Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-25 / 70. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 25. Vélemény és háttér 7 —^ TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Császár Mihály volt csepeli rendőrkapitány 2001-től kapcsolatban állt Kun Tamással, a múlt januári csepeli kettős gyilkosság gyanúsítottjával, és ajánlgattaőt „vagyonvédelmi” munkákra - írta a Népszabadság, a lap birtokában levő nyilatkozatra hivatkozva. Rendőrségi körökben tényként emlegetik, hogy amikor Császár a XIII. kerületi kapitányságon dolgozott, Kunt javasolta a szerveződő városőrség élére. Mire az ügy „komolyra fordult volna”, Császárt áthelyezték Csepelre, onnan az egyik nagy biztonsági céghez igyekezett beprotezsálni Kunt, sikerte- lenül-írtaalap. (m) A magyar törvényhozásban a keresztény-nemzeti politikai erők kerültek többségbe Az első szabad választás Magyarországon a négy évtizedes pártállami időszak után 1990. március 25-én és április 8-án rendezték meg az első szabad, többpárti parlamenti választásokat. MTl-HÁTTÉR A rendszerváltozás folyamatában a nemzeti kerékasztal-tárgyalásokon fogalmazták meg, majd fogadták el 1989 szeptemberében a résztvevők az ún. sarkalatos törvényeket, köztük az új választójogi törvényt. Miután a Magyar Szocialista Munkáspárt még viszonylag erős pozíciókkal rendelkezett, jelentős mértékben érvényesítem tudta akaratát az ellenzékkel szemben. Az állampárt reformok iránt elkötelezett vezetői hittek abban, ha bevezetik is a demokratikus választási rendszert, megmaradhat az MSZMP domináns szerepe, még ha korlátlan hatalmáról le kell is mondania. Az 1989. októberi parlamenti vitában Pozsgay Imre államminiszter kijelentette: „...ha a Tisztelt Ház elfogadja a kormány által előterjesztett javaslatot, akkor valóban a békés átmenet erőivel fog össze, azokkal, amelyek felül tudnak emelkedni pártszempontjaikon, és együttműködést ajánlottak fel aláírásukkal, támogatást adva a békés átmenethez. (...) Az új választási törvénytervezet szerint a következő Parlament másféle lesz, mint amilyenajelenlegi (...) Nálunk többpárti politikai küzdelem alakult ki, amely csak ebben a választási formában fejeződhet ki. Ezt' kell most megértenie minden képviselőnek, félretéve a régi koncepció jegyében született megfontolásokat.” 1989. október 20-án az Ország- gyűlés 286 igen szavazattal, 20 néni és 24 tartózkodás mellett elfogadta az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt. A jogszabály vegyes választási rendszert írt elő, amelyben 176 képviselőt egyéni választókerületben választanak meg, további 152 képviselői helyet a területi listákon szerezhetnek a pártok, a maradék 58 képviselői mandátum sorsa az aránytalanságokat kiegyenlítő országos listákon dől el. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök 1990. március 25-re írta ki a parlamenti választások első fordulóját, a másodikat április 8-ra. Az Ország- gyűlés 1990. március 16-i hatállyal mondta ki önmaga feloszlatását. Ajelöltállítás 1990. január 24. és február 23. között folyt. Csak az a képviselőjelölt indulhatott a választásokon, aki legalább 750 ajánlószelvényt gyűjtött össze. 