Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-10 / 57. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 10. Kultúra 9 Milan Kundera újabb díjjal gazdagította párizsi gyűjteményét, ezúttal Brünn díszpolgára lett Egy bujdosó író találkozásai „Minden művész, még ha másról beszél is, lényegében mindig önmagáról vall. Ezért olyan érdekes a véleménye." (Képarchívum) Két díjjal gazdagodott Milan Kundera, a nyilvánosságot továbbra is kerülő, Párizsban élő jeles cseh író gyűjteménye: ottani alapítványtól kapta az egyiket, szülővárosától, Brünntől a másikat. Előbbiért kimozdult titkos fészkéből, utóbbit a sajtó kizárásával vette át a francia fővárosban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Négy évvel ezelőtt Brünn városának díját is ő kapta, egészségi állapotára hivatkozva azonban azért sem utazott haza. Akkor a Host (Vendég) című rangos briin- ni irodalmi lap főszerkesztőjét bízta meg, hogy átvegye helyette, most pedig Brünn főpolgármesterét várta Párizsban, hogy az ő kezéből vehesse át a díszpolgári címet. Egyetlen feltételt szabott kettőjük találkozásának: nem jelenhetett meg róla egyetlen szó sem a cseh sajtóban. Nem derülhetett fény a találkozás helyszínére, Kundera érkezésének és távozásának körülményeit - az író kérésére - a legnagyobb homály kellett, hogy fedje. Kundera nem változott az évek során. Párizsi lakhelyének címét továbbra is csak a kiadója ismeri, barátait sosem hívja vendégségbe magához, találkozásuk helyszínéül a lakásától távoli kedvenc éttermét választja, s még a taxi megrendelésénél sem közli pontos címét, s inkább két sarokkal előbb vagy távolabb száll ki a kocsiból. Fő az elővigyázatosság, gondolja korunk egyik világ- klasszis írója. S amellett, hogy interjút sosem ad (az elmúlt harmincöt év alatt egyszer tett kivételt, de a kérdező akkor is ő volt), fényképezni is csak kivételes alkalmakkor engedi magát. Legutóbb épp a Francia Akadémia alapítványától kapott magas rangú elismerés átvételekor. Ezt a díjat a modem humanizmus terén kifejtett tevékenységéért kapta olyan kitüntetettek után, mint Václav Havel, Jean Anouilh és Andrej Szaharov. Brünn ugyanolyan büszke szülöttjére, mint Párizs, ahol az író 1975 óta él és alkot. Tíz évvel korábban (cseh nyelven) megjelent első regénye, a Tréfa, amelyben a sztálinizmus visszásságait ecsetelte, hatalmas politikai botrányt kavart, s az akkori hatalom el is tüntette a könyvesboltok és a könyvtárak polcairól. Állásából elbocsátották, a publikálástól eltiltották. Második regénye, Az élet máshol van Párizsban jelent meg francia kiadásban. Ezután emigrált Franciaországba, s lett a rennes-i egyetem vendégprofesszora. Csehországba azóta ritkán látogat el. Brünnben sem járt már évek óta, pedig élete első húsz évét ott töltötte. Még mielőtt felvették volna a prágai Károly Egyetemre, ahol zenetudományt, irodalmat, filmművészetet és esztétikát tanult, nappal kétkezi munkásként, este dzsessz-zenészként dolgozott. Később, az egyetem elvégzése után a filmművészeti főiskola (FAMU) tanára lett. Milos Formánnak, Jirí Menzelnek és több más, azóta legendás cseh rendezőnek tanított világirodalmat. „Müan csupán három évvel idősebb nálam, így gyorsan közel kerültünk egymáshoz a főiskolán -, emlékezik a Száll a kakukk fészkére és az Amadeus Oscar-dí- jas rendezője. - Kedveltem őt nagyon. Remek előadásokat tartott, főleg a francia irodalomból. Tőle hallottam először Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című darabjáról. Úgy beszélt róla, olyan izgalmasan, hogy rögtön utána már rohantam is az egyetemi könyvtárba, hogy elolvassam. Sok-sok évvel később halásztam ki az emlékezetemből, és filmre is vittem. Kundera mindig szabadon beszélt, nem érdekelte őt, hogy mit szabad és mit nem, mi pedig rajongva hallgattuk őt. Arra biztatott bennünket, hogy szabadon újunk, mindenféle belső kötelék