Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-20 / 42. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 20. www.ujszo.com Élet a halál után - az esős évszak közeledtével a kilátások egyre rosszabbak Folyamatosan érkezik a humanitárius és az anyagi segély Haitira, a földrengés sújtotta országnak azonban hosszú távú segítségre is szüksége van... Andrej Bán: Élet a romokon... Kétmillió eurónál több adomány gyűlt össze alig egy hónap alatt Szlovákiá­ban a haiti földrengés túl­élőinek megsegítésére. A Veszélyeztetett Ember Pol­gári Társulás munkatársa, a neves szlovák fotós és publicista, Andrej Bán há­rom héttel a szigetországot megrázó földrengést köve­tőenjárt a helyszínen. SZALON-KITEKINTŐ „Hét napot töltöttem Haitin, miközben a fővároson kívül a nyu­gati országrészekben található vá­rosokat, így Leogane-t és Petit Gu- ave-t is felkerestem - mondja. - Megdöbbentő, milyen különbsé­gek tapasztalhatók ma a vidék és a főváros között. Míg korábban a szegénység elől tömegesen mene­kültek az emberek a fővárosba, ja­nuár 12-én ez a folyamat a visszá­jára fordult. Mivel a földrengés fő­képp Port-au-Prince-t sújtotta, az azóta eltelt egy hónap során ne­gyedmilliónál több fővárosi me­nekült vidékre. Bár a falvakban a szegénység is nagyobb, mégis biz­tonságosabb, mint a düledező ro­mok között élni. Sokan a mezőkön, réteken vertek tanyát, nem me­részkednek az épületek közé.” A Veszélyeztetett Ember PT (OZ Človek v ohrození) a csehor­szági Človék v tisni és az ír Con­cern humanitárius szervezetek közreműködésével a földrengést követő napokban 25 ezer eurót küldött Haitiba. „A főváros ma tele van a nem­zetközi segélyszervezetek mun­katársaival - folytatja Bán. - A helyszínen alkalmam nyílt pár­huzamot vonni a szigetországban uralkodó, illetve az elmúlt évek más katasztrófa-helyszínein, így Iránban, Pakisztánban és Sri Lankán tapasztalt állapotok kö­zött; az alapvető különbség az, hogy Haitiban nem működik az állam. A nemzetközi segélyszer­vezetek nélkül a túlélők semmi­lyen segítséget nem kapnának; az élelmiszer-küldemények elosztá­sát amerikai, kanadai és brazil katonák segítik, és a haitiaknak egészségügyi ellátás terén is szin­te teljes mértékben a külföldiek segítségére kell támaszkodniuk. Persze ez sem zökkenőmentes: a pozsonyi Szent Erzsébet-kórház- ból Krčméry professzor vezetésé­vel Port-au-Prince-be küldött ta­pasztalt orvoscsapat tagjait az USA-ból érkezett orvosok például alig engedték az akut sérültek­hez, így a krónikus betegeket vet­ték kezelésbe. Az egészségügyi ellátás viszonylag megoldottnak tekinthető, ám az esős évszak kö­zeledte újabb gondokat vet fel.” Ezrek hajtják álomra fejüket ma is Port-au-Prince utcáin úgy, hogy nagyobb kövekkel rakják körbe magukat. Erre azért van szükség, hogy az autósok észre­vegyék az úttesten fekvő embe­reket. Ponyvákból, bádogleme­zekből, hullámkartonból össze­tákolt sátortáborok éktelenked­nek szerte a fővárosban, míg a trópusi esők el nem mossák őket. Az élet nem állt meg, ezt bizo­nyítja az is, hogy Leogane római katolikus székesegyházának rom­jain ugyanúgy miséznek, mint a földrengés előtt. „A Haitiban töltött hét olyan volt, mint egy rossz álom - mond­ja Andrej Bán. - Míg számomra adott volt a lehetőség, hogy bár­mikor magam mögött hagyjam az országot, a katasztrófát túlélők­nek erre vajmi kevés az esélyük. A szigetország lakosainak jövője nagyban függ a külföldi segélytől, ám mint arra többen rámutattak, a Haitin élőknek lehetőséget kell adni arra, hogy a jövőben maguk­ról gondoskodjanak. Nem halat, hálót kell adnunk nekik. A polgári társulásunk által összegyűjtött adományból víztartályokat állí­tottunk fel a fővárosban, bébitá­pot vásároltunk és osztottunk az alultáplált gyerekeknek, továbbá átmeneti lakóhelyeket állítottunk fel. 2010 márciusának elejétől a szervezet munkatársai hosszú tá­von mérik fel á további segítség lehetőségeit, terveink között isko­lák vagy más, közösségi létesít­mények építése szerepel a főváro­son kívül eső területeken.” (la)

Next

/
Oldalképek
Tartalom