Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-19 / 65. szám, péntek
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 19. Száztíz éves lenne Patkós Irma, aki a legjelesebb magyar filmrendezőkkel dolgozott Hallotta a föld sirámát Nagyon várta már a tavaszt. Ceglédi háza udvarában hidegen sütött a nap. Hívott, hogy menjek vele, ki a kertbe. Volt néhányjól termő szőlőtőkéje, orgonabokor is a kerítés mellett. Nézzük meg együtt, hogy viselkednek a rügyek, így mondta. Hogy viselkednek... SZABÓ G. LÁSZLÓ Ott álltunk a kopár, fagyos udvarban, a Hollós utca 20-ban. Én kabátban is fáztam, rajta se kendő, se pruszlik, csak egy kézi kötésű, nagy gombos, sokéves kardigán. Sokéves, de még mindig hordható, mert mint kapára és gereblyére a fészerben, arra is vigyázott. Nem volt megnyúlt vagy színét vesztett, Irma néni, Patkós Irma két kezével, szappanpehely- ben mosta. Mondta. Ez is megmaradt bennem. Megnéztünk pár tőkét a kertben, talpunk alatt kőkemény volt a föld, nyomot nem hagytunk magunk mögött, Irma néni felnézett párszor az égre, hogy a kékjéből olvassa ki, mikor adja meg magát a tél, és már mentünk is be a verandára, hogy bemutasson mind a huszonvalahány cserép muskádijának. Azok is jól bírták a telet. Erős szárakkal várták, hogy elmúljon a hideg. Irma néni nem egyet megérintett. Kitartásra biztatta őket, hogy már csak pár napig tart a fagy, és ka- maszos hévvel beállít a tavasz. A konyhában kínált hellyel, ott kezdett mesélni. Szépen, ráérősen, mint egy magányosan élő, derűs szívű anyóka. Hófehér haja fénylett a konyha félhomályában, arcán a ráncok mélyek voltak, mégis barátságosak, két keze úgy repdesett a válla magasságában, mint két tört szárnyú madár. Mindenre emlékszem, csak a szemére nem. A szeme színére. Olyan keskeny résen nézett rám, hogy nem láttam a szemgolyóját. Négyökrös szekerekről beszélt, amelyek egykor, megrakott zsákokkal a hátukon, ott vonultak el az ablakuk előtt. Nyár volt, verébszürke por borított mindent, mondta. A ceglédi piacon pacalt árultak fehér kenyérrel, de libamájat is vehetett, akinek telt rá pénze. Nekik nem. Sem erre, sem arra. Örültek, ha pogácsát ehettek. Az ő életükben az volt a krémeš. Hét gyerek és a szülők. Vályogházban, szegénységben. De enni azért mindig volt, tette hozzá, és rongyokban sem jártak. Csak éppen szegények voltak. Csak éppen! Kiflit sütött az édesanyja, azt árulta a vasútállomáson fel-alá sétálva az édesapja. Később gesztenyésbódét nyitottak. Akkor már jobban ment a soruk. Kifli helyett déligyümölcs, dió és mandula és malagaszőlő került a kucséber apa lapos kosarába. Szerény vacsora mellé dús szellemi táplálék jutott a gyerekeknek: ka- lendáriumi és bibliai történetek. Néhanap moziba is eljutottak. Telente disznót vágtak, de lovat és tehenet is tartottak. Egyholdnyi szőlőjük, kevéske szántóföldjük is lett. Tizennyolc évesen Irmácska Pesten dolgozott. Lakáscímkéket ragasztott borítékokra. Szülei tudta nélkül színiiskolába járt. Dicsérték énektudását, pedig nem foglalkozott vele senki. Lemezekről és V. KRASZNICAMELITTA Komárom. Két évvel a Csalogató című gyereklemezt követően újabb, ezúttal felnőtteknek szóló CD-vel örvendezteti meg közönségét Korpás Éva népdalénekes. A lemezbemutató koncert március 24-én, szerdán 19 órától lesz a Jókai Színházban. Budapesten, a Fonó Budai Zeneházban pedig egy nappal később, március 25-én hallhatja őt a közönség. „A Szerelem, szerelem című album akár a Csalogató folytatásának is tekinthető, azaz a népdalok többsége itt is különleges, dzsesszes-rockos hangzásban szólal meg - mondta Korpás Éva. - A feldolgozások túlnyomó többsége ezúttal is Madarász András nevéhez fűződik. Új színt hozott a zenébe Emmer Péter, aki főleg a roc- kos vonalat képviseli. Már maga az a tény, hogy elektromos gitáron játszik, még érdekesebbé teszi a hangzást. Bevallom, először kicsit féltem, miként sül el a dolog, de a próbák során bebizonyosodott, ugyanúgy lehet elektromos gitárral is párosítani a népzenei