Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-22 / 67. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 22. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ BLIKK Orbán Viktor a Blikk szerkesztőségében válaszolt az olvasók telefonos és internetes kérdéseire. Arra a kérdésre, „Mikor fog leülni tárgyalni Robert Ficóval?” - a Fidesz elnöke úgy reagált: először a felvidéki magyarokkal fog leülni, s csak utána következhetnek a szlovák kormánypolitikusok. Orbán azt is kifejtette, könnyen járhat úgy sok lelkes, megújulásra vágyó fiatal, hogy a rendezetlen, botrányokkal teli Jobbik ellopja az álmait. A következő menetrendet vázolta fel a választások utánra: tényfeltárás, a szükséges rendkívüli intézkedések meghozatala, a legfontosabb átfogó változások előkészítése, majd költségvetési törvény 2011-re. (MTI) Szlovákia soha nem fogja megoldani az Interblue-nak eladott kvóták ügyét A hülyeség kvótái Szlovákia már tavaly megoldhatta volna a kvótaügyet, állítja egy amerikai ügyvéd, aki a leleplezés komoly társadalmi hasznát is megelőlegezte nyilatkozatában. Számunkra nem marad más hátra, mint megelőlegezni, hogy az Interblue-ügy ugyanúgy „eltussolódik”, mint sok más hasonló történet, tehát Szlovákia nem csak nem oldhatta meg, nem is fogja megoldani soha. Állításunkat három komoly érvvel támasztj uk alá. LOVÁSZ ATTILA Az „eltussolódik” javíthatatlanul magyartalan. De mivel sokan már régóta tudjuk, hogy egyszer majd lesz egy kormány, amely a szlovákot sikeresen a világnyelvek közé juttatja, megtanultuk a visszaható névmások (sa, si) pontos használatát. A szenvedő tartalmú visszaható igék egyik szlovák megfelelője egyértelműen arra utal, hogy sok bajunkért mások a felelősek, ezúttal a japánok. A „megoldódik” pontos szlovák fordítása a „vyrieši Sa To”, amelyben világosan látható, hogy a megoldásért, helyes magyar átírással, egy bizonyos japán Sza To a felelős. Tehát megint nem mi. Sőt, leggyakrabban nem mi. De ha már Sza To nem volt kéznél decemberben, a kormány is léphetett volna. Sajnos, nem léphetett, komoly gondjai voltak. Januárra halasztotta a mindennél fontosabb nyelvtörvény szankciós részének hatályát, azt elő kellett készíteni. Jóvá kellett hagyni az egész világ számára példaértékű, szociális érzékenységről tanúbizonyságot tévő költségvetést, amely még véletlenül sem jelzi, hogy választási évre készült. S mindemellett „ante portás” volt a legcsodálatosabban előkészített útdíj. Nem volt hát idő és mód, s ha hozzátesszük, hogy a jogalkotók már akkor a hazafias törvény paragrafusait olvasgatták, igazán nem kérhetjük számon, hogy holmi 15 millió euró miatt senki nem lett idegesebb. Több is veszett Mohácsnál, mi csak tudjuk. Egyébként az amerikai jogászembernek szól a harmadik érvünk, hiszen minden józan szlovák állampolgár pontosan tudja, mi volt az Interblue-ügy igazi megoldása. A roppantul egyszerű modell titka: nem kellett volna elkótyavetyélni 15 millió tonna szén-dioxid kvótáját, s főleg nem egy garázscég révén. Ügyvéd úr, itt senki semmit nem akar megoldani, az Interblue kifizette a kvótákat, továbbadta, soha nem tudjuk meg, hol kötött ki a különbözet, a bolt sikerült, a felszámolás és a bujkálás sokkal olcsóbb, mintha kifizetnék a szerződéses bonuszt. Szlovákia egyébként nem 15 millió eurót veszített a bolton, hanem ennek többszörösét. Ezt demokratikus országokban úgy mondják, meglopták az adófizetőket. Az adófizetők elég komoly hányada pedig vígan s dalolva dobja össze a pénzt, hiszen az nem érdekes, hogy lenyúlták a pénzüket, de addig sem kell a szlovákot a nem szlovákoknak idegen nyelvként tanítani, addig is van remény, hogy himnuszt énekeltetnek a kisdiákokkal hétfő reggeleken, és hogy a honi magyarok nem kerülnek nyelvi gettóba. Mindazok, akik nem nézik jó szemmel a kormányzat ilyen irányú tevékenységét a sajtóban, azok a kormány kommunikációs főnöke szerint úgy viselkednek, mint az ellenzéki aktivisták. Az idézett kommunikátor csodálkozik, aktív újságíró korában nem tanulta meg, hogy így is kell viselkedniük - persze, ha megtanulta volna, nem kapott volna 120 négyzetméteres szociális lakást a fővárosban és most nem lenne kormányzati poszton. S akik adófizetőként nem nézik jó szemmel mindezt, azok csak mérgelődnek, miért kell kiegyenlíteniük azt a számlát, amelyet Szlovákia más kvóták megvásárlásáért fizet. Időszerű, júniusig regnáló kormányunk ugyanis töbh ostobaságot termel, mint amennyi széndioxidot. Amit nyertünk a réven, elveszítjük a vámon: a hülyeség kvótái jóval drágábbak. Janukovics mindent elkövet, hogy Kijevben legyen a ceremónia, de Washington bizalmatlan Prágában írják alá a START-III. szerződést MT1-F1GYELŐ A START-III. szerződést a nukleáris biztonságról április 12-én tartandó washingtoni csúcs előtt, várhatóan Prágában írják alá - írta a Kommerszant című orosz lap orosz diplomáciai körökből származó értesülésre hivatkozva. Más forrásokból egyébként ismert, hogy Dmitrij Medvegyev elnök április 6-7-én Szlovákiába látogat, és több megfigyelő azt feltételezi, ezt követően kerülhet sor az aláírási ceremóniára. A Kommerszant forrása elmondta, hogy a szerződés teljesen készen áll, már a megfogalmazások nyelvi egyeztetése, az angol és az orosz nyelv közötti eltérésekből esetleg adódó különbségek egyeztetése, kiszűrése folyik. Hozzátette: a szerződés rögzíti a hadászati támadó és védelmi fegyverek - a globális amerikai rakétapajzs és Kelet-Európábán telepíteni szándékozott elemei - közötti összefüggést, és „hamarosan mindenki számára kiderül, milyen formában teszi ezt”. Noha Viktor Janukovics ukrán elnök mindent elkövetett, hogy az aláírási ceremónia Kijevben legyen, a Kommerszant forrása szerint ezt az amerikai fél nem akarta, mert nem becsülte még fel pontosan, milyen az új ukrajnai vezetés, ezért egyelőre el akarja kerülni a hirtelen közeledést - mondta az illető. A lap Hillary Clinton amerikai külügyminiszter moszkvai tárgyalásait elemezve megállapította: a legfontosabb a Dmitrij Medvegyev elnökkel tartott találkozó volt, amelyen az iráni nukleáris problémáról és a START-III. aláírásáról volt szó elsősorban. Clinton és orosz kollégája, Szergéj Lavrov a találkozó után újságírók kérdéseire „okos szankciókról” beszélt Irán kapcsán, s ebből a szerző arra következtetett, hogy az eddigi orosz elzárkózásnak vége, a szankciók bevezetése eldöntött kérdés, és már csak azt vitatják, mit tartalmazzanak ezek az intézkedések. A Moszkovszkij Komszomolec című lap szintén úgy értesült - ugyancsak orosz forrásból -, hogy Prágában írják alá a STARTIII. szerződést. A lap felidézte, hogy Clinton moszkvai látogatásának egyik célja a közel-keleti közvetítő négyes soron kívüli miniszteri konferenciáján való részvétel volt. Jevgenyij Szatanovszkij, az orosz Közel-Keleti Intézet elnöke úgy értékelte a lapban a tanácskozást, hogy olyan volt, mint Krilov ismert állatmeséjében, amelyben az állatok kvartettje kellő tudás hiányában csak zajongani tud, s az ülésrenden változtatva próbálják elérni, hogy muzsika átadjon a hangszerekből. Szatanovszkij szerint a közel- keleti békefolyamat rég kimúlt. „Az izraeliek nem tudnak többet engedni, a Jeruzsálem státusát érintő bármely lépés bármely aktuális kormány lemondásával fenyeget. Az Izraellel kapcsolatos amerikai politika igen pragmatikus és cinikus: szükség esetén feladja Izraelt, ahogy már nem egyszer feladta a történelem során. Ami a közvetítő négyes határozatait illeti, annyit sem érnek, mint a papír, amelyre írják” - mondta Szatanovszkij. Gondok és bolondok BARAK LÁSZLÓ Megvolt annak az aggkori elbutulásjeleivel fűszerezett szűkkeblű nacionalizmusnak a maga bája, ahogy IvanGašparovičbejelentette, nem szentesítikézjegyévelahazafiassági törvényt. Holott, mint gagyogta ragyogva, lényegében minden betűjével azonosulni tud. Csakhogy április elsején, vagyis a bolondok napján hatályossá tenni, azt jelentette volna számára, bolondot csinál a szlováknemzetből... Még szerencse, hogy van április elseje, amely errefelé a népi fáma szerint abolondoknapja.Mivelhogyaszlovákállamfő számára, jogi végzettsége dacára, egyéb alkotmányjogi problémákat nem vetett föl a törvény. Amely kötelezővé tette volna, hogy a benne meghatározott alkalmakkor himnuszt gajdoljanakbizonyos állampolgári csoportok, további állami szimbólumokkal díszletezett környezetben. A tanulói jóságtól kezdve az önkormányzati képviselőkön át, a legmagasabb rangú közj ogi méltóságokig bezárólag lett volna kötelező az inkrimináltaktus.Járulékoseszközeinekbeteremtéséreviszontalig egy hónap állt volna rendelkezésre, vagyis kutyafuttában kellett volna felkészülnie a