Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-13 / 60. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 13. www.ujszo.com Ruttkai Éva, Venczel Vera és Kovács István a Kárpáthy Zoltán című filmben, amely március 15-én 20 órától látható az ml-en (Fotó: mtv) A Magyar Televízió ünnepi műsorkínálata Elizabeth Taylort sosem jutalmazta meg az Amerikai Filmakadémia, pedig megérdemelte volna Oscarról csak álmodni tudott Március idusa AJÁNLÓ Március 15-én az MTV mindkét csatornája közvetíti a központi ünnepi rendezvényeket Budapestről. Az ml egy dokumentumfilmmel eleveníti meg az 1848/49-es szabadságharc magyar szempontból legdicsőségesebb szakaszát, a tavaszi hadjárat idejét (Csalódások és győzelmek tavasza, 13.00), majd egy nagy magyar ötvösművész, a szabadságharc korában élt Szentpéteri József életét és munkásságát mutatja be A magyar Cellini címmel (13.55). Kora délután az Illyés Gyula regénye alapján 1953-ban készült Föltámadott a tenger című filmalkotás látható az ml-en 14.35-től, Petőfit Görbe János, Bem tábornokot Makláry Zoltán, Kossuthot Básti Lajos, Vasvárit Darvas Iván, Gábor Aront pedig Bessenyei Ferenc alakítja. Délután és este Jókai Mór klasszikus regényeinek filmváltozataival kedveskediknézőinekazml: 17.50-tőlaz 1966-os Egy magyar nábob, 20 órától pedig az ugyanabban az évben született Kárpáthy Zoltán című filmet sugározza a csatorna. Ragályi Elemér megrázó filmjét, a Nincs kegyelem című alkotást is bemutatja a csatorna (23.35). Az m2 a délelőtti közvetítések között Petőfi Sándor és Táncsics Mihály emlékeit idézi meg a Napló című sorozatban (09.25, 10.55), majd 12.55-től a Kazinczy Ferenc börtönéveiról szóló, az író emlékiratainak felhasználásával készült Fogságom naplója című tévéfilmet vetíti. Az Esti mese előtt a népmeséről készült Felhőköpenyben csü- lagkoronával... című műsort láthatják a nézők Jankovics Marcell műsorvezetésével (18.55). Regényadaptációt vetít az m2 is: a 20.25-től sugárzott, A lámpás című 1972-es magyar filmet Gárdonyi Géza azonos című művéből készítette Hajdufy Miklós. (mtv) Szeszélyeiről, szerelmi szenvedélyéről, Richard Burtonnel töltött viharos éveiről több kötetben is vallhatna. Életét, színészi pályáját egyetlen könyvben, ötszáz oldalon meséli el Liz Taylor, a legendás hollywoodi díva. SZABÓ G. LÁSZLÓ Elizabeth a most megjelent életrajz címe. írója J. Randy Tarabor- relli a hollywoodi film- és szórakoztató ipar bennfentese, aki újságíróként és televíziós showmanként rengeteget forog az álomgyár falai között. Könyvet írt Grace Kellyről, a monacói hercegnőről, ő mesélte el a világnak Madonna titkos történetét, s most itt az Elizabeth, a könyv, amely New Yorkban jelent meg angolul, Rohonyi Borbála élvezetes fordításában pedigmagyarul. Nyolc részben egy nyugtalan élet. „Veszélyesen éltem - meséli Liz Taylor. - Néha gőzmozdonyként száguldott felém a szerencsétlenség. Előfordult, hogy kis híján halálra ittam magam. Adódtak olyan helyzetek, amelyekben nagyon közel álltam hozzá, hogy elpusztítsam magam. Többször majdnem meghaltam. Valami ösztön, valami belső erő mégis mindig megmentett, visszarántott, éppen időben, mielőtt elgázolt volna a vonat.” Taraborrelli szerint sem volt könnyű Taylor élete. Még akkor sem, ha alátszatmást jelez. „Bonyolult személyiség, akit gyakran félreértettek, nemcsak mások, hanem saját maga is. Egész életében kereste a tisztánlátás pillanatait, hogy végre olyannak lássa a múltját, amilyen az valójában volt. Anyja, Sara - aki azelőtt színésznő volt - kezdettől fogva szentül hitte, hogy a lánya istenadta tehetség. A fiatal Elizabeth Taylor előtt hamarosan csupán egyetlen lehetőség maradt: tökéletesnek lenni. Minden más kudarcnak számított. Később