Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-17 / 63. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2010. március 17., szerda 7. évfolyam, 10. szám Kiss László hatvanadik születésnapján A kincseskamra kulcsa Soós Ádám egymás után szerzi a díjakat Aranyérmes lett a budapesti HUNGEXPO-n A második világháborút követő sovén hatalmi őrület legfontosabb célja hazai magyarságunk teljes eltüntetése volt: még írmagja sem maradjon azoknak, akik ezeken a tájakon egy évezred alatt az anyagi és szellemi kincseket felhalmozták. OZOGÁNY ERNŐ Ennek, a mai szóval élve etnikai tisztogatásnak nevezett szörnyű tervnek fontos része volt, hogy megfosszák honfitársainkat az értelmiségétől, hogy ne legyen, aki tartást, erőt, jövőbe vetett hitet adjon a csüggedők- nek. Emiatt épp az írástudók voltak a csehországi deportáció és a Magyarországra irányuló kitelepítés elsődleges célpontjai. Az 1949-ben a nagy szovjet diktátor hatalmi szavára leállított kataklizma után - aki a hidegháború beindulásával egy „testvéri” táborban kívánta látni csatlósait, akik közül korábban egyeseket győztesnek kiáltottak ki, másokat vesztesnek bélyegeztek, így marakodásaiknak gátat szabott - a szlovákiai magyarság szellemi élete romokban hevert. A pusztítás mértékét pontosan jelzi, hogy még magyar tanító sem volt: alapiskolát végzett áldozatos emberek, akik hétvégeken maguk is az iskolapadot koptatták, hogy legalább középfokú képesítésük legyen, végezték a szellemi napszámosok munkáját. Hosszú időn át többről álmodni sem lehetett. Ebbe a történelmi helyzetbe született Kiss László 1950. március 18-án. Az ipolysági kórházban látta meg a napvilágot, de, miután a családjuk egy közeli településen élt, Paláston töltötte gyermekkorát. Mint oly sokan a napjainkban lassan kiöregedők közül, ő is elsőgenerációs értelmiségi lett. A hatalom - mint oly sokszor megtörtént és sajnos még oly sokszor meg fog történni - pusztításainak egyeden gátja a közösség élni akarása, regenerációs képessége: az elpusztítottak helyére újak lépnek, az előzőiteket a felnövő generáció helyettesíti. Akárcsak Arany János Walesi bárdjainak esetében. De - épp a megszakadt folytonosság miatt - hosszú út vezet idáig, de a feladat megtalálja emberét. Kiss László esetében ez felnőtt fejjel következett be. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett orvosi oklevelet. Ezt követően „szülőhelyén”, vagyis abban a kórházban kezdett dolgozni, ahol meglátta a napvilágot, mígnem a kötelező „szamárlétrád’ megjárva eljutott jelenlegi munkahelyére, a csilizradványi orvosi rendelőbe. Saját bevallása szerint a döntő fordulatot az életében a nemzet élő lelkiismerete, a hazai szellemi életet felkavaró Zalabai Zsig- mond hozta Mindenekről számot adok című, 1984-ben megjelent művével: ekkor tudatosította igazán, hogy múlt nélkül nincs jövő, a gyökerekhez vissza kell térnünk, ha életben akarunk maradni. Ettől kezdve más szemmel tekintett az ipolysági kórház alapító orvosának, Kovács Sebestyén Endrének a mellszobrára is. Döbbenten kellett tapasztalnia, hogy nemcsak környezetében, hanem az anyaországi szakmai körökben sem tudnak szinte semmit erről a kiváló személyiségről. De nemcsak róla: mintha megszakadt volna a szellemi folyam, az egykori Felső-Magyar- országról sem tudtak sokat. Holott volt vagy három évszázad, amikor ez vidék jelentette a szabad hazát, tekintve, hogy a többi török