Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-27 / 72. szám, szombat

8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 27. www.ujszo.com Eldorado - Groó Diána komputeranimációval készült kisfilmje Tóth Sándorral a főszerepben „Ment, mendegélt, száz útra tért...” RÖVIDEN Danubius Fluvius Komáromban Komárom. Pozsony és Budapest után egy újabb Duna-parti vá­rosban, Komáromban horgonyoz le a Danubius Fluvius - Duna kép­folyam című nagyszabású és állandóan bővülő kiállítás, amely szlo­vákiai és magyarországi múzeumok összefogásával jött létre. írott szövegek, korabeli amatőr és művészfotók, archív fényképek és mozgóhíradók, filmhíradók, amatőr filmek, hajók, hidak, doku­mentumok: mind-mind a Duna ezernyi arcát kínálják. A tárlat ün­nepélyes megnyitója ma 17 órakor lesz a Duna Menti Múzeum Ná­dor utcai főépületében. A kiállítást Dr. Rastislav Púdelka, a Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgatója és Jarábik Gabriella, a SZNM - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója nyitja meg. (ú) Elhunyt Niederhauser Emil történész Budapest. Életének 87. évében pénteken elhunyt a pozsonyi születésű Niederhauser Emil Széchenyi-díjas történész, akadémi­kus, egyetemi tanár, haláláig az MTA Történettudományi Intézeté­nek tudományos tanácsadója, Kelet-Európa története kutatásának világhírű szaktekintélye. Elsősorban a kelet-európai társadalmak múltjával, e térség nemzeteinek születésével, fejlődésével foglalko­zott, nem egy területen megelőzve a legújabb nyugati nemzetteóri­ák szempontjait, téziseit. Az összehasonlító Kelet-Európa-kutatás magyarországi megalapozója volt, a térség minden mai és régi nyelvének ismerőjeként hatalmas tudásanyag birtokában; írásai számos országban láttak napvilágot. Szívesen foglalkozott paraszt­ságtörténettel, a többnemzetiségű birodalmak sorsát alakító politi­kusokkal, így a Habsburgokkal vagy a Romanovokkal. Az egymással sokszor ütköző, tudatalakító kelet-európai történetírások történe­téről úttörő jelentőségű nagy kritikai művet írt. (mti) Tóth Sándor az Eldorádóhan, még a Vespa előtt Egy aranytorkú énekesnő és csodás magyar népdalok Köszönjük, Éva! V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. Hosszú perceken át zúgott a vastaps szerdán este a zsúfolásig megtelt Jókai Színház­ban Korpás Éva Szerelem, szere­lem című albumának lemezbemu­tató koncertjét követően. Az éne­kesnő csodálatos hangja, közvet­len előadásmódja, kedvessége az első perctől elbűvölte a közönsé­get. Szólt a népdal zenekíséret nélkül, autentikus muzsikával kí­sérve és különleges, rockos- dzsesszes feldolgozásban egy­aránt, szívfacsarón és pajkos vi­dámsággal - Éva valamennyi stí­lusban otthonosan érezte magát. Igazi zenei csemegének számí­tott közös produkciója Malek Andreával: Éva egy mezőségi dalt az eredeti formájában adott elő, Andrea pedig a Lakatos Róbert zenefeldolgozására írt saját szö­veggel. A Berecz András által gyűjtött csuvas dalok beválogätá- sa a programba telitalálatnak bi­zonyult Éva részéről, az est üdítő színfoltjaként hatottak. A CD ke­resztelésének megtisztelő felada­ta Bencsik Jánosra, Tatabánya polgármesterére hárult, aki - Éva szavai szerint - mindvégig bátorí­totta őket, támogatta a hanghor­dozó megszületését. Az énekesnőt a koncerten, csakúgy, mint a lemezen, olyan kiváló zenészek kísérték, mint La­katos Róbert (hegedű, brácsa), Madarász András (gitár, harmo­nika, zongora), Emmer Péter (gi­tár), Bede Péter (szaxofon), Lel­kes Tibor (bőgő), Széli Tamás (dob), Hanusz Zoltán (brácsa), valamint Kovács Ferenc (trombi­ta) mint vendég. A közreműködő néptáncosok ugyancsak hozzájá­rultak a produkció sikeréhez. Tarka képzelet című soroza­tának újabb darabját Eldora­do címmel forgatta le Groó Diána. A festményfilmek után azonban most egy fény­képes komputeranimációt készített, amelyet az idei bu­dapesti szemlén láthatott először a közönség. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hangulatfilm, érzetfilm - így határozza meg tizenöt perces opusát Groó Diána, a Csoda Krak­kóban és a Vespa fiatal rendezője. „Eredetileg a tereket és lépcső­ket rajzoló dán-holland grafikus, M. C. Escher háromdimenziós ké­pét vettem alapul, amely a végte­len vándorlásról szól. Lovagok mennek föl-le egy ódon vár lép­csőin. Ehhez találtam meg Edgar Allen Poe Eldorado című versét. »Valaha rég / Egy drága-szép / Lovag nagy útra szállott. / Ment, mendegélt / Száz útra tért, / Ke­reste Eldorádót.« Csakhogy a festményhez nem kaptam meg a felhasználási jogokat Amszter­damból. Mivel a pénz megvolt a filmhez, a témán, a koncepción pedig nem akartam változtatni, más képet kellett találnom. Kar­dos Sándor operatőr gyűjtemé­nyéből válogattam fotókat, ame­lyek közé néhány családi képet is becsempésztem. Kardos képeinek egyikén óriási csizma mögött állt egy kisgyerek, és ez indította el bennem a történetet. Belebújik a hétmérföldes csizmába a kisfiú, és emeletről emeletre jut, miközben minden ablak mögött különböző világot lát. Fotókat, amelyek ér­dekes pillanatokat, történelmi időszakokat ábrázolnak. Nem akartam megfogalmazni történe­teket, inkább egy-egy villanást, mozaikot akartam megmutatni, ami az ablakokból feltűnik. Néha észre sem vesszük, hogy ez van körülöttünk, vagy hogy a múltbeli dolgok mennyire befolyásolják az életünket. Látunk egy fotót, amellyel még nem találkoztunk, mégis a múltunkban van, az évek során magunkban hordozzuk. Nem kell logikát keresni a film­ben, elég hátradőlni és szárnyalni. Én például így élem ki, hogy re­pülni szeretnék. Lebegni egy ki­csit álom és valóság határán. Ha kinézek a szobám ablakából, ak­kor a szemközti Főnix-házat lá­tom, s bár nem szeretek leskelőd- ni, téli estéken, amikor hamar sö­tétedik, a késő délutáni fényekben csodás hangulatokat kapok el a legfelső emeletről nézelődve. Nem ismerem a szemközti lakó­kat, de egy-egy villanás mindig megfog az életükből, más és más világokba avatódom be. Itt ellib­ben a függöny, ott ül valaki, ott átmegy a szobán egy idős ember, valaki zongorán játszik, vagy ép­pen hegedül... nagyon imádom ezeket a hangokat, mozzanato­kat.” Egy kisfiú lép ki a fotóból - így indul a film. Kétnapos forgatás a stúdióban, zöld háttér előtt, a töb­bi komputeranimáció. A kisfiú Tóth Sándor, egy szentesi cigány­telep lakója. „Óriási szerencsém volt, hogy 2008 novemberében már tudtam, hogy a Vespa főszerepét Sanyika játssza. A játékfilmet 2009 júniu­sában forgattuk, az Eldorádót 2008 decemberében. Sanyika gyönyörűen szaval, amint az a Vespából kiderül. Elmentem hoz­zá a telepre, és megpróbáltam el­magyarázni neki, hogy ez olyan film lesz, amelybe később kerül­nek be a dolgok, ő egy üres háttér előtt fog játszani. És megkértem őt, hogy tanulja meg a nem éppen rövid Poe-verset. Több mint egy hónapot kapott rá, de mire felér­tem Pestre, már hívott is az édes­anyja, hogy kívülről fújja. Én ettől nagyon meghatódtam. Fel is hív­tam őket két-három napra Buda­pestre, hogy előkészítsem Sanyi­kénak a nagyváros-érzetet, ami teljesen ismeretlen volt számára, a Vespához viszont nagyon kellett. És először látott közelről kamerát, mikrofont, az Eldorádó forgatása során pedig hetvenfős stábot. Meg kellett