Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-13 / 84. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 13. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY A Fidesz megszerezte a parlamenti többséget, de hogy milyen erős lesz Orbán Viktor, a második forduló dönti el - vélte a Hospodárské Noviny. Magyarország nemzetközi hírneve szempontjából fontos, milyen eredményt ér el „a szélsőségesen nacionalista Jobbik”. Az erős parlamenti pozíció a választás győztesének lehetővé teszi, hogy megoldja az ország súlyos gazdasági problémáit, de nem tárgyalhat egészen szabadon. Magyarországot a csőd elől a Nemzetközi Valutaalap mentette meg. Orbán valószínűleg megpróbálja elérni, hogy a költségvetési hiányt a GDP 4,5%-áról 6,5%-raemeljék. (mti)- Én is tudom, hogy ilyen hidegben nem való a fagyi, de ön se illik már a parlamentbe, képviselő úr! (Peter Gossányi rajza) A Fidesz kimagaslóan erős, de a szituáció másik fő karakterjegye az ellenzék tagoltsága Döntés után Bár a vasárnap este jórészt a kampánycsend körüli botránnyal telt, ám mostanra mégiscsak előttünk áll az új magyar pártrendszer. Az előző, amely két nagy párt rivalizálására épült, megszűnt, és megszűntek vele a párt- szövetségekis. LAKNER ZOLTÁN Orbán Viktor nem „ijesztgetett” a centrális pártrendszer víziójával: valóban egyetlen kormányképes erő létezik ma Magyarországon, amennyiben a kormányképesség a miniszterelnök-választó többséget jelenti. Nem volt még példa arra, hogy egy párt már az első fordulót követően annyi mandátumot birtokoljon, amennyi elegendő a kormányfő megválasztásához. Sőt, a magyar választási rendszer sajátosságaiból adódik, hogy a Fidesz a szavazatok 53%-ával szerezhet kétharmados többséget, ami azt jelenti, hogy a közjogi rendszer összes nagy- és kiskapujának kulcsa a kezében lesz. A leendő miniszterelnök visszafogott győzelmi beszédében a rend és a biztonság mellett az egység kifejezést használta a kialakult helyzet jellemzésére, holott nem a Fidesz- re szavazott a választáson részvevők 47%-a. A Fidesz kimagaslóan erős, de a szituáció másik fő karakterjegye az ellenzék tagoltsága, s ez az egyik forrása a Fidesz erejének. A Jobbikkal sem az MSZP, sem az LMP nem fog együttműködni. Belátható időn belül a szocialisták és a Lehet Más a Politika között sem keletkezhet jó viszony, hiszen utóbbi az MSZP elleni tiltakozás egyik fő haszonélvezőjeként jutott a parlamentbe. A Fidesz tarolt az egyéni választókerületekben is, 119 helyet szerzett az egyéni ágon kiosztható 176-ból. Földcsuszamlásszerű győzelem ez, különösen azzal kiegészítve, hogy a maradék 57 kerületben is mindössze egy helyen áll nem fideszes jelölt az élen. A Fidesz abban az esetben nem jut kétharmadhoz, ha legalább 8-10-et elveszít ebből az 57-ből. Egyik ellenzéki erőnek sem érdeke, hogy a kormánypárt egymaga birtokoljon minimum 258 képviselői helyet, mivel viszont az ellenzék egymással rivalizáló pártokból áll, senki nem lép vissza a másik javára. így tehát a Fidesz akkor is kétharmadot szerezhet, ha egyetlen pótlólagos szavazatot sem szerez. A kétharmad megakadályozását csak az MSZP emelte választási céllá. A szocialistáknak ott lehet keresnivalójuk, ahol az LMP jelöltjei végeztek a harmadik helyen, s az ő híveiket, valamint a párt nélkül maradt MDF-eseket próbálhatják a szocialisták meggyőzni arról, hogy a kétharmad meggátolása van annyira fontos cél, ami elviselhetővé teszi az MSZP-s jelöltre voksolást. Emellett - s ez szintén nem kis mutatvány lenne - a szocialistáknak saját szavazóikat is fel kellene tüzelniük, mert