1990. február végéig 19 párt állított területi, 12 országos listát. Az Európa Tanács Magyarországra küldött, 16 állam képviselőiből álló megfigyelőcsoportja megállapította, hogy a választások előkészítése maradéktalanul megfelelt a nyugati demokratikus rendszerekben bevett, szokásos követelményeknek. A külföldi lapok a választási hadjárat utolsó időszakát rendkívül feszültnekminősítették. Abeszámo- lók szerint az idő rövid volt ahhoz, hogy a pártok megismertessék a választókkal programjuk minden elemét, ezért a kampány a gazdasági problémákköré összpontosult. 43 év után, 1990. március 25-én rendezték meg Magyarországon az első szabad, többpárti országgyűlési választást, annak első fordulóját. 34 párt és 1623 jelölt (199 független) szállt ringbe a több mint 7 millió 798 ezer választásra jogosult szavazatáért. Az első fordulóban 4 millió 900 ezrenjárultakaz urnákhoz, a részvételi arány 65,10%-os volt. A 4%-os parlamentbe jutási küszöböt a területi listákon 6 párt érte el: az MDF, az SZDSZ, az FKgP, az MSZP, aFideszésaKDNP. Április 8-án 171 egyéni kerületben tartottak második fordulót, amelyen 496 egyéni képviselőjelölt mérkőzött a parlamentbe jutásért, és 3 millió 459 ezer választópolgár adta le voksát, ami az első fordulóhoz mérten kisebb, 45,5473%-os részvételi aránynak felelt meg. A választás ezúttal is az MDF győzelmét hozta, 111 (az első fordulóval 116) egyéni kerületben kapott mandátumot. Az SZDSZ 35, az FKgP 11, a KDNP 3, az MSZP, a Fidesz és az Agrárszövetség 1-1, a független és a közös jelöltek 4-4 egyéni helyhezjutottak. A második fordulóban dőlt el az is, hogy az országos listákról hány mandátumot szereznek a pártok. Az egyéni választókerületekben az ún. töredékszavazatok a pártok országos listáin összegeződtek, s ennek alapján juthattak be e listákról a jelölő pártok színeiben további képviselők a törvényhozásba. Az MDF területi listán 40, országos listán 10, az SZDSZ területi listán 34, országos listán 23, az FKgP területi listán 16, országos listán 17, az MSZP területi listán 14, országos listán 18, a Fidesz területi listán 8, országos listán 12, a KDNP területi listán 8, országos listán 10 képviselői helyet szerzett. Az új Országgyűlés 1990. május 2-án alakult meg: 386 helyéből az MDF 165, az SZDSZ 94, a Független Kisgazdapárt 44, az MSZP 33, a Fidesz 22, a Kereszténydemokrata Néppárt 21, az Agrárszövetség 1 és a függetlenek 6 mandátummal részesedtek. A magyar törvényhozásban a keresztény-nemzeti politikai erők kerültek többségbe, s ez határozta meg az új kormány összetételét is. 1990. május 23-án Antall Józsefnek, az MDF elnökének a vezetésével koalíciós kormány alakult, amelyben az MDF szövetségeseként az FKGP és a KDNP kapott tárcákat. kommentár Az SDKÚ trójai falova NAGYANDRÁS A múlt héten arról írtunk, a friss közvélemény-kutatások némileg visszaadták a reményt a jobboldali pártoknak, hogy a csillagok szerencsés állása esetén mégis lehet esélyük többséget szerezni a parlamentben. Erre Szlovákiában egyelőre egyetlen politikus reagált komolyan, Robert Fico. A miniszterelnök, aki saját bevallása szerint nem hisz a közvélemény-kutatásoknak, hiszen a társadalom hangulatáról ő a vidéki útjain szokott tájékozódni, most mégis belenézett a számokat tartalmazó jelentésekbe, ám azokat a maga módján értelmezte. Számára a legnagyobb veszélyt továbbra is az SDKÚ jelenti, az az ellenzéki párt, mely Iveta Radičová megtalálása óta nem bírt igazi sikert felmutatni, s támogatottságát sem tudta feljebb tornászni. Ennek több magyarázata lehet. Robert Fico már 2002-ben megnyerte a parlamenti választásokat, de akkor - hála Mikuláš Dzurinda taktikai képességének - nem tudott kormányt alakítani. A mérges ellenzéki vezérnek négy évet kellett várnia, hogy hatalomra kerülhessen, s közben látnia kellett, az SDKÚ által vezetett jobboldali kormány valódi sikereket ér el, az országot továbblendítette, de nagyon. Fico nem azért haragszik az SDKÚ- ra, mert az előző kormány „az ország történetének legnagyobb rablásait követte el”, hanem azért, mert számokkal mérhető gazdasági sikereket ért el. A második magyarázat az lehet, hogy Fico úgy érzi, az SDKÚ-ra való folyamatos sárdobálással saját jelenlegi és potenciális szavazói szemét kötheti be, így azok talán nem veszik észre, az SDKÚ banális ügyeivel a saját minisztériumai körüli többszörös balhékról tereli el a figyelmet. Úgy gondolja, egyszerűbb a másikat is lerántani a szutyokba, mint önmagát megtisztítani. Ott lent a Smer szavazói kevésbé érzékenyek, mint az SDKÚ támogatói. A harmadik magyarázat: talán maga a miniszterelnök is érzi, hogy a nyolcéves kormányzás, a botrányokkal is kikövezett múlt ellenére továbbra is az SDKÚ az a párt, melynek a legnagyobb növekedési potenciálja van a jobboldalon. Ez a párt az, mely a többieket időről időre próbálja egy irányba terelgetni, s mely minden irányba nyitott valamelyest, így megvan a potenciál benne, ha kell, jobbra, ha kell, balra is képes legyen elmozdulni, ha a szavazók megszerzéséhez erre lenne szükség. Míg Robert Fico a három alternatíva közül, melyek nem zárják ki egymást, biztosan valamelyik alapján cselekszik, az SDKÚ vezetői, úgy tűnik, nem mindig értik pontosan, miért őket támadja folyamatosan a kormányfő. Ha ezt megértik, s képesek lesznek a saját javukra fordítani, Iveta Radičová pártjánakjócskán megugorhat a támogatottsága. Robert Fico hathatós segítségével. TALLÓZÓ . IZRAELI SAJTÓ AMoszad ügynöke az az izraeli diplomata, akit a brit kormány kiutasított Nagy-Britanniából, és a szervezet egy másik illetékese váltja őt-adta hírül az izraeli köz- szolgálati rádió. A diplomatát a Duhajban meggyilkolt Hamász- tisztviselő elleni akcióban használt brit útlevelek ügye miatt utasították ki. A brit külügyminiszter tűrhetetlennek nevezte a brit útlevelekkel való visszaélést. David Miliband szerint egy brit vizsgálat megállapította: „alapos ok van azt hinni, Izraelt terheli a felelősség” az útlevelekkel való visszaélésért. A Moszadról úgy fogalmazott: „valószínű, hogy a hamisítványokat egy állami hírszerzőszolgálat készítette”. A Jediót Ahronót izraeli lap úgy értesült, a kiutasított diplomata április elején, a pészah után repül vissza Izraelbe. Mivel a két ország közötti kapcsolat nem szenvedett súlyos károkat, Izrael egy másik Mo- szad-ügynökkel pótolhatja a diplomatátLondonban. (m) KÉZ,IRAT Átverőshow MIKLÓSI PÉTER A belelendülő választási kampány nagy ütközetei a választók szívéért és leikéért még csak most jö- vendenek. Énviszont-mielőtt mind a 18 bejegyzett s ígyjelöltlis- tát állítani jogosult párt, demokratikus közéletünk dinamikáját igazolandó, izzatagon hetente tele- szómá postaládámat önfényező szórólapjaival- még napirend előtt, pusztán pár sorban ország- világelőtt közhírré teszem: hiába jön a kampánylicit, választani sem a ködös értékek, sem az átverésgyanús érdekek mentén fogok, hanem a fülke diszkrét magányában ajózan eszemre hallgatva élek a szóban forgó aktus gyönyörével. Most pedig, hogy ezt nyíltan vüággá kürtöltem, azt is elárulhatom : nekem máris kész a Robert Fico választási győzelmét, annak