Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-06 / 54. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 6. www.ujszo.com Milyen hatást gyakorol a látvány a személyiségre? Mennyiben kulturális és közösségi képződmény az észlelt jelenség? A szekrény tekintete Handó Péter Alvó konfliktusok mezején NYITOTT KÖNYV 2006 júliusában a Sóshartyán- nal szomszédos Nógrádmegyer cigányok által lakott részén egy erősen hívő, templomjáró személy a több évtizeddel korábban vásárolt, diófából készült szekrénye oldalán, annak erezetéből kirajzolódó Krisztus-képre lelt. A hír gyorsan terjedt. Az arra hivatott személy megszentelte a szekrényt az esetleges ártó szellemi jelenlét elleni védelem gyanánt. Az egyik kereskedelmi tévé stábja kivonult a jelenség rögzítésére, és a tulajdonostól kétszázezer forintért megvásárolta a forgatás kizárólagosjogát. A környező településekről megindult a vándorlás. A cigányok túlnyomó többsége látni kívánta Krisztus képét. Sóshartyán- ból is fölkerekedtek. Az egyik itt élő család az esti órákban érkezett haza a nógrádmegyeri megfigyelésükből. Azonnal felmérték a lakást, nem költözött-e be hozzájuk is valami természetfeletti, de semmit sem találtak. Fölfokozott idegállapotban tértek nyugovóra. Az asszony a reggeli ébredéskor, a fekhelyükkel szemben L alakban elhelyezett szekrénysor feléjük néző oldalán az előző nap megtekintett Krisztust látta kirajzolódni az erezetből. Ez a hír is hamarosan szárnyra kelt a rokonság, majd a telep lakosságán belüL A lakás zarándoklat helyszínévé vált. Az erezet azonban nem mindenki számára bizonyult Krisztus képi megjelenésének. Egyesek Szűz Máriát, mások magát a Sátánt látták benne. Minél többen látták, annál kétségesebb volt, hogy áldást jelent-e a ház számára. Eközben még másik két lakás szekrényén is képpé vált a megszokott erezet. Már azt is nézték, melyik bizonyul erőteljesebbnek. Természetesen mindenki a sajátja mellett kardoskodott, de ettől függetlenül a legtöbb embert a reggel felfedezett vonzotta. Tucatszám készültek a mobiltelefonok felvételei. Akadt, aki csak a küszöbig merészkedett, nem volt hajlandó a lakásba lépni, mert hátha bajt hoz rá a látvány. A fényképeket viszont sorra nézegette. Tízes, húszas, harmincas éveikben járó személyek tömege toporgott már a portán, amikor véleménynyilvánítás és a jelenség fényképezőgéppel történő rögzítése végett fölkerestek. Az első ház nappaliként használt előteréből - egyazon légtérbe tartozóan - jobbra ágazott el a fentebb említett hálószoba. Az átjáróba esett a nyári szüneten lévő öntöttvas kályha. A fal túlsó oldalán a szekrény födetlen oldala tűnt elő. A helyiségben tízen-ti- zenöten tartózkodtak. Azonnal elKözvetítő szerepem miatt lettem az első fölkeresett, vagy a várható magyarázatom elegendő oknak bizonyult? Egyik sem. lenőrizték, nem vagyok-e outsider: a szekrényen látnom kellett annak rajzolatát, amiről az odafelé vezető úton meglehetősen bőséges ismerettel láttak el. Nem okozott problémát egyetlen forma fölfedezése sem. Az erezet attól függően, melyik vonala mennyi hangsúlyt kapott, különböző vallási képzeteket szült. Egyesek számára még a „keletkezett” kép tekintete is változtatta irányát, minőségét. Látásképességem bizonyítását követően a jelenség eredetére, leendő hatására vonatkozó válaszokat vártak tőlem, és közben elmesélték a nógrádmegyeri előzményeket, mintegy belém ültették a kisördögöt: a transzcendensben való hitük vetítődött-e ki, vagy a kétszázezer forint honorárium? Az utóbbiban - operatőri kapcsolataim révén - betölthető közvetítő szerepem miatt lettem az első fölkeresett, vagy a várható magyarázatom elegendő oknak bizonyult? Egyik sem. Voltak saját magyarázataik, és az asszociációs képzelet fölerősítette látvány létezésében való hit erejét mi sem bizonyítja jobban, minthogy voltak, akik a lakásba nem mertek’ belépni, valamint az értelmezők sokasága körében megfigyelhető izgalom, a hangsúlyok, a tekintetek beszéde. Nem az volt a kérdés, van-e valami a szekrény oldalán, hanem hogy az ott megjelent micsoda vagy kicsoda. Nem új válaszokat vártak, hanem a fölmerülök közüli választást. Megfigyelőként nem az érdekelt, hogy Krisztus, Mária vagy a Sátán néz-e vissza a szekrény oldaláról, hanem a jelenlévők asszociációiban mutatkozó eltérés. Az adott pillanatban milyen hatást gyakorol