítünk. Maga a darab két részből áll. Az első, A vak szerelem, a Katarína által előadott monodráma. A második rész Cukor úr története: A kaná­ri, amely megette a macskát. Ez a rész történelmi paradoxonokkal egészíti ki az elsőt, és jobban rá­világít a főszereplő, Hana útjá­nak okaira. A darab harmadik alkotóeleme a leporelló, amely­ben tizenhat fénykép segítségé­vel a bolsevizmus negyven évét idézzük fel, ugyancsak Cukor úr kommentárjaival.” Silvester Lavrík és Katarína Morháčová tavaly ismerkedtek meg és kezdtek el együtt dol­gozni. Lavrík nagy elismeréssel nyilatkozik Morháčová alakítá­sáról és színészi képességeiről. A darab első részében a színésznő több figurát alakít, miközben elmeséli Hana történetét. „Elő­ször Szlovákiában próbáltunk, és már ott láttam, hogy Katarína nemcsak interpretálja a szöve­get, hanem sajátjának is érzi és hozzá is tesz” - mondja Lavrík. A fiatal színésznő, Katarína Morháčová Pozsonyban szüle­tett ugyan, de élt Prágában, Besztercebányán, Moszkvában (ahol a Vahtangov-iskolán ta­nult drámát), Los Angelesben és New Yorkban is. New Yorkba eredetileg egy szerelem hozta, és ez közös vonása sorsa és Ha­na, A vörösarany ketrec című darab hősnője sorsának. „Ma már ez az otthonom. Itt szeret­tem volna otthont kialakítani magamnak, és ez szerencsére sikerült - mondja. - Természe­tesen ápolom a kapcsolatot az otthoni színi vüággal, hiszen egy előadóművész számára, bármilyen jól tud is angolul vagy más nyelven, anyanyelvén előadni egészen más. Számom­ra egyébként a darab szlovákiai bemutatója lesz az első szlovák nyelvű előadásom, idén május­ban, aminek nagyon örülök.” Morháčová kilencéves volt, amikor Pozsony és Prága utcáin elkezdett gyülekezni a tömeg. Nem igazán értette, mi történik, de egy jelenet mégis megmaradt benne: „Emlékszem, a tévében láttam, ahogy diákok gyertyával a kezükben békésen tüntetnek a téren, és a rendőrség megtámad­ja őket. Ösztönösen tudtam, hogy ez nincs rendjén. Később, középiskolás koromban olyany- nyira elkezdett érdekelni a poli­tika, hogy nemcsak az akkori miniszterek, hanem azok helyet­tesei és tanácsadói nevét is tud­tam fejből.” Hana, a fiatal szlovák hölgy, a darab főszereplője zongoramű­vésznek készül Pozsonyban. Közvetlenül a forradalom után megismerkedik Cukor úrral, akit szerelmének szólít, és New Yorkba utazik vele, ahol hiába várja kedvesét - az hol a Közép- Keletről, hol Dél-Amerikából küld neki e-maileket, ha egyálta­lán válaszol a lány szerelmi val­lomásaira. Az idő múlásával Ha­na kénytelen feltalálni magát, és egy bárban kap munkát. A tör­ténetnek csak ezen a pontján de­rül ki, hogy főhősnőnk vak. Cukor úr, Hana szerelmének tárgya, egy közép-szlovákiai vá­roska forradalmi tribünjére ke­rült fel egészen véletlenül, és onnantól kezdve komoly politi­kai karriert futott be. Monológja nem mentes az öniróniától és az új szlovákiai politikai elit jellem­zésétől sem. Arra a kérdésre, hogy húsz év távlatából milyennek látja, érzi az 1989-ben történteket, Lavrík ezt válaszolta: „Egyáltalán nem vártam, huszonöt évesen, hogy a forradalom megtörténik, de amikor megtörtént, azon cso­dálkoztam, miért nem jött ha­marabb. Egyébként, megjegy­zem, ez alatt a húsz év alatt ren­geteget utazom a munkámból kifolyólag, és minden egyes al­kalommal, amikor a határhoz közeledek és látom a pozsonyi várat, megilletődöm, hogy ez egyáltalán lehetséges. Biztos va­gyok abban, hogy a forradalom egy szociális és kulturális, a szó legtágabb értelmében vett zűrzavartól mentett meg ben­nünket.” Cukor úr és Hana: Silvester Lavrík és Katarína Morháčová (Képek: Katarína Smiková)

Next

/
Oldalképek
Tartalom