célközönségnek. Többekközött az ország valamennyi oktatási intézményének. Ami mind jogilag, mind gyakorlati kivitelezhetőség tekintetében egyértelmű lehetetlenségneklátszott már akkor, amikor a szlovák parlament 77 képviselője igennel szava- zottahóbortosjogszabály elfogadására. Mi végre születhetett meg mégis ? Nyilvánvalóan teátrális kampánycélból voltrászüksége a Ján Slota fémjelezte Szlovák Nemzeti Pártnak. Ha már politikusaik mindössze annyit voltakképesek országlá- suknégy éve során „felmutatni”, hogy milyen gátlástalan tolvajok ők. Cinikus tervüket azonban nem tudták volna beteljesíteni, ha a vonatkozó szavazás során nem csadakoznak hozzájuk a Smer, vagyis Robert Fico képviselői. Hiszen létszámánál fogva Slota parlamenti frakciója Ficóé nélkül legfeljebb himnuszéneklésre, vulgáris acsarkodás- ra, esetlegspontántestületilerészegedésre alkalmas ésképes. Ré- szegekvoltak-evagy csak buták a szavazás során, aztnem tudni, ám vitathatatlanul be lettek húzva a csőbe. Mégpedig Fico által. Aki egy- általánnemanhyirahülye,hogymégatörvényparlamentijóváha- gyása előtt ne lett volna tisztában azzal, miként és mennyit profitálható maga és pártja az SNS képmutató jogszabálya körüli hercehurcából. Miközben semmit nem kockáztatott. Mivel képviselői meg- szavaztáka hazafiassági törvényt, nem lehetett megvádolni azzal, hogynemkellőképpenelkötelezettekmélynemzetileg.Másrészta jogszabállyal szembeni társadalmi ellenállás is prognosztizálható volt. Esetieges kezelésére azonban ott tudta maga mögött csicskása- ként az államfőt. Világos volt, be kell intenie csupán, és volt törvény, nincs törvény... Nos, ez a fifikus forgatókönyv teljesedett be a múlt héten, amikor Gašparovič, mint egy esetlen udvari bolond, elmakogta a nyilvánosság előtt, hogy nem hagy bolondot csinálni a nemzetből. Neki egyébként nem volt, nincs vesztenivalója, hiszen többször, ha akarna, se lehetne államfőjelölt. Egyedül Ján Slota volt tehát olyan bolond, hogy beleesett a maga ásta verembe? Nem biztos, hiszen könnyen oda kerülhet mellé Fico is. Mivel négy év alatt szinte tökéletesen sikerült fölzabálnia feltétlen szövetségeseit. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy a majdani parlamenti választások győzteseként, akárcsak másik gyengélkedő szövetségesének, Mečiarnak anno, lesz kivel szövetkeznie... FIGYELŐ Könnyes üzenetek Berlusconinak Hisztérikus és könnyes üzenetekben bíztatták kitartásra hívei Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt tavaly azt követően, hogy egy férfi megsebesítette. Az üzenetekből összeállított könyv a napokban jelent meg, amikor a tartományi választások közeledtével éleződik a politikai küzdelem. A Berlusconi tulajdonában lévő Mondadori kiadó által publikált kötet címe: „A szeretet mindig legyőzi az irigységet és a gyűlöletet”. A könyvben szereplő üzenetek nem csak Olaszországból érkeztek - akad köztük még vietnami is. A hangulati skála a kihívótól - „Mutassa meg nekik, hogy elpusztíthatatlan!” - a kétség- beesetten szentimentálison át - „Könyörgünk, ne adja fel és ha lehet, klónozza magát!” - a szinte hisztérikus megfogalmazásokig teljed. .Amikor a feleségem meglátta, hogy Önt elborítja a vér, a haját tépte és zokogva sikoltozta: Szűzanya, mentsd meg Silviót!” - írta Carlo, majd így folytatta: „Miniszterelnök Ur, egy szakadék szélén állunk, csak Ön menthet meg bennünket és csak Ön biztosíthatja a jövőt unokáinknak. Imádkoztunk Önért és minden nap imádkozni fogunk ezután is.” Megint mások arról informálták Berlusconit, hogy sírtak, amikor meglátták, mi történt: „Úgy éreztem, mintha saját nagyapámat találták volna el. Ha Ön nem lenne, elhagynám Olaszországot.” A könyv akkor kerül forgalomba, amikor Berlusconi megpróbálja mozgósítani táborát a március 28-29-i tartományi választásokra. A baloldalinak tekintett La Re- pubblica „választási fogásnak” minősítette az üzenetgyűjteményt, és gúnyosan „Silvio Cea- usescu kis fehér könyvének” nevezte (egyszerre utalva a Mao-idézetek „kis piros könyvecskéjére”, illetve a romániai Ceausescu-rezsim személyi kultuszára). A cikk szerzője, Francesco Merlo szerint erőteljesen hangsúlyozni kell, hogy a könyv „választási röpirat, tiszta propaganda fényes papíron”.- A legutóbbi felmérések szerint már a családtagjaink se szavaznak ránk. (Peter Gossányi rajza)
