Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-08 / 31. szám, hétfő
www.ujs&.com ÚJ SZÓ 201Q, FEBRUÁR 8. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Ceausescu börtöne eladó Vevőre vár a hírhedt Dofta- na börtön, ahol illegalitásban lévő kommunistaként Nicolae Ceausescu későbbi diktátort is fogva tartották. Az Adevarul román lap szerint a Bukaresttől száz kilométerre fekvő fegyintézet 1970 óta múzeumként működik, a kommunista rendszer bukása előtt pedig minden iskolás számára kötelező kirándulás helyszíne volt. Az állam azonban a rendszerváltozás óta nem költött a börtönmúzeumra. A kommunista rendszer több figurája is raboskodott itt, csakúgy mint a II. világháború előtt tevékenykedő szélsőséges Vasgárda vezetői. Apolgármester abban bízik, sikerül érdeklődőt találni, aki szállodává alakítja a létesítményt. (mti)- Drágám, ma is később megyek haza. Mióta kiderült, hogy adóparadicsomban van a cégünk, olyan itt, mintha a pokolban lennénk. (Peter Gossányi karikatúrája) Vajon miért nem diszkriminatív, hogy a minisztériumi osztályvezető többet keres, mint a beosztottja Egy kanyi vasat se! Szögezzük le rögtön az elején: a bírói kart e lapban tiszteljük, a bírók nagy részének munkájáról kifejezetten jó a véleményünk, s ha néha nem, akkor nem a bírói kart, hanem a kérdéses bírót állítjuk pellengérre. Mint ahogyan azt is szögezzük le, a bírói kar néhány életfogytiglani kinevezéssel bíró tagjának a Rendkívüli Bíróság megszüntetése utáni, hangulat- keltő bírói döntés után sem jár egy kanyi vas kompenzáció sem, mert azt semmilyen módon nem érdemelték ki. LOVÁSZ ATTILA Történt ugyanis, hogy a nevezett speciális testület nem szálka, gerenda volt annak az igazságügyi kormányzatnak a szemében, amelynek akkori minisztere (miniszter latinból szabadon: szolga) máig nem adott hiteles magyarázatot albán maffiakapcsolataira. Meg is szüntette a jogászdocens vezette kabinet és annak kormánytöbbsége: természetesen jogszabályi úton. Az érvelés egyik sarkalatos pontja volt, hogy a speciális bírói testület tagjai nagyobb bért kaptak, mint a többi bíró, ami diszkriminatív. Hogy ez az álláspont legalábbis égbekiáltó ostobaság, megírtuk akkor. Sajnos, az ország alkotmányának őrei is kimondták a diszkrimináció tényét, és az egyik járási bíró már nyert is ez alapján egy kalap pénzt az államtól. Vérszemet kapott pár tucat kollégája, akik 150 ezer eurót (miheztartás végett: 4,5 millió koronát) követelnek fejenként. S lehet, hogy ez a felháborító igyekezet megértésre talál, s a nem speciális bírókat majd ekkora összeggel elégíti ki - nos, mégis, kicsoda? - az adófizető polgár. Quo jure? - tette fel a kérdést Korcza ügyvéd Sánta Bíróczinak, amikor az irodájában helyet követelt magának. Jure patvaristico - válaszolt a nevezett patvarista, megértették jól egymást, világos beszéd jogképzett emberek közt. Ha viszont ma megkérdeznénk nemcsak jogvégzett, de jogalkalmazó, sőt a törvény betartását behajtató, s most kártérítést követelő bíráinktól, quo jure, feltehetően a félrebeszélés világcsúcsait döntögetnék nyilatkozataikkal, szokásosan, szemrebbenés nélkül. A tisztelt bírói kar, amely ugye, nemcsak ítélkezik, de ítéleteivel az ország törvénytisztelő lakosságát nap mint nap neveli is, ugyanis tévedésből sem állítaná, hogy a szívsebész professzor és a