nélkül. Engem is felbátorított. írtam egy hülye kis verset Február csúnya esői címmel 1948 „győzelmes” februárjáról. Odaadtam neki, elolvasta, majd azt mondta: „Ne mutasd meg, és ne beszélj róla senkinek!” Mind a mai napig hálás vagyok neki, mert megóvott egy óriási balhétól. Ki is rúghattak volna a főiskoláról. Ha Párizsban vagyok, évente egyszer, felhívom őt, és együtt vacsorázunk. Szeretem a társaságát, bár nem beszél sokat, inkább hallgat. De viccelődni nagyon lehet vele. Bírom a humorát.” Másik növendékével, Jirí Menzellel is tartja a kapcsolatot, s vele is ugyanabban az étteremben találkozik évek óta. E-mailt is gyakran váltanak, bár Kundera ezekben a levelekben is tömören fogalmaz. „Kapott tőlem négy DVD-t nemrég. Ő ugyanis nem jár moziba. A klimatizáció miatt. Pár perc után elkezd tüsszögni, és három hétig náthás utána. A Szigorúan ellenőrzött vonatokat nosztalgiából akarta látni. A Mesés férfiak kurblival-t sosem látta. Nem is tudott róla. Hogy lehettem ekkora ökör, kérdezte. Humoros, költői, gyengéd, írta, miután megnézte. Áz Őfelsége pincére teljesen elvarázsolta. Remek volt, remek, köszönöm, lelkendezett. A Rudolf Hrušínskýról forgatott tízperces portré pedig, ahogy írta, teljesen meghatotta. Milan Kundera április elsején lesz nyolcvanegy éves. Legutóbbi kötete, az Une rencontre nemsokára magyarul is megjelenik, a cseh olvasók azonban hiába várnak rá. Kundera továbbra sem akatja fordítással vesztegetni az idejét, másvalaki pedig nem nyúlhat a könyvhöz. Cseh olvasói számára így aztán még az is rejtély marad, hogy mit takar a cím. Találkozást, összecsapást vagy vi- szonüátást. Huszonhat szövegét ugyanis csak azok élvezhetik, akik tökéletesen értik a francia nyelvet. Az egzisztenciális és morális kérdéseket felvető esszék mestere önmagáról ugyan egy az egyben nem ír a könyvben, de ahogy ő is állítja: „Minden művész, még ha másról beszél is, lényegében mindig önmagáról vall. Ezért olyan érdekes a véleménye.” A Gallimard gondozásában megjelent Une rencontre nem történetek füzére. Történetekből Kundera nem adott sokat a vüág- nak. Ám aki szívesen elmélkedik vele, és szereti fanyar humorát, az most is élvezettel olvassa. A klasszikus európai művészet hű örököse és az új formák nyughatatlan keresője ezúttal is ott leplezi le a nagy igazságot, ahol senki sem vátja. Bacon, Tolsztoj, Beckett, Picasso, Janáček és más, általa említett szerzők alkotásai csak apropóként szolgálnak ehhez. RÖVIDEN Bársonyos forradalom New Yorkban New York. Több neves szlovák művész - köztük Anna Grusková, Michal Kaščák és Silvester Lavrík - részvételével ünnepük meg a bársonyos forradalom 20. évfordulóját New Yorkban. Fellépésüka Performing Revolution Festival része, amelyet a Public Library for the Performing Arts szervez a Lincoln Centrumban. A rendezvény- sorozat öt hónapon át tart, és Szlovákia, Csehország, Németország, Magyarország, Lengyelország, Románia, valamint Szlovénia bemutatkozását szolgálja. Az aranyozott vörös ketrec című, Szlovákiát képviselő színházi és fotóprojektet, melynek szerzője Silvester Lavrík, a New York-i fesztiválon két színházban négy előadáson mutatják be március 13. és 21. között. Az aranyozott vörös ketrec több műfajú kamaradarab, amely az elmúlt negyven év kontrasztjait és paradoxonjait tárja a nézők elé. (ú) Sióagárd népművészete régen és ma Komárom. Ma 17 órakor nyitják meg a Limes Galéria Dúdor István termében a Sióagárd népművészete régen és ma című kiállítást. A megnyitón közreműködik Sióagárd Hagyományőrző Együttese. A kiállítás április 18-áig tekinthető meg. (ú) Tavaszi fesztivál Győrött Győr. Neves sztárok lépnek fel a március 15-én nyíló tavaszi fesztiválon Győrött - mondta Sarkadi Mónika, a helyi fesztiválközpont igazgatója. A rendezvénysorozat nyitányaként március 15-én ünnepi tánc- és látványszínházi produkciót láthat a