nélkülük biztosan nem érhetik el a vágyott eredményt. Mint az előbbiekből kiderült, az LMP értékes szavazói bázissal rendelkezik, amelynek magatartása eldöntheti a kétharmad ügyét. Bár a Lehet Más a Politika ökokaraktere nem kétséges, 228 oldalas programjának elolvasása után is maradnak kérdések a tájékozott választópolgárban a párt politikájának irányát és tartalmát illetően. Az LMP egyelőre protestpárt, olyan politikai erő, amely alkalmas volt a demokratikus érzelmű, jórészt budapesti exliberálisok be- csatomázására, de amelyről nem tudni pontosan, milyen irányt ajánl majd több mint 380 ezer szavazójának. Nem lehet megfeledkezni a Jobbikról - hiba is lenne megfeledkezni róla. A Jobbik kilenc megyében lett második, döntően a Dunától keletre, közel 17%-nyi szavazatot szerezve. Vona Gábor arról beszélt a választás estéjén, hogy ellenszélben kellett végigcsinálniuk a kampányt, ami csakis abból a szempontból igaz, hogy a Fidesz keményen nekitámadt a Jobbiknak. Máskülönben a Jobbik leegyszerűsítő, bűnbakgyártó gondolatai és durva retorikája megtalálta a maga közönségét, és távolról sincs háttérbe szorítva Magyarországon. Ez van akkora kockázat, mint a Jobbik által szerzett 855 ezer szavazat. Valószínűleg valamivel tovább tart egy napnál; míg Orbán Viktor egy új országban ébred Osztrák lapok a magyarországi választásokról MT1-ÖSSZEF0GLALÓ A vasárnapi magyarországi választásokkal foglalkozott vezércikkében a Die Presse osztrák lap, a Der Standard szintén kommentárt közölt a magyar belpolitikáról. Az Ausztria felől Magyarországra érkező utas szemében talán nincs jelentős szerepe annak, hogy nagyobb a szegénység és más a fizetőeszköz, a magyarok öntudata szempontjából viszont van - írta a konzervatív Die Presse. A magyar politikai és gazdasági rendszer húsz évvel a rendszerváltás után még mindig törékeny. A választások és a jobbra tolódás csak egy epizódot jelentenek egy rejtett instabilitás történetében. Ezúttal különösen radikális lett a politikai változás, mert a szociáldemokrata oldalról nyolc éven át elmaradtak a régóta szükséges reformok, és mert egy egész politikai rendszer abban a tévhitben élt, hogy a semmiből egy átfogó szociális és jóléti állam és virágzó gazdaság teremhet. Meglehet, a jobboldali konzervatív Orbán Viktornál van a remény, de először neki is bizonyítania kell, hogy tanult első hivatali idejének hibáiból. 2002-ig a parlamentáris demokráciához való kétséges viszonyról tett tanúságot, akkori, pragmatizmus helyett nemzeti szimbolikára irányuló politikája az ország mai gazdasági és önazonosság-válság alapját képezi - vélekedett a szerző. A Fidesz elnöke ismét egy olyan országot fog kormányozni, ahol eddig sem a piacgazdaság, sem a demokrácia nem erősödött meg - írta. Utalt Földényi F. László esszéista, műkritikus a Die Welt német lapban megjelent írására, mely szerint a magyarok 1956 után felültek egy élethazugságnak, kompromisszumot kötöttek a kommunizmussal. Ez vezetett ahhoz, hogy a rendszerváltást sokkal kevésbé „felszabadulásként” érték meg, mint a lengyelek vagy a csehek. Ennek a tévhitnek a következménye, hogy Magyarországon nincs olyan politikai társadalom, amely fellépne a megerősödött jobboldali radikalizmus ellen. A vasárnapi választás egy új magyar nacionalizmus alátámasztása, melyben tévesen az országon kívül és belső csoportoknál keresik a válság okát. Az országot az államcsődtől megmentő Nemzetközi Valutaalap (IMF) cselekedeteit nem megkönnyebbülésként, hanem diktátumként fogják fel. Sok magyar „élethazugságában” belföldön csak egy hibás