Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-13 / 84. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 13. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY A Fidesz megszerezte a par­lamenti többséget, de hogy mi­lyen erős lesz Orbán Viktor, a második forduló dönti el - vélte a Hospodárské Noviny. Ma­gyarország nemzetközi hírne­ve szempontjából fontos, mi­lyen eredményt ér el „a szélső­ségesen nacionalista Jobbik”. Az erős parlamenti pozíció a választás győztesének lehető­vé teszi, hogy megoldja az or­szág súlyos gazdasági problé­máit, de nem tárgyalhat egé­szen szabadon. Magyarorszá­got a csőd elől a Nemzetközi Valutaalap mentette meg. Or­bán valószínűleg megpróbál­ja elérni, hogy a költségvetési hiányt a GDP 4,5%-áról 6,5%-raemeljék. (mti)- Én is tudom, hogy ilyen hidegben nem való a fagyi, de ön se illik már a parlamentbe, képviselő úr! (Peter Gossányi rajza) A Fidesz kimagaslóan erős, de a szituáció másik fő karakterjegye az ellenzék tagoltsága Döntés után Bár a vasárnap este jórészt a kampánycsend körüli bot­ránnyal telt, ám mostanra mégiscsak előttünk áll az új magyar pártrendszer. Az elő­ző, amely két nagy párt riva­lizálására épült, megszűnt, és megszűntek vele a párt- szövetségekis. LAKNER ZOLTÁN Orbán Viktor nem „ijesztgetett” a centrális pártrendszer víziójával: valóban egyetlen kormányképes erő létezik ma Magyarországon, amennyiben a kormányképesség a miniszterelnök-választó többséget jelenti. Nem volt még példa arra, hogy egy párt már az első fordulót követően annyi mandátumot bir­tokoljon, amennyi elegendő a kormányfő megválasztásához. Sőt, a magyar választási rend­szer sajátosságaiból adódik, hogy a Fidesz a szavazatok 53%-ával szerezhet kétharmados többséget, ami azt jelenti, hogy a közjogi rendszer összes nagy- és kiskapu­jának kulcsa a kezében lesz. A le­endő miniszterelnök visszafogott győzelmi beszédében a rend és a biztonság mellett az egység kifeje­zést használta a kialakult helyzet jellemzésére, holott nem a Fidesz- re szavazott a választáson részve­vők 47%-a. A Fidesz kimagaslóan erős, de a szituáció másik fő karak­terjegye az ellenzék tagoltsága, s ez az egyik forrása a Fidesz erejé­nek. A Jobbikkal sem az MSZP, sem az LMP nem fog együtt­működni. Belátható időn belül a szocialisták és a Lehet Más a Politi­ka között sem keletkezhet jó vi­szony, hiszen utóbbi az MSZP el­leni tiltakozás egyik fő haszonél­vezőjeként jutott a parlamentbe. A Fidesz tarolt az egyéni válasz­tókerületekben is, 119 helyet szerzett az egyéni ágon kiosztható 176-ból. Földcsuszamlásszerű győzelem ez, különösen azzal ki­egészítve, hogy a maradék 57 ke­rületben is mindössze egy helyen áll nem fideszes jelölt az élen. A Fidesz abban az esetben nem jut kétharmadhoz, ha legalább 8-10-et elveszít ebből az 57-ből. Egyik ellenzéki erőnek sem ér­deke, hogy a kormánypárt egy­maga birtokoljon minimum 258 képviselői helyet, mivel viszont az ellenzék egymással rivalizáló pár­tokból áll, senki nem lép vissza a másik javára. így tehát a Fidesz akkor is kétharmadot szerezhet, ha egyetlen pótlólagos szavazatot sem szerez. A kétharmad meg­akadályozását csak az MSZP emelte választási céllá. A szocia­listáknak ott lehet keresnivalójuk, ahol az LMP jelöltjei végeztek a harmadik helyen, s az ő híveiket, valamint a párt nélkül maradt MDF-eseket próbálhatják a szoci­alisták meggyőzni arról, hogy a kétharmad meggátolása van annyira fontos cél, ami elviselhe­tővé teszi az MSZP-s jelöltre vok­solást. Emellett - s ez szintén nem kis mutatvány lenne - a szocialis­táknak saját szavazóikat is fel kel­lene tüzelniük, mert