Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-06 / 30. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 6. www.ujszo.com Születésnapján köszönti a Duna Televízió Petrovics Emil 80 éves Jancsó Miklós alkotásával nyitott az idei Magyar Filmszemle, amely rövidebb is, olcsóbb is, mint a tavalyi Felálltak a nagy csapatok A Bunkerember főhősét Trill Zsolt alakítja kiválóan (Fotó: Filmszemle AJÁNLÓ Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző február 9-én ünnepli 80. születésnapját. A Duna Televízió az évforduló tiszteletére két filmet tűzött műsorára: a szerző Concerto grosso op.50 című művét (február 9., 22.55), valamint a Petrovics Emil lánya, Petrovics Eszter által rendezett Zenei Műhely című filmet, amelyet február 13-án, 16.25-kor sugároz a csatorna. Petrovics Emü Jugoszláviában született, majd a második világháború után családjával Magyar- országon telepedett le. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán végezte. Kerékgyártó István: Trüffel Müán avagy Egy kalandor élete Kalligram, 2009 Kerékgyártó István új regénye, a budai Tabánban született nagystílű szélhámos, Trüffel Milán élet- története az Osztrák-Magyar Monarchia idején játszódik. Trüffel figurájával az írónak olyan vonzó kaTRÜFFEL, MILAN avagy £"V kriiandor éieU' 1986-90-ben a Magyar Állami Operaház főigazgatója, 2003-tól 2005- ig a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója volt. A kortárs zenei élet meghatározó alakja, szerzeményei menetesek a különböző irányzatoktól, kompozíciói sajátos, egyedi hangvételűek, melyek főként a vidéki és városi folklórból merítenek. Egyaránt ismert operáiról, kórus-, zenekari és versenyműveiről. Sokoldalúságát az is jellemzi, hogy számtalan tévé- és mozifilmhez komponált zenét, valamint könyvek, többek között két önéletrajzi kötet szerzője. Munkásságáért Erkel Fe- renc-díjjal, Kiváló művész címmel, Bartók-Pásztory-díjjal, 2006- ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. (dtv) landort sikerült megteremtenie, aki bejárja az egész monarchiát, fél Európát, sőt, New Yorkot, s eközben nemcsak a legmagasabb úri körök amatőrjeit sikerül rászednie, hanem az igazi profikat is - noha ő sem tévedhetetlen. Talán épp azért, mert nem csupán éles eszű bűnöző, hanem hedonista életművész is, aki ugyanolyan jól érti, és igazán élvezi a gáláns hódítások vagy az izgalmas utazások minden csínját-bínját, mint a különleges lakomákét vagy a legmegfelelőbb öltözékekét. Kerékgyártó István regényének irodalmi előzményei között megtaláljuk a kosztümös bűnregényeket és az érdekfeszítő szélhámos-történeteket csakúgy, mint Krúdy finom korfestő ecsetvonásait vagy Tersánszky kópésá- gát. A sodró lendületű, izgalmas pikareszk-regény ugyanakkor imponáló tényanyagra, kor- és helyismeretre épül, és olyan hangon tud mesélni, hogy képes befogadni egy letűnt világ valaha eleven nyel- veineksokaságátis. (ú) Csapat kell. Akkor is, ha film forog, akkor is, ha szemle zajlik. Ha valaki, Garas Dezső ezt igazán tudja. Elvégre tőle, pontosabban a Régi idők focijában általa játszott Minarik Edétől ered a mondás, hogy: Kell egy csapat. SZABÓ G. LÁSZLÓ Garas Dezső mellett, aki az idei Magyar Fümszemlét megnyitotta, Jancsó Miklós is ezt állítja, aki nyitófilmjével, az Oda az igazsággal még Dániel Olbrychskit (Andrzej Wajda legendás színészét) is visszacsalogatta magához, hiszen a hetvenes évek első felében, amikor az Égi bárányt, A pacifistát és a Róma új cézárt akar-t forgatta, szilaj csapattag volt nála. Történelmi reflexió a friss Jancsó-mű. Nem történelmi lecke, hiszen úgy szól Mátyás királyról, hogy a neve el sem hangzik benne, csupán reflexió a történelemre, a reneszánsz magyarországi időszakára. Örök emberi mese arról, hogy mindenki király akar lenni, csak azok nem, akik a királyt csinálják. Jancsó sajátos humora azonban itt is felcsillan: „De ők, a királycsinálók is rosszul járnak!” - kommentálja szarkasztikusán. Rövidebb és olcsóbb az idei szemle, mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti. Egy nappal rövidebb és több millió forinttal olcsóbb. A szemletanács idén csaknem negyven százalékkal kevesebb pénzzel gazdálkodott, mint a múlt évi, jubileumi, 40. rendezvény. A műsoron szereplő 31 játékfilm (16 verseny-, 14 információs és 1 nyitófilm) összköltségvetése sem titok: majdnem 3,7 milliárd forint. Majdnem. Csak összehasonlításként: James Cameron kilenc Oscar-díjra jelölt produkciója, az Avatar teljes költségvetése - a New York Times szerint - csaknem 500 millió dollár. Ijesztő, ugye? Állítólag 230 millió volt a film előállítása, 150 a globális marketing, és a produkció dolgozóit is ki kellett fizetni. Ha jól számolok: 3,7 milliárd forint (az éppen aktuális devizaárfolyam szerint) majdnem 18 millió dollár. Mindössze! Ezért írom le még egyszer: az Avatar 500 millió dollárba került. 