Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-24 / 45. szám, szerda

16 Karrier - hirdetés ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 24. www.ujszo.com A cégvezetők maguk mögött hagyták félelmeiket Idén kevesebben építenek le összefoglaló Úgy tűnik, a vállalatvezetők már maguk mögött hagyták legsötétebb félelmeiket az elhúzódó recesszió miatt. Az egy évvel korábbi borúlá­tás helyére a jövőbeli növekedésbe vetett bizalom lépett - áll egy friss felmérésben. A cégvezetők közel 40%-a idén már létszámnövelést tervez - derül ki a Pricewaterhou- seCoopers Globális Vezérigazgatói Felmerése nevű dokumentumból. Világszerte a vállalatvezetők 81%-a derűlátó a következő 12 hónapot il­letően, míg 18%-uk áhította, hogy továbbra is pesszimista. Egy éve még a megkérdezettek 35%-a volt borúlátó és kevesebb mint a kéthar­maduk bizakodó. A felmérés szem­beötlő különbségeket fedett fel a feltörekvő gazdaságokban és a fej­lett országokban dolgozó cégveze­tők bizalmi szintje között. Észak- Amerikában és Nyugat-Európában például a vezérigazgatók 80%-a mondta, hogy bízik a növekedés­ben a következő év során. Ugyanez az arány Kínában és Dél-Ameriká- ban 91% volt, Indiában pedig még magasabb (97%). Avisszatérő opti­mizmus a munkaerő-bővítési ter­vekben látható leginkább, márpe­dig a felmérésben résztvevő válla­latvezetők csaknem 40%-a erre ké­szül. (Vg, FN) A férfiak 12 %-a dolgozik kockázatos munkakörben Rákot okozó munkahelyek UJ SZO-OSSZEFOGLALO Olasz kutatók megállapították, hogy bár a tüdőrák vezető oka a do­hányzás, a férfiak betegségének öt százaléka a munkával függ össze. A tanulmány szerint, amely az Ame­rican Journal of Epidemiology cí­mű szaklapban jelent meg, a férfiak 12%-a dolgozott olyan munkakör­ben, amelyről ismert, hogy az átla­gosnál nagyobb a rákkockázata: például a bányászatban, fémmeg­munkálásban vagy az építőipar egyes területem. Az ilyen szakmák­ban tevékenykedő férfiak tüdőrák­ra való kockázata 74%-kal nagyobb volt az átlagosnál. A legveszélye­sebbnek a kerámiaipar, a téglagyár­tás és a fémművesség bizonyult a szakmák közül, de a gázállomások személyzeténél, a bőrkikészítéssel, üvegművességgel foglalkozóknál és a hegesztőknél is az átlagosnál magasabb volt a kockázat, pedig ezeken a területeken viszonylag ke­vesen dolgoztak a felmérésben részt vevő férfiak közül. (MTI/I) ÁLLÁSAJÁNLAT ♦ Tetőszigetelést és hőszigetelést vállalunk 10 éves garanciával. Tel.: 0948/526 710. GA-018 ♦ Könyvelést vállalunk saját Poho­da programmal. Telefon: 0907/031 392, e-mail: teso-ucto@post.sk GA-024 ♦ Olasz exkluzív tapétagyártó cég magyar nyelvű kapcsolattartó sze­mélyt keres Szlovákiában. Érd.: edit.maacz@gmail.com. MR912784 Tapasztalt henteseket kere­sünk sertéshúscsontozásra Né­metországba. 0907/082 835, h.-p., 8-tól 17 óráig. RR1010157 ♦ Egyes és kettős könyvelés, adó­bevallás készítését vállalom. Telefon: 0917/357 008. MR912866 Német pénzügyi cég magyar- országi leányvállalata értéke­sítő munkatársakat keres Szlo­vákia területéről konkurencia­mentes pénzügyi termékeinek piaci bevezetéséhez. Jutalék­alapú, kiemelkedően magas uniós jövedelem. Jelentkezés fényképes önéletrajzzal: p.sziranyi@fourgates.hu tel.: Dr. Szirányi Péter 0036/20/2069718. MR912890 ♦ Dunaszerdahelyen működő cég üzletkötőt keres elektrotechnikai termékek forgalmazására. Elvárá­sok: szlovák-, magyarnyelv-tudás, B típusú jogosítvány, számítógép­felhasználói alapismeret. Önélet­rajzot a következő címre: STAR- LUX s. r. o., Kračanská 40, 929 01 Dunajská Streda vagy e-mailre kérjük: sila@stonline.sk MR912872 KOM Polster Kft. Bútorokat gyártó cég felvételt hirdet 1 varrodavezetői es varrónői munkakörök betöltésére. Jelentkezni írásban a következő címen lehet: KOM Polster s. r. o. Hlavná 78 945 04 Nová Stráž (Telefonszámot kérünk a kérvényben feltüntetni!) Az emberek idejük javát kollégákkal összezárva töltik. Nem meglepő, ha mélyebb kapcsolatok szövődnek Az érzelmeket nem érinti a válság A munkahelyen ennél leplezettebb formában fejezik ki érzelmeiket az alkalmazottak (Miroslava Cibulková felvétele) Bár az elmúlt egy évben so­kan veszítették el munkahe­lyüket a gazdasági válság hatására, a munkahelyi biz­tonságra vonatkozó meg­fontolások egy friss felmé­rés eredményei szerint úgy tűnik, nincsenek hatással a munkavállalókra, legalább­is, ha a szerelemről van szó. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az amerikai Vault.com álláske­reső portál friss közvélemény-ku­tatása szerint nem igazán tarta­nak munkahelyük elvesztésétől a helyi munkavállalók, ha a szere­lemről van szó. Bár a gazdasági válság jelentős hatást gyakorolt a munkaerőpiacra, a felmérés sze­rint a megkérdezettek közel 70%-át egyáltalán nem befolyá­solja a gazdaság állapota, amikor munkahelyen kialakuló párkap­csolatról dönt. Ahogy a kutatás során egy válaszadó is megfogal­mazta: „Ha arról van szó, hogy életed párját találhatod meg, nem szabad veszni hagyni a lehe­tőségét. Másik állást mindig ta­lálhatsz.” Az emberek ébren töl­tött óráik döntő részét munka­helyükön, kollégákkal összezár­va töltik. Nem meglepő tehát, ha a munkatársak között akarva- akaratlanul mélyebb kapcsolat szövődik. Ahogy egy megkérde­zett is mondta: „Folyamatosan dolgozom, hol máshol találnék lehetőséget arra, hogy valakivel megismerkedjek? Ha találkozom valakivel, nem számít más, ben­ne vagyok.” A felmérés szerint a megkér­dezettek 59%-ának volt már olyan párkapcsolata, ahol a felek a munkahelyükön ismerkedtek meg. Ezek mintegy 40 százaléka rövidebb, 35 százaléka pedig ki­fejezetten alkalmi kapcsolat volt. A szerelmek 30 százalékában azonban tartós, komoly együtt- létről volt szó, sőt a válaszadók 19 százaléka esetében házasság is lett a dologból. A válaszadók 19 százaléka bonyolódott maga­sabb, 25%-a alacsonyabb beosz­tású kollégával kapcsolatba, míg a többiek inkább a munkahelyi hierarchiában hasonló szinten dolgozó munkatárssal kerültek közelebbi viszonyba. A munka­helyi szerelmi kapcsolatba bo­nyolódóknak csak 27 százaléka számolt be a kapcsolat szakmai életére, illetve a többi munkatár­sával való viszonyára gyakorolt negatív hatásáról. Közel 30 szá­zalékos volt azoknak aránya is, akik kollégáik munkahelyi kap­csolatát zavaró tényezőként ér­tékelték. A kapcsolatok eredmé­nyeként a válaszadók alig 8, míg párjuk alig 5 százaléka kénysze­rült munkahelyváltásra; ha a vi­szony ideje alatt valamelyik felet elbocsátotta a cég, az viszont a kapcsolatok 61 százalékának vé­gét eredményezte. Ugyanakkor a válaszadók har­mada számolt be arról, hogy az ilyen kapcsolat egyik vagy másik félnek előléptetésben vagy más formában szakmai előnyt ered­ményezett. Mindemellett a dolgo­zók több mint fele beszélt olyan esetekről, amikor egyébként há­zas kollégájuk bonyolódott kap­csolatba valamely munkatársá­val. A válaszadók szerint az ilyen kapcsolatok rövidebb ideig tartot­tak, de volt, hogy a felek évekig együtt voltak. Függetlenül a ko­rábbi kapcsolat kimenetelétől a megkérdezettek közel kétharma­da másodszorra sem mondana nemet egy munkahelyen kialaku­ló kapcsolatra. Ennek oka lehet a korábbi boldog kapcsolat, de az is közre játszhat, hogy a munkahe­lyek megengedők, 75%-uk sem­milyen előírással nem rendelke­zik a munkatársak között kialaku­ló érzelmi kapcsolatokra vonat­kozóan. A válaszadóknak alig 9 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a munkahelyi szerelmi kapcsolat semmilyen körülmények között sem megengedhető. (HRport) Tíz éve vezették be a franciák a 35 órás munkahetet. A megoldás nem hozott csodát, de nem is okozott bajt A nagy állami cégeknél több ezer állást teremtett ÖSSZEFOGLALÓ Tíz éve vezették be a 35 órás munkahetet Franciaországban, de az csupán a túlóráért járó