Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-03 / 27. szám, szerda
Szülőföldünk-hirdetés 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 3. Elkötelezett természetvédők egy csoportja a vízi élőhelyek, valamint az őshonos fajok megóvásán munkálkodik „Valamikor a paradicsom állt itt...” Egy esztendő híján négy évtizede, hogy február 2-án egyezményt írtak alá- az iráni Ramsarban a világ vízi élőhelyeinek sorsáért felelősséget vállaló országok képviselői. Ennek köszönhetően ma a világ 159 államában összesen 1883 láp, mocsár, ártéri erdő élvez fokozott védelmet; kiterjedésük összességében meghaladja a 185 millió hektárt. LŐRINCZ ADRIÁN E jeles esemény óta február 2-át a művelt világ a vízi élőhelyek világnapjaként tartja számon. Hogy mégsem ünnepük széles körben, pontosabban alig emlékeznek meg róla, annak komoly oka van: a természet védelme kevésbé válságos időkben is csak egy szűk réteget képes megmozgatni. Pedig igazán volna mire büszkének lennünk, hiszen a világtérképen alig észrevehető Szlovákiában tizenhét nemzetközileg kiemelt fontosságú vízi élőhely található. A legnagyobb kiteijedé- sűek, egyszersmind legfontosabbak épp az ország déli határánál, a Duna, az Ipoly és a Tisza mentén helyezkednek el. Természeti különlegességnek számít az Érsek- újvári és a Komáromi járásban található Párizsi-mocsár, illetve a Csicsói-holtág is, az ország délkeleti részében pedig a karsztvidék mészkőplatói közé ékelődő Tornai-medencében lévő Görgői-ha- lastavak vízi világa élvez fokozott védelmet. A karszt mélye rejti a Domica-barlangrendszert, mely az ország egyetlen, nemzetközileg kiemelt fontosságú földalatti vízi élőhelye, ugyanakkor a Ramsari egyezmény további 34 országos, illetve 132 térségi és helyi jelentőségű lápra, mocsárra, erdőre is kiteljed - összességében mintegy negyvenezer hektárt ölel fel. Az ország területéhez viszonyítva ezt az arányt akár kielégítőnek is tekinthetnénk, ha nem tudnánk, hogy a vízi élőhelyek a folyószabályozások, az energetikai ipar térhódítása és a nem mindig ésszerű erdő- és mezőgazdálkodás miatt milyen drasztikus átalakuláson estek át az elmúlt évtizedekben. A térképek átrajzolása ma is folyik - a Ramsari egyezmény sikerességének mérlegét ezért talán majd néhány évtized múlva vonhatjuk meg. Más világ volt Az ötvenkilenc éve Vajkán élő Kuzslik László életének szinte minden mozzanata a vízi világhoz kötődik. A Duna és ágvizei mellett nőtt fel, így végignézhette a táj utóbbi évtizedekben végbement, gyökeres átalakulását. „Fél évszázada még teljesen más világ volt ez - meséli a Duna- csárdában. - Vajkát csaknem minden oldalról víz övezte, a tavaszi áradáskor szinte a ház előtt lehetett halat fogni. 1977-ben, amikor elkezdték a vízlépcsőrendszer építését, a legjobb halászterületeket tették tönkre; hatalmas ártéri erdőségek tűntek el, a holtágak egy részét betemették. Emlékszem, gyerekkoromban szinte az egész falu a Dunából és az erdőkből élt; ki halászott, ki vadászott, míg mások fát vagy nádat vágtak, télen meg jeget adtak el a dunaszerdahelyi kereskedőknek. Hatalmas társzekerekkel jártak ki ide a mámáért, mely a városi nép körében nagyon közkedveltvolt.” A felvízcsatoma megépítését és üzembe helyezését követően a lakosok egy része a közeli városokba költözött - majd évek múltán visszatért a Kis-Csallóközbe. Sokak, főképp az idősebbek soha nem törődtek bele a táj arculatváltásába. „Minden más lett - mondja Kuzslik Lászó. - A mezőkről eltűnt az apróvad, és gondok vannak az erdőkkel is. A fakitermelés során keletkező, hasznosítható hulladék az erdőben korhad, kisebb gondot fordítanak a kitermelt területek újraerdősítésére. A kiültetett facsemetékkel nem törődnek, így ha a vad nem tesz bennük kárt, elfojtja a gaz. Évtizedekkel