Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-17 / 39. szám, szerda

22 Sport - vancouveri olimpia ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 17. www.ujszo.com Svájci aranyat vártak a szakemberek, de nem a 32 éves lesiklóét, akinek világversenyen ez az első érme; a favorit Cuche lelassult a célegyenesben, s csak 6. lett Defago meglepte a világot Meglepetésre a svájci Didi- ér Defago nyerte az alpesi királyi számot, a férfi lesik­lást. A 32 éves sportoló a legjobbkor hozta a csúcs­formáját, hiszen olimpián és vb-n korábban sosem állhatott dobogóra, s összesen három Világkupa­futamot nyert meg. ÖSSZEÁLLÍTÁS Defagót hazájában Cuche és Janka után csak a harmadik szá­mú lesiklónak könyvelték el, így az esélytelenek nyugalmával ver­senyezhetett. Harmadik olimpiá­ján kihasználta rutinját, s valóra váltotta dédelgetett álmát, rend­kívül szoros versenyben - 3 szá­zadmásodperccel előzte meg a norvég Svindalt, kilenccel az amerikai Millert - diadalmasko­dott. A játékok történetében De­fago a legidősebb, aki nyerni tu­dott a klasszikus alpesi verseny­számban (a francia Jean-Luc Cre- tier 1998-ban Naganóban négy hónappal fiatalabb volt). Egyéb­ként harmadszor született helvét siker ötkarikás lesiklásban, 1976-ban Bemard Russi, 1988-ban pedig Pirmin Zurbrig- gen ért elsőként a célba. Tehát hu­szonkét év után ünnepelhettek a svájciak. „Rettenetesen boldog vagyok, őrült és nehéz futam volt, teljesen más, mint az edzéseken. Valóban éremmel szerettem volna haza­térni, harmadik olimpiámon, több világbajnoksággal a hátam mö­gött azt hiszem, a tapasztalat dön­tött a javamra - nyilatkozta bol­dogan Didier Defago. - Régóta vágytam már az igazi nagy bra­vúrra, amely csak nem akart összejönni. Mégsem adtam fel, s titkon reméltem hogy eljön ez a pillanat. És el is jött.” A svájci síelő korábban mind­össze három Világkupa-elsőség­gel büszkélkedhetett: 2002-ben Val Gardenában nyert óriás­műlesiklásban, tavaly januárban pedig hét nap alatt diadalmas­kodott kétszer lesiklásban, elő­ször Wengenben, majd Kitzbü- helben. Az ezüstérmet a háromszoros világbajnok norvég Aksel Lund Svindal szerezte meg, akinek szintén ez volt az első ötkarikás medálja. „Kellemes érzés felállni a dobogóra. Már reggeltől éreztem, hogy jó napom lesz. A pályán sem voltam ideges, örülök az ezüst­nek, s bízom benne, hogy nem ez volt számomra az utolsó érem ezen az olimpián” - szögezte le Svindal. A harmadik helyen az ameri­kaiak fenegyereke, Bode Miller végzett, aki így kommentálta sa­ját produkcióját: „Jobban is sike­rülhetett volna a lesiklás, bár nem nyújtottam rossz teljesít­ményt. Még úgy is érmet szerez­tem, hogy buta hibákat követ­tem el. Vancouverben ki akarom magamból hozni a maximumot, azt hiszem, ez kezdésnek nem volt rossz.” A szakági Vüágkupában vezető Didier Cuche sokáig tartotta az iramot honfitársával, ám a hajrá­ban rontott, így csak hatodik lett. „Nagyon közel voltam a győze­lemhez, egyáltalán nem tudom, hogy miért lassultam le a finisben. Hiszen általában a célegyenesben mindig fokozom a tempót, most viszont éppen az ellenkezője tör­tént. A nézők reakciója láttán már tudtam, hogy még a dobogóról is lecsúsztam. Didier barátommal alaposan megünnepeljük parádés győzelmét, aki rászolgált a sikerre, és dicsőséget szerzett hazánknak” - mondta Cuche. (s, n, o, sz) Nem sok hiányzott a tragédiához A viadal egy pályamunkás butasága miatt majdnem tragédiába torkollott: egy elhagyott botot a verseny kellős közepén akart össze­szedni, így alig kerülte el az ütközést a 39-es rajtszám­mal induló, s 100 km/h se­besség fölött egy ugratóról érkező ausztrál Craig Branchcsal. Emiatt a szlovén Andrej Krizaj nem is tudott célba érni, őt motoros szán­nal vitték vissza a rajthoz, hogy újra nekiindulhasson a lejtőnek, (ns) A másik Didier. Cuche győzelmére számítottak, de