nélkülük biz­tosan nem érhetik el a vágyott eredményt. Mint az előbbiekből kiderült, az LMP értékes szavazói bázissal ren­delkezik, amelynek magatartása eldöntheti a kétharmad ügyét. Bár a Lehet Más a Politika ökokarakte­re nem kétséges, 228 oldalas prog­ramjának elolvasása után is ma­radnak kérdések a tájékozott vá­lasztópolgárban a párt politikájá­nak irányát és tartalmát illetően. Az LMP egyelőre protestpárt, olyan politikai erő, amely alkalmas volt a demokratikus érzelmű, jó­részt budapesti exliberálisok be- csatomázására, de amelyről nem tudni pontosan, milyen irányt ajánl majd több mint 380 ezer sza­vazójának. Nem lehet megfeledkezni a Jobbikról - hiba is lenne megfe­ledkezni róla. A Jobbik kilenc me­gyében lett második, döntően a Dunától keletre, közel 17%-nyi szavazatot szerezve. Vona Gábor arról beszélt a választás estéjén, hogy ellenszélben kellett végigcsi­nálniuk a kampányt, ami csakis abból a szempontból igaz, hogy a Fidesz keményen nekitámadt a Jobbiknak. Máskülönben a Jobbik leegyszerűsítő, bűnbakgyártó gondolatai és durva retorikája megtalálta a maga közönségét, és távolról sincs háttérbe szorítva Magyarországon. Ez van akkora kockázat, mint a Jobbik által szer­zett 855 ezer szavazat. Valószínűleg valamivel tovább tart egy napnál; míg Orbán Viktor egy új országban ébred Osztrák lapok a magyarországi választásokról MT1-ÖSSZEF0GLALÓ A vasárnapi magyarországi vá­lasztásokkal foglalkozott vezércik­kében a Die Presse osztrák lap, a Der Standard szintén kommentárt közölt a magyar belpolitikáról. Az Ausztria felől Magyarország­ra érkező utas szemében talán nincs jelentős szerepe annak, hogy nagyobb a szegénység és más a fize­tőeszköz, a magyarok öntudata szempontjából viszont van - írta a konzervatív Die Presse. A magyar politikai és gazdasági rendszer húsz évvel a rendszerváltás után még mindig törékeny. A választá­sok és a jobbra tolódás csak egy epi­zódot jelentenek egy rejtett instabi­litás történetében. Ezúttal különö­sen radikális lett a politikai válto­zás, mert a szociáldemokrata oldal­ról nyolc éven át elmaradtak a rég­óta szükséges reformok, és mert egy egész politikai rendszer abban a tévhitben élt, hogy a semmiből egy átfogó szociális és jóléti állam és virágzó gazdaság teremhet. Meglehet, a jobboldali konzervatív Orbán Viktornál van a remény, de először neki is bizonyítania kell, hogy tanult első hivatali idejének hibáiból. 2002-ig a parlamentáris demokráciához való kétséges vi­szonyról tett tanúságot, akkori, pragmatizmus helyett nemzeti szimbolikára irányuló politikája az ország mai gazdasági és önazonos­ság-válság alapját képezi - véleke­dett a szerző. A Fidesz elnöke ismét egy olyan országot fog kormá­nyozni, ahol eddig sem a piacgaz­daság, sem a demokrácia nem erő­södött meg - írta. Utalt Földényi F. László esszéista, műkritikus a Die Welt német lapban megjelent írá­sára, mely szerint a magyarok 1956 után felültek egy élethazugságnak, kompromisszumot kötöttek a kommunizmussal. Ez vezetett ah­hoz, hogy a rendszerváltást sokkal kevésbé „felszabadulásként” érték meg, mint a lengyelek vagy a cse­hek. Ennek a tévhitnek a követ­kezménye, hogy Magyarországon nincs olyan politikai társadalom, amely fellépne a megerősödött jobboldali radikalizmus ellen. A va­sárnapi választás egy új magyar na­cionalizmus alátámasztása, mely­ben tévesen az országon kívül és belső csoportoknál keresik a válság okát. Az országot az államcsődtől megmentő Nemzetközi Valutaalap (IMF) cselekedeteit nem meg­könnyebbülésként, hanem diktá­tumként fogják fel. Sok magyar „élethazugságában” belföldön csak egy