ezelőtt azért nagyobb figyelmet szenteltek az erdőknek, aminek megvolt az a haszna, hogy a tarra vágott területeken is gyorsan újratermelődött a faanyag. Mondják, ma nincs erre pénz; kérdem én: régebben honnan volt... ?” Az egykori vízi világ bőségét jórészt már csak az emlékezet és legendák őrzik. A hétméteres vizára, mely a hatvanas években nap mint nap déltájt jelent meg az Öreg-Duna vajkai szakaszán, egyre kevesebben emlékeznek - csakúgy, mint az aranymosókra, akik évszázadokon át „vallatták” a medret, a folyami hordalékban fénylő kavicsok után kutatva. A vajkai házak udvarában ásott, nyitott kutakban valaha megfigyelhető volt a felszín alatti vízfolyás; ma az Öreg-Duna szigetein álló fák is kiszáradnak, mivel a folyam elterelésével a talajvíz szintje megváltozott. Sokan állítják: nincs ez rendién. Tomáš Kušík, a Pozsony-térségi Természetvédelmi Társulás (BROZ - Bratislavské regionálne ochranárske združenie) elnöke szerint a vízi élőhelyek világnapja kiváló alkalom lehetne arra, hogy felülbíráljuk hozzáállásunkat e ritka természeti kincsünkhöz. „Elsősorban az erdőgazdálkodás veszélyezteti vízi élőhelyeinket - mondja. - Számos esetben lehettünk tanúi annak, hogy nagy területekről eltűntek az őshonos fafajták, míg helyüket tájidegen fajok vették át. Sok helyütt monokultúrás ültetvényeket hoztak létre, ami nemcsak a táj arculatának, hanem egy idő után az élővilág egészének átalakulását vonja maga után.” Valahol a Kis-Duna menteben Már az évtizedekig tartó folyamszabályozás, az oldalágak elzárása is jelentős kihatással volt a vízi élőhelyekre, ám a kegyelemdöfést a vízlépcsőrendszer építése adta meg. „A Duna mentében az emberi tevékenység annyira visszaszorította a természetet, hogy már nem elégedhetünk meg a jelenlegi állapotok megőrzésével - közli Kušík doktor. - Egy jóval korábbi állapotot kell visszaállítanunk, ezért is keressük az együttműködés lehetőségét az erdő- és vízgazdálkodókkal, valamint a határainkon túl tevékenykedő természetvédő szervezetekkel. Bár a közvélemény nem jó szemmel nézi az újabb és újabb védett területek létrehozását, az eredeti élőhelyek megóvása miatt mégis szükségvan ezekre.” Vállalt küldetésüknek megfelelően a BROZ tagjai betemetett ágvizeket tesznek átjárhatóvá, nemzetközi projekteket kezdeményeznek. Az egyik legutóbbi ilyen megmozdulásuk a Duna szárazföldi deltájában élő veszélyeztetett madárfajok populációjának védelmét célozta, és sikerült elérniük, hogy Nagybodak határában az állami természetvédelem rezervátummá, tehát fokozottan védett területté nyilvánítsa a Forrás elnevezésű, 115 hektáros mocsaras területet. „A vízi élőhelyek világnapja alkalmából egy hosszabb távú feladatot, az északi vagy patkányfejű pocok élőhelyének védelmét vállaltuk fel - mondja Tomáš Kušík. - Ez a jégkorszakból itt maradt, alig ismert rágcsáló tájainkon a kihalás szélére sodródott; megmentésének egyedüli módja, hogy helyreállítjuk életkömyeze- tét. Ez pedig egybevág a vízi élőhelyek védelmével . ” Tegyem hozzá: egy sor más dologgal is - hiszen a Természet egyetlen hatalmas, ám sérülékeny élő szervezet. o Iskolák« intézmények« önkormányzatok, szervezetek figyelmébe A nagy érdeklődésre való tekintettel utánvéttel is megvehetők az Új Szó földrajzi mellékletei: 1. Nyugat-szlovákiai látnivalók '* 2. Közép-szlovákiai látnivalók,^^ ^ 3. Kelet-szlovákiai látnivalók;ot 4. Európa országai, hegy- és Vízrajza 5. A Kárpát-medeneé hegy- és vízrajza, közigazgatása (Minimális megrendelés rnéllékletehként 50 darab) Bővebb tájékoztatás a katarina.kubikova@petitpress.sk e-mail címen vagy a O2/5923?2B6'telef0nszáffiöiJ. ^ SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com Nyáron ritka növényfajok élőhelye (Somogyi Tibor felvételei) A pocok is számít