szoknia, hogy öltöztetik, sminkelik, felvételre készül és jel­ben áll. A verset aztán mégis ki­hagytam, mivel a képek önmagu­kért beszéltek, de amikor kamerán kívül elmondta, én könnyeztem, a stáb pedig hangosan megtapsolta őt. Boldogan mászott a kötélen, játszott az almával, a kalappal a filmben, az Eldorádóban szerzett alapélményei nagyban segítették őt a Vespában. okos, intelligens, érzékeny kiskamasz, aki nem szállt el a filmezéstől, és már felállította a saját értékrendjét. Az édesanyja határtalan szeretettel, emberi tisz­tasággal, ugyanakkor keményen fogva neveli, hogy erős lélekkel, bátran vegye majd az élet aka­dályait.” Groó Diána tervei szerint a két film együtt kerül majd a mozikba, a világ különböző fesztiváljaira azonban külön-külön utaznak. A Vespa Vancouver és Seattle feszti­válján képviseli majd Magyaror­szágot, az Eldorádót nemsokára a Duna Televízió nézői is láthatják. „Engem a kisfilmek tartanak életben - folytatja a rendező -, és formában is a következő játékfil­memhez. De azt megelőzően, re­mélhetőleg még az idén ősszel, dokumentumfilmet szeretnék ké­szíteni a világ első rabbinőjéről. Három évvel ezelőtt merült fel a film ötlete. Amszterdamban, a zsi­dófesztiválon bemutatták a Csoda Krakkóbant, és egy ottani rabbinő konferálta fel a filmet. Mivel na­gyon tetszett neki, megkérdezte tőlem, hallottam-e már Regina Jo­nas nevét. 1935-ben avatták fel Berlinben, nem sokkal a nürnbergi törvények életbelépése után. A legvadabb náci időkben, amikor még az ortodox zsidók is ellene fordultak, Regina Jonas komoly (Groó Diána felvételei) reformlépéseket tett. Felavatása hosszú idő után történt meg, ám pulpitust nem kapott. Jó, jó, okos, zsinagógát azonban egyelőre nem adunk neki, mondták az illetéke­sek. Művelt, kulturált, humánusan érző, nyitott, zseniálisan író nő volt. Csillag az égen. Az életét tette rá, hogy rabbi legyen, beszédeivel erőt adott az embereknek. 1938 és 1941 között, amikor Berlinből de­portálják a zsidókat, Regina Jonas zsinagógát kap. A hitközség jelez­te, hogy szükség van rá. A sors azonban vele sem tett kivételt. A terezíni koncentrációs táborba deportálják, de ott sem adja fel, hihetetlen erőt ad az ottaniaknak. 1942-ben Auschwitzba viszik, az már a végállomás, onnan nem ke­rül vissza.” Előbb a dokumentumfilm, az­tán a játékfilm. Ez most Groó Diá­na álma. Regina Jonas életében ugyanis vonzza egy másik vonal is, amely már a nagyjátékfilmhez vezet. „Volt egy nála sokkal idősebb szerelme, egy frankfurti rabbi. Sokáig leveleztek, Terezienstadt- ban aztán, találkoztak végre. Megnősülni nem akart a rabbi, bár Regina, szeretett volna hoz­zámenni. Talán, ha túlélik a tá­bort. .. hiszen egész idő alatt a fér­fi tartotta benne a lelket, kiállt mellette, elhitette vele, hogy szüksége van rá. Nagyon sokrétű a történet, sok minden érdekel benne. Két hónapos ösztöndíjat kaptam Berlinbe, a májust és a jú­niust kutatással ott töltöm. Nem holokauszt filmet akarok forgatni, hanem megmutatni egy fantasz­tikus embert, aki sokakban tartot­ta a lelket. Merész hasonlattal él­ve: nekem ez olyan, mintha Regi­na sorsával a dalai láma üzenne. A sorsa izgat, egy kivételes ember nagysága. Hatalmas történelmi súlya van az életútjának.” Korpás Éva és Malek Andrea igazi zenei csemegével lepte meg a közön­séget (Görözdi Szilárd felvétele) Ákom-bákom, berkenye; Szagos húsvét reggele... A folytatás és további locsolóversek kicsiknek és nagyoknak A az IJj Szó ünnepi műsormellékletében Húsvéti + 7nap csütörtökön, április 1-jén! Ez a lap Önnek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom