Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-24 / 45. szám, szerda
20 Sport ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 24. www.ujszo.com Először született kanadai aranyérem jégtáncban, Tessa Virtue és Scott Moir majdnem hat ponttal előzte meg az amerikai Meryl Davist és Charlie White-ot „Másodikok vagyunk” - tréfált Scott Moir Tessa Virtue nem merte nézni az ellenfelek pontjait a vancouveri jégtánc kűrben. Partnere, Scott Moir átölelte, s a fülébe súgta: „Másodikok vagyunk.” Aztán diadalittasan felordított: „Csak vicceltem!” Ajégtánc olimpiai története során először fordult elő, hogy nem európai kettős győzött. ÖSSZEÁLLÍTÁS Ajégtánc először 1976-ban szerepelt az olimpia műsorán, s az elkövetkező harminc évben csak kétszer esett meg, hogy nem orosz pár lett a bajnok (1984-ben a brit Jayne Torvill és Christopher Dean, 2002-ben a francia Marina Anissi- na és Gwendal Peizerat nyert). Rossz előjelek Kanada korábban csak egy érmet nyert jégtáncban: 22 éve Calgary- ban Tracy Wilson és Robert McCall a harmadik helyen végzett. Még a négyszeres világbajnok Shae-Lynn Boume és Victor Kraatz sem állhatott dobogóra az olimpián: 2002-ben Salt Lake Cityben elestek a kűrben. Négy éve a Marie-France Dubreuil, Patrice Lauzon kettős is éremesélyesként utazott az olimpiára, de az originál táncuk utolsó másodperceiben óriásit estek, a kűrben el sem tudtak indulni. Virtue és Moir Vancouverben nem hibázott. A kanadaiak a kötelező táncok után ugyan csak a második helyen álltak, lélegzetelállító flamencójuk köszönhetően azonban már az originál tánc után az élre kerültek, a kűrben pedig - légies könnyedséggel korcsolyázva Mahler V. szimfóniájára - csak növelték az előnyüket. Összesítésben majdnem hat ponttal előzték meg a második helyezett amerikai Meryl Davist és Charlie White-ot, s közel tizennéggyel az orosz Okszana Domnyinát és Makszim Sabalint. Keresd az orosz nőt! Az oroszok aranyéremre számítottak, a vereséget rosszul viselték. „Miénk volt az est legjobb kűrje, és mégis csak bronzérmesek vagyunk” - dühöngött Sabalin, talán abban bízva, az ő felháborodása is akkora teret kap majd, mint Jev- genyij Pljuscsenko megjegyzései. Csakhogy Virtue-ék győzelméhez egyáltalán nem férhetett kétség, így Sabalint inkább arról kérdezték, hogyan történhetett, hogy az észak-amerikaiak átvették az uralmat jégtáncban. „Úgy, hogy sok orosz edző és sportoló elment Amerikába” - felelt a komoly térdfájdalmakkal versenyző Sabalin, s nem is állt messze az igazságtól: az arany és az ezüstérmes párnak is az orosz Marina Zujeva az edzője. „Szocsiban még ennél is jobb mérlegre vágyom. Remélem, a dobogó mindhárom fokán az én tanítványaim állnak majd” - nyilatkozta a sikeredző. „Ez a mi Stanley-kupánk” Tessa Virtue még csak 20 éves, Scott Moir két évvel idősebb nála, de így is hosszú utat tettek meg a vancouveri aranyéremig. Tizenhárom éve korcsolyáznak együtt, első nagy sikerük a 2008-as göte- borgi világbajnokságon szerzett második hely volt. .Azért kezdtünk együtt korcsolyázni, mert Tessának nagyon tetszettem. Szerintem titokban most is szerelmes belém” - jegyezte meg akkor nevetve Scott Moir, aki kiskorában inkább hokizni szeretett volna. „Ez a mi Stanley-kupánk” - mondta a vancouveri aranyéremről. Másfél éve még egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy bármilyen érmet is nyerhetnek az olimpián, Virtue ugyanis megsérült, ezért a pár a teljes 2008-as Grand Prix-szezont kihagyta. .Attól tartottunk, vége a karrieremnek. Sok nehézségen mentünk keresztül, amíg ide jutottunk, de ez csak még édesebbé teszi a győzelmet” - nyilatkozta Virtue. Moir hozzátette: „Csodálatos dolog hazai közönség előtt győzni. Egy hétig le sem veszem a nyakamból az aranyérmet. Még a zuhany alatt is viselni fogom! ” (bt) Hoffmannék tizenharmadikok A magyar Hoffmann Nóra, Zavozin Maxim kettős a 13. helyen végzett, s nagyon elégedett az eredménnyel. ,A reggeli edzésen látni kellett volna bennünket, mintha elfelejtettünk volna korcsolyázni, mindent elrontottunk. Ezek után, bevallom, izgultunk egy kicsit. De ahogy jégre léptünk, és rögtön a kűr elején meghallottuk a tapsot, szó szerint libabőrösek lettünk, tudtuk, minden rendben lesz” - idézte Hoffmann Nórát a MOB honlapja, (mti) Tessa Virtue és Scott Moir tizenhárom éve korcsolyázik együtt, s Vancouverben felért a csúcsra (ČTK/A P-fe Ivéte I) Kanadában az élsportolókat a népszerű juharleveles kesztyűk eladásából befolyt összeggel is támogatják, a házigazdák minden érmet hajnalig ünnepelnek El A KANADAIAK A VANCOUVERI OLIMPIÁN Aranyérmesek Maelle Ricker hódeszka Christine Nesbitt gyorskorcsolya Jon Montgomery szkeleton Alexandre Bilodeau síakrobatika A férfi mogul győztese törte meg az átkot, s lett az első kanadai olimpiai bajnok a Kanadában rendezett játékokon. Bilodeau sikerét címlapon hozták az újságok, az akrobatikus síelő már győzelme másnapján bélyegre került. Ricker már Torinóban is bejutott a női krossz döntőjébe, ám ott bukott, s végül a kórházban nézte végig az olimpiát. Vancouverben hibátlanul versenyzett, s Vk- éllovasként magabiztosan győzött. Nesbitt világbajnokként vágott neki az 1000 méteres távnak, de a szokásosnál gyengébb iramot diktált. A győzelembe a közönség hajszolta bele: a kanadai gyorskorcsolyázó 2 századmásodperccel nyert a holland Gerritsen előtt. A férfi szkeletonosok versenyében két forduló után még a lett Dukurs vezetett, ám végül a kanadai Montgomery 7 századmásodperccel győzött. „Meglátni az eredményt olyan volt, mint egy áramütés" - lelkendezett Montgomery. Tessa Virtue, Scott Moir műkorcsolya A jégtánckettős két éve ezüstöt, tavaly bronzot nyert a világbajnokságon, az olimpián azonban felért a csúcsra. „Ez az érem Kanadáé, érezzük, hogy az egész ország mögöttünk áll" - nyilatkozta Tessa Virtue. Akiktől még aranyat várnak I ..........___..................................-...........................J........ ............ . férfi jégkorong-válogatott Bár Crosbyék meglepetésre nem jutottak be egyenesen a negyeddöntőbe, egy felmérés szerint a házigazdák 35 százaléka szerint az olimpia csak akkor tekinthető sikeresnek, ha a hokiválogatott bajnok lesz. női jégkorong-válogatott A kanadaiak impozáns 18:0-s győzelemmel rajtoltak a női jégkorongtornán, s minden nehézség nélkül bejutottak a döntőbe. Ott az örök rivális USA együttese vár rájuk. férfi curlingcsapat A kanadaiak első nyolc meccsükből nyolcat megnyertek: a Nagy-Britannia elleni találkozón a közönség spontán elkezdte énekelni a kanadai himnuszt. „5000 torokból zengett a himnusz. Sosem fogom elfelejteni" - mondta Kevin Martin. A hoki Kanadában nem sport, hanem vallás ÖSSZEÁLLÍTÁS A kanadaiaknak korábban nem volt szerencséjük a hazai rendezésű olimpiákkal: Montrealban és Calgaryban egyetlen hazai sportoló sem tudott aranyérmet nyerni. Hogy a rossz sorozat Vancouverben ne folytatódjon, Kanadában külön programot hoztak létre „Foglald el a dobogód’ címmel, melyben az élsportolók többek között a népszerű juharleveles kesztyűk eladásából kapnak juttatásokat. A program sikeresnek tűnik: a vancouveri ötkarikás játékok hétfői versenynapja után a házigazda az éremtáblázat 4. helyén állt 5 arannyal, 4 ezüsttel és 1 bronzzal. A házigazdák minden érmet hajnalig ünnepelnek, de patriotizmusuk leginkább a hokimeccseken nyilvánul meg. Az USA elleni találkozó hangulatát mindkét csapatjátékosai feledhetetlennek nevezték. ,A hoki itt nem sport, hanem vallás. Mindenki hokizik, vagy ismer valakit, aki hokizik, vagy szurkol valakinek, aki hokizik” - mondta egy helyi szurkoló. Az amerikaiak elleni csoport- mérkőzésen jelen volt az akrobatikus síelő Alexandre Bilodeau is, az első kanadai sportoló, aki hazai pályán lett olimpiai bajnok. A tömeg felállva tapsolta, Bilodeau lelkesen nyilatkozta: ,»Akármerre nézek, piros juharleveleket látok. Az egész ország szorít a kanadai sportolóknak.” (s, ű) A NAP HŐSE Gregor Schlierenzauer Ha Gregor Schlierenzauer az egyéni versenyben is úgy ugrott volna, mint csapatban, kétszeres olimpiai bajnok lehetne. Az osztrákok legjobb síugrója így sem szomorkodik: középsáncon és nagysáncon szerzett két egyéni bronzérme után csapatversenyben arannyal vigasztalódott - az első sorozatban 140,5 métert ugrott. A másodikban még ennél is messzebb repült, pedig az osztrákok győzelméhez egy biztonsági ugrás is bőven elég lett volna. Schlieri azonban megmutatta, mit tud: 146,5 méterrel a nap legnagyobb ugrását produkálta. A NAP VESZTESE Teodor Peterson A férfi sífutó csapatsprintverseny egyik esélyesének a címvédő svédek számítottak, de bombameglepetésre már az elődöntőben kiestek. Marcus Hellner hiába futott fantasztikusan (az 1,6 km-es pályát mindháromszor ő tette meg a leggyorsabban), mert 21 éves kollégája, Teodor Peterson egyáltalán nem bírta az iramot, ráadásul kétszer bukott is. A svédek az elsőről a 11. helyre estek vissza, Hellner a hajrában mindent megpróbált, de így is csak az elődöntő 8. helyére tudta behozni a csapatot. A NAP DIVATDIKTÁTORA Cyril Miranda A whistleri hőségre a szlovák Martin Bajčičák is panaszkodott, ám a sífutók mégsem tudtak megszabadulni a szokásos sztereotípiáktól, és a megszokott, mínuszokra tervezett felszerelésükben versenyeztek, legfeljebb a sapkát dobták le útközben. A francia Cyril Miranda rájött a megoldásra: a csapatsprint rajtjára rövidujjú pólóban érkezett, s a tíz fok feletti hőmérsékletben végig abban is versenyzett. Más kérdés, hogy a franciákon ez nem sokat segített: Vittoz és Miranda csak a hetedik lett.
