Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-20 / 42. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZAVA A szocialisták programjának a Fidesz álláspontjával szemben éppen az a lényege, hogy nem „egyhar- mad-kétharmados Magyarországot kell csinálni” - nyilatkozta a Népszavának Kiss Péter társadalom- politikai miniszter, a Magyar Szocialista Párt alel- nöke. A politikus véleménye szerint a társadalom alsó rétegeit kell mindenképpen segíteni, és esélyt kell adni nekik arra, hogy előbbre jussanak. A kampány nem arról szól, hogy egy jó mondással elrabolhatják egymás szavazóit, hanem minden pártnak a feléje nyitott emberek számát kell növelnie - mondta az interjúban Kis Péter, (mti)- Uram, adjon legalább száz eurót, és meghívom a szociális igazság világnapja alkalmából rendezett bulira! (Peter Gossónyi rajza) HÉTVÉG(R)E Ördögi tervek Míg az elmúlt hetek fagyos időjárásában kormányfőnk kőkemény negatív kampányt folytatott, őrületbe kergetve ezzel a legnagyobb ellenzéki pártot, az időjárás e heti enyhülésével Robert Fico is felengedett, pozitívra hangolva a figurát. A kérdés csupán az, hogy mit tekinthetünk pozitívumnak. MOLNÁR IVÁN Miniszterelnökünk - valószínűleg Sherlock Holmes legújabb, Guy Ritchie rendezte filmes feldolgozásán inspirálódva - hetekig játszotta a legendás mesterdetek- tívet, alaposan befűtve Dzurindá- nak és az egész SDKÚ-nak. Mára azonban valószínűleg ő is felismerte, hogy a pártfinanszírozási botrányból sokat már nem lesz képes kifacsarni, ezért az elmúlt héten váratlanul pozitív kampányba kezdett, sorra látogatva a pártja által vezetett minisztériumokat. Hivatalosan persze a tárcák ellenőrzéséről beszél, az elmúlt egy hét önajnározásából ítélve azonban már a vak is látja, hogy a választók megnyerése a cél. Ficótól megszoktuk, hogy kormányát és saját személyét is kivételes jelenségnek tartja, a minisztériumi kőrútján elhangzott dicsérethegyeknél így sokkal érdekesebb, mit is tervez, ha megnyeri a júniusi választásokat. „Az államháztartás rendbetétele a szociális kiváltságok fenntartásával párhuzamosan, olyan ördögi terv, amelyet a következő pénzügyminiszternek végre kell hajtania” - ígérte a kormányfő a pénzügyminisztériumban tett múlt pénteki látogatása után. Ha az elkövetkező négy évben is ő irányíthatja az országot, az állam még inkább beleszól a gazdaság irányításába és az árak alakulásába. Fico egy rendkívül erős jóléti állammal csábítja a választókat, ígéretei szerint továbbra is rákoppintva a bankok, az energiaszolgáltatók és egyéb nagyvállalatok körmére. A gazdasági minisztériumban tett hétfői látogatásán újabb atomerőműveket, jobb vállalkozói környezetet, a közlekedési tárca keddi mustráján pedig mintegy 250 kilométernyi új autópályát ígért az országnak. A belügyminisztérium csütörtöki „ellenőrzésén” - azon kívül, hogy az egekig magasztalta Robert Kaliňákot - megígérte, hogy az elkövetkező választási időszakban az eddigieknél is jobban megvédik a lakosságot a tolvajoktól és a tűzesetektől. Mire számíthatunk a kormányfő tárcaközi turnéján elhangzottak alapján? Ha abból indulunk ki, hogy Fico négy évvel ezelőtt csaknem ugyanezeket ígérte, semmi jóra. A kormányfő szótárában ugyanis az egyes szavaknak egészen más jelentése van, mint azt a valós életben megszokhattuk. Ha az állam- háztartás rendbetételéről beszél, mérheteden pénzszórásra, korrupcióra és olyan adóssághegyekre kell felkészülnünk, amelyeket még az unokáink is nyögni fognak. Hasonló a helyzet az erőmű- és autópálya-építéssel is, amelyeken csak a kormány által kiválasztott külföldi cégek szedik meg magukat, mi pedig évtizedekig fizethetjük a számlát. A vállalkozói környezet javításán a kormányfő minden bizonnyal azt érti, hogy az elkövetkező időszakban még korruptabbak lesznek a hivatalnokok, még lassúbbak és kiszá- míthataüanabbak a bíróságok. Négy évvel ezelőtt ugyanis szintén a vállalkozói környezet javításáról beszélt, ma pedig ott tartunk, hogy a Szlovák Vállalkozói Szövetség elemzése alapján Fico regnálása alatt nyolc évet ugor- tunk vissza az időben, szinte az összes mutatón