Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-05 / 53. szám, péntek

14 IzVILÁG ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 5. www.ujszo.com A fish and chipsért a brit parlament is rajong 150 éve eszik a halat krumplival AJÁNLÓ A legnagyobb nemzeti büszke­séggel ünnepelték leghíresebb ételüket, a fish and chipset a bri­tek, akik immár 150 éve rajonga­nak a hagyományosan újságpapír­ba csomagolt hal és sült krumpli kettőséért. Bármilyen önfeledt is legyen az ünnep, a szakértők mindmáig vitatkoznak azon, hogy 150 évvel ezelőtt Londonban vagy egy Mossely nevű kisvárosban árusították először az ételt. Nagy-Britanniában ma már több mint 11 500 vendéglátóhely kínálja a sült halat - legtöbbször tőkehalat - és a sült krumplit. A fi­nomságot sóval és természetesen az elmaradhatatlan malátaecettel fűszerezik. A fish and chips adagja London­ban hat fontot kóstál, a partvidé­keken - például Skóciában - azon­ban olcsóbban is hozzá lehet jutni. A partvidéki menünek az az előnye is megvan, hogy frissen árulják, így - ha ez egyáltalán el­képzelhető - összehasonlíthatat­lanul finomabb az íze. A fish and chipsért a brit parla­ment is rajong, ezt mi sem bizonyít­ja jobban, hogy kedvenc étellé nyil­vánították. Az alsóházban helyet foglaló képviselők egy csoportja nyilatkozatban adott hangot büsz­keségének, amiért a halétel bástya a brit kultúra szívében, (mti) EZT JÓL KIFŐZTÜK „Anyu bablevesének nincs párja!” Zuzana Smatanová énekesnő „Nem látszik ugyan rajtam, de szeretem a hasamat. A reggeli ná­lam az alap: már akkor kiadósán bekajálok: sonkás tojást, virslit vagy vajas kenyeret paradicsom­mal. Azt nagyon szeretem. Persze van, hogy rohannom kell, és lusta voltam előbb felkelni, ilyenkor iszom egy pohár tejet, kezembe kapok egy almát - és indulok az utamra. Főzni is szeretek, főleg azóta, hogy az új otthonomban meg is van hozzá minden feltétel. Szépre sikeredett a konyhám, ezért - ha csak tehetem - szívesen ebédelek otthon. Főként olyankor, amikor alkotói fázisban vagyok, ki sem mozdulok a házból. Egyéb­ként a barátokat is boldogan meg­vendégelem, de nem mindig va­gyok kísérletező kedvemben, van, amikor inkább maradok a hagyo­mányos ételeknél. Falusi lány va­gyok, a szüleim, nagyszüleim mindig öltek disznót, s én máig nem vetem meg a finom kolbászt, a jó hurkát, sajtot, de még a sza­lonnát sem. Egészséges vagy nem egészséges. Ha viszont külföldön járok, szívesen kipróbálom az eg­zotikus ételeket. Egyébként az édesanyám nagy­szerűen főz, a nemrég elhunyt édesapám sem győzte dicsérni. Nekem minden ízlett, amit anya elkészített, s ugyanígy vagyok a nagymama konyhájával. Anyám bablevesének nincs párja, olyan, hogy megáll benne a kanál, a „Falusi lány vagyok, a szüleim, nagyszüleim mindig öltek disznót, s én máig nem vetem meg a finom kolbászt, a jó hurkát, sajtot, de még a szalonnát sem" ódzkodtam, aztán mégis megkós­toltam, s finom volt. Ami valóban ínyencfalat volt, az a garnéla, ami a legkisebb ehető rákfajtához tarto­zik. Amit Spanyolországban ettem, „A poliptól ódzkodtam, aztán mégis megkóstoltam" enyhén rózsaszínű volt, s mielőtt el­(TASR-felvételek, sxc.hu) készítették, magam tisztítottam meg, hogy megtanuljam. Szeretem az olasz konyhát, rengeteg tésztafé­leség van benne, s kitűnőek, per­sze, én már készen vásárolom őket, úgy jóval könnyebb.” Konyakos rákleves nagymamám meg fantasztikus szójás rizottót tud készíteni. És kitűnő rakott krumplit, meg pap­rikás csibét, ami királyi étel! Min­dennek, legyen az leves, hús vagy tésztaféleségek, számban van az íze, de nekem nem mindig sikerül eltalálnom. Lehet, hogy ez azért is van, mert én már nem a kertből hozom be frissen a zöldséget, té­pem le a fűszereket, hanem bolt­ban vásárolom a hozzávalókat. Bár azt mondtam, hogy nem sze­retek kísérletezni, s a hagyományos ételeket kedvelem, azért néhány egzotikus receptet kipróbáltam, s megesett, hogy magam is igen meglepődtem. Volt, amikor kelle­mesen, máskor meg rögtön mond­tam, hogy no ezt se többet! A tenge­ri herkentyűkkel megbékéltem, igaz, nem mindegyikkel, a poliptól Jm’ * J _______________*.^-1 r%____V* Wr I Rákleves Hozzávalók: 20 dkg tisztított garnélarák, 2 dl halié, 0,5 dl konyak, 2 dl száraz fe­hérbor, 4 dkg vaj, 1 ek. liszt, 2 dl tejszín, 2 tojássárgája. Elkészítése: A garnélarákot a hallében (ké­szíthetjük leveskockából) 2-3 per­cig főzzük, majd leszűijük - a le­vet félretesszük -, és kb. 30 percre a konyakba áztatjuk. A főzőléhez hozzáadjuk a fehérbort, sózzuk, borsozzuk, felforraljuk. A vajból és a lisztből világos rántást készí­tünk. Hozzáöntjük a főzőlevet, a tejszínt, és kb. 10 percig forraljuk. Leszűrjük a levet, elkeverjük ben­ne a tojássárgákat, beletesszük a konyakba áztatott rákhúst, és le- veses csészékben tálaljuk. Urbán Klára IZVILAG A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika (ízvilág - 02/59233 427). Az ízvilágban használt képek forrása: sxc.hu. Levélcím: ÚJ SZÓ, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava, e-mail: izvilag@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom