Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-12 / 83. szám, hétfő
18 Sportvilág ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com Brian Joubert francia műkorcsolyázó az olimpiai kudarc után a visszavonulást is fontolgatta, ám a torinói vb-n megmutatta, még mindig számolni kell vele Akár húsz négyfordulatost is ugrik egy edzésen Kilenc szezon, kilenc Euró- pa-bajnoki érem, hat világ- bajnoki érem - ez a francia Brian Joubert pályafutásának eddigi mérlege. A nagyszerű mutatókon a jövőben még javíthat is, mert bár a vancouveri olimpián élete eddigi legnagyobb csalódását élte át, a torinói vb-n visszatért, s újra bizonyított. A francia műkorcsolyázóval még a világbajnokság helyszínén beszélgettünk. BŐDT1TANILLA Aranyérmes álmokkal utazott Vancouverbe, aztán óriási csalódásra csak a 16. lett. Akkor sokan azt mondták, itt véget ért a pályafutása, a torinói vb-n azonban nagyszerűen korcsolyázott, s bronzérmet szerzett. Honnan merített erőt a visszatéréshez? Nem volt egyszerű felállni az olimpia után. Magam sem tudtam, képes vagyok-e még versenyezni. Annyi rossz versenyem volt a szezonban, hogy kicsit elveszettnek éreztem magam. Arra is gondoltam, hogy befejezem a pályafutásomat, de rájöttem, erre most nem vagyok képes, szükségem van a műkorcsolyára. így hát nem volt választásom, ha itt akartam lenni a vb-n, keményen kellett dolgoznom. Mikor fordult meg a fejében a visszavonulás gondolata? Rögtön az olimpia után. Több lehetőség is szóba jött: végleg befejezem, esetleg tartok egy év szünetet. Ha az ember ennyi éven át a csúcson van, egyre nehezebb a dolga. Úgy látszik, az olimpiát nem nekem találták ki, de ilyen az élet. Tudom, hogy tudok korcsolyázni, nyerhetek még versenyeket, lehetnek jó programjaim. A hírek szerint Vancouverben nagyszerűen teljesített az edzéseken, a rövidprogramjában mégis kétszer elesett. Nem voltam rossz a tréningen, de nem voltam 100%-os állapotban. A kondícióm rendben volt, de a technikám nem volt megfelelő, ahogy szeretem. Két nappal azelőtt, hogy indultunk volna az olimpiára, azt mondtam az édesanyámnak: „Nem akarok menni. Nem állok készen.” Bizonytalanok voltak az ugrásaim, különösen a négyfordulatos toeloop. Az első vancouveri edzésem jól sikerült, de ahogy közeledett a verseny napja, úgy lettem egyre idegesebb, és egyre többször hibáztam. Amikor a rövidprogramom előtt kiléptem a jégre, feszült voltam, és ha feszült vagyok, nem tudok hibátlanul korcsolyázni. Négy éve Torinóban hatodik lett, s azt is kudarcként élte meg. Vancouverben jobban izgult? Én Torinóban egyáltalán nem izgultam, akkor a kondíciómmal volt probléma. Vancouverben viszont nagyon ideges voltam, és nem is tudtam a félelmemet uralni. A lábam remegett a programom előtt, szörnyű érzés volt. Minden azon múlik, hogy az ember felkészültnek érzi-e magát. Ha úgy érzem, készen állok, fizikailag, technikailag és lelkileg is, akkor nincs rajtam semmiféle nyomás, lehet az olimpia, vb, Eb, akármi. Ősszel a tripla lutz gyakorlása közben megsérült, a korcsolyája élével belevágott a lábfejébe. Maradt önben egyfajta blokk ezzel az ugrással kapcsolatban? Az utóbbi időben sokszor elhibázom a tripla lutzot, a rövidprogramban és a kűrben is. Ez igazán sajnálatos, mert szerintem ez a legjobb ugrásom, edzésen már a négyfordulatos verzióban is próbálkozom vele. Tény, hogy mivel pont a lutz közben sérültem meg, kicsit tartok tőle. Nagyon rosszkor jött egyébként az a sérülés, éppen mikor formába lendültem, megnyertem a japán Grand Prix-versenyt, bejutottam a Grand Prix-döntőbe... A sérülés miatt sok időt vesztettem. Bár még ősszel eldöntötték, hogy ön és Florent Amodio képviselik Franciaországot a vb-n, az olimpia után mégis felmérő korcsolyázáson kellett részt vennie, hogy összemérje tudását a többi francia korcsolyázóval. A szövetség ötlete volt, de én azonnal beleegyeztem. Én is csak profitáltam ebből a felmérőből, olyan volt, mint egy edzés, s nem is ment rosszul. Ez az egész tulajdonképpen arra szolgált, hogy lássuk, hol is tartok, mennyire állok készen. Azt hiszem, a jövőben gyakrabban lesznek üyen tesztek, nemcsak a férfiak között, hanem az egész francia csapatban. Ezek szerint nem érzi leala- csonyítónak, hogy a hosszú és dicsőséges eredménylistája nem biztosít bérelt