Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-06 / 54. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 6. www.ujszo.com Pier Paolo Pasolini Imák és könnyek SZABÓ G. LÁSZLÓ Egy évvel A koldus után és egy évvel a Máté evangéliuma előtt Pier Paolo Pasolini A düh címmel fekete-fehér dokumentumfilmet készített a kereszténydemokrata kormány vezette Itáliáról. 1963. Verseit, naplóit, regényeit már ismeri az olasz közönség, akárcsak politikai állásfoglalását. Véleményt mond, provokál. Öccsével egy kommunista partizánbrigád végzett 1945-ben, Pasolini, aki minden kép- és minden írott sorával sokkolta a korabeli közvéleményt, már a bolognai egyetemen, s rögtön azután, hogy Rómába érkezik, a szegények, az elesettek, a kitaszítottak, a kívül rekedtek oldalán áll. Értük küzd. Velük érez. „Miért nem nyugszik a költő?” - kérdezi Pasolini a cseh DVD- piacon most megjelent filmjében, A dühben. „A bajok sora végtelen, és senki sem tudja megoldani. És ha nem oldják meg, a költő sem képes megnyugodni, nem tud igazán megbékélni. A gyarmatosítás például, amelyben egyik nemzet erőszakot tesz a másikon, s amelyből mártírok és halottak hosszú sora lépdel elő. Vagy: az éhínség. Millió és millió, a proletárnál is pro- letárabb éhező. Vagy: a fajgyűlölet. A modern embert bomlasztó erkölcsi rákfene. És ez is számtalan formában jelentkezik, mint a rák. A konformizmus, az intézmények kultusza, a többség dölyfe szülte gyűlölet. Gyűlölnek mindent, ami más, ami nem fér be a normába, s mint ilyen, megzavarja a polgári rendet. Vesszen, ami más! - rikácsolja jelszavát a modern világ. Gyűlölik hát a feketéket, a sárgákat, a színeseket; gyűlölik hát a zsidókat, a lázadó gyerekeket, gyűlölik a költőket. Ekkor tör ki a válság, a mindig lappangó válság. A magyarországi események, Szuez. És Algériában egyre szaporodnak a halottak. És néhány hét alatt megint majdnem olyan a világ, mint pár éve volt. Ágyúk és gránátok durrognak, halottak fekszenek az utcán, rongyos menekülők csapatai érkeznek, jeges hó borítja a vidéket. Fölvágott hasú emberek az égető sivatagi napban.” „Miért uralkodik az életünk fölött a nyugtalanság és a háborútól való félelem?” Mozgóképek Budapest utcáiról, 1956. november 4. Tankok, halót-' tak. Harcok Szicíliában, Madridban és Párizsban. Kongó, Indonézia, Tunézia, Tanganyika. Vérontás, terror, nyomor. Bűnösök és ártadanok. Testvérek és ellenségek. 1943^14. Magyar-osztrák határ. Tankok Kubában. Tengerbe hulló bombák. Imák és könnyek. Holtak és sebesültek. A tőke ereje. Gershwin és Armstrong legyőzte Marxot. Ava Gardner Rómában. Sophia Loren és a halászok. II. Erzsébet megkoronázása Londonban, kétmillió ember az utcán. Chicago, elnökválasztás. Pliszec- kaja Hattyút táncol. Marilyn Monroe, Gagarin. „Szegény, kedves Marilyn, engedelmes húgocska, aki halálos, víg végzetként hordoztad szépséged. Talán te választottad az igaz utat, talán te tanítottál minket. Te fehér, te arany, te kedvesen szemérmetlen mosolyú, aki félted és tisztelted a felnőtteket, pedig ők akarták, hogy ilyen légy, hogy gyerek maradj, te, aki könnyekre váltod haragunkat, te talán megtanítasz rá, hogyan fordítsunk hátat ennek az átkozott valóságnak, ennek a végzetes romlásnak. De amíg az ember kizsákmányolja az embert, amíg az emberiség urakra és rabszolgákra oszlik, addig nem lesz sem béke, sem normalitás. E pár szóval megmagyarázható korunk minden nyomorúsága.” Pasolini most kiadott dokumentumfilmjével párhuzamosan a Kalligram gondozásában előbb két kisregénye, az Amado mio és a Tisztátalan cselekedetek, majd 1955-ben írt regénye, az Utca- kölykök jelent meg. Dokumentumfilmjét nem sok helyen vetítették, külföldre is csak évekkel később került el, írásaival széles körű irodalmi sikert aratott, bár témái miatt a cenzúra trágársággal vádolta. Pasolini sok esetben valóban nyersen fogalmaz, hiszen a háború utáni Róma utcáin felcseperedő „lumpenkamaszok” nyelvét használja, az ő életükről, kalandjaikról, nyomorukról és züllésükről ír hitelesen. Arról a világról, amelyben nincs fény és nincs kegyelem, csak sötétség és erkölcsi fertő. „A művész szerencsétlen, remegő idióta, félművelt lény; véletleneknek és veszélyeknek kitéve él, semmibe veszik, mint egy gyereket. Egész életét nevetséges búskomorságban tölti, mert nem tud szabadulni a kényszerképzettől, hogy valami örökre elveszett. De egy becsületes értelmiséginek, művésznek azért kell harcolnia - az eszmék fegyverével -, hogy az eljövendő forradalmat szolgálja: a fennálló társadalmi rend forradalmi szellemű bírálatát kell adnia. Lényegében ennyi a politikai és művészi hitvallásom.” Ezek az ő szavai. Az író, a forradalmár, a filmrendező szavai. Egy hívő ateista, egy marxista katolikus, egy botrányos szent szavai, aki a világ mocskában is az evangéliumi tisztaságot kereste.