megszállás alatt sínylődött. Olyannyira fontos szellemi központ ez a vidék, hogy még a napjainkig megszakítás nélkül működő, Pázmány Péter által alapított egyetem is Nagyszombatban kezdte működését, amelynek egyik fontos egysége a Mária Terézia által jóváhagyott orvosi kar. Feltáratlan terület, ha az ember közelebb kerül hozzá, kiderül, hogy igazi kincseskamra. Szerencsére ennek kulcsát Kiss László megtalálta. Olyannyira, hogy hamarosan megnyíltak előtte az orvosi szaklapok kapui: egyre nagyobb örömmel fogadták orvostörténeti írásait. Tanulmányainak nagy részét az Orvosi Hetilapban és az Orvostörténeti Közleményekben publikálta. Az egykori Hét rovatvezetője, Lacza Tihamér figyelmét sem kerülte el a tehetséges fiatal szerző, ennek köszönhetően évtizedeken keresztül ebben a hetilapban is megjelentette írásait. Ha valakit az írás szenvedélyéKiss László 1950. március 17-án született (Képarchívum) vei áld/ver meg a sors, előbb- utóbb utoléri a „végzete”: kötetben is megjelennek alkotásai. Kiss László esetében ez sajátos módon történt: szerteágazó érdeklődésének eredményeképp 1994-ben a Dh-Press kiadásában publikálta Kossuth nagy hívéről, a jogász Pongrácz Lajosról - tehát nem épp egy szakmabeliről - írt monográfiáját, de azért a „kaptafához” is hű maradt: szinte egyidejűleg láttak napvilágot orvostörténeti írásai, amelyeket A magyar tudomány évszázadai című kötetben jelentetett meg Lacza Tihamérral és e sorok írójával közösen. Két év múltán látott napvilágot e munka második kötete, majd 2001-ben, az első No- bel-díj átadásának centenáriumán a Madách Könyvkiadó megjelentette e szerzők összefoglaló munkáját Gondolatokból épült katedrális címen. Egyéni szerzőként is meglehetősen termékenynek bizonyult: az 1997-ben publikált A kínok tövisében, a magyar irodalom jeleseinek, a 2001-ben megjelentetett Doleo - ergo sum, a világirodalom legjelentősebb alkotóinak betegségeit taglalja. Hetilapokban, folyóiratokban az olvasók kérdéseire adott frappáns válaszait, a közegészségügyet érintő írásait Kérdezze meg orvosát című, 2003-ban publikált könyvében adta közre. Az orvosként, borászati szakíróként, bányatulajdonosként és timsógyá- rosként működő Dercsényi Jánosról, Zemplén-vármegye főorvosáról, Kazinczy Ferenc sógoráról 2009-ben írt érdekfeszítő monográfiát. El kell ismerni, hogy az időzítés nagymestere: a közelmúltban, mintegy születésnapi ajándékként lepte meg önmagát egy összefoglaló művel, amely eddigi tevékenységének összegzéseként is felfogható. Az orvos- tudomány felvidéki történetéből című nagy ívű, négyszáz oldalas munkáját Gazda István, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója rendezte sajtó alá és látta el jegyzetekkel. Könyve egyrészt izgalmas olvasmány a laikusok, másrészt megkerülhetetlen kútfő a tudománytörténeti szakírók számára. Ennél szebb ajándékot egy írástudó aligha kívánhat magának. Bár, ahogy a szerzőt ismerem, van még elég ötlet a tarsolyában, így a jövőben is szerez örömet az orvostörténet iránt érdeklődőknek. Kiss László tevékenységét a szakmai körök is egyre nagyobb elismeréssel fogadták. Magyarországon szinte minden létező kitüntetést megkapott: a Marku- sovszky-díjat, a Zsámboky-emlék- érmet és a legrangosabbnak számító Veszprémi-díjat. Szlovákiában a hivatalos körök 2002-ben fedezték fel Kiss László tevékenységét, ekkor a kormány ezüstplakettjével tüntették ki. De valamennyi