a látvány a személyiségre? Mennyiben kulturális és közösségi képződmény az észlelt jelenség? Tudatosan előhívott képről vagy a cigány-katolikus hitvilág spontán lenyomatáról beszélhetünk? Miképpen működik, válik részévé a helyi társadalom életének? Ugyan fotózni hívtak, a látottak ürügyén folytatott diskurzus a résztvevők megörökítésére is lehetőséget teremtett. „Szakértői minőségemből” hamarosan sikerült átvedlenem a jelenlévők közül eggyé, aki éppúgy választ keres. A szobában közben egyre inkább a keresztény kultúrkörhöz kapcsolódó előrejelzések, a jelenség jelenésként való értelmezése képezte a párhuzamosan futó párbeszédek tárgyát. Másnap délelőtt megszenteltették a szekrényt és a lakást a Nóg- rádmegyerben élő, de a sósharMásfél nap után a vendégek teherré váltak, és a megszentelést követően is nyugtalanító volt a szekrény tekintete. tyáni hitközséget is vezető pappal. A látogatók viszont egyre terhesebbé váltak. Már az előző napi jelenlétem előtt és alatt is nem kevés sár, udvaron elpottyantott kutyaürülék került a szoba padlószőnyegébe. Ott-tartózkodásom idejének egyharmadában a háziasszony lapáttal, seprűvel, felmosóronggyal szaladgált, és igyekezett szőnyegbe száradása előtt eltüntetni a nyomokat. Másfél nap után a vendégek teherré váltak, és a megszentelést követően is nyugtalanító volt a szekrény tekintete. A tulajdonosok úgy érezték, nem áldással, hanem átokkal van dolguk, ezért újságokból kivágott sztárképekkel fedték el a szekrény oldalát. A népvándorlás azonban ezzel nem szűnt meg. A plakátokat újra és újra fel kellett bontani. Harmadnap délelőttjén az L alakot nyitó és záró szekrény helyet cserélt, és ezzel takarásba került a jelenséget produkáló mindkét oldala. Ekkor tértem vissza harmadszor, ezúttal egy felvidéki fiatalember társaságában a szekrény megtekintése végett. A házigazdák beszámoltak félelmeikről, a behordott rengeteg koszról, nyugalmuk megzavarásáról és helyreállítása érdekében tett lépéseikről. Ettől függetlenül készségesen kifordították a szekrényt, hogy láthatóvá váljon az erezete. Alig pár perccel később, a szoba újdonsült rendjének helyreállítását követően a közeli Ságújfaluból érkezett két cigány származású férfi. Az egyik már az előző nap járt a lakásban, a másik társa beszámolója alapján érkezett, látni szerette volna a jelenséget, Krisztus képmását. A szekrény újra kifordult. Az erezet azonban az első ízben ott jártnak nem akart mást mutatni, mint a fa felületét. Szemében egyetlen előzetes asszociáció képe sem körvonalazódott. Az ismerős vendég és a házigazdák is hosszas magyarázatba kezdtek, ujjaikkal követték le a vonalakat. Nemcsak Krisztus képének megjelenése, hanem magának a képnek a jelenléte is kétségessé vált egy pillanatra. A „látás átadásának” tanúi lehettünk a szlovákiai vendégemmel. Mintegy ötpercnyi érveléssel megvalósult a beavatás, mindkét ságújfa- lusi látóvá vált, és megszerzett tudása birtokosaként távozott vendéglátóitól. Negyednapi ottjártamkor rémülten mutatták a házigazdák, hogy hiába forgatták át a szekrényeket, ha kinyitják az ajtaját, ugyanaz az erezet, ugyanaz a figura tekint rájuk a belső oldalról. Szeretnének már megszabadulni tőle. Megpróbálják eladni az egész szekrénysort. Ekkor érkezett meg az egyik vallásgyakorló magyar család középső fia, aki Esztergomban papnak tanult, és a nyári szünetre azt a megbízást kapta, hogy hozzon egy szentelt gyertyát, amelynek égetésével a gonoszt távol tarthatják a jelenséggel sújtott lakástól. Szinte misztikus megszállottsággal lépett a helyiségbe, ami csak fokozódott azáltal, hogy a szekrény belső felén is megtalálható erezetre felhívták a figyelmét. Viselkedése egyértelműen azt sugallta, az ördög vert tanyát a lakásban, és ezt ki kell űzni. Miközben imát mormolt, sámánisztikus révüléseket produkált. Számomra túl teátrális volt ahhoz, hogy őszintének gondoljam. Alig egy hét alatt helyreállt a rend. A sóshartyáni cigányok keresztény kultúrkörhöz való tartozása még a kereszteledenek esetében is egyértelműnek bizonyult a fenti eset kapcsán. Mélyen bennük él az a hitvilág, amelynek kulcsfontosságú személyei Krisztus, Mária és a Sátán. Egy szekrényerezet ezt hívta a felszínre, erősítette fel, tette közösségi élménnyé, és annak hitbéli tanúságtételévé, manifesztumává. Handó Péter: Alvó konfliktusok mezején. Interkulturális kapcsolatok Sóshartyánban. Salgótarján, 2008., 99-103. old. VELEMENY-e- ... ». Blogmustra Szólásszabadság Az Országgyűlés elfogadta a büntető törvénykönyv ama módosítását, amely a holokauszt nyüvános tagadását akár három év börtönnel büntetheti. De népemet, a cigányságot, az úgynevezett szólásszabadságra hivatkozva, még ■ mindig lehet alázni, pocskondiázni, nyíltan kollektive bűnözőnek, parazita élősködőnek, munkakerülő, gyilkos, tolvajnépnek nevezni! A magyar televíziókban bátran, hosszú monológokban lehet cigány terrort vizionálni. Rádiókban, írott sajtókban lehet uszítani egy egész népcsoport ellen, százezrek emberi méltóságát sárba tiporva ezzel. A szólás szabadsága! (A teljes bejegyzés Radics Béla blogjában olvasható: http://roma radicsbela. blog. hírszerző.huj Tömegesen menekülnénk Kanadába Magyarország első számú forrásországgá vált a menedékkérelmek tekintetében. Havonta több száz magyar fordul menedékkérelemmel a kanadai hatóságokhoz, közölte Jason Kenney, Kanada állampolgársági és bevándorlásügyi minisztere. Kenney nehezen tudja elképzelni azt, hogy Magyarországról igazi menekültek érkeznek, még akkor is, ha ők a roma kisebbségből valók. „Magyarország az Európai Unió tagja, demokratikus ország, ahol maradéktalanul érvénysülnek az emberi jogok. Jóllehet az ott élők kihívásokkal szembesülnek, nincs bizonyíték államilag folytatott üldöztetésre” - mondja Kenney. A magyar állampolgároknak nincs szükségük vízumra ahhoz, hogy beutazhassanak Kanadába, és Jason Kenney szakminiszter azt mondja, hogy a kanadai kormány jobb szeretné, ha ez így is maradna. (A teljes hír a mandiner portálon olvasható: http://mandiner.hu) A csendőrök villanyárammal vallattak A csendőrségnek a magyar ho- lokausztban vitt dicstelen szerepéről közöl írást a Rubicon. A szándék, hogy hiteles képet adjanak az állam egyik erőszakszervezetéről, mindenképpen dicséretes, csak azt ne higgye a gyanútlan olvasó, hogy ma a száz évvel ezelőtti megoldásokra lenne szükség. Nem hadtörténeti vagy rendészeti szakkérdéssel van tehát dolgunk. Most, hogy egy erős parlamenti képviseletre esélyes szélsőséges párt, a Jobbik éppen a csendőrség feltámasztásában leli meg a magyar közbiztonság megerősítésének kulcsát, felettébb hasznos felidézni, hatvan éven át mik miatt is volt annyira rossz sajtójuk a kakastollasoknak. Meglehet, éppen azon okok miatt, amelyek ma annyira népszerűvé teszik őket a magyar szélsőjobboldalon. Ami nekik az újrafelfedezés öröme, az a történésznek nehéz kötelessége. Molnár Judit írásából kiderül, nem a „kommunista propaganda” festette véresre a csendőrparolikat. Hasznos dolog hát az emlékezés. A népbíróságok 1951-ig 2473 egykori csendőrt marasztaltak el. Az elítéltek kilenc százaléka volt csendőr. Noha hiba lenne mindezt túlértékelni, mindenesetre e magas szám is arról tanúskodik, a csendőrség és a csendőrök meghatározó szerepet játszottak a zsidók és cigányok üldözésében és legyilkolásában. Nyilván, ez a körülmény sem teljesen mellékes a mostani szélsőjobbos újrafelfedezésükben. Véres nosztalgia, annyi szent. Világos, hogy nem annak indult, de 1944-ben a csendőrség állami terrorszervezetté vált. Megszüntetéséért tehát nem kell könnyeket ejteni (épp elég okunk van mások miatt könnyezni), fel- támasztásának ötlete pedig tragikomikus, bár esztelen korunkat híven jellemzi. (Zádori Zsolt írása teljes terjedelmében a Heti Világgazdaság on- line-on olvasható:http://hvg.hu) Trendi Még egy éve is divat volt kinevetni a „fasiszta veszélyt”, futóbolondnak vagy pártagitátomak láttatni azt, aki azt mondja, többek ők, mint idegesítő hülyék, veszélyt jelentenek az országra. Természetesen a történelem nem ismételheti önmagát, Magyarország valahogy majd kilábal abból a megtorpanásból, presztízsromlásból, hangulatromlásból, amit a Jobbik térnyerése hoz. Nem fog a jogszabályokba átszivárogni a Jobbik őrülete, bár a BTK-szigorí- tási verseny, vagy épp a szociális kártya is több mint intő jel. De épp elég az is, hogy a rendszerrombolók erőteljesen jelen lesznek a közpolitikában. A középiskolákban (és egyes egyetemeken) pedig már ma trendinek számít a cigányozás, zsidózás. (Petri Lukács Ádám írása teljes terjedelmében a a Heti Világgazdaság online-on olvasható: http:// hvg.hu) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