függvényében pedig a tovább kormányzásátvalószínűsíthető egyéni kampánylogikám. íme: ha egy Fico-kabinetújabb országlása alatt nem lennének új botrányok, hogyan felejthetnénk el a régieket? És megvan az én különbej ára- tú, kormányfői céljait fedő kampánykiáltványom is: az idő pénz; aki egy újabb megbízatási időszak révénidőtnyer-pénztnyer! Nos, ha Ficóék szempontjábóljúnius- ban ténylegjól alakul minden, akkor szépecskén prolongálódik a 2006 óta tartó szép, új világ további négy esztendőre aktualizált változata. Robert Fico és pártjakebelén esetleg más epizodistákkal, de a műfaj mega stílus marad a régi. A Smer elnöke egyéni zsánerének megfelelően továbbra is a legköz- helyesebb, olykor az erősen vulgáris és egyben populista „érvkészletével” ágálmajd. De mivel, sajnos, évek óta nemigen hallani tőle ennél toleránsabb szónoklást és vitatkozóművészetet, ígyjövőbeni okfejtéseikapcsán tudomásul kell vennünk, hogy nincs választék: a miniszterelnök régletett az érdemi beszédről. Igaz, pártjánakpreferenciáitnéz- Ve nem állítható, hogy ennek az * olykor durvaságtól sem mentes agyafúrtkorteskedésnekne volna Szlovákiábanhaszonelvű politikai realitása- ám a színvonal mindenképp lehangoló. Szociológu- soknakés lélekbúvároknakvaló feladat megfejteni, hogy a Smernek csápoló százezrek miért érik be a másokkal szembeni rágalomáriákkal kombinált sorozatos fenyegetésekkel meg néhány olyan, nyilvánvalóan talmi ígérettel, amelyet vagy amúgy sem vált be senki, vagy ami még rosszabb: teljesítésük tovább tetézné a bajt. Vajon a kormányfő miért viselkedik évek óta úgy, mintha csupán egy korlátolt nyilvánossághoz szólna? Szinte kizárólag olyan emberekhez, akik alapvetően tájékozatlanok és hinni akarnak a legképtelenebb ámításnak is? Akik nem is keresnek vüágos magyarázatokat a kormányzás cikcakkjaira, az egyre újabb és újabb, de soha be nem fejezettprogramokra és társadalompolitikai következetlenségekre... Ennekaszavazótábomak hűségébenbízva Robert Fico tudja, hogy valódi programra lénye- gébenmár nincs is szüksége, hiszen a rendet, nemzetet, hazafiasságot ígérő demagógia, ületve az arrogáns, hamis és a politikai ellenfél gyalázásával elegy patemá- lis illúziókeltés is meghozza a választási győzelem lehetőségét. Fico azt is tudja: számonkérhető program helyett elegendő megígérnie, hogy itt bizony továbbra semlesztotojázó kormányzás, a biztos fölény tudatában szinte minden megtehető a „kisebbségekkel szemben is galamblelkű többségi nemzet” érdekében. Hogy erre még rátesz kismillió leendő munkahelyet, nyugdíjemelést, áfacsökkentést, a mindent olcsóbban ígérgető állam befolyásának növelését, az csakhab a tortán. Az átverőshow lényege egyszerűen a kormányzati hatalom megtartása, annak sugalma- zása, hogy a Fico-gárda ajózan hazafias többség közös akaratának megtestesítője, amely az ország felvirágoztatása közben ezentúl is mindenkit minden bajtól egy csapásra megvéd. Ebbe aztán a sajátosjogértelmezés épp úgy belefér, mint a sundám-bundám gazdaságirányítás és az irgum-burgum kisebbségkezelés; ígyakiközénk való bátran verheti a mellét: ki a hős,hanem mi! Hogy ettől ugyanúgy nem lesz jobh szemernyivel sem a sorsa sehol senkinek, mint addig a hasonló gesztusoktól? Sőt! Vélhetően rosszabb lesz. Ám az a Smert, élén Robert Ficóval, egy cseppet sem fogja zavarni. Eddig sem zavarta.- Ébresztő! Nem aludhatunk, mint az SDKÚ a választások előtt. (Peter Gossányi rajza)
