Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-20 / 66. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 20. www.ujszo.com AFORIZMÁK Ember tervez, asszony végez TOMI VINCE ♦ Nem szállhat magába. Nincs hova. ♦ Virággal mindent elmondasz. Ékszerrel pontosítod. ♦ Csak erkölcsi adósságai vannak. Sikkasztásait mindig mások nyakába varrta. ♦ Gyávasághoz is kell bátorság. ♦ A halottakról vagy jót, vagy semmit. Meg kell halnunk ahhoz, hogy kíméletes bírálatot kapjunk. ♦ Egyetlen állat sem oktalan. Ehhez emberi észre volna szüksége. ♦ Igazat adtak neki. Öt évet. ♦ Mindenki elkövet hibákat. De a beosztottak hamarabb jönnek rá. ♦ Az igazság mindig felszínre kerül. Igaz, néha már csak élettelenül. ♦ Jó magaviseletért szabadon engedhetik a rabot. De mi a jutalma azoknak, akik szabadon is rendesen viselkednek? ♦ Nem szabad hátrálni a rossz elől. Gyakran útjába se állunk. ♦ Szerelmek jönnek, szerelmek mennek. A család marad. 4 Ha már nem akarsz megdicsérni egy írót, legalább a vetély- társát szidd előtte. ♦ Hiába vagy messzelátó, ha nem vagy eléggé körültekintő. 4 Alamizsna és nyugdíj. Az utóbbiért nem kell sorba állni az utcán. ♦ A nők nem mondhatják, hogy ,„..és így tovább...” Akkor már nem beszélhetnének. ♦ Mindnyájan tudjuk, hogyan kellene nevelni mások gyerekét. ♦ Ha a nők nem vágynának annyira a boldogságra, nem volna annyi boldogtalan férfi. ♦ Azt mondani valakire, hogy idióta, nem mindig sértés. Diagnózis. 4 Könnyen elfelejtette hibáit. Csak maga tudott róluk. 4 Kitaposott úton is megbotolhat az ember. 4 Vaknak tartották. Szemébe semmit sem mondtak. 4 Csak akkor mutatott erőt, amikor gyengesége forgott kockán. 4 Akinek nincs szárnya, kalitkát keres. 4 Olcsó gondolatok mindig kapósak. 4 A pesszimista nem egyszerre aggódik. Naponként. 4 Szólásszabadság van. Együtt kell élnünk egy csomó ostoba véleménnyel. 4 Gyerekek mondják ki gyakran az igazságot. Kár, hogy nincs kellő tekintélyük. 4 Az élet csak játék. Ameddig győzelemre állsz. 4 Az ember mindig oda ér, ahová eljutott. És nem ahová elindult. 4 Ne akarjunk mindenáron okos lenni. Összetéveszthetnek a butákkal. 4 A megcsaltság nem vereség. 4 Addig védte a becsületét, mígnem szorult helyzetben eladta. 4 Nincsenek előítéletei. Egyformán gyűlöl mindenkit. 4 Annyira becsülte, tisztelte szerelmét, hogy sajnálta feleségül venni. ITÜP Olykor rásüt a nap TAKÁCS ZSUZSA Mikor látom az utcán, rájövök, hogy mennyire közönséges. Stílusa és ízlése jelentéktelen, magam sem hiszem el, hogy neki ez valóban tetszik. Aztán döntök a boldogságom mellett, és utcára lépek. Önmagámnak különleges és kiváltságos az összhatás, de a megdöbbenő arcoktól kicsit összeomlóm. A szemek stílusvesztést sugallnak, az ízlésriadó megindult. Senkinek sem tudok megfelelni, így hát hűen önmagamhoz csatlakozom a szóra éhes falkához, megpróbálok magamnak nem elég jó lenni és a csapatot oszlopos tagként vezetni. Majd lesz valahogy. Jön egy újabb elveszett lélekfuvallat, de azt is csak úgy tudjuk bekebelezni, ha rendkívül kíméletlenül bánunk el vele. A túlélés szentesíti az elengedhetetlen gyilkolást. Igen, kivesszük a valamikori ízlésvilágát, kap helyette egy ocsmányat a múltkori sráctól, és a kettejük egyik másik hatása