arra is rájött, hogy az életben vannak elkerülhetetlen dolgok. Az élet néha fájdalmas. Időnként igazságtalan és sokszor kiszámíthatatlan. Csak miután mindezt elfogadta, akkor született meg benne a legnagyobb felismerés: élni mégis érdemes.” Londonban született, Beverly Hillsben tanult. Tízévesen, 1942-ben szerepelt először filmben. Később a Broadwayn is játszott, dekoratív szépsége mellé botrányos viselkedése is jól jött, nemcsak viharos temperamentuma. Drámai és vígjátéki figurák egész tucatját formálta meg pszichológiai igényességgel. Tehetsége nem hagyta cserben soha. Igaz, a szimata sem. Mindig igényesen szelektált a megbízások között. Kiváló rendezőktől kapott remek szerepeket. Bukásai nem voltak. Legalábbis nem a mozivásznon. Theodor Dreiser Amerikai tragédiájának filmváltozatában (Egy hely a nap alatt) kapta első komoly drámai szerepét, és huszonnégy évesen már James Dean partnere az Óriásban. Abban az időben Montgomery Cliftnek és Rock Hudsonnak jó barátja, a két férfi szexuális beállítottsága ugyanis gátat emelt vágyai előtt. Es ugyanez történt James Dean esetében is: neki is csak a szívét adhatta, testi bájaival őt sem provokálhatta. ,Abban az időben igen nehéz sorsuk volt azoknak a férfiaknak, akik nem akarták takargatni másságukat - állapítja meg a könyvben. - Azoknak, akiket ismertem - Montgomerynek, Jimmynek és Rocknak-, ha már mást nem tehettem értük, legalább segítettem kilépni a titkolózásból. De még csak nem is tudtam, hogy ezt teszem. Nem voltam tudatában annak, hogy sokkal haladóbb gondolkodású vagyok, mint a legtöbben ebben a városban (Los Angelesben). Sosemjutott eszembe.” Ami az Óriást illeti: 1956-ban ez a film hozta a legnagyobb bevételt a Warner Bros. stúdiónak, és nemcsak a közönség körében lett népszerű - a filmet kilenc Oscarra jelölték. Elizabeth Taylor alakítását azonban nem vette figyelembe az Amerikai Filmakadémia, de sem ajelölt Hudson és Dean, sem a rendező, George Stevens nem nyert. Taylort később újra és újra jelölték a díjra, hiszen az éppen eladósorba kerülő tinédzserlánykától a jól karban tartott, matróna külsejű nagymamáig mindenféle szerep jutott neki, a legtöbbször persze az érzelmek és az érzékek vad hullámait kellett meglovagolnia, Oscart végül mégsem kapott soha. Taraborrelli igyekszik minden lényegeset elmondani a színésznő életéről, ám a könyv lapjain bevallja: úgy meséli el Liz Taylor életét, ahogy ő látja, és ahogyan többéves kutatómunka alapján be tud számolni róla. Életének azokra az időszakaira koncentrált, amelyek szerinte a legtöbbet mondják el róla, azokra a mozzanatokra, amelyek a leginkább történetekké kerekedtek, és amelyek rávilágíthatnak jellemére, egyéniségére. Könyvében többen is megszólalnak azok közül, akik személyes kapcsolatot ápolnak vagy ápoltak a színésznővel. Miss Taylor senkit nem akart lebeszélni arról, hogy hozzájáruljon ehhez a könyvhöz, sőt legszűkebb baráti körének tagjait még bátorította is, hogy nyilatkozzanak róla. Taraborrelli pedig egyetlen történetet sem vont be cukormázzal, ami nagy értéke írói munkájának. Macska a forró bádogtetőn, Múlt nyáron, hirtelen, Kleopátra, Nem félünk a farkastól, Makrancos hölgy. Az utolsó film 1980-ban: A kristálytükör megrepedt. S már csak tévéfilmek következnek, és egy legendás barátság a popkirállyal, Michael Jacksonnal. „Ötven éven át próbáltam védeni a magánéletemet - mondja Taylor. - Rosszul viseltem a hírnevet, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy akár fel is használhatom egyjó ügy érdekében.” így lett Hollywood legendás Kleopátrája AIDS-aktivista. „Szörnyű volt, ahogy az emberek viszonyultak ehhez a kérdéshez: csupa szenteskedés mindenütt! Senki sem tett semmit, beszélni sem akartak róla, és ez feldühített. Sértette az érzékenységemet és a tisztességtudatomat.” S hogy hol tart ma, hetvennyolc évesen? Túl a sok testi és lelki gyötrelmen? Önsajnálat nincs benne. A nehéz pillanatokban nem roskad össze. Tudja - minden gondját magának kell megoldania. Bölcs ember. Erős asszony. Még a tolószékben is. Felvételi a tánckonzervatóriumban Jó mozgású, arányos testfelépítésű, táncot, zenét kedvelő gyerekek jelentkezését várja március 26-án 8 órától a pozsonyi Éva Jaczová Tánckonzervatórium. Elsősorban olyan fiúkra, lányokra számítanak, akik most járnak 5. osztályba, de jelentkezhetnek idősebb gyerekek is, 15 éves korig, ha erős bennük az elhivatottság. Jöhetnek olyanok is, akik semmiféle előképzésen nem vettek részt, tehát nem jártak balettra. Ez az intézet Szlovákia egyetlen állami tánckonzervatóriuma, kiválóan felkészített tanítványok hosszú sora öregbíti a hírnevét. Bentlakásos kollégiummal rendelkezik, így a lakóhely távolsága nem jelent akadályt. A klasszikus balett, modern tánc és néptánc szakon folyó képzés nyolc évig tart. Cím: 81104 Bratislava, Gorazdova 20, tel.: 02/54771109, 02/59203911, e-mail: tankonba@tankonba.sk., honlap: www.tankonba.sk. Maurer Dóra Átlépések című kiállítása, amely a Magyar Intézet támogatásával valósult meg, április negyedikéig tekinthető meg a Z-Galériában Maurer Dóra Pozsonyban egyik alkotása előtt (Peter Procházka felvétele) Pozsonyi „piknik” a fény vonzásában TÁRLATAJÁNLÓ Maurer Dóra, aki az 1970-es évek óta a magyar képzőművészeti élet egyik meghatározó alakja, Átlépések címmel állít ki egy válogatást a munkáiból a Ventur utcai Z- Galériában. „Maurer Dórával van egy közös ismerősünk, aki a konkrét művészet egyik kiváló alakja, Francois Morelli - mondta Beke László művészettörténész a kiállítás megnyitóján. - Magyarországi kiállítása alkalmából üzent valamit a közönségnek, és ezt az üzenetet Maurer Dóra és én is magunkénak tekintjük, használjuk és alkalmazzuk. Az üzenet a következő: a művészeti kiállítások olyanok, mint egy piknik. Az emberek összejönnek, mindenki hoz valamit otthonról, azt „megeszik”, és elmennek haza. Ez számomra legalább három dolgot jelent. Az egyik, hogy egy olyan művész mondja ezt, akinek az ars poétikáját Maurer Dóra teljes mértékben vállalja. A második értelmezés, amely ironikus ugyan, arról szól, hogy ha elmegyünk egy kiállításra, saját magunk képességeit, a magunk tudását visszük magunkkal, s abból nem könnyű bennünket kibillenteni, csinálhat bármit a művész. Remélem azonban, hogy a mai este nem csak erről fog szólni. A harmadik jelentés, s ezt én vettem észre, a magyar festészet egyik leghíresebb alkotásával, Szinyei Merse Pál festményével hozható összefüggésbe. Mégpedig Majális című festményével, amelyet több nyelven „Piknik a szabadban” címmel fordítanak. S ezt most nemcsak a piknik, hanem abban a vonatkozásban is említem, hogy Maurer Dóra festményei nagyon sok tekintetben fényről szólnak. S bár az ő festészete geometrikus, konkrét festészet, művészetében óriási jelentősége van a nyelvnek, a megnevezésnek és a nyelvi játékoknak: képcímei egy nagyon pontos munkafolyamat, egy módszer kifejeződései. Ez összefügg azzal is, hogy nála rendkívül fontos az a logikai agymunka, amely a festmények készítése során megnyilvánul, s ami elindít egy új folyamatot a nézők agyában” - hallhattuk a megnyitón. Ahogy másutt megfogalmazták Maurer Dóra művészetével kapcsolatban: „Munkái híven tükrözik örökké kíváncsi, mindenre nyitott, mindig újat kereső személyiségét, soha nem lanyhuló kísérletező kedvét, okos szellemességét és finom iróniáját.” Remélhetőleg, a pozsonyi „pikniken” ebből is sikerül meríteni a „hozott” kínálatból. (tébé)