hibás létezik: a romák, akikre a siker kerékkötőiként, a szegénység és bűnözés okozóiként tekintenek. Ez az anyag, melyből új társadalmi feszültségek erednek, de reformok alig. Orbán Viktornak az erős par­lamenti többséggel megvan az esé­lye arra, hogy változtasson ezen, ami csak akkor sikerül, ha megha­tározatlan nemzeti büszkeség he­lyett újra megalapozott önbizalmat és az önálló kezdeményezésben va­ló hitet ad honfitársainak - fogal­mazott a Die Presse vezércikke. A liberális Der Standard jegyzete Orbán Viktort idézte: „remélem, hogy hétfőn már egy új országban ébredünk fel”. Hogy ez valóban megtörténjen - írta - , arról a Fi- desz-elnöknek magának kell gon­doskodnia. A szerző szerint a volt miniszterelnök sok ígéretet tett a kampány alatt, talán túl sokat is. Egymillió új munkahelyet ígért tíz év alatt, több hitelt a kis- és közép- vállalkozásoknak, kevesebb adót. Megszokott életszínvonaluk hely­reállítását akarják a magyarok a válság után. A Fidesz-elnök útja odáig aknamezőn át vezet. Min­denkinek, aki Bajnai Gordon távo­zó miniszterelnököt követi, kevés mozgástere van. Húsz évvel a rendszerváltás után egyhangú konszolidációs munka ígérkezik, így valószínűleg valamivel tovább tart egy napnál, míg Orbán Viktor egy új országban ébred. Előtte alighanem az történik, amit Peter Hammerschlag (osztrák író, kaba­részerző) annak idején úgy fogal­mazott meg: „a magyar szívnek sokat kell szenvednie” - írta a Der Standard. KOMMENTÁR Egy rossz pillantás MOLNÁR NORBERT Valójában teljesen mindegy, milyen eredménnyel zárulnak a ma­gyarországi választások, borítékolni lehetett, hogy a szlovák politi­kusok lejátsszák magyarkártya-partijukat. Ha Orbán Viktor nyer, azért, ha a Jobbik 17 százalékot szerez, akkor azért, de ha a Jobbik nyolcat kuporgatott volna össze, azért is. Az SNS zsigeri gyűlölködése menetrendszerű, nem úgy a szlovák parlament elnö- kéneknéhány kijelentése, amely inkább tragikomikus. Pavol Paška szerint a magyaroknak szükségük van a szlovákkártyára, míg „ne­künk nincs szükségünk rá, mi megyünk tovább”. El kell keserítenem a szlovák házelnököt: Magyarországon ma annyira nem érdekel senkit Szlovákia, hogy az már fájdalom. Budapesten nem fognak politikusi kerekasztal-beszélgetéseket rendezni a szlovák választá­sok idején, nem fognak rendkívüli sajtótájékoztatókon szlovák vá­lasztási eredményeket kommentálni. Nem úgy, mint Szlovákiában a magyar voksolás kapcsán. S mivel nálunk még két hónapig válasz­tási kampány van, Paška előrevetítette, mire számíthatunk e nyil­vánvalóan felpörgetett hatvan nap alatt. Míg Orbán éppen azzal lesz elfoglalva, hogy a megroggyant Magyarországot valahogy talp­ra állítsa, a kolbászkerítésről álmodozó választókat kijózanítsa, ad­dig a szlovák politikai elit egymást fogja beleűzni a vaskosabbnál vaskosabb kijelentésekbe, az esztelen magyargyűlöletbe, a Buda­pestre mutogatásba. Mert ha nem éppen Orbán lesz a bűnös, akkor az ellenzékben trombitáló Jobbik. Amely egyébként tényleg veszé­lyes. Éppen ezért Orbán nem bagatellizálhatja a szélsőségesek vá­lasztási sikerét olyan kijelentésekkel, hogy Európában ez már csak így van, mert Európában ez már csak nincs így. És azon is el kellene gondolkodnia, hogy első nemzetközi sajtótájékoztatóján rögtön azt kell-e bejelentenie, hogy kettős állampolgárságot adnak a magyar medencében (copyright Anna Belousovová) élő magyaroknak. Bár az is biztos, hogy a szlovák politikusok, ha nem emiatt, akkor egy rossz pillantás miatt akadnának ki rá. Jaj a győzteseknek? GÁL ZSOLT A Fidesz a választásokon szédítően erős felhatalmazást kapott a szavazóktól az ország irányítására. Az óriási fölény azonban hatal­mas elvárásokkal is párosul, ezért a mélység iš szédítő, amelybe a párt (és az ország, mert a sorsuk immáron négy évre összefonódott) belezuhanhat, ha legalább részben nem teljesíti a várakozásokat. A választókét és a piacokét meg a nemzetközi hitelezőkét. A nagy gond az, hogy a kettő csaknem kizárja egymást, ezért Orbán Viktor a látszat ellenére sincs irigylésre méltó helyzetben. Mivel az eredmé­nyek azt valószínűsítik, hogy a jövő hét végén esedékes második fordulóban a Fidesz-KDNP kétharmados (alkotmányos) többséget szerez az Országgyűlésben, nem lesz olyan dolog, amit törvényesen és demokratikusan ne változtathatnának meg. A magyar lakosság többsége (ha úgy tetszik, aFidesz választói) elkeseredetten várják életszínvonaluk markáns javulását, és Orbán Viktornak nem lesz mire hivatkoznia, miért nem fordultak jobbra a dolgok látványosan. Hiszen átalakíthatja az adó- és az egészségügyi rendszert, az okta­tást, megváltoztathatja az önkormányzati törvényt, a képviselők jogállását, a választás és pártfinanszírozás rendszerét; szinte min­dent. Ráadásul ő és pártja sulykolták éveken keresztül a választók­ba, hogy a balliberális kormány miatt rossz a helyzet, és keltettek túlzott várakozásokat a saját hatalomra kerülésükkel kapcsolatban. A polgárok tőlük, és a pártot egy személyben megtestesítő Orbán Viktortól fogják számon kérni a várt jólétet. Közben nem lesznek te­kintettel arra, hogyazelmúlthetekbena kampány során az élet- színvonal látványos javulásáról meg az adók egyszeri és radikális csökkentéséről szóló ígéretek kikoptak a programból - a választók a nyolc év alatt hallott retorikából fognak kiindulni. Ezért óriási teher tornyosul a Fidesz és személyesen Orbán vállán. Az ország gazdasá­gi helyzete ugyanis nem engedi meg, hogyjelentősen növeljék a közkiadásokat (a növekvő államháztartási hiány kárára). Nem le­het visszaállítani a (Bajnai-kormány által) eltörölt 13. havi nyugdí­jakat és béreket, a megszüntetett vasúti szárnyvonalakat vagy az utazási kedvezményeket. A gazdasági mozgástér minimális, masza- tolni esetleg lehet (a hiány növelése a valutaalappal kötött szerző­dés némi módosításával), radikálisan kiadást növelni vagy adót csökkenteni viszont nem. (A kettőt együtt pláne nem.) Kérdés, mi­lyen politikával áll elő ebben a helyzetben Orbán - különös tekintet­tel arra, hogy a Jobbik ott fog lihegni a nyakában, számon kérve ko­rábbi ígéreteit, és radikális meg populista demagógiával csábítgatva választóit. Az együk lehetőség az, hogy népszerűsége megtartására koncentrál, és megpróbálja folyamatosan adagolni a jólétet a vá­lasztóinak-fájdalmas reformoknélkül. így azonban képtelen lesz fenntartható és gyors növekedési pályára állítani a magyar gazda­ságot, az elért életszínvonal-javulás nagy csalódást okozhat a hí­veknek, akik kiábrándulhatnak és engedhetnek a Jobbik csábító szi­rénhangjának. A másik lehetőség az, hogy államférfiként viselke­dik, él a kétharmad kínálta lehetőségekkel, és nekilát a magyar gaz­daság átfogó reformjának. Gyorsan megvalósít minden olyan válto­zást, amely szükséges a növekedéshez, akkor is, ha ez ellentmond hívei akaratának vagy az elmúlt években hirdetett elveinek. Ekkor is a választók kiábrándulását kockáztatja, de legalább a választási cik­lus végére meglehetnek az első gyümölcsök a gyorsuló növekedés, emelkedő foglalkoztatottság és az euróbevezetés formájában. Bár­hogy döntsön is, az kijelöli Magyarország további útját, a tét a vég­leges leszakadás vagy a felzárkózás, a felelősség óriási.

Next

/
Oldalképek
Tartalom