dallamokat, mint a többi, nem kimondottan népi hangszerrel.” A Csalo- gatóval ellentétben viszont az új lemezen a feldolgozások mellett autentikus népzenét, széki és kalotaszegi muzsikát is hallunk. A dalokat Éva válogatta össze a Felvidék, Magyarország és Erdély különböző tájegységeiről. Tematikáját tekintve mindegyik a szerelemhez kötődik, bemutatják annak édes és keserű pillanatait, a vidámságot és a borút egyaránt. „Évek óta gyűjtögettem a népdalokat, rakosgattam őket egymás mellé, terveztem, mi kerüljön a lemezre, és egyszer csak azt vettem észre, hogy szinte valamennyi szomorú, bús hangulatú. Akkor aztán tudatosan kicsit »vidámítot- tam« a listán, hiszen a koncertnek is jót tesz, ha váltakoznak a különböző hangulatú dalok” - avatott a részletekbe. A hanghordozón egy teljesen más zenei világból érkező Törőcsik Mari és Patkós Irma a Gaál István rendezte Holt vidék című filmben (Képarchívum Kém Andrással a Sárika, drágám! című filmben a rádióban elhangzó slágerek nyomán tanult dalolni. Egy idő után kiderült az igazság. Szülei megtudták, miben sántikál. Nem baj, legyintettek. Legyen csak színésznő, ha ahhoz van kedve. Vidéken kezdett. Primadonna volt Szegeden. Xénia nagyhercegnő az Ezüst sirály című operettben. Szentesen a francia királylányt játssza a János vitézben. Megismerkedett Sziklai (Schwarz) Jenő táncoskomikussal. Egymásba szerettek. Pikáns a történet, figyelmeztetett, de azért elmondta. Egy előadás után, még a színpadon, miután lement a függöny, Jenő, a Sziklai, belecsókolt a hasába. Ahova addig még senki. így mesélte, egy bakfislány szemérmességével. Huszonegy évig éltek együtt, ő a hűség megtestesítője és Jenő, a kártya rabja. Dajka Margittal, Kiss Manyival, Jávor Pállal, Bilicsi Tivadarral játszott, még mindig Szegeden. 1939 júliusában, túl néhány magánéleti válságon, mindketten Pestre szerződtek. Sziklai az Operettszínház társigazgatója lett, Patkós Irma a társulat Mária Teréziája és Gül babája. Kassán, Kolozsváron, Szabadkán is közönség elé lépett, életének keserű időszaka akkor kezdődött, amikor férjét, zsidó származása miatt 1944 őszén munkaszolgálatra viszik. Egy ausztriai táborban veszett nyoma, mondta is, hogy hol. Gmündenben. 1945-ben papírja lett róla, hogy hadiözvegy. Visszament Ceglédre. Baromfival foglalkozott, malacot nevelt. Pri- madonnaságát elfelejtve csizmában közlekedett a hátsó udvarban. Nem szégyelltem, nem én, mondta, nekem a munka soha nem volt (Képarchívum) derogáló. Csontos keze koppant az asztalon. Mintha a múltjára tett volna öklömnyi pecsétet. Súlyos terhekkel tarkított, gazdag élet. Visszahívják az Operettszínházba, bekerül a Nemzetibe, a Madáchba. 1961-ig pesti színésznő. Nem szerette a Madáchot. Vezető szerepet ő ott soha nem kapott. Piszkálták is sokan, még Tol- nay Klári is. A Klárika. De hogy miért, azt nem árulta el. Nem kell bolygatni a múltat, mondta. A ceglédi ház, a kert amúgy is visszavárta. Jött is boldogan szőlőt kapálni, gyümölcsöt szedni, piaci kofák mellett csendben meghúzódni. El is döntötte akkor, hogy vége, nem vállal több szerepet. Szerencsére nem így lett. Nekünk ugyanis az jutott belőle, ami ezután következett. Az pedig nem kevés, és szívet-lelket melengető. Kardos Ferenc és Rózsa János csalogatja vissza a pályára a Gyermekbetegségek szeretni való nagymamájával. Ünnepnapok, Bűbájosok, Kitörés, Végre hétfő. Nyughatadan, sürgő-forgó nénikék, bogaras, olykor habókos anyókák. A Sárika, drágám! Sándor Pállal. A Hangyaboly Fábri Zoltánnal. A Holt vidék Gaál Istvánnal. Utóbbiban egy elnéptelenedett, isten háta mögötti falu utolsó lakóinak egyike Törőcsik Marival. Hallja a szikkadt föld sírását, legyőzi a nap égető erejét. Nincs többé férfi - egy nagy sikerű tévéfilm, amelyben Borbás Gabi- val játszik. „Édes volt jó humorú, figyelő szemű kicsi hölgy. Nagy lecke volt nézni őt, hogyan kell finoman és belülről fájdalmat érezni vagy éppen viccesnek lenni,” (Képarchívum) Lázadók - Reza néni. A legjobb női alakítás díja a szófiai