közönség 250 táncos közreműködésével a Városház téren. A két és fél hétig tartó fesztivál programjában a zenei események dominálnak. A sorozatból az igazgató kiemelte Palya Bea lemezbemutató koncertjét, amelyre március 19-én kerül sor, továbbá Mága Zoltán hegedűművész hangversenyét, amelyet március 24-én tartanak. Egy nappal később a Deep Purple együttes egykori billentyűse, Jon Lord lép a győri közönség elé a Győri Filharmonikus Zenekarral, (mti) Milan Sládek világhírű pantomimművész március 14-én 19 órakor a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban mutatja be Best of című műsorát, ötvenéves pályafutásának legjobb epizódjait, amelyekben a mozgás- művészet nyelvén a humor, a paródia és a szatírái is megjelenik (Fotó: Milan Sládek archívuma) Megjelent az Irodalmi Szemle márciusi száma - a folyóiratban egyebek között Csoóri Sándor munkásságát idézik, és Gál Sándor emlékezik a múltra Szellemi-erkölcsi megújulás, mely a költészetben új utakat keresett LAPAJÁNLÓ Csoóri Sándor munkásságát idézi a lap, és ez távolról sem véletlenszerű. Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte a költő, és mindazok, akik tisztelettel és megbecsüléssel hajtanak fejet a magyar irodalom „nagyjai” előtt. Az ötvenes-hetvenes évek költőiről van szó, akik leszámoltak a sematikus irodalom gyötrelmeivel, és oly korban vállalták a szellemi-erkölcsi megújulást, mely a költészetben (és az irodalom egésze szempontjából is!) új utakat keresett. A személyes lírai kifejezés, a költői és esszéírói világkép a hetvenes években szabadult meg a magyar irodalom gyötrelmeitől, sablonjaitól. Legjobbjaink, akik a megújulás nehezét vállalták, a tárgyias-leíró lírai realizmustól jutottak el a látomá- sos-szimbolikus beszédmódhoz. A megújulásban a fiatal nemzedék képviselői (Juhász Ferenc, Nagy László, Csoóri Sándor és mások) vállalták az úttörő szerepet. A kisebbségi magyar irodalmak megújulásában (Szlovákiában, Romániában vagy a Vajdaságban) is meghatározó szerepet játszottak. A folyóirat márciusi száma (néhány vers erejéig) Csoóri Sándor munkásságát idézi. A versek mellett közli a Kossuth-díjas költő esszéjét: Hogy mi a költészet, nem tudom címmel. Nietzsche, Heidegger, Németh László, Ortega y Gasset vagy Baudrillard nevét és a világméretű dolgokat említi, nevezetesen, hogy „a világméretű dolgok, a tudás segítségével először gyarmatosították azt, amit mi egyetemesnek tartottunk”... Csoóri Sándor 80 címmel közli a lap Já- nossy Lajos írását, mely a Literán jelent meg. Tőifi Elemér. Bodnár Éva, OHös é-Oátjyor Józsei vef sei Rös/.öntjtik -a HU éves Csoóri Sándor Kossuth-dijas költőt Csoóri Sándor vertei líogy mi a költészet, nem tudom Az eg'és az egész (2) Duba Gyula: Szégyen C ýŕtx/t/y&etm ť íj A tudós körorvos [ Az Orphcusz-szoödtek magyar fordításai IRODALOM n KRITIKA n T vKSAPAI OMIT DOMÁNY Az egy és az egész címmel Gál Sándor emlékezik a múltra. Komárom, Gadóc, Búcs emlékektől, élményektől gazdag éveket juttat az eszébe, amikor diákként élték meg a feledhetetlen éveket, és nem véletlen, hogy Komárom számára is Kincses Komárom lett. Részben Komáromnak is köszönheti, hogy Ady Endre összes versei csaknem „házhoz mentek”, a jó lelkű tanároknak köszönhetően. Az „Ady beragyogta belső tájról és térről” sokat köszönhet Gadócnak, és a gazdasági középiskola tanárainak. „Komáromban olyan közegbe kerültem - úja az emlékező -, amelyben magyarságomat senki sem kérdőjelezte meg”. Lacza Tihamér Kiss László tudós körorvost köszönti 60. születésnapján. Közli a lap Tóth Elemér, Bodnár Éva, Öllős Edit és Gágyor József verseit. László Erika tanulmánya az Orpheusz-szonettek magyar fordításaival foglalkozik. Szalay Zoltán elismeréssel, és ahol ez indokolt, kellő szigorral szól Eg- ressy Zoltán Monológok áradása című kötetéről. Kő-ország fia címmel Lacza Éva Cselényi Lászlóval beszélget. (zsolt)
