Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-13 / 36. szám, szombat
Na, csak amit a forgószél csinál az úton a porral, papírral, ronggyal. Olyan egy kavarodásba került ott az a kisszalon. TERSÁNSZKYJ. JENŐ: KAKUK MARCI SZALON A szalonba mennek, sárga lámpaemyők moccannak, faliszőnyegek vannak, a huzatok sötétek, de nem komorak. Kedves szalon. ESTERHÁZY PÉTER: BEVEZETÉS A SZÉPIRODALOMBA 2010. február 13., szombat 4. évfolyam, 7. szám Azon lassan szerencsére túllépünk, hogy a krimi „alantas" műfaj lenne, de ez nem elég Lepipálva, avagy kriminális történetek a krimiről A peremműfajok két hazai szakértője, H. Nagy Päer és Benyovszky Krisztián a könyvsorozat legújabb darabjával a bemutatón (Somogyi Tibor felvétele) Hétpróbás irodalomtudorok hétszerzős kötetét tette le az asztalra a közelmúltban a Lilium Aurum Könyvkiadó. A Lepipálva - Tanulmányok a krimiről érdekfeszítő szellemi kaland, nyomozás egy kellőképp meg nem becsült, perifériára szorított, ám mindezek ellenére is - vagy talán épp ezért? - rendkívül népszerű műfaj után. LŐR1NCZ ADRIÁN A kötet a populáris kultúra egy részének feltérképezését felvállaló Parazita könyvek sorozat negyedik részeként jelent meg 2009-ben, a fantasztikus irodalomról, a science fictionról és a cyberpunkról, a krimiolvasásról, valamint a kultikus sci-fi filmekről szóló után. A sorozatszerkesztő H. Nagy Péter szerint e könyvek küldetése az irodalom és filmkultúra peremvidékein elhelyezkedő műfajok történeti, esztétikai összefüggéseinek feltárása, megvitatása. A Lepipálva című kötet két szerkesztőt jegyez - H. Nagy Péteré mellett Benyovszky Krisztián neve olvasható, aki az Ifikrimik - Változatok a detektívtörténetre a gyermek- és ifjúsági irodalomban című fejezet megírásával szerzőként is hozzájárult a műfaj sajátosságainak kutatásához. A kötetben Bényei Tamás, Varga Bálint, Bánki Éva, Klapcsik Sándor, Dömötör Edit, valamint Virginás Andrea tanulmányai olvashatók - egyebek közt a misztériumról és a játékról, az első magyar krimi utáni nyomozás részleteiről, a meghalni nem tudó bűnről, a de- tektívregény műfajának lehetőségeiről és határairól, a „klasszikus” krimi múlt és jelen közötti közvetítési lehetőségeiről, valamint a női módra végzett nyomozás jellegzetességeiről. A szerkesztők sommás szavaival élve az olvasó tehát „releváns válaszokat kaphat a krimi tartós jelenlétét és nagyfokú átalakulóképességét firtató kérdésekre”. A krími: öröm és gyötrelem A több mint kétszáz oldalas tanulmánykötet számos izgalmas kérdést vet fel és taglal; érdekes például nyomon követni a bűn genezisét, annak világnézettől, társadalmi-politikai fejlődésétől függő megjelenési formáit. Kiderül, hogy a szocialista irodalmakban a gyilkos és a detektív közötti párharc individualista jellegét a szocialista emberkép determinisztiku- sabb jellegéhez kellett idomítani, ami azt eredményezte, hogy a bűnügyi regények végül társadalmi regényekké, korrajzokká váltak. Különösen a magyar krimit jellemzi, hogy a bűnösök a múltból lépnek elő (kiváltképp a századelőn, a Monarchia széthullását követően), személyükben a történelem, a „meghalni nem tudó bűn” misztifikálódik. Egy másik fejezet „nyomozati eredményeként” kiderül, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben a krimi a társadalmilag legérzékenyebb zsánerré vált; „hihetetlenül gyorsan válaszol a modern kor problémáira, roppant sokrétű, és nagyon alkalmazkodó” - írja Varga Bálint Nyomozás az első magyar krimi után című tényvázlatában. - ,A krimi rengeteget fejlődött, módosult Poe és Borges óta.... A magyar kritikusok java része szerint a krimi még mindig a Morgue utca sarkán áll, és azt igyekszik eldönteni, hogy most akkor