elismerés közül a Jed- lik-díjat tartja a legnagyobb becsben, amelyet 2006-ban kapott a nagy magyar tudós szülőfaluja, Szímő önkormányzatától. Gyermekkorának települése, Palást pedig díszpolgárává fogadta. Egyelőre, hatvanévesen itt tart Kiss László, a felvidéki magyar szellemi élet egyik újjáépítője. Kedves Laci, sok szerencsét, boldogságot kívánok ebből az alkalomból. De legfőképp egészséget és elég erőt ahhoz, hogy ezen az úton tovább haladj, múltunk szellemi kincseskamrájában bukkanj még sok-sok drágakőre, újabb művekkel ajándékozzál meg bennünket. Hogy lélekben erősödjünk. Nehogy egy idő után már megint arra derüljön fény, hogy ami ezen a tájon született a múltban, jön létre a jelenben és majdan kialakul a jövőben, annak hozzánk, magyarokhoz sosem volt, ma sincs és a jövőben sem lesz köze. ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Bős. Sorra söpri be a térségünkben megrendezett legrangosabb gasztronómiai seregszemlék díjait a tizenkilenc éves bősi cukrászfiú, Soós Ádám. „Gyűjteményét” az utóbbi hónapokban a pozsonyi Danubius Gastro-n, illetve a budapesti HUNGEXPO-n szerzett érmekkel gyarapította. Eredetileg kertésznek készült, meséli, az utolsó pillanatban döntötte el, hogy mégis cukrász lesz. Nem bánta meg, bár ahogyan idáig eljutott, kész kalandregény. A középiskolában jó mesterei voltak, akik megkövetelték, hogy a szakma minden fogását elsajátítsa, ám az édességszobrok készítése, azaz az artisztika terén csak magára támaszkodhatott - meg a világhálóra. ,A cukrászat Szlovákiában nincs olyan szinten, mint a környező országokban - mondja Ádám. - Azt a közel egy méter magas karamellszobrot, mellyel a HUNGEXPO-n aranyérmet nyertem, itthon például senki nem tudja elkészíteni, sőt megkockáztatom, hogy talán Csehországban sem... A napokban zajlott Budapesten a cukrász világbajnokság, melyen tizenkét ország csapatai mérték össze tudásukat. Szlovákia nem volt köztük, tudomásom szerint nincs válogatottja.” Soós Zsuzsa, Ádám édesanyja mappába kötötte a fia eredményes szerepléseit megörökítő fotókat. „Ezüstérem a 2009-es pozsonyi Danubius Gatro-n, májusban Ke- celen két különdíj, októberben két ezüsttel jutalmazott szereplés a Kulinary Expo-n, decemberben pedig bronzérem a terhelyi NowaSoós Ádám trófeagyűjteményével (A szerző felvétele) ko Junior országos versenyen - vonja meg „címszavakban” a tavalyi év mérlegét. - Majd a 2010-es Danubius Gastro következett, ahonnét egy ezüst- és egy aranyérmet hozott el, február 21-én pedig a HUNGEXPO égisze alatt megrendezett cukrászversenyen nyert diák kategóriában ezüstérmet, felnőtt artisztikában meg aranyérmet, s a nemzetközi zsűri neki ítélte a verseny fődíját is.” Biztató kezdet, mondhatnánk, bár szó szerinti váltásra volt szükség ahhoz, hogy Ádám indulhasson a legutóbbi versenyeken. ,A fiam a Pátria Rádió egyik műsorában nyilatkozott, de állítólag nem úgy, hogy az elnyerte volna akkori iskolája igazgatójának tetszését - mondja az édesanya -, majd megalázó helyzetek sokaságán keresztül eljutottunk odáig, hogy más tanintézményt látogathasson. Az utolsó két versenyen a bősi cukrászda tulajdonosa, Kulacs Klára indította; Heizer Árpád önzetlen segítségének köszönhetőenjut el az egyes helyszínekre.” A HUNGEXPO-n Ádám olimpiai bajnok mestercukrászokkal mérte össze tudását; mivel diákok számára artisztikában nem szerveznek versenyt, a felnőtt kategóriában