végleges szolgát varázsol nekünk... A varázsért csinálom, nem másért. Az emberi nem csodálatos optimizmusának nincs fényesebb bizonyítéka, mint a kertészek létezése A bimbó kinyílik, a csíra kikel... AAÁRC1US Nekünk, kertészeknek, különösen megszívlelendők a népi időjóslás bölcsességei. Mi hiszünk Jégtörő Mátyásban, s ha Mátyás nem törte meg a jeget, várjuk, hogy „Sándor, József, Benedek - zsákban hozza a meleged’, tudjuk, hogy „márciusban még foga van az időnek”, hiszünk a fagyosszentekben, a tavaszi napéjegyenlőségben, abban, hogy a Medárd-napi eső negyvennapi esős időt hoz, és hisszük még sok hasonló időjárási regula igazát, amelyekből Idderül, hogy az embernek a világ kezdete óta rosszak a tapasztalatai az időjárásról. Az sem volna csoda, ha efféle szólásmondások is elterjedtek volna: „május eleje, hóolvadás ideje”, vagy: „Szent György napján szokott dolog, hogy megfagy a füled, orrod”, avagy: „Pé- ter-Pálkor jól teszed, ha bundádat felveszed”, továbbá: „István király ünnepén járkálhatsz a tó jegén”, és végül: „Szent Mihály- kor az egyik tél végződik, a másik meg kezdődik”. Egyszóval a népi időjóslatok nagyobbára kedveződen és nem valami örvendetes dolgokat ígérnek. Épp ezért az emberi nem csodálatos és törhetetlen optimizmusának nincs fényesebb bizonyítéka, mint a kertészek létezése, a kertészeké, akik az időjárás megszolgált rossz hírével dacolva minden évben újra várják a tavaszt, és lelkesen nekilátnak a tavaszi munkának. Aki kertésznek csapott fel, szí-, vesen felkeresi a régvolt idők tanúit. Ezek általában idősebb és egy kissé feledékeny emberek, akik minden tavasszal váltig bizonygatják, hogy ilyen tavaszt még meg nem értek. Ha hűvös van, kijelentik, hogy ilyen tavaszra nem is emlékeznek. „Egyszer, vagy hatvan éve lehet annak, tudja, akkor olyan nagy meleg volt, hogy Gyertyaszentelő napján már virított az ibolya.” Viszont ha egy kicsit melegebb az idő, a régvolt idők tanúi azt bizonygatják, hogy ilyen meleg tavaszra nem is emlékeznek. „Egyszer, vagy hatvan éve lehet annak, József-nap- kor szánkáztunk.” Röviden: az ő vallomásaikból is az következik, hogy a mi éghajlatunk alatt időJozef Capek illusztrációja járás dolgában zabolátlan önkény uralkodik, és ezellen mit sem lehet tenni. Nem tudom a titkát, miről ismerik meg egymást a kertészek, szagról-e, jelszó szerint-e vagy valamely titkos jel alapján, de annyi bizonyos, hogy első látásra felismerik egymást, akárhol akadnak is össze, mondjuk, a színház folyosóján, teadélutánon vagy egy fogorvosi várószobában. Egymással váltott első szavaik az időjárásra vonatkoznak („Nem, uram, nem is emlékszem üyen tavaszra!”), aztán rátérnek a csapadék kérdésére, beszélnek a georginákról, a műtrágyákról, egy holland liliomról („Az ördögbe is! Nem jut eszembe a neve... No mindegy, majd adok belőle hagymát.”), a szamócáról, az árjegyzékekről, a téli károkról, a pajzstetvekről, az őszirózsákról és más hasonló témákról. Az csak látszat, hogy két szmokingos férfi társalog egymással a színházi folyosón, a mélyebb és igazabb valóság az, hogy két kertész áll ott ásóval vagy öntözőkannával a kezében. Akinek megáll az órája, széjjelszedi, aztán elviszi az óráshoz. Akinek elakad az autója, felemeli a motorfedőt, belepiszkál a motorházba, s végül hívat egy szerelőt. Mindennel a világon lehet valahogy boldogulni, mindent lehet igazgatni és reformálni, de az időjárás ellen semmit sem lehet tenni. Nem segít semmi: a buzgalom, a nagyralátás, az újító szellem, a szemfülesség, az átkozódás egyként hatástalan; a bimbó kinyílik, a csíra kikel, amikor eljött az ideje, és betelt rajta a törvény. Alázatosan tudomásul vesszük az ember tehetetlenségét, megértjük, hogy minden bölcsesség támasza és talpköve a türelem. S különben is, mi egyebet tehetnénk? Amíg csak távoli és felületes személőként néztem a kész művet, mármint a kertet, addig a kertészeket különlegesen finom, költői lelkületű embereknek tartottam, akik madárdalt hallgatva virágillatot termesztenek. Most, hogy közelebbről szemlélem a dolgaikat, rájövök, hogy az igazi kertész nem virágot nevel, hanem a talajt, a földet ápolja. Beássa magát a földbe, s mindazt a látványt, ami fölötte van, átengedi nekünk, henyélő mihasznáknak. A földbe merülve él. A komposzt- rakásban állít magának emlékművet. Az édenkertbe lépve mámorosán szippantana egyet a levegőből, mondván: Istenemre, ez aztán a humusz! Úgy hiszem, el is felejtene gyümölcsöt szakítani a Jó és Gonosz Tudásának Fájáról, inkább azon mesterkednék, hogyan csenhetne el a Teremtőtől legalább egy talicskára való paradicsomi földet. Vagy észrevenné, hogy a Jó és Gonosz Tudásának Fája körül a föld nincsen szépen kitányérozva, s mindjárt elkezdene a földdel bajlódni, azt sem tudván, mi csüng a feje fölött. - Ádám, hol vagy? - szólítaná a Teremtő. - Mindjárt - vetné oda a kertész félvállról-, most nem érek rá. - S tovább munkálkodnék a fák tányérozásán. Tavasszal a kertészeket ellenállhatatlan csábítás vonzza a kertjükbe. Alig teszik le a kanalat, már az ágyások közt motoszkálnak, hátsó felüket a bűbájos kék ég felé emelve. Ujjaik közt elmorzsolnak egy-egy meleg rögöt, aztán közelebb dugnak a gyökerekhez egy darabka kincset érő tavalyi érett trágyát, egy kicsit arrább kitépik a gyomot, emitt meg felszednek egypár követ. Most a szamóca körül borzolgatják a talajfelszínt, a következő percben már a salátapalánták fölött gömyedeznek, orruk szinte a földet túrja, és szerelmesen csiklandozza a gyökerek finom szálú gubancát. így élvezik a tavaszt, görnyedő hátuk felett járja a nap a maga útját, felhők úsznak a kék égbolton, és párzanak az égmadarai. Karel Capek: A szenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása Európai beilleszkedésüket gátolja a lakosság félelme az iszlám radikalizmustól és az iszlámhívők zárt társadalma, mely nehezen enged magához kívülállókat... Az iszlám - kialakulása és felemelkedése S1DÓ ALBERT Iszlám - az isten iránti odaadás, belenyugvás az isten akaratába (Mohamed). A kereszténység után a legelterjedtebb világvallás. Híveinek számát 1,5 milliárdra becsülik, ez a Föld lakosságának 23%-a. Kialakulása a 7. század elején kezdődött az Arab-félszigeten. Magalapítójának Mohamed prófétát (570/571-632) tekintik, akinek a Hira hegyen jelent meg Gábriel arkangyal, és húsz éven keresztül ismertette vele Isten szavait, összesen 114 szúrát (fejezetet) - ezek összességét nevezzük Koránnak. Mohamed körül jelentős csoport alakult ki, akik a vallást követték, muzulmánnak (aki átadja lelkét Al- lahnak) nevezve magukat. A vallás egyistenhívő volt, hívei összeütközésbe kerültek Mekka többistenhí- vő lakóival, aminek következtében 622-ben Mohamed és hívei Medinába vándoroltak (hidzsra). Mekkába csak 630-ban tért vissza győztesen, és a város lakói az új vallás legbuzgóbb harcosaivá váltak. A többi arab törzs sorra csatlakozott Mohamedhez, aki a különféle szokásokkal, hagyományokkal rendelkező törzseket a közös vallás segítségével egyesítette. Az iszlám hímek hat alaptétele és öt pillére van. A vallás alaptételei: egyistenhit, próféták és szentek, kinyüatkoztatott könyvek, angyalok és dzsinnek, Végső Nap és az Elrendelés. Az öt pülér: hitvallás (sa- háda), ima (szálát) - napi öt ima, adakozás (zakát) -, szegények segítése, böjt (szaum) - ramadán a böjti hónap -, mekkai zarándoklat (haddzs) - minden moszlim életében egyszer köteles Mekkába vándorolni, a Szent Mecsethez, ahol is a Kába-kő található. A vallás gyorsan teijedt, a 8. században már az iszlám volt az uralkodó vallás Afrika és Ázsia Földközi-tengerrel határos területein Bizánc kivételével (1453-ban foglalták el Konstantinápolyt), s elfoglalták a mai Spanyolország területét is (Cordóbai kaíifátus, 1492-ig). A terjeszkedés tovább folytatódott nyugat felé, elfoglalták a Szentföldet (1291-ben véglegesen), Törökországot, Görögországot, Szerbiát, Bulgáriát, Albániát, s a 15. századtól már Magyarországot is fenyegették. A magyar védelmet Hunyadi János irányította, aki sikeresen visszaszorította a támadó seregeket. Az 1456-ban vívott Nándorfehérvári diadal, majd Hunyadi Mátyás uralkodása gátat szabott az iszlám hódításnak nyugat felé, 1526-ig, amikor is Mohácsnál a török seregek legyőzték a magyar hadakat. Az iszlám nem csak területileg terjeszkedett, a tudomány is fejlődésnek indult. Az iszlám tudományt oly hírességek ápolták, mint Ibn Színá (Avicena 980-1037 - orvos, filozófus), Ibn Rushd (Aver- roés 1126-1198 - filozófus), al- Ghazáli (1058-1111 - filozófus), al-Fárábi (870-950-filozófus), de a többi tudományt is művelték. Az építészetben olyan monumentális alkotások maradtak fenn, mint a spanyolországi Alhambra, a cordóbai nagymecset, a Hagia Szophia Isztambulban, a Kék Mecset, a Topkapi Szeráj, a Tádzs Mahal Indiában, amelyek részei a Vüágörök- ségnek. A fentiekből is láthatjuk, az iszlám nemcsak rombol, hanem épít is, vagyis nem lehet megítélni egy vallás tagjait csak az alapján, hogy vannak fundamentalista és radikális képviselői is. Európában napjainkban kb. 15 millió moszlim él hivatalosan (becslések szerint ez a szám 55 millió), Franciaországban (6 millió), Németországban (3,5 millió), Nagy-Britanniában (2 millió), Hollandiában (870 ezer), Ausztriában (340 ezer), Olaszországban (600 ezer), Spanyolországban (500 ezer), Svédországban (280 ezer) és Svájcban (230 ezer). Beilleszkedésüket a társadalomba nagyban gátolja az európai lakosság félelme az iszlám radikalizmustól és az iszlámhívők zárt társadalma, amelyik nehezen enged magához kívülállókat. Mozaik a Hagia Szophiában: Konstantin császár és I. Justinianus császár műveikkel tisztelegnek Mária előtt (Forrós: hu.wikipedia.org)