létezik: a romák, akikre a siker kerékkötőiként, a szegénység és bűnözés okozóiként tekintenek. Ez az anyag, melyből új társadalmi feszültségek erednek, de reformok alig. Orbán Viktornak az erős parlamenti többséggel megvan az esélye arra, hogy változtasson ezen, ami csak akkor sikerül, ha meghatározatlan nemzeti büszkeség helyett újra megalapozott önbizalmat és az önálló kezdeményezésben való hitet ad honfitársainak - fogalmazott a Die Presse vezércikke. A liberális Der Standard jegyzete Orbán Viktort idézte: „remélem, hogy hétfőn már egy új országban ébredünk fel”. Hogy ez valóban megtörténjen - írta - , arról a Fi- desz-elnöknek magának kell gondoskodnia. A szerző szerint a volt miniszterelnök sok ígéretet tett a kampány alatt, talán túl sokat is. Egymillió új munkahelyet ígért tíz év alatt, több hitelt a kis- és közép- vállalkozásoknak, kevesebb adót. Megszokott életszínvonaluk helyreállítását akarják a magyarok a válság után. A Fidesz-elnök útja odáig aknamezőn át vezet. Mindenkinek, aki Bajnai Gordon távozó miniszterelnököt követi, kevés mozgástere van. Húsz évvel a rendszerváltás után egyhangú konszolidációs munka ígérkezik, így valószínűleg valamivel tovább tart egy napnál, míg Orbán Viktor egy új országban ébred. Előtte alighanem az történik, amit Peter Hammerschlag (osztrák író, kabarészerző) annak idején úgy fogalmazott meg: „a magyar szívnek sokat kell szenvednie” - írta a Der Standard. KOMMENTÁR Egy rossz pillantás MOLNÁR NORBERT Valójában teljesen mindegy, milyen eredménnyel zárulnak a magyarországi választások, borítékolni lehetett, hogy a szlovák politikusok lejátsszák magyarkártya-partijukat. Ha Orbán Viktor nyer, azért, ha a Jobbik 17 százalékot szerez, akkor azért, de ha a Jobbik nyolcat kuporgatott volna össze, azért is. Az SNS zsigeri gyűlölködése menetrendszerű, nem úgy a szlovák parlament elnö- kéneknéhány kijelentése, amely inkább tragikomikus. Pavol Paška szerint a magyaroknak szükségük van a szlovákkártyára, míg „nekünk nincs szükségünk rá, mi megyünk tovább”. El kell keserítenem a szlovák házelnököt: Magyarországon ma annyira nem érdekel senkit Szlovákia, hogy az már fájdalom. Budapesten nem fognak politikusi kerekasztal-beszélgetéseket rendezni a szlovák választások idején, nem fognak rendkívüli sajtótájékoztatókon szlovák választási eredményeket kommentálni. Nem úgy, mint Szlovákiában a magyar voksolás kapcsán. S mivel nálunk még két hónapig választási kampány van, Paška előrevetítette, mire számíthatunk e nyilvánvalóan felpörgetett hatvan nap alatt. Míg Orbán éppen azzal lesz elfoglalva, hogy a megroggyant Magyarországot valahogy talpra állítsa, a kolbászkerítésről álmodozó választókat kijózanítsa, addig a szlovák politikai elit egymást fogja beleűzni a vaskosabbnál vaskosabb kijelentésekbe, az esztelen magyargyűlöletbe, a Budapestre mutogatásba. Mert ha nem éppen Orbán lesz a bűnös, akkor az ellenzékben trombitáló Jobbik. Amely egyébként tényleg veszélyes. Éppen ezért Orbán nem bagatellizálhatja a szélsőségesek választási sikerét olyan kijelentésekkel, hogy Európában ez már csak így van, mert Európában ez már csak nincs így. És azon is el kellene gondolkodnia, hogy első nemzetközi sajtótájékoztatóján rögtön azt kell-e bejelentenie, hogy kettős állampolgárságot adnak a magyar medencében (copyright Anna Belousovová) élő magyaroknak. Bár az is biztos, hogy a szlovák politikusok, ha nem emiatt, akkor egy rossz pillantás miatt akadnának ki rá. Jaj a győzteseknek? GÁL ZSOLT A Fidesz a választásokon szédítően erős felhatalmazást kapott a szavazóktól