500 osztva 18-cal, az hányszor 31 magyar film? Van értelme egyáltalán utánaszámolni? Nézzük inkább a további tényeket. Az öttagú zsűriben Török Ferenc (még mindig a Moszkva tér a legjobb filmje!) az egyetlen játékfilmes rendező. Granasztói György történész, Balog Gábor operatőr, feLugossy László képzőművész, Keserű Katalin művészet- történész. Vannak viszont külföldi szakmabeliek. Tudósítók, filmkritikusok, fesztiválszervezők és forgalmazók 29 országból. Cannes, Karlovy Vary, Moszkva, Locarno, San Sebastian és Varsó mustrája az idén is képviselteti magát a hétfő estéig tartó szemlén. A fődíjak mellett akkor adják át az életműdíjakat is. Az idei kiválasztottak között két színész van: Nagy Anna és Dzsoko Roszics. Három legendás alakítását biztosan megidézik Nagy Annának. Ő volt a Ranódi László rendezte Pacsirta Ilonája, a szülei által túl sokáig dédelgetett, csúnya vénkisasszony, az Árvácska kegyetlen Kedvesanyámja és Huszárik Zoltán költői Szindbád- jában a Tó tündére. Dzsoko Roszics, a szerb származású bolgár színész 35 éve vendégjátékosa a magyar filmnek. Először Kardos Ferenc hívta meg a Hajdúkba, de forgatott többek között Mészáros Mártával, Jancsó Miklóssal és Deák Krisztinával is. Szerb filmben azonban még egyszer sem játszott. Magyarországon annyiszor dolgozott, hogy a nyelvet is megtanulta. Ha dicsérik, azt mondja: csak kocsmaszinten beszéli a nyelvet, hogy elboldoguljon az ivócimboráival. Ami nem igaz. Mármint az állítás első fele. A második igen. Bírja jól az italt. Főleg a kisüstit. Zsigmond Dezső Bunkeremberéről a forgatás során semmiféle információ nem szűrődött ki. Ma már tudjuk: az abszurdnak tűnő történetet a való élet szülte. Egy Mátészalka melletti faluban atombunkert épített egy ember. Árpádot mindenki csodabogárnak tartja, de nem ő az őrült, hanem a világ, amely atomháborúval fenyegetőzik. Árpád (Trill Zsolt játssza kiválóan) nagyon népszerű a falubeli nők körében, hitének és megszállottságának köszönhetően mindenki odavan érte. Családi élete mégis szétmegy, felesége gyermekükkel együtt elhagyja. „Erdemes-e tovább élni, ha minden elpusztul?” - kérdezi tőle szeretett Manyikája. Mire Árpád: „Az élet az ötödik halmazállapotban is gyönyörű.” A bunker ma is áll, Árpád élete viszont romokban hever. A világ nem tolerálta őrült ötletét. KÖNYVESPOLC Párhuzamok - rendhagyó kiállítás Budapesten a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola festőhallgatóinak munkáiból A közös gondolkodás lenyomatai egyszerű, célratörő tiszta gesztusokkal TALLÓSl BÉLA Az egyszerűség és a célratörő tiszta gesztus - ez az alap. Erre épülnek a lélek-tükröt tartó színek, titokzatos, rejtegető árnyalatokkal. Erre épülnek a használati- tárgy-térképek. Erre a jelírás-fej- tegető minimál-ikonok. Erre épül a lecsupaszított belsőtér-tabló. Erre az izzó és hűvös tájimázs. Az energia geometriaforrásai. A szépség- modell-torzítás. A kettészelt jellem figurális tipográfiája. Erre épülnek a moziélményszerű káoszvíziók. Erre a folklorisztikus drapéria karikírozott lenyomatai. És erre a futurista kikacsintás a jelen rácsán túlra. Motívumok a vizuális kifejezést kapott közös gondolkodásból. A magyar-szlovák festészeti kiállítás anyagából, melyet a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében tártak közönség elé. Á tárlaton a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola s a Magyar Képző- művészeti Egyetem festőhallgatóinak munkái - melyeket Radák Eszter és Ivan Csudái állított össze tárlattá - azt mutatják meg, mennyire fedi egymást a két képzőművészeti gondolatvilág. A kiállítás