szekundáns doki közötti bért a szekundáns javára kompenzálni kellene, mert diszkriminálva van. Vagy tegyük föl kevésbé demagóg módon a kérdést: az általános vagy büntető bírák vajon miért nem tartják diszkriminatívnak, hogy az alkotmánybírák többet keresnek, sőt ehhez még szolgálati kocsit, szolgálati lakást és szolgálati titkárnőt is kapnak? Vajon miért nem diszkriminatív, hogy a minisztériumi osztály- vezető többet keres, mint a beosztottja, vagy mint egy tanár? A diszkriminációval csínján kellene bánni. Ha egy biró nem tudja, hogy a speciális testület előtt mindenre kapható sorozatgyilkosok álltak megrendelőikkel együtt, hogy e testületnél a hatalommal rendelkező és azzal valószínűleg visszaélő, erős embereket szembesítették saját tetteikkel, s így pereik nem a tyúkperek vagy válóperek voltak, az már nagy baj. De ennél még nagyobb baj, hogy a tisztelt bírói testület majd a valódi diszkrimináció bírósági lecsengése során, mondjuk egy nyelvhasználatában törvénnyel korlátozott embercsoport esetében sunyi módon az írott szabályokra fog mutogatni, horri- bile dictu ugyanazt mondja majd el, amit a kommunista gumiparagrafusokról: Olyan törvények voltak! Mit tehettünk? Ellenben néhány bíró rettentő sebesen használja a diszkrimináció fogalmát - saját hasznára. Kedves bírák (mármint a 150 ezer eurót követelők)! A diszkrimináció minősített esete ez ügyben valóban fennforog. Mégpedig abban, hogy a törvény hatalmával szemben védekezni képtelen adófizetőt szívatják meg újra és újra, miközben a demokratikus, működőképes, megbízható és gyors bírói eljárás még mindig inkább szép álom, mint szlovákiai realitás. Koponyánkét 150 ezerből mondjuk ezt lehetne megoldani. Addig viszont egy kanyi vasat sem érdemelnek, mert az önök sárga irigysége nem érdem, és nem is ok arra, hogy az adófizető tejeljen. JEGYZET Meghalt, hát éljen! JUHÁSZ KATALIN Egy sajátosan közép-európai, de azért élő, színes, zsibongó bazárból küldöm üdvözletemet, a 41. Magyar Filmszemléről. És hogy miért ilyen fontos ez nekem? Mert a film (nem csak) szerintem az irodalom mellett a legalkalmasabb műfaj a mai valóság megragadására. Ha ötven év múlva valaki esetleg tudni szeretné, hogyan éltünk mi itt, a század elején, elég megnéznie néhány kisjátékfilmet, dokumentumfilmet, vagy mozifilmet ebből a korból. Mindhárom kategóriában rengeteg alkotást láttam egy hét alatt, és mivel nálunk a filmipar még annyira sem „virágzik”, mint Magyarországon, a kevésnél is kevesebb a lehetőség, Csehországhoz pedig inkább ne is hasonlítsuk magunkat, szóval emiatt (is) ezt itt most nagyon kell szeretnem. Mert: „Mondják, meghalt a film. Hát akkor éljen a film!”. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg a szemlét Garas Dezső, és az egész megnyitóünnepség a szokottnál egy kicsit visszafogottabb, rövi- debb és takarékosabb volt. A válság miatt. Amely a magyar filmipart is megviselte. Evek óta mondogatják már, hogy a mozinak amúgy is befellegzett. A közösségi élmény miatt betérő nézők száma egyre csökken, a mozi helyét könyörtelenül átveszi a digitális tévé és az inernet. Mindez kozmikus sebességei történik majd. Értelmes, újszerű, elgondolkodtató alkotásokat pedig nem moziban fognak vetíteni, ott továbbra is csak a hollywoodi gagyinak lesz helye, a piac törvényei szerint. Szóval nagyjából ez a