Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-02 / 26. szám, kedd
22 Sport ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 2. www.ujszo.com Mesterhármas: a francia férfi kézilabda-válogatott történelmet írt az ausztriai kontinensviadalon, s jelenleg egyszerre olimpiai, világ- és Európa-bajnok Vive la France, allez les champions! Soha egyetlen kézilabdaválogatott sem tudhatta egyszerre magáénak az olimpiai bajnoki, a világ- bajnoki és az Európa-baj- noki címet. Egészen eddig. A franciák történelmet írtak az ausztriai férfi kézi- labda-Eb-n. BŐDT1TAN1LLA A kontinenstoma elődöntőit és döntőjét mi sem hagytuk ki. Bírók A horvát-lengyel elődöntő első félideje egészen káprázatos kézilabdát hoz. A kapusok önkívületben védenek, a Wiener Stadthalle közönsége extázisbán üvölt, a műsorközlő is szinte transzban ordítja a mikrofonba, hogy „Góóóól, Polskaaa!” vagy „Góóóól, Hrvatskaaa!”. A második félidőben viszont oda az élmény: kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy a lengyelek itt nem nyerhetnek. Ami az egyik oldalon belemenés, az a másik oldalon mindig hetes, a norvég játékvezetők néha egészen nevetséges dolgok miatt rendelik vissza a játékot, a csúcs pedig az, amikor lengyel labdaszerzés után a lengyel szövetségi kapitány, Bogdan Wenta kap sárga lapot. Bezzeg a horvát Lino Cer- var csinálhat akármit az oldalvonal mellett, senkit nem zavar, legkevésbé a bírókat. „Tudom, hogy gyors a játék, és tudom, hogy a bíróknak nehéz követni. De jó lenne, ha az esélyek egyen- lőek lennének” - panaszolja Wenta a meccs után. Vesztesek Az izlandiaknak könnyebb megemészteni az elődöntőbeli vereséget: a világ- és olimpiai bajnok franciáktól simán kapnak ki. A bronzmeccsre össze is szedik magukat, s bár Szmal a második félidőben egészen elképesztő dolgokat művel a lengyel kapuban, az első játékrészben szerzett izlandi előny elég a harmadik helyhez. A lengyel kapitány viszont még a bronzmeccs után is az előző napi igazságtalanság miatt kesereg, lengyelül és németül is felolvassa hosszú közleményét, szavaiból nyelvtudás nélkül is érezhető a csalódottság. Az izlandiak Szmalt dicsérik („ilyen kapusteljesítményt még nem láttunk”), de a lengyeleket ez nem vigasztalja: Szmal All Star-csapatbeli helyét szívesen elcserélték volna egy bronzéremre. Szurkolók A drukkerek közben már a döntőre hangolnak, vibrál a levegő a sportcsarnokban, tízezren várják izgatottan, lesz-e horvát revanš. Balicék tavaly hazai pályán kaptak ki a vb-döntőben a franciáktól, lenne tehát miért visszavágniuk, a meccs első öt percében viszont nagyon idegesek. Az oldalvonalon túlra szálló passzok után a szurkolók csak fogják a fejüket, de ahogy magára talál a horvát válogatott, a közönség is tűzbe jön. Francia drukker alig van, csak egy háromszáz fős kis csoport lengeti bőszen a francia zászlót, de hangjukat elnyomja a horvát orkán - ekkor még senki sem sejti, hogy a meccs végén ők háromszázan énekelhetik boldogan a Marseillaise-t, a horvátok pedig majd döbbent csendben állnak. „Sok szurkolónk az utolsó pénzét adta azért, hogy itt lehessen és szurkolhasson nekünk. Hálásak vagyunk nekik. Nem akartunk csalódást okozni” - mondja a meccs után a hétgólos Vedran Zrnic, a horvátok legeredményesebbje. Bajnokok A franciáknak elég az ellenfél legkisebb megingása. A 25 percen át kiválóan kézilabdázó horvátok a félidő vége előtt kétgólos vezetést engednek ki a kezükből, s a második játékrész elején is alszanak, Duvnjak góljára az olimpiai bajnok együttes öt találattal válaszol, s a franciákat az sem hozza ki a sodrukból, hogy Karabatic (született 1984. április 11-én, Nisben, Szerbiában, apja horvát, anyja szerb, válogatott meze francia) minden megmozdulására fülsiketítő füttyszó a reakció. Balic ugyan egyszer még felhozza a horvátokat, de 18:19 után a franciák ismét vágnak zsinórban hármat. „Nehéz és színvonalas torna volt - nyilatkozza elégedetten a 25:21-es francia győzelmet követően a kékek sikerkapitánya, Claude Onesta. Francia mámor: Femandezék az elmúlt három évben mindent megnyertek, amit meg lehet nyerni (TASR/AP-felvétel) Az Eb elején