spontán megnyilvánulásként, őszintén komoly rácso- dálkozás eredményeként jött létre. König Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora és Ivan Csudái, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola professzora régebbről ismerik egymást. König Frigyes és Radák Eszter, az egyetem docense egy évvel ezelőtt ellátogatott a pozsonyi főiskolára. Ivan Csudái a vendégeket végigvezette az iskola festőműtermein. így tűnt fel Radák Eszternek, mennyi azonosság, milyen gondolati párhuzamok tükröződnek a két iskola festőhallgatóinak munkáin. „Valójában tizenöt éve tart a kapcsolat a két iskola között - mondja König Frigyes rektor. - Fiatalokként mi Juraj Melišhez jártunk, s számunkra ugyanúgy természetes volt, hogy megnézzük, mit csinálnak a szomszédban. Most abban, hogy egy reprezentatív kiállítással tudjuk ezt a többéves baráti kapcsolatot és komoly szakmai eszmecserét erősíteni, talán többen látják azt a szimbolikus jelentést is, hogy megvannak azok a formák, amelyek révén emberek értelmes dolgokról tudnak beszélni, és értékes tapasztalatokat tud- nakszerezni.” Ivan Csudái is a személyes kapcsolat erejét emelte ki, amikor arról beszélt, hogy: ,A rektor úrék eljöttek Pozsonyba, megnézték a hallgatóim munkáit, és a kiállítás megszervezése így, személyes elhatározás alapján tud működni. A rokonszenvre és a barátságra építve mindent meg lehet valósítani, csak akarat kell hozzá.” A kapcsolattartás pedig sok szempontból hasznos. ,A rendszerváltás környékén nagy érdeklődés volt a fiatalok iránt Nyugat felől, de a mostani ifjú generáció már nem kap ebből az előnyből - mondja Radák Eszter. - Olyan perifériahelyzet alakult ki, amelyben a hallgatók hátrányban érzik magukat Pozsonyban és Budapesten ugyanúgy. Ezért is erősen figyelnek elsősorban az angolszász kultúrára, vagy akár a németre is, de az is érdekli őket, hogy mi a trend Olaszországban vagy Franciaországban. Ugyanolyan fontos az is, hogy ebben a régióban mi történik a művészetben, s hogy tudunk-e figyelni egymásra. E kiállítás is jelzi, hogy igen, hiszen hallgatóink nagy lelkesedéssel fogadták, hogy a pozsonyi festőhallgatókkal közösen fognak kiállítani. Meglepő és szinte megható volt, mennyire komolyan vették a lehetőséget.” „Az én diákjaim is nagyon örültek - folytatja Ivan Csudái. - A legfiatalabbak vesznek részt ezen a kiállításon, és nagyon szerettek volna Budapestre kerülni, egy kicsit a várost és az iskolát is megismerni. Most, hogy munkáik révén így összekeveredtek egy másik mesteriskola hallgatóival, az olvasható ki ebből a tárlatanyagból, hogyjól kiegészítik egymást.” „Ha megnézzük a tárlatot, ember nincs, aki megmondja, ki van Szlovákiából és ki a mi egyetemünkről - egészíti ki König Frigyes. - Azt lehet látni, hogy ők alapvetően egy generáció, s nagyon sokban hasonlóképpen reagálnak ez élet jelenségeire.” S hogy hogyan reagálnak, és milyen vizuális „párhuzamokban” fejeződik ki a közös gondolkozás? „Felszabadultságot látok a munkákban - mondja Radák Eszter. - A vizuális humor jobban megjelenik a festészetükbe, mint pár évvel ezelőtt tapasztaltuk.” „Ez a lazább hozzáállással függ össze - folytat) a Ivan Csudái -, hogy bátran kísérleteznek, s nyugodtan összekevernek bármit. ” „Néhány évvel ezelőtt némi gör- csösség volt érezhető, aminek egyrészt oka volt bizonyos technikai tá- jékozadanság, az anyaghasználatban való tévelygés. Most sokkal magasabb szintű szakmai igényesség jellemzi a munkákat” - véli König Frigyes, amit Radák Eszter így egészít ki: „Ma uralják az anyagot, s nem az anyag uralja őket”. A két iskola hallgatóinak közös kiállításához az ideális támpontot, az eligazító fogódzót a budapesti egyetem rektora mondta ki: „Az alkotások alapján látni, ezek a hallgatók már rájöttek arra, hogy a nagy dolgokat is egyszerű alapokra kell építeni, és nem mindjárt belevágni a legszövevényesebb munkába, mert abban nyilván el fognak veszni. Ezek az egyszerű dolgok, ha érnek, idősebbek lesznek, másként látják a világot, később árnyaltabbak lehetnek. De ahogyan most látják a világot, úgy hiszem, azt nagyon professzionális módon tudják prezentálni.” Néhány motívum a vizuális kifejezést kapott közös gondolkodásból (Somogyi Tibor felvétele