juttatás, illetve a szabadnapok kiszámolá­sának az alapja, nem is kötelező betartani. Nicolas Sarkozy állam­fő azonban a 35 órás munkahetet okolja a munkanélküliség emelke­déséért. Nem hozott csodát, de nem is okozott gazdasági kataszt­rófát a 35 órás munkahét beveze­tése Franciaországban - így fog­lalható össze a francia közgaz­dászok és politikusok véleménye a tíz évvel ezelőtti szocialista veze­tésű kormányzat egyik legfonto­sabb munkajogi reformintézkedé­séről. A 35 órás munkahetet 2000. februárban vezette be Lionel Jospin baloldali kormánya, az egy főre jutó munkaidőt ekképpen 10,2 százalékkal csökkentve: ettől az életminőség javítását és a mun­kanélküliség enyhítését remélték a termelékenység károsítása nél­kül. A francia statisztikai hivatal (INSEE) adatai szerint a törvény eredményeképp 2002-ig 350 ezer új munkahely jött létre, amelynek fele elsősorban a munkáltatói já­rulékok csökkenésének volt kö­szönhető. A kötelező munkaidő csökkenése egyben a franciák óránkénti produktivitásának 4-5 százalékos növekedését is ered­ményezte. A 35 óra valójában nem a maximálisan engedélyezett heti munkaidő Franciaországban, és a többszöri módosítás követ­keztében nem is kötelező betarta­ni: a gyakorlatban a 35 óra a túl­óráért járó juttatás, illetve a sza­badnapok kiszámolásának az alapja. A vendéglátó- és építőipar­ban vagy a teherszállításban egy­általán nem vezették be, ahogy a kisvállalkozásokra sem vonatko­zik a törvény. A franciák az INSEE adatai szerint 2007-ben átlagosan heti 39,5 órát dolgoztak heten­ként. A nagyvállalatoknál, mint például az állami vasúttársaság (SNCF) vagy a párizsi közlekedési vállalat (RATP) több ezer új mun­kahelyjött létre a 35 órás munka­hét bevezetése után, az egészség­ügyben azonban nem történt ilyen irányú változás. Számos munkahelyen a korábbiaknál ru­galmasabb munkaidőt eredmé­nyezett a rövidebb munkahét, pél­dául négy napos munkahetet, amelyhez a jobboldali kormány­zat sem akart hozzányúlni, ha­nem a 35 órás munkahétre való korlátozás megkerülését engedé­lyező, 2008-as törvényben még szélesítette is annak lehetőségét. A szakértők szerint a munkavál­lalók körében egyértelműen nép­szerű a 35 órás munkahét, ami­nek bizonyítéka, hogy 2008-ban tömegek vonultak utcára, amikor a törvény módosítása előtt, an­nak esetleges eltörlését helyezte kilátásba a jobbközép kormány­zat. Nicolas Sarkozy államfő ugyanis a gazdasági válság előtt a francia gazdaság versenyképessé­gének javítását akadályozó egyik legfontosabb tényezőnek állította be a munkaidő heti 35 órában va­ló korlátozását. A tüntetők másfél éve elsősorban a túlórákért járó szabadnapjaikat, illetve azt a „szociális eredményt” kívánták megvédeni, hogy a 35 órán feletti munkáért járó pótlékokból job­ban tudják szabadidejüket kihasz­nálni. A politikai vita azonban to­vábbra is heves a kérdéskörben, már csak azért is, mert a 35 órás munkahetet bevezető egykori munkaügyi miniszter, Martine Aubry jelenleg az ellenzéki Szoci­alista Párt főtitkára. Sarkozy utol­jára január végén okolta a 35 órás munkahetet a munkanélküliség emelkedéséért, azt hangoztatva, hogy az embereknek lehetővé ké­ne tenni, hogy többet dolgozhas­sanak. A Libération című napilap szerint a munkaidő csökkenésé­nek köszönhető, hogy Franciaor­szág jobban vészelte át a gazda­sági válságot, mint szomszédjai, kevesebb volt az elbocsátás és könnyebben ment az átmeneti munkaleállások megszervezése. A baloldali lap arra is emlékezte­tett, hogy Európában mindenhol csökkent a munkaidő az elmúlt ötven évben: éves szinten több mint 500 órával Nagy-Britanniá- ban, 600-zal Olaszországban, 671-gyel Franciaországban és 938-cal Németországban. Ennek eredményeképp a franciák 2007- ben évi 1559 órát töltöttek a munkahelyükön, míg a németek csak 1432-öt, a hollandok pedig 1413-at. (MTI, HRport) MP910611

Next

/
Oldalképek
Tartalom