az ország irányítására. Az óriási fölény azonban hatalmas elvárásokkal is párosul, ezért a mélység iš szédítő, amelybe a párt (és az ország, mert a sorsuk immáron négy évre összefonódott) belezuhanhat, ha legalább részben nem teljesíti a várakozásokat. A választókét és a piacokét meg a nemzetközi hitelezőkét. A nagy gond az, hogy a kettő csaknem kizárja egymást, ezért Orbán Viktor a látszat ellenére sincs irigylésre méltó helyzetben. Mivel az eredmények azt valószínűsítik, hogy a jövő hét végén esedékes második fordulóban a Fidesz-KDNP kétharmados (alkotmányos) többséget szerez az Országgyűlésben, nem lesz olyan dolog, amit törvényesen és demokratikusan ne változtathatnának meg. A magyar lakosság többsége (ha úgy tetszik, aFidesz választói) elkeseredetten várják életszínvonaluk markáns javulását, és Orbán Viktornak nem lesz mire hivatkoznia, miért nem fordultak jobbra a dolgok látványosan. Hiszen átalakíthatja az adó- és az egészségügyi rendszert, az oktatást, megváltoztathatja az önkormányzati törvényt, a képviselők jogállását, a választás és pártfinanszírozás rendszerét; szinte mindent. Ráadásul ő és pártja sulykolták éveken keresztül a választókba, hogy a balliberális kormány miatt rossz a helyzet, és keltettek túlzott várakozásokat a saját hatalomra kerülésükkel kapcsolatban. A polgárok tőlük, és a pártot egy személyben megtestesítő Orbán Viktortól fogják számon kérni a várt jólétet. Közben nem lesznek tekintettel arra, hogyazelmúlthetekbena kampány során az élet- színvonal látványos javulásáról meg az adók egyszeri és radikális csökkentéséről szóló ígéretek kikoptak a programból - a választók a nyolc év alatt hallott retorikából fognak kiindulni. Ezért óriási teher tornyosul a Fidesz és személyesen Orbán vállán. Az ország gazdasági helyzete ugyanis nem engedi meg, hogyjelentősen növeljék a közkiadásokat (a növekvő államháztartási hiány kárára). Nem lehet visszaállítani a (Bajnai-kormány által) eltörölt 13. havi nyugdíjakat és béreket, a megszüntetett vasúti szárnyvonalakat vagy az utazási kedvezményeket. A gazdasági mozgástér minimális, masza- tolni esetleg lehet (a hiány növelése a valutaalappal kötött szerződés némi módosításával), radikálisan kiadást növelni vagy adót csökkenteni viszont nem. (A kettőt együtt pláne nem.) Kérdés, milyen politikával áll elő ebben a helyzetben Orbán - különös tekintettel arra, hogy a Jobbik ott fog lihegni a nyakában, számon kérve korábbi ígéreteit, és radikális meg populista demagógiával csábítgatva választóit. Az együk lehetőség az, hogy népszerűsége megtartására koncentrál, és megpróbálja folyamatosan adagolni a jólétet a választóinak-fájdalmas reformoknélkül. így azonban képtelen lesz fenntartható és gyors növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot, az elért életszínvonal-javulás nagy csalódást okozhat a híveknek, akik kiábrándulhatnak és engedhetnek a Jobbik csábító szirénhangjának. A másik lehetőség az, hogy államférfiként viselkedik, él a kétharmad kínálta lehetőségekkel, és nekilát a magyar gazdaság átfogó reformjának. Gyorsan megvalósít minden olyan változást, amely szükséges a növekedéshez, akkor is, ha ez ellentmond hívei akaratának vagy az elmúlt években hirdetett elveinek. Ekkor is a választók kiábrándulását kockáztatja, de legalább a választási ciklus végére meglehetnek az első gyümölcsök a gyorsuló növekedés, emelkedő foglalkoztatottság és az euróbevezetés formájában. Bárhogy döntsön is, az kijelöli Magyarország további útját, a tét a végleges leszakadás vagy a felzárkózás, a felelősség óriási.