értelmes és komoly műfaj legyen-e, vagy csak bohó és alantas szórakoztatás. Itt az ideje a paradigmaváltásnak.” Hogy miért is szeretjük a krimit, s miért képes a műfaj túlélni a különféle irodalmi trendeket, arra végül Benyovszky Krisztián adja meg a választ a kötet utolsó, ifikrimikről írt részében, mégpedig imigyen: „...a detektívtörténet nem más, mint felnőtteknek szóló mese, mese az emberi ügyesség és a furfang örök győzelméről. A de- tektívregény alapvetően játék, ugyanazt nyújtja, mint a sakk, a logikus gondolkodás szülte örömöt és gyötrelmet.” Ezek után aligha maradhat más hátra, mint hogy kellemes gyötrődést kívánjak a Lepipálva című kötet nyomán a krimielmélet szövevényes világába merészkedő kedves olvasónak. CD-AJÁNIÓ Kapocs Zsóka: Karády dalok PUHAJÓZSEF A magyar zenei és sztárvilágban tájékozatlan szemlélődők- nek Kapocs Zsóka CD-jét megpillantva bizonyára elsőként az jut eszükbe, hogy az egykori szépségkirálynő, az ismert médiaszemélyiség, a szárnyát bontogató színésznő nem kockáztatott, a tuti, az időálló - vagy legalábbis annak tűnő - slágerek mellett döntött, miután elhatározta, a zenei életben is szerencsét próbál. A popzenében jártasaknak, de a lemez hátterét nem ismerőknek más a véleményük. Ők jól tudják, hogy a látszat csal, az ilyen lépés rendkívül kockázatos, s ebből eredően nem értik, Zsóka miért Karády Katalinnak, a negyvenes évek magyar színészóriásának a felvételeit énekelte újra. Ezek azok a slágerek, melyekhez nem ajánlatos hozzányúlni! Vadonatúj köntösbe nem szabad öltöztetni őket - már csak a filmszakma fennálló haragja miatt sem -, a hangszerelésnek és az előadásnak korhűnek kell lennie, s ha ez az íratlan szabály, akkor az átdolgozásoknak önmagukban nincs létjogosultságuk. A harmadik csoportba tartozók előtt világos a kép. Tudják, hogy Zsóka nem hirtelen elhatározásból, a könnyű siker reményében énekelte újra és adta ki ezeket a dalokat. Ez egy hosszabb folyamat végeredménye, de az is lehet, nem végeredmény, csak egy állomás. Földessy Margit vont először párhuzamot a két színésznő között. Gondolom, a színkritikusok többségének ki is nyílt a bicska a zsebében. Első hallásra valóban meredeknek tűnik a párhuzam. Egyvalamiben azonban biztosan hasonlítanak: mindketten a kor szexszimbólumai. Zsóka - elmondása szerint - mindig is szerette Karády slágereit, filmjeit. Miután tanulmányozta az életét, úgy döntött, önálló esten próbálja őt bemutatni. A Mikroszkóp Színpadon látható Ma a tiéd vagyok! című előadásban a legenda kevésbé ismert arcaira fókuszál, a végzet asszonya, az elérhetetlen díva helyett a nőt idézi meg. A kort huszonegy felvétel segítségével próbálja feleleveníteni Gyarmati István zongorista zenekarával. A bús, boron- gós dalok zongora, nagybőgő és dob kíséretében csendülnek fel, egy sejtelmesen búgó hangon. A mának szólnak, tisztelve a múltat. Zsókának sikerült az, ami csak keveseknek azok közül, akik slágerekhez nyúlnak. Sikerének titka abban rejlik, hogy „csupán” előadja a zeneszámokat. Nem vesz el belőlük semmit, de nem is ad hozzájuk. A műsorban elhangzó felvételek közül tizenhat hallható a CD-n, utolsóként pedig egy, a hangulatnak megfelelő új szerzemény, A dalok is meghalnak egyszer című csendül fel. Ahelyett tehát, hogy oldódna a fájdalmakkal teli, pesszimista hangulat, az album végén tovább fokozódik. Valójában ezzel lesz teljes a történet. „A dalok is meghalnak egyszer, mint minden, mi szívünkben él. Ha új van, a régi már nem kell, megkopott, semmit nem ér. Ez így lesz, míg ember az ember...” Nincs más választás, egyet kell értenünk az üzenettel: a Karády-slágerek is meghalnak egyszer. Köszönet Zsókának, hogy elnyújtja a haldoklásukat.