rontva. A vállalkozók egy dologra nem panaszkodnak: a munkaerőre. Szlovákiában manapság csaknem 400 ezren vannak munka nélkül, amire öt éve nem volt példa. Csak az elmúlt egy évben több mint 120 ezren kerültek utcára, ami még kiszolgáltatottabbá tette az így is alulfizetett és a munkáltatókkal szemben minimális jogokkal rendelkező alkalmazottakat. És akkor Kaliňák ártatlan állampolgárokat terrorizáló rendőrségéről, a Fico által „megregulázott” bankok és áramszolgáltatók ügyfelekkel szembeni gyakori arroganciájáról még nem is beszéltünk. Erős jóléti állam, Fico módjára... Ne legyünk azonban igazságtalanok a kormányfővel szemben, hiszen nem minden szava puszta félrebeszélés. Az előzetes tervek szerint hétfőn a kulturális tárcát keresi fel, ahol minden bizonnyal megígéri, hogy az elkövetkező négy évben tovább építik az erős nemzetállamot, megvédve a zsenge szlovák nemzeti öntudatot az agresszív magyar terjeszkedéstől. Ha másban nem, abban biztosak lehetünk, hogy ezt az ígéretét szó szerint teljesíti, tovább gerjesztve birkalelkű választóinak a gyűlöletét a kisebbségek és minden másképp gondolkodó ellen. JEGYZET Disznóság PÉTERF1SZONYA Tudom, erős kifejezés a disznóság, ám biztos vagyok abban, hogy a lévai és a tapolcsányi kórház szolgáltatásait eddig igénybe vevők egyetértenek velem. Példátlan, amit a két egészségügyi intézményt üzemeletető nonprofit szervezet vezetői megengednek maguknak. Amikor átvették a kórházak vezetését, minőségi változásokat, jobb szolgáltatásokat ígértek. S mi történt? Amikor a lévai kórház néhány osztályáról tömegesen távoztak az orvosok, s veszélybe került a betegellátás, nem orvosolták a bajt, a többlet- munkát az ott maradottakra hárították. Fizetésemelés nélkül, természetesen. Az egészségügyi dolgozók eleinte bizakodtak abban, hogy az új menedzsment érdeke lesz az intézet felvirágoztatása, (ígéretekben nem volt hiány) , ám hamar látniuk kellett, hogy másról van szó. A gondok sokasodni kezdtek, tavaly több alkalommal fűtés, melegvízszolgáltatás nélkül maradt a kórház, sőt, az évvégén az alkalmazottak a fizetésüket is késve kapták a számlájukra. Tulajdonképpen érthetetlen, mi okból nevezték ki a kórház élére Vüiam Soboňát, aki miniszterként nemcsak arról volt híres, hogy indokolatlanul lecserélte a kórházigazgatókat, hanem arról is, hogy nőtt a kórházak eladósodása (1992. június 24-től 1993. november 30-ig volt egészségügyi miniszter) vagy arról, milyen módon privatizálta, utána anyagilag tönkretette a szliácsi szívfürdőt. A megye belátta, hogy a nonprofit szervezet nem képes zavartalanul üzemeltetni a kórházat, ezért kénytelen volt lépni: felbontotta a szerződést. Noha ez azt jelenti, hogy a jelenlegi üzemeltetők február végéig kötelesek biztosítani az intézet működését, ők másképp gondolják. Ahéten elkezdték azon műszerek elszállítását, amelyekkel ők látták el az egyes osztályokat, sőt, karosszékeket húznak ki az orvosok feneke alól(!), miközben az alkalmazottaknak azt állítják, nem távoznak a kórházból. De biztos, ami biztos, azzal riogatják a majd ötszáz egészségügyi dolgozót, hogyha netán szerződést kömének az esetleges új üzemeltetővel, azonnal elbocsájtják őket. Jobb nem gondolni arra, milyen sors vár mindazokra, akik ezekben a napokban kórházi ellátásra szorulnak. Nemcsak az a gond, hogy bizonyos műszerek nélkül lehetetlen a betegek ellátása, ha- nemazis,hogyaz alkalmazottak jelentős hányadát kényszerszabadságra küldte a nonprofit szervezet vezetősége. KOMMENTÁR Drága egyetlen népem! SERES LÁSZLÓ Tisztelt hallgatóság, professzor urak, egymással vetélkedő közgazdászműhelyeim! Szokatlan ez a mai, ez évi országértékelőm, mert nagy napra készül a magyarság, hamarosan választások jönnek, kedves barátaim, készüljünk hát, örüljünk már most a győzelmünknek, nem mintha megérdemeltük volna, gondoljatok csak az elmúlt pár évünkre, hát én kérek elnézést. Ha a kommunisták nem lettek volna kormányon, én most nem lehetnék a remény ígéretes sugara, amely mintegy búvópatakként, vagy valamilyen más képzavar. De kérdem én, mi jön április 11-e után? Hát április 12-e, mondaná immár klasszikussá vált fordulattal neves elődöm, akiből mi csináltunk - ellenzékből - ellenséget és hazaárulót, mert mi vagyunk azok, kedves barátaim, akik sose hazudnak. Nem, mi sem bontunk ki mindent az igazság teljes dimenziójában, de kérdem én tőletek, mi az igazság teljes dimenziója? Hát filozófus vagyok én vagy akár önök? Közgazdászaink már dolgoznak azon a problematikán, hogyan egyeztessük össze az adócsökkentést a nagyobb kiadásokkal és a büdzsé felbontásával, PR-csapatom már dolgozik azon, hogy ezt milyen, khm, verbális ill. képi formába öltsük, és ha a két csapat között ellentmondás lesz, a PR-osok leváltják a közgazdászokat. Hát valahogy így készülünk berendezkedni a következő húsz évre. Köszönöm ezt a közbülső tapsot, pedig még nem is spe- kulánsoztam és a székely bácsis vicc is csak később jön. Szóval, országértékelés. Az ország sajnos még nem olyan, amilyennek szeretnénk, és amilyenné majd mi polgárok formáljuk, bár nem is teljesített rosszul ahhoz képest, hogy a kommunisták hogy lezüllesztet- ték a ti morálotokat is, drága egyetlen barátaim. A magyar gazdaságot úgy kell talpra állítani, hogy az magyar talp legyen, na erre kell majd a kétharmad, hogy... ööö.. megváltoztassuk a... hát az alkotmányt nem, az államformát nem, az önkormányzati rendszert nem, a választási rendszert talán, az elnöki rendszer pedig egy konkrét faszság, amit valamelyikünk állandóan terjeszt. Ja igen, a kétkamarás parlament miatt, hogy a felsőház felülbírálhassa azt, amit mi odalent döntünk... ja nem, ez nem jó. Azért kell nem koalíciós kormány, hogy senkivel ne kelljen egyeztetnünk például arról, hogy... most nem jut eszembe. Van már programunk, bár még nincs kész, úgyhogy nincs; és akkor innen kérném meg a civil szférát, vegyen részt annak kidolgozásában, hogy aztán ápr. 12-étől legyen mit felrúgnunk. Hadd vizionáljak nektek egy jövőt, drága barátaim. Az úgy lesz, hogy..', ööö... én leszek a miniszterelnök, és... akkor jó lesz mindenkinek! Most még rosszabbul élünk, mint négy éve, de ápr. 12-e után ennek vége, és kilábalunk, a haza fényre derül, és az is kap rétest estére, aki napközben nem lépett egyszerre. Nem a piac, a szemét spekulánsok, nem a magyar kisembereken meggazdagodó bank- és pénzkapitalizmus malmára hajtjuk majd a vizünket, nem, olyan Magyarországot építünk, ahol ugyan vannak multik is, de főleg a kis- és középvállalkozók helyzete marad pont ugyanolyan, mint most, mert ha valamit nem akarunk gyökerestül felforgatni, az az adórendszer, a tb-rendszer, és valahány rendszer a naptárban. Meg- védjük a magyar termőföldet is, természetesen, nem, nem megtámadni akarják, hanem konkrétan kamionokkal meg légihíddal el akarják vinni innen a termőföldet az osztrákok meg a hollandok. Megvédjük a magyar családokat is, bevezetünk pár dolgot, ami nagyon jó lesz majd, ami pedig a külkapcsolatainkat illeti, jóban leszünk a szlovákokkal meg a románokkal is, innen adunk autonómiát a székelyeknek. És soha ne felejtsétek el: ennek az országnak van egy nagyon komoly tartaléka, drága barátaim, na, az vagyok én. Köszönöm a figyelmet. A szerző a Hírszerző főmunkatársa. FIGYELŐ ......... és más erőszakos cselekmények. A belga szövetségi vasúti rendőrség tizennégy tagja a vizsgálat eddigi megállapításai szerint önkényeskedett, erőszakkal lépett fel olyan esetekben is, amikor nem történt semmüyen bűncselekmény. Egy 12 éves cigánylánynak lenyírták a haját, egy algériai férfit csoportosan bántalmaztak egy rendőrségi garázsban. Egy hajléktalant „születés- napi ajándékként” átadtak egy rendőrnőnek, aki kedvére ütlegelhette a szerencsétlent, majd meg is taposta a gerincét. (mti) Tizennégy brutális belga rendőr Vizsgálat indult Brüsszelben 14 rendőr ellen, akik a belga főváros egyik pályaudvarának környékén a gyanú szerint részben rasszista indíttatásból bántalmaztak embereket - írta tegnapi számában a La Demiere Heure című bulvárlap. A brüsszeli Gare du Midi környéke közbiztonsági szempontból meglehetősen problémás körzet, előszeretettel látogatják zsebtolvajok, gyakoriak arrafelé a rablások