voltak gyengébb meccseink, de a mi csapatunk jól bírta erővel a kéthetes igénybevételt. Az ellenfeleink egyre fáradtak, mi pedig nem.” Thierry Omeyer, a bajnok kapusa ugrál örömében: „Ez egészen őrületes, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok vagyunk, ez még korábban senkinek sem sikerült, örökre beírtuk magunkat a történelembe!” Kapustársa, a sok lehetőséget nem kapó Karaboué az eredményhirdetésre egy üveg pezsgőt is kerít, jut belőle a felsorakozott államférfiakra és nagykövetasszonyokra is. A franciákra mégsem szól rá senki - a bajnokoknak elvégre mindent szabad. Izland-Franciaország Horvátország-Lengyelo. 28:36 (14:16) 24:21 (9:10) Bronzmeccs Lengyelország-lzland 26:29 (10:18) Döntő Horvátország-Franciaország 21:25 (12:12) All Star<sapat Az Eb dióhéjban Elődöntők kapus: Slawomir Szmal (lengyel) balszélső: Manuel Strlek (horvát) balátlövő: Filip Jícha (cseh) beálló: Igor Vori (horvát) irányító: Nikola Karabatic (francia) jobbátlövó: Ólafur Stefánsson (izlandi) jobbszélső: Luc Abalo (francia) Legjobb góllövő Filip Jícha (cseh) 53 gól Legértékesebb játékos Filip Jícha (cseh) Végeredmény 1. Franciaország 2. Horvátország 3. Izland 4. Lengyelország 5. Dánia 6. Spanyolország 7. Norvégia 8. Csehország 9. Ausztria 10. Németország 11. Szlovénia 12. Oroszország 13. Szerbia 14. Magyarország 15. Svédország 16. Ukrajna Karabatic Guillome Gille-t ölelgeti (TASR/AP-felvétel) A labdarúgó Afrikai Nemzetek Kupája angolai döntőjében Gedo hajrában lőtt találatával a fáraók hetedszer hódították el a trófeát így örültek a tomagyőzelemnek az egyiptomiak (TASR/AP-felvétel) Mohamed a címvédő Egyiptomot segítette KISS TIBOR NOÉ Az immár hétszeres győztes Egyiptom sorozatban harmadszor is megnyerte az Afrikai Nemzetek Kupáját - erre a bravúrra még egyetlen riválisa sem volt képes. Nehéz lenne vitatni az észak-afrikai siker jogosságát, a fáraók (akik immár 18 mérkőzés óta veretlenek a sorozat történetében) mind a hat meccsüket megnyerték. Ráadásul négy vb-résztvevő- vel is elbántak (Nigéria 3:1, Kamerun 3:1 - hosszabbítás után, Algéria 4:0, Ghána 1:0) - sajnálhatjuk, hogy ők maguk nem indulnak a világbajnokságon. A válogatott másodedzője, Shawky Gharib szerint azonban éppen ez adott plusz motivációt a játékosok számára: „Győzelemre játszottunk, mivel nem jutottunk ki a vébére” - fogalmazott a tréner. A döntőben Egyiptom azzal a Ghánával találkozott, amelynek keretében nyolc olyan futballista is ott volt (Adjei, Inkoom, Mensah, Ősei, Agyemang, Opoku, Adiyiah, Ayew), akik tagjai voltak a tavalyi, Egyiptomban rendezett U20-as világbajnokságot megnyerő együttesnek. A megfiatalított ghánai csapatot azonban ezúttal legyőzte az egyiptomi focisták tapasztalata. Ami mindkét csapatban közös volt: az egyiptomiak és ghánaiak- többnyire sérülés miatt - nélkülözték legjobb középpályásaikat. A döntőt, illetve az egész tornát kihagyó futballisták listája népes: Aboutrika, Barakat, Shawky és Zaki az egyik, Appiah, Essien és Muntari a másik oldalon. Megismerhette viszont a vüág Mohamed Nagy Gedo nevét, aki a 85. percben lőtt góljával Egyiptomnak aranyérmet, önmagának pedig gólkirályi címet szerzett. Hassan Shehata a torna összes mérkőzésén csereként küldte pályára Gedót, aki ötször hálálta meg góllal a kapitány bizalmát (leghamarabb a 81. percben volt eredményes). Mohamed Nagy összesen 137 percet töltött a pályán az Afrika-kupán, azaz 27 percenként lőtt egy gólt. Ez alighanem világrekord. Valami azonban azt súgja, hogy Mohamed is az 1990-es világbajnokság gólkirályának, Toto Schillacinak a sorsára jut - azaz többé nem nagyon hallunk róla. Néhány futballista azonban örökre beírta nevét a rekordok könyvébe. A 34 esztendős Ahmed Hassan a negyedik Afrika-kupa győzelmét szerezte, s az egyiptomi csapatnak öt olyan játékosa is volt, áld Kairóban (2006), Accrában (2008) és Luandában (2010) is magasba emelhette a trófeát: El Hadary, Hany Said, Wael Gomaa, Ahmed Fathy és Ernád Meteeb. Rekordot állított be Hassan Shehata kapitány is, aki az edzők között - a ghánai Charles Gyamfi mellett - háromszoros kupagyőztesnek mondhatja magát.