helyet önnek a francia válogatottban? Egyáltalán nem. Még ha egy kicsit kellemetlen volt is ez a mostani felmérő, mert nézők nem voltak jelen, csak újságírók. Az újságírók előtt pedig nem lehet hibázni, mert a legkisebb botlás után is két napig csak ezzel van tele a sajtó. Mikor fiatalabb voltam, rendszeresen válogatókon kellett részt vennem, hogy kiharcoljam a nemzetközi versenyeken való részvétel jogát. A szövetség eleinte nem bízott bennem, de ezáltal csak többet dolgoztam, és végül a szövetség is segített nekem. Ha most újra azt kérik, hogy a versenyek előtt vegyek részt egy felmérőn, nem mondhatok nemet. Ebben az idényben az egykori jégtánckettős, Albena Denkova és Makszim Sztavijszki volt a koreográfusa. Milyen volt velük dolgozni? Nagyszerű. Sokat segítettek nekem. Javult az alapkorcsolyázásom, kevesebb energiával is gyors vagyok. Ruganyosabb, hajlékonyabb lettem. Még mindig fejlődhetek, de ez az együttműködés egy fontos lépés számomra. Szeretnék egy új Brian Joubert-ként megjelenni a jégen, de ez nem megy egyik napról a másikra. S el kell ismernem, elkövettünk néhány hibát. Rengeteget dolgoztunk a koreográfián, de kicsit elhanyagoltuk az ugrásokat. Sok dolgon kell változtatunk az új idényben, csak hát sajnos pont az olimpiai szezon úszott el. Az olimpia után ismét fellángolt a vita a négyfordulatos fontosságáról, s arról, megér- demelte-e Evan Lysacek az aranyérmet, vagy inkább Jev- genyij Pljuscsenkónak kellett volna nyernie. Önnek mi a véleménye? Nem tudok hozzászólni, mert nem néztem a versenyt. Amikor befejeztem a kűröm, az volt minden vágyam, hogy minél előbb eltűnjek a stadionból, hazamenjek, és lefeküdjek aludni. Utólag sem nézte meg a programokat? Nem. Nem vagyok kíváncsi rájuk. A saját programjaimat se néztem vissza, és semmi kedvem például Lysaceket nézni, aki négyfordulatos nélkül lett olimpiai bajnok. Kiváló korcsolyázó, de nem értem, hogyan nyerhetett négyes nélkül. Az ohmpia előtt egy amerikai bíró körlevelet küldött szét 70 másik bírónak, amelyben Pljus- csenko egyik nyilatkozatára hivatkozva arra kérte őket, legyenek szigorúbbak az összekötő elemek megítélésénél, különösen az ön és a Pljuscsenko esetében. Mit gondol erről? Nem nagyon izgat. Ez a játék része. Nem ismerem személyesen ezt a bírót, de azt gondolom, szemtől szembe velem vagy Jev- genyijjel már nem úgy beszélne, ahogy az e-mailjében fogalmazott. Én meg Jevgenyij el sem tudjuk képzelni a műkorcsolyát négyfordulatos nélkül, és az embereknek ezt meg kell érteniük. Viszont nekünk is meg kell értenünk a többi korcsolyázót, akik szerint a forgások és az összekötő elemek a fontosak. Ettől érdekes és változatos a sportág, ha mindenki ugyanazt csinálná, unalmassá válna. Az új pontozási rendszer nem igazán értékeli a négyfordulatost, ám én sosem fogom feladni a stílusomat, és továbbra is be fogom iktatni ezt az ugrást a programomba. A világbajnokságon két négyfordulatost ugrottam a kűrben, és ez fantasztikus. Utána'volt néhány hibám, mert fáradt voltam, nem is nyertem meg a versenyt, mégsem bántam, mert elégedett voltam a programjaimmal. Most csak az volt a célom, hogy jól érezzem magam, s végre újra élvezzem a korcsolyázást. A rövidprogramja előtt sokáig korcsolyázott körbe-körbe a jégen, mielőtt elfoglalta volna a kezdőpozícióját. Mi járt a fejében? Nagyon izgultam, de uraltam a helyzetet. Viszont a bemelegítés katasztrofálisan sikerült, és kezdtem aggódni. Mielőtt még a zeném felhangzott volna, ugrottam még kettőt, ez egy kicsit megnyugtatott, s már bíztam magamban. Amikor meghallottam a zenét, azt mondtam magamnak: „Nincs kérdés, nincs kétely, csak menj, és csináld a dolgod!” A rövidprogram utáni diadalordítását a Palavelán kívül is hallották... Iszonyúan boldog voltam. A verseny előtt éreztem, hogy jó lehetek, és rendkívül örültem, hogy sikerült. Ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt a rövidprogramot futottam, korábban is sokszor jól előadtam már, s fontos volt számomra, hogy az utolsó is jól sikerüljön. A lutztól kicsit tartottam, mert a párizsi felmérőn is ugyanúgy elrontottam, mint az olimpián, ám végül remek lett. Kicsit csalódott voltam a pontokat látva, de ez van. Miért volt fontos önnek, hogy a kűrben két négyfordulatost ugorjon? Utoljára 2006 őszén ugrottam két négyest a kűrben, ami már jó régen volt. Edzéseken néhányszor megcsináltam, de nem túl gyakran, s nem voltam biztos benne, hogy még mindig képes vagyok rá. Torinóban viszont megcsináltam, s ez óriási önbizalmat ad a következő szezonra. De nem bízhatom el magam, sokat kell dolgoznom, s profiként kell hozzá- állnom mindenhez. A sok tapasztalatnak köszönhetően könnyebbnek találja a négyfordulatost, mint korábban? A tapasztalat sokat számít, de a négyfordulatost minden nap gyakorolni kell, különben könnyen elveszíti az ember. Hány négyfordulatost ugrik általában edzéseken? Ez változó. Ha nagyon fáradt vagyok, mondhatom azt az edzőmnek, hogy csak egyet ugrok, de annak tökéletesnek kell lennie. Máskor viszont akár húsz négyfordulatost is ugrok egy edzésen. A nemzetközi szövetség júniusban ülésezik, s a négyfordulatos pontértéke is téma lesz. Bízik benne, hogy növelik a négyesért adható pontszámot? Igen, mert több négyfordulatost láthatnánk egy versenyen. A nézők imádják a négyfordulatost, felismerik, lázba jönnek tőle. De ha a pontozás nem változik meg, a versenyzők nem fognak kockáztatni. 2002-ben a világbajnokságon a kínai korcsolyázó a 15. helyen végzett, de a kűijében három négyfordulatost ugrott. A rövidprogramban mindenki megpróbálkozott a négyessel. Jó lenne, ha ismét így lenne, szerintem unalmasak a tripla-tripla kombinációk a rövidprogramban. A korcsolyázó szempontjából mekkora különbség van egy négyfordulatos-tripla, illetve egy tripla-tripla kombinációval kezdődő rövidprogram között? Óriási. Edzésen kipróbáltam, úgy futottam le a rövidemet, hogy csak tripla-triplát ugrottam az elején. Teljesen más az egész. Az ember sokkal nyugodtabb, könnyebb összekötő elemeket belerakni a programba, egyszerűbb pontosan a zenével együtt haladni. A négyfordulatos mindent megváltoztat. Evan Lysacek 2007-ben négyessel kezdte a programját, de nem jött be neki, utána a többi elemet már nem tudta olyan magas szinten végrehajtani. Az olimpia után sokan kritizálták, amiért nem külföldön készült, hanem ragaszkodott a szülővárosához, Poitiers-hez. Torinóban már jelezte, hogy a jövőben rövidebb külföldi edző- táborozásokon venne részt. Gondolkodott már rajta, hogy hol edzene szívesen? Sokat jelent nekem Poitiers, szükségem van arra, hogy otthon legyek, csak az a gond, hogy otthon egyedül edzek. Nincs velem egyenrangú edzőpartnerem, gyerekek között korcsolyázom, így folyamatosan az ellenfeleimre kell gondolnom, hogy ne lankadjon a motivációm. Szeretnék jó korcsolyázókkal együtt edzeni, talán Amerikában vagy Kanadában, bár Észak-Amerika nem nagyon vonz. Csakis az étel miatt! Ez nekem nagy probléma. Elég hízékony vagyok, nagyon oda kell figyelnem, mit eszek, és Amerikában rendkívül zsírosak az ételek. De meglátjuk, hol kötök ki végül, erről még beszélnem kell az edzőmmel és a szövetség elnökével. Nem akarok egyedül dönteni. A Nemzetközi Korcsolyázószövetség elnöke, Ottavio Cin- quanta torinói sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy a jövőben műkorcsolyában is lehetne csapatverseny, a Japánban rendezett World Team Trophy mintájára. Mit szólna hozzá? A World Team Trophy alatt mindenki remekül érezte magát. A legjobb korcsolyázók voltak jelen, de senki sem volt feszült, ezért sok jó programot láttunk. Az olimpia alatt viszont nehezebb lenne elérni ezt, fizikailag sem bírnának a versenyzők rövid időn belül kétszer is jó teljesítményt nyújtani. Mindenki főleg az egyénire koncentrálna. Viszont a csapatverseny önmagában remek ötlet. Az egyik japán tévécsatorna dokumentumfilmet készített önről és a négyfordulatosáról „A test csodái” címmel. Élvezte a filmezést? Fantasztikus élmény volt, ráadásul a forgatás sokat segített nekem. A párizsi GP után vettük fel a filmet. Akkoriban nagyon gyenge volt a négyfordulatos to- eloopom, de a forgatás miatt rengeteg négyest kellett ugranom, így egyre jobb és jobb lettem. A körülmények sem voltak ideálisak, hiszen zavaróak voltak a fények, a kamera, a sok ember a jégen, vagyis kemény edzés volt ez nekem, de hosszú távon nagyon hasznos. Megvan DVD-n a film, így ha úgy érzem, nem megfelelőek az ugrásaim, megnézem, s így könnyebb újra rátalálnom a helyes technikára. Brian Joubert a torinói világbajnokságon a harmadik helyen végzett