szakemberek véleménye, (de nyilván nem ezért rendezik a szemlét már évek óta budai plázákban, hanem azért, mert sajnos nincs jobb, nincs megfelelőbb helyszín a magyar főváros területén). Az imént ismertetett pesszimista jóslatokhoz képest hatalmas tömeg hömpölyög folyamatosan a plázamoziban, ökölharc folyik a jegyekért, és már a sajtónak szóló vetítéseken is előfordult, hogy az érdeklődők nem fértek be a háromszáz férőhelyes terembe. Úgy tűnik, mindenki itt nyüzsög, aki számít. Fiatal színészek, forgatókönyvírók, operatőrök ücsörögnek a kávézóban egész nap, mosolyognak az ismert rendezőkre, igyekeznek barátkozni, helyezkedni. Tévéstábok készítenek nyúlfarknyi beszélgetéseket filmstábokkal. Hosztesszek sürögnek-forognak, producerek fontoskodnak, külföldi újságírók próbálnak a laptopjuk billentyűzetén leírni olyan furcsa neveket, mint: Dömötör Tamás, Pacskovszky József vagy Dyga Zsombor. Ők egyébként filmrendezők. Ezt talán itt nálunk sem tudják sokan. Mert a magyar filmek ritkán jutnak át a határon, nekünk kell (sokat) utazni, ha látni akarjuk őket. Vagy várni türelmesen pár évet az (éjfél utáni) televíziós bemutatóra... KWIENTÁR ‘ Korrumpálnák a bírákat? BARAK LÁSZLÓ Képzeljük el, hogy egy válópert követő vagyonmegosztási ügyben va- lamelyikfélkeresztanyjaadöntőbíró.Ez, ugye nonszensz. Szlovákiában viszont, ahol immár az igazságszolgáltatás berkeiben is bármi előfordulhat, egy ilyen nonszensz is lehetséges. Ellenkező esetben nem történhetett volna meg, hogy egy bírónő olyan perben döntsön, amelynekő maga is kezdeményezője volt, mivel diszkriminatívnak tartotta, hogy a Speciális Bíróság bírái egy ideig nagyságrenddel magasabb fizetést kaptak, mint ő. Az első látásra is abszurd helyzet egyáltalán nem a képzelet szüleménye, hanem megtörtént. Mégpedig egyelőre következmények nélkül. Mert az államot alperesként képviselő igazságügyi miniszter kizárólagO) azért kíván fellebbezni a döntést ellen, mert szerinteaz végrehajthatatlan... Noná,fiogynemake- reset megalapozatlansága miatt akar fellebbezni Viera Petríková miniszter asszony, hiszen, mint időközben kiderült, mielőtt kinevezték volna a tárca élére, magais-állítólagazországbanműködőkb. 1200 bíró nyolcvan százalékával együtt-ugyanüyen pert indított az állam ellen. Pedig a napnál is világosabb, hogy az efféle bírói és politikusi magatartás egyértelműen erkölcstelen. És eleve jogsértő. Felmerülhet a kérdés, az állam, vagyis az adófizetők pénzére ekként ráhajtó bírák tisztában vannak-e egyáltalán a diszkrimináció, vagyis a hátrányos megkülönböztetés mibenlétével. Ha nincsenek tisztában, meglehetősen szomorú dolog. Ha viszont tudják, hogy a köznyelvben „antidiszrikriminációs“ törvénynek nevezett jogszabály, amely alapján utólagkövetelnekszázezereurós nagyságrendű kártérítéseket az államtól, egyáltalán nem teremt jogalapot követeléseik teljesítésére, akkor komolyjogsértés esete forog fenn. A szóban forgó törvény ugyanis meg sem említi, tehát nem is szabályozhatja a béralapú diszkriminációt. Ami a dolog erkölcsi oldalát illeti, a Speciális Bíróságra jelentkező bírák mindegyike teljesen egyforma eséllyel pályázhatott annak idején. Köztudott volt továbbá, hogy a sikerrel pályázó bíráknak a legsúlyosabb bűncselekmények- szervezett bűnözés, korrupciós ügyek, magas rangú közszereplőkbűnügyei- elkövetői felett kell majd ítélkezniük. Ami a hétköznapi bírói munkánál ^vitathatatlanul komolyabb rizikót, akár életveszélyt isjelent. Ezért kínáltak nekik, és kaptak több fizetést, mint egyéb bírósági szinteken működő kollégáik. Lássunk egy analóg helyzetet is: Egy hivatásos vadászrepülő is pilóta, meg egy űrhajós is az. Áz űrhajós, ugye, világos, hogy többetkeres, mint a vadászrepülő. Aki viszont egyáltalán nincs diszkriminálva, hiszen ugyanúgyjelentkezhet űrhajósnak, mint bármely más pilóta... Egészen biztos, hogy az államot, vagyis az adófizetőket képviselő miniszter is tisztában van azzal, hogy a vonatkozó pereknek nincsen jogalapjuk megerkölcstelenek is. Ez esetben viszont jogosan merül fel a kérdés, vajon miért az a lagymatag, kelletlen hozzáállás, ahogyan a szóban forgó ügyhöz és magához a problémakörhöz viszonyul? Csak nem így akaija, mondjuk, valamilyen luciferi tanácsadói sugallat nyomán tömegesen politikailagbefolyásolni, vagyis korrumpálni az elvileg független bírókat? TALLÓZÓ THE OBSERVER Megvesztegetési kampányt folytatott Közép-Európában a Gripen vadászgépek értékesítését végző brit BAE Systems - írta jogi forrásokat idézve a The Observer. A legnagyobb európai hadüpari csoport térségi ügyleteit hosszú ideig vizsgálta a súlyos csalások feltárására szakosodott brit hivatal (SFO), ám a vizsgálatot - egy többoldalú vádalku eredményeként - a hét végén hirtelen lezárták. A baloldali brit lap szerint az SFO jogászai az előzetes bírósági meghallgatásokon elmondták: a BÁE vezetői több mint 10 millió fontot költöttek a magyarországi, csehországi és ausztriai megvesztegetési kampányra. A kenőpénzeket az osztrák állampolgárságú Alfons Mensdorff- Pouilly gróf, a BAE kijárója fizette ki „köztisztviselőknek, hogy részesítsék előnyben a BAE ajánlatát Gripenek szállítására” - idézte az SFO jogi képviselőit a brit lap. Az SFO által január 29-én ismertetett vádemelés szerint Mensdorff-PouiUy 2002 és 2008 között „összeesküdött másokkal” egyes közép- és keleteurópai országok - köztük Csehország, Magyarország és Ausztria - „ismeretlen tisztviselőinek és más ügynökeinek” történő, korrupciós jellegű kifizetések folyósítására, hogy „ösztönözze” a SAAB/Gripen repülőgépek szállításáról szóló megrendelések elnyerését e kormányoktól, vagy jutalmazza” a már elnyert szerződéseket. A „kifinomult, aprólékosan megtervezett műveletnek a BAE nagyon magas rangú vezetői is részesei voltak” - mondták a korábbi, zárt ajtók mögötti meghallgatásokon az SFO jogászai. Az SFO azonban pénteken megszüntette a vádeljárást. Ugyanis a BAE Systems - az SFO-val és az amerikai igazságügyi minisztériummal létrejött egyezség alapján - hivatalosan felelősséget vállalt a terhére rótt „súlyos kihágásokért”, és beleegyezett jelentős összegű pénzbírság” kifizetésébe - állt az SFO közleményében. A brit hatóság egyben közölte, hogy a globális egyezség alapján az általa vizsgált ügyekben további büntetőeljárást nem kezdeményez a BAE ellen sem. A döntést brit kampányszervezetek és politikusok is keményen bírálták, mondván: a cég valójában csak „könyvelési vétségeket” ismert be, és a súlyosabb, korrupciós vádakkal kapcsolatos bírósági eljárást így elkerüli. A vádalku alapján a BAE Systems Nagy-Britanniában 30 millió font, Amerikában 250 milliófont pénzbírságot fizet.