indult, s nyert. Ennek köszönhetően számos rangos magyarországi versenyre meghívták - az elkövetkező hetekben-hónapokban, Szolnokon, Kecelen és Budapesten „művészkedik” majd. Időközben a tatai Farsang Kupán cukorszobor- készítésben bronzérmes lett. „Sikeres szerepléseimnek köszönhetően itthon és Magyarországon is ismernek már - mondja Ádám -, s ez jó kiindulópont. Szeretném elvégezni a mesterkurzust, majd egy kicsit szétnéznék a világban. Nagyon jó cukrásziskolák működnek például Franciaországban, ott sokat tanulhatnék. Az artisztika, melyhez igazán vonzalmat érzek, itthon még kibontakozóban levő műfaj.” A fiatal cukrászok versenyén a zsűri egyik tagja azt mondta: láthatóan Ádám volt az egyetlen a mezőnyben, aki pontosan tudta, mit és miért tesz. Ha lendülete kitart, nevét néhány éven belül minden bizonnyal a nemzetközi ismertségnek örvendő mestercukrászokéi között jegyzik majd. Ami művészberkekben ennél is fontosabb: munkája örömet, kiteljesülést hoz számára. (la) A MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK GAZDASÁGI MUTATÓI Magánnyugdíjpénztár Konzervatív alap Kiegyensúlyozott alap Progresszív alap A hozamráta aktuális értéke A nettó vagyon A kezelési költség* A hozamráta aktuális értéke A nettó vagyon A kezelési költség* A hozamráta aktuális értéke I A nettó vagyon A kezelési költség* AEGON Magánnyugdíjpénztár 0,039054 14 382 848,78 0,025 0,035461 75 925 900,54 0,025 0,033924 225 195 904,91 0,025 Allianz - Szlovák Magánnyugdíjpénztár 0,038543 46 746 663,82 0,025 0,035967 297 314 314,86 0,025 0,035324 623 880 264,69 0,025 AXA Magánnyugdíjpénztár 0,038185 27 752 487,22 0,025 0,035445 206 975 077,77 0,025 0,034868 599 955 698,86 0,025 ČSOB Magánnyugdíjpénztár 0,038967 8 228 975,02 0,025 0,034921 49 437 056,54 0,025 0,034453 114 740 303,02 0,025 ING Magánnyugdíjpénztár 0,038696 12 115 547,46 0,025 0,035200 100 047 655,11 0,025 0,034512 228 170 771,41 0,025 VÚB Generali Magánnyugdíjpénztár 0,038436 26 457 525,42 0,025 0,035789 161 626 265,98 0,025 0,035175 259 064 286,52 0,025 * az alap nettó havi vagyonából számítva, a kezelési költség mellett a nyugdíjalapok 5,6 százalékos gyarapodási díjat számíthatnak fel, melyet a vagyonnövekmény egyhatodából számítanak ki Forrás: A Nyugdíjpénztárak Szövetsége - 2010. március 12-i adatok A hozamráta aktuális értéke: Ez az adat az alap menedzsmentjének munkáját értékeli. Az alap létrehozásakor a hozamráta értéke 1,0000 Sk, vagyis 0.033194 euró volt, a táblázatnak ebben az oszlopában lévő szám azt mutatja, hogyan változott időközben ennek a mutatónak az értéke márciustól, vagyis mikortól az első összegeket átutalta a Szociális Biztosító a nyugdíjalapnak. Ha ez a szám nőtt, vagyis nagyobb, mint egy - például 0.037713 -, ez azt jelenti, hogy az alap a rendelkezésére álló idő alatt a pénzeszközöket kamatoztatta, vagyis minden befizetett euró időközben már 0.037713 eurót ér. Ha a hozamráta 0,033194 alá csökken, akkor a befizetett összeg vesztett nominális értékéből. A nyugdíjalap vagyonának nettó értéke: Azt mutatja, hogy mekkora vagyont kezel a nyugdíjalap. Minél nagyobb az összeg, az alap annál nagyobb vagyont fektethet be, ami növelheti a hozamot. Ma még a nyugdíjalapok nettó vagyona a legnagyobb pénztárakban már több százmillió euró, a kisebbekben is több mint százmillió euró, de a folyamat előrehaladtával az alapok több milliárd eurós vagyont kezelnek majd.