tévéfilmfesztiválon. Herkulesfürdői emlék, Szabadíts meg a gonosztól, Ripacsok, Szerencsés Dániel. Sándor Pál hívja minden filmjébe. Bacsó Péter a Te, rongyos életbe, Szabó István az Édes Emma, drága Böbébe. Béketűrő, szerény ember voltam mindig, mondta a langyme- leg konyhában, hajlottam a megalkuvásra. Haragot nem tartott senkivel. Soha, egyetlen napig sem. Szerette is őt mindenki a környéken. Csókolom, Irma néni, köszöntötték, ha kitette a lábát a házból. Vasárnap templomba ment, délig olvasott. A legtöbbször Mikszáthot. Délután kiment a temetőbe, megigazította a sírokat. Ha virág volt a kertben, vitt pár szálat, ha nem, fényes kis fekete ridikülébe gyertyákat rakott. Egyedül lakta a házat, mégsem érezte magát elhagyottnak soha. Kapuja mindenki előtt nyitva állt, aki szép szóval, jó szándékkal közeledett hozzá. Látogatták is sokan. Sötétedésig tett-vett a házban, aztán míg el nem aludt, rádiót hallgatott. Televíziót ritkán nézett. Ott sokat lőnek, látom, hogy szenvednek az emberek, panaszolta. Hetek múltak el anélkül, hogy bekapcsolta volna. Érdemes művész volt. Középkeresztes. Álltunk a kapuban hosszasan. Én kabátban, ő kedvenc kardigánjában. Búcsúztunk hosszasan. Mindenkit ölelek, aki ismer, mondta, és megérintette az arcomat. De csak úgy éppen hogy. Finoman, rebbenékenyen. Mintha madár szállt volna a vállamra. közreműködő is megszólal, a musicalénekes Malek Andrea. „Férjem, Lakatos Róbert korábban Andrea kérésére készített egy mezőségi népdalfeldolgozást, amelyre Andrea írt szöveget. Ez a dal hallható Andreától, majd én is el- éneklem az eredeti változatot. A Csitári hegyek alatt című dal versszakait pedig felváltva énekeljük, itt érdekes megfigyelni, mennyire más stílusban szólaltatjuk meg ugyanazt a darabot” - hívta fel a figyelmet e zenei csemegére Korpás Éva. Malek Andreát nemcsak a lemezről hallhatjuk, hiszen szerepel mind a komáromi, mind a budapesti koncerten. Korpás Évát a lemezen Bede Péter, Emmer Péter, Madarász András, Lakatos Róbert, Lelkes Tibor és Széli Tamás kíséri, vendégként közreműködik Hanusz Zoltán (brácsa) Kovács Ferenc (trombita), valamint Gál Tamás színművész. (Hajdú András felvétele) _ RÖVIDEM A Pro Cultura Hungarica díjazottjai Kassa. Két felvidéki művészt is Pro Cultura Hungarica díjjal tüntettek ki a napokban. Havasi József operaénekes, a kassai Csermely kórus karnagya, valamint Szabó Ottó festőművész, a Rovás vezetője vehette át e rangos kitüntetést a magyar kultúra külföldön való népszerűsítéséért és gyarapításáért. A kitüntetéseket Szerencsés János kassai főkonzul Hiller István magyar oktatási és kulturális miniszter nevében nyújtotta át a március 15-e tiszteletére rendezett fogadáson, a kassai Löffler Béla Múzeumban, (ú) Matzon Ákos: 65 - Hatvanöt Dunaszerdahely. Matzon Ákos Munkácsy-díjas festőművész 65 - Hatvanöt című kiállításának megnyitója lesz ma 17 órakor a Kortárs Magyar Galériában. A művész „1994 óta szabadfoglalkozású képzőművész. Művészetére édesapja, Matzon Frigyes szobrászművész nonfiguratív képekből és grafikákból álló gyűjteménye hatott. Alkotásai a konstruktivista művészet hagyományaira épülő nonfiguratív festészetet képviselik” - olvasható róla a világhálón. Festményei magyarországi és külföldi (francia, német, finn) gyűjteményekben is megtalálhatók, (ú) Lipcse olvas - négy napon át Lipcse. „Lipcse olvas” a tegnap a nagyközönség számára is megnyílt nemzetközi könyvvásár mottója, és ennek keretében a város négy napra ténylegesen egyfajta felolvasói központtá vált. A hagyományos lipcsei vásár ugyanis már évek óta egy hatalmas olvasói közönséget befogadó, váró, rendkívül sok kulturális, mindenekelőtt felolvasói programmal rendelkező fesztivál. Az idei vásár rendkívüli magyar vonatkozása volt, hogy annak fő díját, az európai népek közötti megértés díját Dalos György kapta. A Németországban élő magyar író hivatalos ünnepség keretében szerda este vehette át az elismerést, (mti) Korpás Éva lemezbemutatója a Jókai Színházban Szerelem, szerelem