Defago (képünkön) nyerte a lesiklást. (TASR/AP-felvétel) Jao Bint versenyzőként kinevették, edzőként csodálják: tanítványait olimpiai bajnoki címig vezette a páros műkorcsolyázók versenyében Vancouverben Szinkron - a kínaiak egyszerre csókolták meg az érmet (ČTK/AP-felvétel) Sen és Csao megtörte az orosz hegemóniát ÖSSZEÁLLÍTÁS Amikor 1984-ben Szarajevó­ban Jao Bin és Luan Bo megmoso­lyogtató produkcióval végzett az utolsó helyen a párosok között, senki sem gondolta volna, hogy Kína egyszer műkorcsolya nagy­hatalom is lehet. Jao Bin - aki an­nak idején fényképekről (!) tanul­ta a műkorcsolya alapjait - azon­ban edző lett, s 2010-ben négy ta­nítványa is dobogóra állt Vancou­verben a párosok versenyében. Pang Csing és Tung Csien az est legjobb kűrjét bemutatva feljött a negyedikről a második helyre, Sen Hszüe és Csao Hung-po pedig magabiztos korcsolyázással meg­őrizte az első helyet. A háromszoros világbajnok német Aljona Savchenko és Robin Szolkowy nem tudott megbirkóz­ni a nyomással, s csak bronzérmet nyert. „Ha az ember nem számít rá, a bronz is nagy öröm lehet. De ha valaki aranyat szeretne nyerni, az nem igazán tud lelkesedni a bronzért” - mondta a verseny után keserűen Szolkowy. Sen és Csao ismeri az érzést: a kínai páros a legutóbbi két olim­pián bronzérmet nyert - Salt Lake Cityben többé-kevésbé meglepe­tésre, Torinóban viszont titkon már többre vágytak. Ezért is tér­tek vissza közel három év kiha­gyás után. „Sok-sok éven át ál­modtuk ezt az álmot, és most va­lóra vált. Nemcsak a mi aranyunk ez, hanem az egész kínai mű­korcsolya-válogatotté” - nyilat­kozta a 31 éves Sen. Hat évvel idősebb partnerével megtörte az orosz hegemóniát, a legutóbbi 12 olimpián ugyanis mindig szovjet vagy orosz páros győzött, utoljá­ra az 1960-as játékokon került más nemzet képviselőinek nya­kába az aranyérem: 50 éve a ka­nadai Barbara Wagner és Robert Paul nyert. Az oroszoknak nem igazán volt esélyük folytatni győzelmi soro­zatukat: Vancouverben sokat hi­báztak. Maria Muhortova és Makszim Trankov már a rövid­programban kiesett az aranyra esélyesek köréből, a Tallinnban Európa-bajnoki címet szerző Ju- ko Kavaguti és Alekszandr Szmimov pedig a kűrt rontotta el nagyon. A Japánból honosított Juko (akit hazájában árulónak tartanak, amiért feladta a japán állampolgárságot az oroszért) nem győzött szabadkozni: „Saj­nálom, hogy nem tudtam jobban korcsolyázni. Nagyon nyugodt voltam a kűr előtt, de rosszul ér­keztem a földre a dobott salchow után, és ez megzavart...” (bt, t) A NAP HŐSE Didier Defago Az nem meglepetés, hogy egy Didier nevű svájci nyerte a férfi lesiklást. Az már igen, hogy nem Cuche, hanem Defago, aki ko­rábban csak három Vk-futamot nyert, nyáron pedig eltörte jobb kezének nagyujját, így az sem volt biztos, hogy egyáltalán bekerül az olimpiai keretbe. „Dühített is a helyzet! - vallotta be Defago -, de ha jobban belegondolok, ettől csak még keményebben edzet­tem, így ennek is köszönhetem az olimpiai bajnoki címemet." A NAP MELLÉFOGÁSA A norvég sífutók viaszolása „Majd Vancouverben megmutatjuk" - jelentették ki a norvé­gok, miután sífutóik Torinóban nem szereztek aranyat. A szervize­sek részletesen feltérképezték a whistleri viszonyokat, csak febru­árban három mérést végeztek a terepen. Az eredmény: félrekent sílécek és minden idők legrosszabb szereplése a férfiak 15 km-es távján, a legjobb norvég csak a 28. lett. A NAP SZUPERDRESSZE Seth Wescott farmernadrágja Testhez simuló áramvonalas overall a kisebb légellenállásért, hiper-szuper anyagból készült hőszigetelő sportnadrág a jobb tel­jesítményért? Az amerikai hódeszkások nem csinálnak ekkora ügyet abból, mit viselnek verseny alatt. Seth Wescott koptatott farmerben állt rajthoz - és 2006 után másodszor is olimpiai baj­nok lett krosszban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom